Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

1987. JÚNIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SzUlotósnap Július 1-én Itt a Szegedi Körzeti Rádió! Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs és Szolnok a rádiózók előtt nem is­meretlen, hiszen tudják, ott körzeti rádióadók működnek hosszabb ideje. Legfiatalabb testvérük megszületése csupán már néhány óra. Július else­jén először szólal meg a Magyar Rá­dió Szegedi Körzeti Stúdiója. Figyelem! Adás! A képen a negyvennyolc csatornás keverőasztal, ami mindent tud (Fotó: Pintér József) Táborozás a Hyitránál Kisdobosok után az úttörők A kisdobosok elmesélniva- ló, csupa csuda szép élmé­nyekkel megrakodva érkez­tek vissza Csehszlovákiából. Az úttörők, több mint szá­zan, hétfőn indulnak izgal­mas várakozással a Nyitra túlsó oldalán elterülő tábor­helyre. A külföldön táborozó magyar gyerekek a Jászbe­rényi Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájának tanu­lói. A három évvel ezelőtt létrejött megállapodás tette lehetővé, hogy a jászberényi kisdobosok és úttörők a csehszlovákiai Párkány, vagy a Nyitra mellett festői kör­nyezetben kiépített tábor­ban töltsenek egy-egy hetet. A jászberényi gyakorló is­kola és az érsekújvári OPKS (általános szolgáltató üzem) között létrejött megállapo­dás a gyerekek csereüdülte­tését szabályozza. A gyakor­ló iskolából évente 200—220 gyerek táborozik egy-egy hé­tig Csehszlovákiában. A szolgáltató üzem dolgozói­nak gyerekeit (évente szá­zat) egy csoportban látja vendégül 2 hétre a jászberé­nyi iskola. A szolgáltató üzem — és ott ez már megszokott do­log — teljes egészében ma­gára vállalja az üzemben dolgozók gyerekeinek üdül­tetését. Természetesen. a gyakorló iskola se marad segítség nélkül. A többféle támogatás között is jelentős, hogy az utazáshoz autóbuszt kapnak a főiskolától, a Hű­tőgépgyártól és az Aprító­gépgyártól. A tábori program mind­két oldalon változatos, szó­rakoztató és maradandó él­ményekkel ajándékozza meg a táborozó gyerekeket. Játé­kos vetélkedők, sportrendez­vények. gyakori túrák és mindegyik csoportnak két nagy — egész napos kirán­dulás, ahol egy-egy nagyvá­rossal, vagy történelmi ne­vezetességgel ismerkednek meg. De hát álljunk csak meg egy szóra. Már ez a mondat sem egészen pontos. Lapoz­zunk csak bele abba a kas kiadványba, amit egy esz­tendeje bocsátott útjára a „nagy rádió”, s amelynek segítségével megismertetni kívánták a leendő hallga­tókat a múlttal és jövővel. Abban ez olvasható: „Bár­mily meglep>ő, de a ...meg­szólaló első szegedi rádió­adás — nem az első lesz a Tisza-parti városban”. S hogy miért nem, arról Péter László így ír: „A rádióama­tőrök szaporodása tette le­hetővé, hogy az 1926-ban megalakult Dél-magvanor- szági Rádió Club bemutat­kozzék a város lakosságának. A közben lebontott Zrínyi u. 16. sz„ házban nyílt meg 1929. február 9-én a rádió­amatőrök kiállítása;... tízez­rek tekintették meg a husza­dik század új csodáit, a rá­dió adó-vevő készülékeket. Egyidejűleg — nyilván ugyanebből az épületből — a 450 méteres hullámhosz- szon, 40—50 kilométer su­garú körben fogható erős­ségű adást is sugároztak”. A fölszabadulás után szin­te nyomban, az MKP -helyi vezetőségének szorgalmazá­sára, ismét a rendszeres rá­diózás föltételeinek megte­remtése szerepelt többek kö­zött a programban. így ke­rült sor 1945. augusztus 25- én az újabb „első” sugárzás­ra, amelyen ott volt a ne­gyedszázados emigrációból hazaérkezett Balázs Béla is, sőt, másnap már előadást is tartott. Nos, tehát van előzménye a szegedi rádiózásnak. Hogy ismét sok idő telt el azóta? így igaz. Aki viszont most belép az egykori ügyvédi kamara épületébe, aligha­nem ugyanazt gondolja, amit én: Érdemes volt vár­ni. A Csépe László építész vezette tervező csoport nagy­szerű munkát végzett, akár­csak az építők. De hát miként véleked­nek minderről az ott dol­gozók, aki-k között két egy­kori szolnoki rádióssal is találkoztam? Boros Ildikó hangja sok megyebéli