Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Potom ötmillió forintért elkelt a Magnezitipari Művek fi- szavárkonyi gyára. A terület a rajta lévő építményekkel, berendezésekkel együtt ennél sokkal többet ér, de a tulajdonos úgy volt vele: úgyis be kell zárni a boltot, és ha lebontják a gyárat, akkor még annyi haszon sem lesz rajta. Sajátosan ellentmondásos korszak zárult le ezzel a vállalat történetében. Szabó Lajos, a volt üzemvezető-helyettes azt mondja erről: — Hetvennyolcban hozták létre ezt az üzemet a szintetikus magnezit gyártás technológiájának kidolgozására. Azóta beleöltek vagy kétszázötvenmilliót, a kísérlet sikerült, de pénz hiányában magnezitgyár mégsem épül. Minden okét tehát, de minek? Egyszerre vagyunk gazdagok is, meg szegények is. Kísérletre kidobhatunk negyedmilliárdot, de a kidolgozott technológia hasznosítására már nincs pénzünk. Különben is, amíg a magnezitgyár ügye vajúdott, a környező országok felépítették saját gyáraikat, beszűkült a piac. Ilyen helyzetben mit kezdhetett a Magnezitipari Művek? A kísérlet befejeződött, más termék gazdaságos termelését nem látta megvalósíthatónak. Két lehetősége maradt: a bontás, vagy az eladás. Az utóbbit választotta. Egy másik cég azonban másként gondolkozott. Abban bízik: van harmadik megoldás. Ráadásul a vállalkozó szellemmel megáldott vevő, a Mester Glóbus nem termelő, hanem kereskedelmi vállalat. Mit kezd egy gyárral? Nos, első kikötése az volt, hogy neki csak a gyár kell, az emberek nem. Jó negyven ember tehát veheti a kalapját a következő hetekben. Jó néhányan már el is helyezkedtek máshol. A kísérleti üzemet mégis hasznosítják. Az új tulajdonos javaslatára ugyanis a volt dolgozókból ennek a hétnek elején tizenöt fős kis szövetkezet alakult. A berendezések kismérvű átalakításával precipitált kalciumkarbonátot gyártanak majd a papírgyár számára. Az utóbbi évtizedek hazai gyakorlatától merőben eltérő folyamatnak a bizonysága a tászavárkonyi „üzlet”. Elege van az országnak a milliókat nyelő, végső soron semmi haszonnal nem járó létesítményekből. Első pillanatra mellbevágó a Mester Glóbusnak az a kikötése: negyvennégy dolgozó helyett tizenöt emberből álló kis szövetkezet működtesse a várkonyj üzemet. De hát, ha ennyi is elég? A helyben feleslegessé vált munkások sorsa iránt azonban senki sem lehet közömbös? Megtalálják-e kenyerüket, el tudnak-e máshol helyezkedni? — ezt tudakolom tőlük. Terényi László középkorú, erős ember. Azok közé tartozik, akik nem léptek be a kis szövetkezetbe, és társaival együtt a júliusi végső búcsúszóig a Magnezitipari Művek utóvédharcát vívja: — Jobb lett volna vándor- madáriak lenni. Akkor nem bántaná az embert, hogy el kell menni. — És miért nem lépett be a kis szövetkezetbe? — Régebben Szolnokon dolgoztam egy hasonlóban. Nincs hozzá bizalmam. Szeretem a biztonságot. Majd a Mezőgépnél, a Papírgyárban vagy máshol találok munkát, mint a többiek, akik már továbbáll tak. Fehér Jánosnak már fehér a haja: — Nekem már nem sok van hátra a nyugdíjig. Beadtam a kérelmem a korkedvezményre. Nehéz szívvel válunk meg innen, hiszen a végitetlenségig bíztunk a magnezitgyár felépítésében. Ez a remény úgy ösz- szetartotta a gárdát, hogy mindenki törzsgárdatag volt. Másfél évtizede vagyok itt én is. Fekete István a középkorúak önbizalmával mondja: — Mindenfelé visz a busz... A felmondás letöltéséig hátralévő néhány hétre adódó feladataikat így summázza Fehér János: — Visszaküldjük a stafí- rungládát. Néhány emberből azonban a kudarcok után sem veszett ki a remény. Az „utóvédek” után a kis szövetkezetbe lépők véleményére vagyok kíváncsi. Sáránszki Gyuláné határozott fellépésű munkásasz- szony: — Itt ez a rengeteg érték. Mi dolgoztunk vele. Két évtized alatt a szívünkhöz nőit. Azért léptünk a kis szövetkezetbe, azért vállaljuk a kockázatot is, hogy mindez ne legyen csákiszal- n.ája. Jövőt látunk benne. Ami pedig a kockázatot illeti: anélkül semmi se megy. Fent beszélgettünk az üzem egyik magas szintjén. Cseng-bong az egész csarnok az átalakítási-karbantartási munkák zajától, az egyik szögletben mégis nyugodtan költ egy gerle. Pallagi István egy pillanatra leteszi a kalapácsot; — A környék jövőjét is jelenti itt egy üzem, nemcsak a mienket. Fantáziát látunk benne, ezért maradunk. Meg aztán az ember úgy van vele: amit megkezdett, fejezze is be. Bertalan Zoltánt is élteti a remény; — Van jövője annak, amibe kezdtünk. Az „utóvédek”: Terényi László, Fekete István, Fehér János Ennyi a vázlat a tiszavárkonyi üzemről. Hiányzik belőle a válasz néhány kérdésre. Arra például, hogy az üzem fenntartása és a szénsav-vezeték újbóli, sok millióha kerülő kiépítése miért éri meg egyik vállalatnak és miért nem a másiknak. Pénzügyi okok mellett (mennyiben játszik közre) a restség, az újtól való félelem, illetve a kockázatot is vállaló, értékmegőrzésre, jobbításra törekvő szándék. Meg lehetne találni a választ ezekre a kérdésekre, de most csak egy az érdekes: a pénznyelő üzemből si'Kerül-e aranybányát nyitni? A Mester Glóbus mellé felzárkózott kis szövetkezet tagjainak hite és akarata mire képes? Egyszóval: kisüt-e a nap Várkony felett? Simon Béla Adóreform Hogyan fizetnek a vállalatok? Az adóreform a vállalati adózásban az általános forgalmi adó, a lakossági adózásban pedig a személyi jövedelemadó bevezetését, meghonosítását tűzte célul. Ezúttal a vállalati adózás tervezett változásait tekintjük át. Az általános forgalmi adó, amely kezdetben hozzáadott érték vagy többletérték-adó- ként szerepelt a sajtóban, az egyoldalú kiemelés következtében félreértésekre adhatott alkalmat. Ennek eloszlatására hangsúlyozzuk; az általános forgalmi adó nem szüntet meg, nem helyettesít Az adózás ilyen jellegű szerkezeti módosításának eszköze az általános forgalmi adó, amely a hatvanas- hetvenes években először a Közös Piac országaiban terjedt el, s azt követően másutt is. Jelenleg több tucat európai és Európán kívüli fejlett és fejlődő ország alkalmazza. Éspedig a következőképpen : A vállalatok, mint vevők, a megvásárolt termékért nemcsak annak termelői arát. hanem általános forgalmi adóját is kifizetik az eladó vállalatnak. (A számlán is külön szerepel az ár és külön az adó). A vállalat az anyagot, a terméket feldolgozza, s ennek során új értéket állít elő. A feldolgozott termék eladásakor a megnövelt érték után szá- mrlja az általános forgalmi adót, s azt a termelői árral együtt leszámlázza, a vevő pedig kifizeti. Az eladó vállalat tehát hozzájut a korábbi vásárláskor általa fizetett adóhoz, s csak a feldolgozás fázisában létrejött tcbbletérték utáni adót kell befizetnie az adóhivatalnak. A termelési-forgalmi lánc-! ban tehát a vállalatok, kisvállalkozók hozzájuthatnak az előző fázisban a vételárral együtt fizetett adóhoz, mígnem a folyamat eljut a végső felhasználóig, a fogyasztóig, aki az áru teljes értéke után fizeti meg az általános forgalmi adót. S bár igaz, hogy a vállalati Amennyiben szembesítjük a még érvényben lévő adórendszer hosszú időn át bírált jellemzőit — a nyereséghez viszonyított magas adószint, a feldolgozási fázisokban halmozódnak az adók — az általános forgalmi adózás modellszerű leírásából kitűnő előnyös vonásokkal, sajátosságokkal, nem lehet kétséges, hogy érdemes és indokolt egy olyan adóreform megvalósítása, amely nálunk is meghonosítja az általános forgalmi adót. Ez azonban több okból sem lesz egyszerű és könnyű. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fejlett országokban csak a hosszabb ideje minden vállalati adófajtát, azok legtöbbje — például nyereségadó — megmarad, legfeljebb mértékük, az adókulcs módosul. Csökken például a nyereségadó, s várhatóan a felhalmozási adó mértéke. Lesznek természetesen megszűnő adónemek is — bér- és keresetFadó, vagyonadó — se kettő, az adómérséklések és adómegszünések együttes hatására népgazdasági szinten módosul az adóviselési struktúra: az adók számottevő része a termelés szférájából átkerül a forgalom, a felhasználás és a fo- g.' asztás területére. adók is közvetett módon a fogyasztót terhelik, az általános forgalmi adózási rendszerben a fogyasztó közvetlenül fizeti az adót, amelynek mértéke termékcsoportonként változhat. (Nálunk várhatóan nulla—12—22 százalékos adókulcsok lesznek). Az általános forgalmi adó — külföldön már bizonyított — előnye, hogy a termelési forgalmi folyamatban nem halmozódik; ebben az ösz- sztfüggésben a gazdasági tisztánlátást szolgálja. Az általános forgalmi adó nem költség- és nem ártényező; az adóelszámolás technikája visszatéríti a már kifizetett adót. Ez az adófajta több vonatkozásban semleges hatású. Egyazon termék adója nem függ attól, hogy a feldolgozási kooperációban végezték, avagy a feldolgozási fázisokat, technológiákat egyesítő nagyvállalaton belül. A vállalati méreteken kívül közömbös, illetve semleges atekintetben is, hogy a gyárfás mennyi munkaerőt, illetve technikát vett igénybe. Egyes vélemények szerint az általános forgalmi adó kedvezményezi az exportot; ebben az esetben ugyanis teljes adóvisszatérítésre kerül sor. A termelő nézőpontiából azonban szó sincs preferálásról, mert belföldi értékesítés esetén is hozzájut a termék árához; az adót pedig a vásárló fizeti. működő forgalmi adózási rendszert kellett átalakítani. Nálunk szinte újonnan kell megkonstruálni a vállalati adózást, mégpedig úgy, hogy a termelői szféra adói és támogatásai csökkenjenek egyidejűleg be kell vezetni a személyi jövedelemadót. Ez már nem egyszerűen adóreform, ezek a változások az ár rendszert is megreformálják, átalakítják az árszerkezetet, az árarányokat, az ár- s/inteket. Az adóreformhoz kapcsolódó árváltozások kimunkálása már hosszabb ideje fo- l>ik, s abban próbaszámítá- sok végzésével mind több vállalat vesz részt. A termelői árak változását két körülmény befolyásolja: egyes vállalati adók megszűnése és mérséklése, valamint a támogatások csökkentése. Ezek hatásaként a termelői árszínvonalnak csökkennie kell, mintegy 4—5 százalékkal. Az árarányok is módosulnak, elsősorban az energiahordozók, alapanyagok — feldolgozóipari termékek viszonyában. (Az előbbieké nagyjából változatlan marad, míg a feldolgozóipari termékek árszintje 6—9 százalékkal mérséklődik). Az általános forgalmi adóról ezek szerint csak szépet ás jót lehet mondani; kiküszöböli az adó-halmozódást, segíti a valós gazdasági értékelést s a bevezetéshez kapcsolódó árváltozások révén a termelői árszintet is csökkenti? Nem szabad tévedni A dolog azért nem ilyen egyszerű. Ezért nem alaptalan. ha némi fenntartással nézünk az adóreform elé. A közelmúlt évtizedekben több alkalommal — 1959-ben, 1980-ban — került sor a termelői árak átfogó rendezésére, s ezek egyike sem hozta a „papírformát”, jócskán és felfelé tértek el a tervezett, a várható, a modellszámítás szerinti árszinttől. Ezúttal a termelői árak rendezése, megállapítása során nem szabad „tévedni”, az árszintcsökkenésben felfelé eltérni, mert az árrendszer kétszínűségének, a termelői és a fogyasztói árszintek különbségének egyik meghatározója éppen az, hogy mennyivel csökken — az 1986 évihez képest — a termelői árszint. (A másik meghatározó, hogy a mintegy 110 milliárd forintnyi fogyasztáshoz kapcsolódó ár- kiegészítésből, támogatásból mennyit sikerül leépíteni, csökkenteni). Az általános forgalmi adó bevezetéséhez tehát két irányú ármozgás kapcsolódik; a termelői árszintnek — miután az adók egy része kikerül a termelésből — csökkennie kell, míg a fogyasztói árszint — minthogy az általános forgalmi adó ebbe a szférába csoportosítja át az adók egy részét — emelkedni fog. Az adóreformhoz kapcsolódó ármunka jelenlegi — júniusi — fázisában az 1988 évi fogyasztói árszint kétszámjegyű, 10—12 százalékos növekedése valószínűsíthető. Ez természetesen még változhat s nemcsak árrendszer- és ármechanizmus-okokból; a fogyasztói árszint alakítása gazdaság- politikai, sőt politikai döntéseken is múlik. Garamvölgyi István Következik: III. Mennyit fizet a lakosság? Semleges hatású Változó árarányok Amerikai szakemberek részvételével a megyeszékhelyen Tejtermelési tanácskozás Magyarországon 1972-ben tűzte programjára a kormány a szarvasmarha-tenyésztési ágazat fejlesztését. Az elmúlt másfél évtizedben sikerült is felzárkózni az európai élmezőny közelébe, s ez nagyban köszönhető annak, hogy gyümölcsöző szakmai és gazdasági kapcsolatokat alakítottunk ki az élenjáró mezőgazdász országokkal és világcégekkel. Ebbe a kapcsolatrendszerbe illeszkedik az a tanácskozás. amelyet tegnap Szolnokon. az SZMT székházában, amerikai előadók részvételével rendeztek a szarvasmarha-tenyésztés honi szakemberei számára, az intenzív tejtermelő tehéntartás kérdéseiről. Megnyitót Herpav Balázs, az Állami Gazdaságok Országos Egyesületének vezérigazgató-helyettese mondott. Ebben szólt az állami gazdaságok — és a magyar mező- gazdaság — főbb szarvasmarha-tenyésztési eredményeiről. és felsorolt néhány jellemző adatot is. Elmondta, hogy hazánk tavalyi tejtermelése 539 millió liter volt, s ami fontos, ezt a mennyiséget gazdaságosan sikerült előállítani. A tanácskozás további előadói az egyesült államokbéli World—Wide Sires cég vezető munkatársai közül kerültek ki, akik Earl O. Kehr- meyer kereskedelmi igazgató vezetésével tartózkodnak hazánkban. Az amerikai cég fő profilként mesterséges termékenyítő szövetkezetek exportját bonyolítja három földrészen, Afrikában. Európában és Ázsiában. Gazdasági és szakmai kapcsolataik így Magyarországra is kiterjednek. Amellett, hogy genetikai anyagot adnak el hazánknak. szükség esetén szakértőket biztosítanak, sőt magyar szakemberek amerikai tanulmányútjának szervezését is vállalják. Az előadók bemutatták a saját cégüket és az Egyesült Államokban működő mesterséges termékenyítő szövetkezetek tevékenységét, tájékoztatták a magyar szakembereket az embrió-átültetés náluk honos gyakorlatáról, valamint a legfőbb genetikai eredményekről és az ehhez a területhez kapcsolódó állatorvosi programokról. A vállalkozó szelleműek: Sáránszkl Gyuláné, Bertalan Zoltán, Pallagi István, Szabó Lajos.