Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. JClNIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tudomány és gyakorlat — pályatételekben Beszélgetés Szabó Gábor akadémikussal, a BAB alelnőkével Kisújszálláson — összefogással Hagyományteremtő közművelődés Kisgalérla, alkotóház, kulturális napok Kisújszálláson csakúgy, mint a megye többi településén különös gonddal állították össze a gyerekeknek szpló nyári programot. Csupa olyan elfoglaltságot kínálnak, amelyből kedvükre válogathatnak a vakációzó diákok. Filmvetítés, sárkánykészítés, vetélkedők, strandolás, mesedélelőtt, kerékpártúra, számháború várja nap mint nap őket egészen augusztus 21-ig. A színes program az úttörőház, a művelődési ház és a könyvtár dolgozóinak fantáziáját, gyermekszeretetét dicséri, sokkal inkább, mint az intézmények lehetőségeit tükrözné. Tavaly volt pontosan tíz éve, hogy megalakult az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága. A testület legfontosabb célkitűzése, hogy ösztönözze, fejlessze a Tiszántúl három megyéjének — Haj<$ú-Bihar, Szabolcs— Szatmár és Szolnok — tudományos életét, illetve segítse a gyakorlatban felmerülő problémák megoldását a tudomány eszközeivel. Tíz esztendő nem sok egy olyan bizottság életében, amelynek tulajdonképpen még hagyományai sem voltak. Az elvárások viszont nem csekélyek, hiszen a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása, elterjesztése tudományos életünk legnagyobb gondja, s legkevésbé megoldott területe. A DAB annak ellenére, hogy vezetői és a keretében tevékenykedő tudományos dolgozták „társadalmi munkában” próbálnak eleget tenni a vállalt feladatnak, mégis szép eredményeket ért el rövid idő alatt. A három megye szakemberei sikeresen együtt dolgoznak a szak- és munkabizottságokban, s a tíz év alatt számtalan tudományos . tanácskozáson teremtettek fórumot a gondolatok kicserélésére. Emellett 1979-től két évenként pályázatot is hirdet a bizottság, amelyben kutatási témákat ajánl. Az idén ötödik alkalommal írják ki.a pályázatot, amely a napokban jelenik meg, s néhány újdonságot tartalmaz. A változásokról, valamint az eddigi pályázatok eredményeiről beszélgettünk Szabó Gábor akadémikussal, a DAB alelnőkével. — A nyolc év alatt hány pályamunkát küldtek el a három megyéből a bizottsághoz? — összesen száznegyven dolgozat érkezett hozzánk. Ebből huszonhetet a lektori vélemények alapján nem díjaztunk. Harminchét pályamunkát külső támogatással rendszerint a meghirdető szervek segítségével részesítettünk anyagi elismerésben.- A bizottság ezen túl mennyiben kíséri figyelemmel a pályázatok sorsát? — Amelyik tanulmányról a bizottság úgy ítéli meg, hogy hasznos lehet a gyakorlat számára, javaslatot tesz a felhasználás módjára, s megjelentetésére is. A testület ennél többet nem igen tud tenni a pályamunkák ügyében. A tudományszervezést ugyanis nem lehet társadalmi munkában megoldani. Valahogyan persze mégis csak át kell ültetni, a kutatási eredményeket a gyakorlatba, s úgy gondoljuk, hogy ebben a TIT, a MTESZ, s más szervek is a bizottság segítségére lehetnének. S nemcsak ebben, hanem a kutatási témák megjelölésében is. A bizottság természetesen ajánlhat témákat egy-egy üzemnek, vagy szervezetnek, nem biztos azonban, hogy az adott helyen feltétlenül azt kell-e kutatni, annak megoldása hoz-e gazdasági hasznot. A tudományos problémákat a gyakorlatban lehet felderíteni, a vállalatok, üzemek szakmai vezetőinek egyik fő feladata ez.- A rövidesen megjelenő pályázati kiírás mennyire fe- lel meg ennek az elvárás- nak? — Szabolcs—Szatmár megyéből három olyan témát is javasoltak, amelyek kutatása konkrétan egy-egy szövetkezet, illetve gyáregység gondján segítene. Az elképzelésünk szerint egy különböző területeken dolgozó szakemberekből álló bizottság végezné el a komplex vizsgálatot, s utána természetesen ajánlást tennének a megoldásra is. Véleményünk szerint az ilyenfajta megbízásos kutatás szolgálná leginkább a tudomány termelőerővé válását. Ám ezzel kapcsolatban is gondjaink vannak, ki finanszírozza például a kutatás költségeit, a szakemberek hogyan tudják összeegyeztetni az idejüket egymással. valamint munkahelyeikkel. Valamiféle megoldást persze kell majd találni erre a bizottságnak, s természetesen a megbízóknak is. — Az előző pályázatokon Szolnok megye üzemei, szervezetei számos témát javasoltak. Az idei felhívásra is ez a jellemző? — A százötven pályatétel között az idén is jónéhány Szolnok megyei. Három-három témát ajánl kutatásra a Tiszamenti Vegyiművek, a megyei művelődési és ifjúsági központ, de időszerű, fontos a TIT, a megyei múzeum, az Agrober Vállalat, a Heté- nyi Géza Kórház és a Köjál javaslata is. Valamennyi téma a közvetlen gyakorüati tapasztalatokból született, s a kutatás eredménye ugyancsak a mindennapi munka hasznára válik.- Feltéve ha feldolgozza valaki, a szűkreszabott határidőig. — Az idei évtől szeptember 1-re módosul a beküldési határidő, a p>állyázat viszont két évre szól. tehát jövő szeptemberig küldhetik be a kutatók a dolgozataikat. Mégpedig olyan tanulmányokat várunk, amelyek nem doktori disszertációk kivonatai, átiratai, — mint ahogy eddig erre is akadt példa — hanem eredeti pályamunka. Ennek megfelelően növekszik az 'dén a díjak összege is. I—15 ezer forintig jutalmazzuk az ama érdemes, a gyakorlatot leginkább segítő műveket. — Köszönjük a beszélgetést!------- T. G. ű i SZOT- ösztöndijasok A Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága döntött az 1987—88. évi irodalmi, képző- és iparművészeti, valamint fotóművészeti ösztöndíjak odaítéléséről. Teljes öszöndíjat kapott Baricz Katalin fotóművész, Baächer Iván író, Farkas László irodalomtörténész, Gulyás Mihály író, Iszlai Zoltán költő, Kovács Péter festőművész, Lapis András szobrászművész, Mátyás B. Ferenc író, Misch Ádám festőművész, Pápai Lívia iparművész, textiltervező. Rác József grafikus. Serfőző Simon költő. Tábori Zoltán író, Varga Éva szobrászművész. Megosztott ösztöndíjban részesült Csorba Piroska költő, Kunkovács László fotóművész, Lelkes Mária iparművész, A. Nagy Mária— Vidák István iparművész, textiltervező alkotópáros, Varga László újságíró. Magya rország Hollandiában Pénteken a „Magyarország Hollandiában” elnevezésű hollandiai kulturális fesztivál keretében Utrecht Központi Múzeumában megnyílt a Budapesti Szépművészeti Múzeum „Holland mesterek” című vendégkiállítása.' A holland sajtó — amely továbbra is bőségesen foglalkozik a magyar kulturális fesztivállal, a magyar gazdasági napokkal — igen nagyra értékeli, hogy Magyarország a németalföldi „aranykor” művész-óriásai-j nak 50 alkotását küldte el >két hónapra Utrechtbe. A város közművelődésének tárgyi feltételei az utóbbi években alapvetően nem változtak, de ez inkább a gazdálkodásra vonatkozik, hiszen valójában mégiscsak bővült az intézményhálózat. 1984-ben avatták fel a tanács épületében kialakított — jórészt társadalmi munkában — kisgalé- riát, amelyben azóta számtalan kiállítás szerzett élményt a képzőművészet barátainak. Ugyancsak az utóbbi években parkosították a Helytörténeti Gyűjtemény udvarát, s újabb állandó kiállítás nyílt az épületben. Tavaly elkezdődött, s várhatóan jövőre fejeződik be a század elején épült vigadó felújítása, amelyben az Ady mozi kapott helyet, s az idén kisebb felújításra kerül sor a művelődési házban is. A város kulturális életének persze nemcsak a közművelődési intézmények a helyszínei. Ügyesen és