rádióhallgató fü­lének ismerős: — Elhiszem, ha a körzeti stúdiók munkatársai kicsit irigykednek a mi körülmé­nyeink láttán. Igazán élve­zet ide bejönni dolgozni, mert a környezet -is hatás­sal van az ember munká­jára. — Június elseje óta dol­goznak az itteni rádiósok úgy, hogy a készített műso­rok valójában nem hallha­tók. — Év eleje óta vagyunk együtt, összeszoktunk, ismer­kedtünk más stúdiók mun­kájával. Egy hónapig a megszólalásra készülünk, a premierre. — Szolnokról Szegedre köl­tözni...? — Kicsi gyermekkorom bői élőiben is jelentkezhe­tünk a helyszínekről... — ötvenmillió forintnál is többe került a szegedi kör­zeti stúdió. Hoigy a korszerű technikával fölszerelték, je­lent-e ez másféle rádiózást? — Szeretnénk oldottabb stílust meghonosítani ná­lunk, Szegeden. Az a ter­vem, hogy a műsorvezető egyénisége érezhetőbb le­gyen. Egy kicsit a Napköz­ben, egy kicsit a 168 óra ci- mű műsorok módjára. De itt vannak a vajdasági magyar nyelvű adók, amelyek szin­tén ebben a stílusban csinál­nak műsorokat. Talán elhó­díthatunk hallgatókat. Hétfőtől péntekiig, mások­tól eltérően, reggel fél hat­tól nyolcig adunk, bekap­csolva a Kossuth adó reggeli műsorait, például a Falurá­diót, a Szót kérek sokakat érdeklő riportjait, átvesz- szük az Űtinfőrm jelentkezé­seit, a hűnek egy részét, s mindezt a körzetünk, Csong- rád, Bács-Kiskun, Békés és részben Szolnok megye aktu­alitásaival kiegészítjük. Élő adásiban, a szükséges „kon­zerv” anyagokkal. Szomba­ton reggel nyolctól tízig szolgáltató és információs anyagok hallhatók, tíztől ti­zenkettőig elsősorban zene szó] majd. Vasárnap reggel kilenctől tizenegyig a faj­súlyosabb dokumentum mű­soroknak, nagyobb lélegze­tű .riportoknak, publiciszti­káknak adunk helyt, később kishangjátékok, versműso­rok is készülnek majd. Eb­ben a régióban élő szerzők és előadóművészek lesznek bizonyára jó partnereink. • • • Azon a vidéken, ahol jú­lius elsején reggel fél hatkor először csendül majd föl Szigeti István zeneszerző népdalparafrázisa, a körze­ti stúdió szignálja, hat na­pilap jelenik meg, tíz eszten­deje sugároz a 'körzeti tele­vízió, látható az újvidéki te­levízió műsora, „áthalllilk” az ottani és a szabadkai rá­dióadó. Szegeden jelenik meg a Ti szia táj, régi hagyománya van a helyi könyvkiadásnak. Amire a stúdió munkatár­sai vállalkoznak, nem kis föladat: hallgatókat akarnak megnyerni sajátos műsora­iknak. (Amiben természete­sen lesz szlovák és román nyelvű adás is!). Hasznos információ talán, hogy a szegedi körzeti stú­dió adósát a Magyar Posta a 94,9 MHz frekvenciájú adón közvetíti a szegediek­nek sztereóban, az URH sá­von. Ami a Szolnok megyé­ben élőket érinti: idáig el- hallatszik a szentesi adó, amelyik a 70 MHz-es (OIRT) sávban a 66.29 MHz frekven­cián, a Kossuth adásának megszakításával az URH-n monoban sugározza — ter­mészetesen ugyanezt a mű­sort. Hortobágyi Zoltán dacsonydörgicsén dolgozom. Nem titkolom, volt idő. ami­kor talán — a szolnoki mű­terem rovására — túlontúl is vonzott ez a hely. A termé­szeti táj. az erdők háborí­Lemez figyeltF Popmenyecskék A popzene történetében — a felszínen maradás érdeké­ben — a legképtelenebb öt­letekkel álltak elő némely előadók, csakhogy felhívják magukra a figyelmet. Voltak, akik kifestették magukat, mások kopaszra borotválták fejüket, megint mások ösz- szetörték hangszereiket. A feltűnési viszketegség nap­jainkban is hódít, s a hazai popberkekben is a legkülön­bözőbb módon nyilvánul •meg. Eklatáns példája en> nek a Z’ZI Labor tavalyi be- robbanása könnyűzenei éle­tünkbe. A szakma hol becs­mérlően, hol p>edig irigyked­ve vette tudomásuk hogy itt bizony siker született a ja­vából: a népviseletbe öltö­zött Veresegyházi Asszony­kórus sajátos színpadi show-t teremtett. (Igaz, a legnépszerűbb slágerük egy Rolling Stones-szám volt, de sebaj; ki emlékszik már az eredetire...) Az idén gondolt egyet a, zenekar, s az imágót megha­tározó veresegyházi asszo­nyok főszereplésével újabb lemezt adott ki — felvonul­tatva rajta tucatnyi világ­slágert. A Pink Floyd. Rod Steward, a Trio és más elő­adók slágereit érezhető jó­kedvvel, tisztességesen el- éneklik a popmenyecskék. A lemezzel voltaképp nincs is semmi baj, csupán egy nagy kérdés merül fel az ember fiában: miért készült el? »Szükségünk van-e nekünk arra. hogy az egyszer már befutott világslágereket eset­len magyar átköltésben új- rahallgassuk? (lásd a Vá­lyogpanel című szerzeményt). Ennyire a biztos sikerre akart utazni a Z’ZI Labor legénysége, hogy mindössze csak két saját számot mert felcsempészni a lemezre? Könnyen szerzett kétes ér­tékű dicsőség ez, amely zsákutcába is vezethet... J. J. óta Szolnokon éltem, ott az utcán szinte mindig akadt ismerős. Hiányzik, mit ta­gadjam. A munkám viszont megköveteli, hogy a lehető leghamarabb legyek itt is otthon. Befogadtak, a kollé­gák sokat segítettek és se­gítenek, megfelelő lakásban lakhatunk, s ebben a rádió is sokat tett. Kutas János mögött több, mint húsz esztendőnyi rádió­zás és ezer történet áll már. A csapat doyenje. — A karban utánam kö­vetkező is tizenöt esztendő­vel fiatalabb — mondja fa­nyar mosollyal —. de az az igazság, hogy ezt nem ve­szem észre. Ezek a fiatalok maguk közül valónak tekin­tenek. — Miért döntöttél Szeged mellett? — Én mindig is a klasszi­kus zenei szerkesztő szeret­tem volna lenni, Szolnokon a sajátosságok miatt sok ri­portot is kellett készítenem, amit én nem éreztem igazán a műfajomnak. — Ezzel együtt néhány napja a rádió elnökének ní­vódíját kaptad, épp>en a Szolnokon végzett muniká- dért. Egy-egy ilyen magnetofon annyit ér, akár egy Zsiguli — Meglep»tt és jól esett. Itt viszont csak a zenének élhetek, módunk lesz a pezs­gő szegedi zenei életet sza­lagon is .rögzíteni, de nekem kell a zenei hangtárat meg­teremteni. Na és a technika az igazán szenzációs! Erről azonban már beszél­jen Várkonyi Balázs, a stú­dió vezetője. — A teljes berendezés sztereó adásra alkalmas, Szeged városa sztereóban veheti majd műsorainkat — mondja a kissé fáradt, szakállas férfi. — Igazán ki­válóak a magyar stúdiómag­netofonjaink, a negyven- nyolc csatornás BEAG keve­rőasztalon p>edig egyszerre huszonnégy csatornán lehet dolgozni. Körülbelül 'két­ezer gombjával szinte végte­len a hangok variálhatósága. Van egy személygépkocsiba épített sztereó berendezé­sünk is, amivel körülbelül negyven kilométeres körzet­Nagy István szolnoki mű­vésztelepi műtermében egy kb. másfélszeres életnagysá­gú kecses női akt vár ön­tésre. A mezőtúri főiskola kertjébe kerülő díszkút — a főalakja bronz — a művész talán eddigi legnagyobb, de mindenképpen a legrango­sabb munkáinak egyike. — Ez a nyár jól kezdő­dött: az V. Szolnoki Képző­művészeti Triennálén külön- díjat kapott... Reméljük, jól is folytatódik... Mintha cso­magolna? — Nyaranta mindig Ba­A Mezőtúrra kerülő díszkút eredeti, kisplasztika! változata Nagy István: „Biztos nem üres kézzel jövök vissza...” tatlan csendje, s természe­tesen a kövek. — Az 1985 őszén rende­zett szolnoki kiállításán a nézők —- az alkotásain ke­resztül — ennek a tájnak a báját is megérethették. Ál­latfigurái különösen vissza­adták io táj igézetét. Tervek­kel utazik dörgicsei magá­nyába? — Nem, nem. Készítsen magának menetrendet a MÁV — és készít is! — én most ezt a nyarat az alkotás kényszere nélkül akarom el­tölteni. De nehogy félreért­sen: ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozom! Lehet, többet mint máskor —, de kötött­ségek nélkül akarok dolgoz­ni! Azt tapasztaltam, hogy a .megszállottságnak is meg­vannak a korlátái. Belekezd­tem egy-egy munkába, se éjjelem, se nappalom, és már magam is restelltem, ha jött valaki hozzám egyenesen terhes volt számomra. Meg- éreztem, nem jól van így, el­szigetelődik az ember. Mond­jam azt. hogy azért megyek dörgicsei magányomba, hogy nyitottabb életet éliek. Biz­tos vagyok benne, hogy sok inspirációt kapok a mun­kámhoz. Nyár a műtermekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents