Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-25 / 148. szám

1987. JÚNIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fényak és árnyak Szerettük Aladárt, mert kifogyhatatlan volt ötle­tekben. s mi, városszéli gyerekek ámulva-hitetlen- kedve hallgattuk történe­teit. Késő ősszel már csak a kútnái találkoztunk, ná­la ócska vödör, nálam pi­rosmázas kanna. Aladár nem sokáig maradt, talpát sütötte a lehűlt tégla a norton-kút körül. Télre el­tűnt, csak a késő tavasz hozta közénk megint. Hol volt addig, sosem kérdez­tük. Tavaly találkoztunk utol­jára, nagyobbik fiával fagylaltoztak a cukrászdá­ban. a kicsi, feketehajú asszony szeretettel nézte őket az asztal sarkára kö­nyökölve. Aladáron. Kis- alin farmer, a kicsi, feke­tehajú Asszonyon sárga se­lyemblúz,, fekete szoknyá­val. Megvan a hat és fél havonta, mondta Aladár, tizennégy éve nyomom ott. Megbecsülnek. Nem kér­deztem. vajon ezzel elége­dett-e. de valami csak le­het az érzésből benne, mert meginvitált két utcá­val odébb, Feketéék egy­kori házába. Megvettem, tudod — vetette oda mel­lékesen. Egyre több a hozzá ha­sonló, ha nem is minden halad a legnagyobb rend­ben — állapította meg leg­utóbb a cigányügyi koor­dinációs bizottság. Kevés híján huszonháromezer ci­gány él Szolnok megyében, minden harmadik tizenöt év alatti, ők a jövő. kivált a legkisebbek. Botorság volna jobbat mondani a valóságnál, hisz még há­romezer cigány él ma is putriban - a Jászságban, Kunságban — velük a sok gyerek, rossz körülmények között. Viszont az is igaz, hogy fogyatkoznak a tele­pek azzal, hogy az elmúlt években 487 lakást vettek birtokba a korábbi 282 putri helyett. Árnyék a fényben, hogy sokan nem becsülik meg ezeket a korábbinál össze­hasonlíthatatlanul jobb otthonokat, s hogy sokan nem is kívánkoznak el a telepekről. Hiába kínál a tanács bérlakást, telket, olcsó házat, néha még az sem hajlandó elfogadni, aki igazán meglehetné. Megint csak a jövőre gondolva: hogyan lehet ma olajlám­pás mellett (már ahol van) tanulni? Sehogy vagy ne­hezen. Csoda-e hát, ha még mindig sok a cigány- gyerekek között az. aki nem jut végig a nyolc osz­tályon? A túlkoros, gyor­san érő fiúk—lányok pedig otthoni szabadosabb szoká­saikat elhozzák az iskola falai közé is — így nem könnyű a velük dolgozó pedagógusoknak. Ezzel együtt mind több a rend­szeresen iskolába járó ci­gánygyerek, közülük mind többet bírnak maradásra az egésznapos oktatás ke­retein belül, egyszóval az otthoni hátrányokat az is­kola igyekszik behozni. Árnyék a mindennapo­kon, hogy a munkaképes cigánylakosság segéd- és betanított munkára vállal­kozhat szakképzetlensége okán. A fény? Halvány, de erősödő: évente százöt­ven—százhatvan cigányfia­tal ismerkedik a szakmun­kásképzőkben valamilyen szakmával. Árnyék, hogy csak harmaduk kap végbi­zonyítványt, fény, hogy harminc-negyvenen gim­náziumba, szakközépisko­lába is iratkoznak. Árnyék hosszú esztendők óta a putrik elképesztő el­hanyagoltsága. remény­fény a cigánycsalád-gon­dozó „kitalálása”, az újszü­löttek, a kismamák gyako­ri látogatása. Árnyék a kallódó cigány- fiaitalok egyre szapo­rodó ütközése a törvény­nyel, reményt ébresztő fény a közösséget teremtő sok klub okos hétköznap­ja. Szép, takaros számokat sorakoztathatnék egymás mellé, adatokat, amik iga­zak. Én mégis egyet látok fontosabbnak az önigazoló számoknál: sok beszélgeté­sen hallani, hogy néhá- nyan csupán elvárják a se­gítséget. Nem könnyű az egykori, igénytelen, perifé­riára szorult életen változ­tatni úgy, ha a rászoruló nem akarja, ők az árnyék az elmiúlt évek tettein, de ahogy nem létezik árnyék a fény nélkül: számtalan településünk tanácsaiban, a népfrontosok között, a Vöröskeresztben — egy­szóval mindenütt Ott van­nak a cigányok. Tisztessé- ges, becsületes munkát vé­geznek. Megértették és hir­detik: az emberibb élet megteremtésén dolgozni kell. Tudják, hogy a segít­ség értük és nem ellenük van. A fényt már ők is vi­szik. Egyre többen. Hortobágyi Zoltán Brüsszeli kárpit Új múzeumi műtárgyak Új szerzeményekkel, érté­kes művészet- és művelődés- történeti emlékekkel gyara­podtak múzeumaink az el­múlt