gazdaságosan használják fel az iskolák adottságait is. A Jókai úti és a Sallai telepi iskolában könyvtár s TIT-elő- adások várják az érdeklődőket, az Arany János iskola pedig családi tornának ad rendszeresen otthont. A számítógép és videokörnek a gimnázium és az Arany János iskola a házigazdája. Ugyancsak az összefogás szép példája, az 1985-ben alakult Phoenix kórus közös A könnyűzenével is foglalkozó hazai ifjúsági sajtó avatott szerzői mind gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy valami nincs rendjén a könnyű múzsa há- zatáján. Fogalmak röpködnek, amelyek egyre jobban a szakma elüzletiesedését, el- sivárodását, válságát plántálják a közvéleménybe — számos jel szerint nem is alaptalanul. Amíg azonban a szaksajtó kesereg a korábban „futtatott” irányzat megtorp>anása láttán, a háttérben közben — már-már elfeledetten — utolsókat rúgja egy valamikor nagyra hivatott műfaj, a politikai beat. Valamikor egy korosztálynak — amelyet András Ferenc filmje óta szokás „Nagy Generációnak” titulálni — sokat jelentett az egy szál gitárral éneklő pol-beates, aki többnyire az ifjúság életérzéseinek, gondolatainak, politikai állásfoglalásának a szócsöve volt. Egy pol-beates tudott buzdítani, hangulatot teremteni, közösségeket összefogni, mert az egy hullámhosszon mozgó fiatalok igényelték, hogy érzéseiket, véleményüket, vágyaikat esetenként ne csak prózában beszéljék meg. Manapság gyakran lehet hallani, hogy sok szempontból szerencsés korszak volt a hatvanas évek eleje; a gazdasági konjunktúra és a politikai viszonyok kedvező feltételt teremtettek a beatzene térhódításának; a gitár mint szóló- és kísérő hangszer reneszánszát élte. Ez idő tájt olyan zenészek léptek színre, mint a legendás Bob Dylan, a pol-beat szülőatyja, aki hangszerével lépten-nyomon a fegyverek, a háború és mindenfajta negatív társadalmi jelenség elleni tiltakozásának adoty hangot, ugyanakkor síkra fenntartása. Az együttest Kis újszállás öt szövetkezete valamint a művelődési ház támogatja. Ezáltal persze kevesebb jut a város közművelődési alapjába, hiszen az öt munkahely a kórusra költ évente 25—25 ezer forintot. Fájdalmas áron ugyan, de az idén tovább bővül az intézményhálózat. A tervek szerint az ősszeil nyitja meg kapuit a februárban elhunyt Papi Lajos szobrász- művész egykori otthonában az alkotóház. Az épületben Papi Lajos munkáiból állandó kiállítás nyílik, de lehetőség lesz arra is, hogy más alkotók bemutatkozhassanak a házban. Az utóbbi években javultak a közművelődés személyi feltételei. A művelődési házban már gazdára talált az egyetlen üres állás, így a közeljövőben négy szakmailag felkészült népművelő dolgozik majd az intézményben, míg a könyvtárban heten szolgálják ki az olvasók kéréseit, fejlesztik igényeiket. Rajtuk kívül há- raím tiszteletdíjas népművelő is tevékenykedik a városban. A közművelődés hagyományos formái mellett új kezdeményezésekkel gazdagodott Kisújszállás kulturális élete. 1984-ben a város felszabadulásának. évfordulóján tudományos ülést tartottak, amelyet képzőmű szállt a nemes emberi eszmények, értelmes célok, mellett. Szelíd lázadásának szerte a világon egy csapásra sok-sok követője akadt, akik saját hazájukban később diadalra vitték a műfajt. Mi a helyzet ma? Az egész világon — így Magyarországon is — a beatkorszak hanyatlásával eltűnt a mindennapi életből a nagy létszámú pol-beates tábor is; mára alig maradtak néhá- nyan hírmondónak. A dalban kifejezett politikai véleménynyilvánítás is mintha súlyát vesztette volna, annál is inkább, mert időközben változott a társadalom, a közgondolkodás és a zenei ízlés is. Ma már egyre kevesebbeknek mond valamit például a Che Gue- varáról szóló dal. A helyzetet bonyolítja, hogy megszűntek többek között azok a kis klubok is, amelyek a közvetlen kapcsolatteremtés miatt a pol-beat éltető közegének, táptalajának bizonyultak. Szolnok megyében a „hőskor” után a pol-beatesek száma mindössze háromra zsugorodott, s megváltozott a műfaj elnevezése is; mára énekes-gitárossá, illetve mai dalossá szelídült a hajdani főleg politizálásáról ismert pol-beates. Énekes-gitárosnak vallja magát a megyeszékhelyen élő Dudás Zoltán is, (képünkön) aki a tiszafüredi Percze Miklós és a szolnoki Nagy Tibor mellett még mindig aktívan hódol a műfajnak. Dudás Zoltán — mint az egyik utolsó mohikán — hosszú évek óta rója a megyét, az országot. „Tisztában vagyok azzal, hogy mára soha nem tapasztalt módon hanyatlásnak invészeti kiállítás és hangverseny egészített ki. A nagy sikerű rendezvény adta az ötletet a folytatáshoz. 1986-ban a nagykunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulója alkalmából rendeztek tudományos tanácskozást kiállítást és hangversenyt. Az ülés záróakkordjaként emléktáblát helyeztek el a Helytörténeti Gyűjtemény falán a kitelepülök emlékére. Az idén várhatóan októberben újabb tudományos tanácskozás színhelye lesz a város. Kétszáz évvel ezelőtt építették meg társadalmi munkában a Miirhó gátat. Az ülésen erről emlékeznek meg a résztvevők. Nem maradt ki a hagyományteremtésből a zeneiskola sem. Négy évvel ezelőtt az intézmény adott otthont a zeneiskolások első országos vadászkürt versenyének. A kisújszállási zenetanárok olyan jó házigazdának bizonyultak, hogy tavaly már a második seregszemlét tarthatták meg, ezúttal azonban már többféle hangszer szólistái részvételével. A város közművelődési életét irányító szakembereknek van még egy dédelgetett álma, amellyel ugyancsak egy újabb hagyományt indítanának el. A tervek szerint három évenként rendeznék meg a kisújszállási kulturális napokat, amelynek. fő célja a város kulturális arculatát meghatározó zenei, képzőművészeti és helytörténeti tevékenység értékeinek bemutatása, közkinccsé tétele lenne. Szép és hasznos ötlet, amelynek megvalósítását feltétlenül megérdemelnék a különböző művészeti csoportok, egyéni alkotók és kutatók.-tódult a pol-beat, de én ki merem jelenteni, hogy még mindig szükség van rá. Igaz. mintha mostanság kiment volna a divatból az éneklés, kivált nagyobb közösségekben, de szűk körben a fiatalok nekem bevallották, hogy igenis néha jó érzés összehajolva dalra fakadni. Én egyébként úgy állítom össze a különböző korosztályoknak szóló műsoromat, hogy mindig bevonom az éneklésbe a közönségemet is. A jövőt illetően nem merek jósolni, mert meglehetősen elkeserít az, hogy nem jelentkezik az utánpótlás; a gyerekek szinte kizárólag együttesekben gondolkodnak. Lassan nem lesz, aki korunk égető kérdésein elgondolkodva közös éneklésre szólítsa korosztályát.” Mint oly sok más területen, az utánpótlás itt is akadozik, az ifjúság érdeklődésében pedig szemmel látható hiányosságok mutatkoznak. Talán azért is, mert az utóbbi években csorbát szenvedett a pol-beat lényege, az aktuális politikai eseményekre való azonnali reagálás, és a zenei igényesség, lendületesség — és még sorolhatnánk, hogy mi minden. A tényeket figyelembe véve joggal tehető fel a kérdés, hogy egyáltalán van-e remény a műfaj újjászületésére? Mi lesz, ha a „nagy öregeknek” egyszer végleg kihull a gitár a kezéből... Jurkovics János EGERBEN Rádiótörténeti gyűjtemény Különös szenvedélynek hódol Egerben az MHSZ Városi Rádió Klub titkára, Krinszki Bernát. Beloiannisz utcai lakásán 80 darabból álló rádiótörténeti gyűjteményt őriz. A Phiiipsek, EKA-ák, Standardok, Minervák ma is üzemképesek. Képünkön; Standard 3A rádió a 30-as évekből. A könnyűzene házatáján Hová lett a pol-beat?