hónapokban. A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűj­teményébe II. Rákóczi Fe­renc egy úti kárpitja került a közelmúltban: a nagy mé­retű, falra akasztható brüsz- szeli készítésű festett textília a XVII. században a fejede­lem zboroi vadászkastélyát díszítette. A bibliai jelenetet ábrázoló kompozíciót — amely akkoriban a nagyobb értékű szövött kárpitokat helyettesítette az utazások alkalmával — egy magán­gyűjtőtől vásárolták meg. Az Iparművészeti Múzeum egyik jelentős szerzeménye ugyancsak egy brüsszeli kár­pit. A Le Clerk szövőműhe­lyéből származó, kézzel szö­vött gyapjútextília ritkaság­nak számít, hiszen az 1700- as évekből igen kevés jelzett darabja van a gyűjtemény­nek. A nagy méretű, a késő­barokk stílusjegyeit magán viselő képet Ovidius Átválto­zások című művét idéző je­lenetek díszítik. A múzeum bútorosztályának újdonsága az a biedermeyer emeletes szekrényke, amely az 1840-es években Szatmár megyében készült, s amely e stílus ke­let-magyarországi jellegze­tességeit tükrözi. A mintegy 4 ezer darabos bútorgyűjte­ményt egészíti ki továbbá néhány újabb Thonet-szék, amelyek máramaros szigeti, illetve pécsi üzemek jelzett termékei, s a századforduló kedvelt bútordarabjának rit­kább típusait képviselik. A Szépművészeti Múzeum elsősorban modern gyűjte­ményét bővítette az elmúlt időszakban. Számos grafika mellett megvásárolta a kor­társ francia festészet két ki­emelkedő művelőjének — a nemrégiben a Műcsarnokban is bemutatkozott — Genarde Titus Carmel-nek és Claude Viallat-nak egy-egy művét. Az alkotó ajándékaként ke­rült az intézménybe Alberto Sughi, Rómában élő festőmű­vész Férfi kutyával című kompozíciója. A régi képtár egyik új műve egy XVII. századi holland festmény: a szappanbuborékot fújó gyer­mekeket ábrázoló alkotás a finom, elegáns XVII. század­végi stílus egyik szép repre­zentánsa. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára egyebek között eddig ismeretlen Nyugat-do­kumentumokkal gazdago­dott. Kfnai diákok vakációja Magyarországon Befejeződött a tanulmányi időszak a pécsi Janus Pan­nonius Tudományegyetem kí­nai diákjai számára is. A ti­zennégy hallgató — kívánsá­gának megfelelően — a va­kációt is Magyarországon tölti, hogy minél jobban el­sajátítsa nyelvünket, köze­lebbről megismerje népün­ket. életmódunkat, kultú­ránkat A vendégdiákok az egyete­mi rangú idegennyelvi főis­kola hallgatói és a magyar nyelvet választották tanul- "mányaik tárgyául. A Janus Pannonius Tudományegye­tem vállalta, hogy másfél év időtartamú részképzésre fo­gadja a kínai diákokat. Pé­csett készítik el a szakdolgo­zatukat, természetesen ma­gyar nyelven. A diplomát Pekingben kapják meg. s an­nak birtokában tolmácsként vagy fordítóként helyezked­hetnek el. A nyár folyamán változa­tos programban lesz részük a kínai hallgatóknak. Az egyetemi KISZ-bizottság ál­tal szervezett diákmunkák közül a gyümölcsszedést vá­lasztották, egy hónapig dol­goznak a Pécsi Állami Gaz­daságban. s lehetőségük nyí­lik országjárásra és balatoni nyaralásra. Szeghalmon, az 1850-es években népi barokk stílusban épült templom mellett felújították a zsindelyes harangtornyot. Zsindelytetős épületek főként Erdélyben maradtak meg nagy számban, így ez az alföldi szoknyás harangtorony féltett ritkaságnak számít (MTI-fotó: Oláh Tibor) Nyár a műtermekben 3 flz ég mindig kw5Sl Kétszer lestük az „eget’’ Szabó Ágnessel az elmúlt na­pokban. Igaz, először a menyboltot a Zagyva-parti műtermes lakás „plafonja” jelentette. ahol jókora, festőinek éppen nem mond­ható foltok éktelenkednek. — Lappangó víz, azt mond­ta valaki! — jegyzi meg bosszúsan Szabó Ágnes. Ta­pintatosan elhallgatja, hogy a sajátos véleményt adó „va­laki” műszaki szakértőként vizsgálta a „meghibásodást”. — Akkor — ha nem a „fölöttes” szomszédtól ered a víz — karszt- kutatókat kell hívnia! — ko­molytalanko- dom. a helyzethez egyáltalán nem il­lően. Legújabb hír: az első nyári bosszúság nyoma­it mégiscsak el­tüntetik a műte­remből. Legalább­is „folyamatban van az ügy...” — Igazából a múlt szombaton sütött ki a nap Tihanyban. Ott jártam, s az első ismerős .akivel találkoztam Gross Arnold volt. Bi­zony nagy hirte­len olyasmire gondoltam, hogy netán nemcsak puszta udvariasságból hívtak engem meg ennek a kiállí­tásnak a megynyitójára...? Az udvariasság természe­tes, de ennél több oka volt a meghívásra a rendezőség­nek. A IX. Balatoni Kisgra- fikai Biennálén Szabó Ágnes három rézkarccal szerepel a Tihanyi Múzeumban. A „me­zőny” ezúttal talán minden relljeit jutalmazták, a londo­ni Bankside Galleryben ren­dezett közös kiállításon ugyancsak az akvarelljeit vásárolták meg. — Tulajdonképpen minden műfaj érdekel, izgat, mond­jam azt: idegesít. Természe­tesen, a megismerés, az ön­kifejezés szintjén. Grafikus­ként indultam, de a színek mindig nagy csábítást jelen­tettek számomra. Perszenem a titulus a fontos, hanem a mű. — A nyár mit ígér? — Hiába van vakáció az iskolákban, nekem megvan a „leckém”! Meghívtak a miskolci grafikai biennálé- ra, még titok, hogy mivel pályázom. Nagyjából a mis­kolci kiállítással egyidőben nyit a hatvani portré bien- nálé is. Mostanában különö­sen érdekel a portréfesté­szet. Nem véletlenül, ahogy mondtam a megismerés vá­gya igen erős . bennem. S ennek sohsincs vége. hiszen a belső énekben megfogal­mazott képeket mindig és mindig tökéletesebb megje­lenítésben akarom kifejezni. Gyötrődés és öröm egyszer­re Közben, inkább csak szó­rakozásképpen tűzzománccal is foglalkozom. Valószínűleg elmegyek a jászberényi „tűz­zománc táborba” is... Majd- hogy zsúfolt lesz a nyaram. — Reméljük, szépen süt majd a nap... TL. Egy készülő kép a festőállványon Egyébként kerülgetem Sza­bó Ágnes titulusát, mint négylábú a forró kását: a ti­hanyi tárlaton a grafikus- művész kvalitását bizonyítja, az V. Szolnoki Képzőművé­szeti Triennálén — azonos időpontban — két festmény­nyel szerepel, egy olaj képpel és egy akvarellel. Néhány éve az egri biennálén akva­Szabó Agnes: Imádok itthon lenni a Zagyva partján eddiginél erősebb, rango­sabb. Nem csoda, hogy a pá­lyamunkák sikere láttán al­kotójuk úgy érezte, kiderült az ég. Búcsúzók és felvételizők Mezőtúron Üzemmérnököket avattak a GATE főiskolai karán A minden év végén meg­szokott „nagyüzem” zajlott az utóbbi napokban a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészüzemmérnöki Főisko­lai Karán: a harmadévesek államvizsgája mellett zajlot­tak az alsóbb évfolyamosok vizsgái és a felvételik is. Tegnap délután üzemmér- nök-avató tanévzáró ünnep­séget rendeztek a sikeres ál­lamvizsgát tett hallgatók számára. Az ünnepséget, amelyen jelen volt Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnö­ke, dr. Pethő György, az anyaegyetem rektorhelyette­se nyitotta meg. Utána dr. Sinóros-Szabó Bolond., a kar főigazgató-helyettese számolt be az államvizsgákról. Az idén hetvenegyen tet­tek államvizsgát sikeresen, közülük egy hallgató. Dudás Ernő kitüntetéses oklevelet érdemelt ki. Harmincegyen társadalmi ösztöndíjjal ta­nultak. ők abba a termelő- szövetkezetbe illetve állami gazdaságba térnek vissza, amellyel három éve tanul­mányi szerződést kötöttek. A nem ösztöndíjasok nagy ál­láskínálatból válogathattak: kétszer annyi pályázati lehe­tőség nyílt előttük, mintahá- nyan végeztek. Többségük Szolnok megyében, illetve a környező megyékben vállal munkát, de akad olyan is, aki a Dunántúlon helyezkedik el. A friss diplomások dr. Patkós Istvántól, a főiskolai kar főigazgatójától vették át üzemmérnöki oklevelüket. Az új gépészmérnökök nevé­ben Katona Mihály búcsú­zott az alma matertől. • • • Az évvégi és az államvizs­gákkal párhuzamosan zajlot­tak a felvételi vizsgák is. Idén két- és félszeres volt a túljelentkezés, a felvehetők létszáma nyolcvan.' A felvé­teli újdonsága, hogy a pályá­zók az írásbeli és a szóbeli eredményeiket a felvételi napján megtudták, írásbeli dolgozatát — kijavítva — mindenki megnézhette, ezen­kívül most először a vizsga napjának reggelén sorsolták ki a vizsgabizottság tagjai­nak összetételét is. A diplomaátvétel előtt utoljára ballagnak végig as üzem­mérnökök az Iskola folyosóin Aki egyelőre csak reménykedik: a felvételi bizottság előtt Braun Tibor, békéscsabai pályázó (Fotó: Dede Gésa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents