Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
Irodalom* művészet 1987. június 13. 8 ehézkes léptekkel indult el hazulról. Futó pillantást vetett a folyó, majd az erdő felé, aztán elballagott a fakó, színeha- gyott Krisztus-keresztig. Tanácstalankodott néhány percig, aztán ahogy az esti kerülés előtt szokta, elindult a kocsma felé. A nyirkos őszi estéken szívesen megivott egy pálinkát, mielőtt munkához látott. De ezen az estén a kocsma hívta is. és taszította is. Rándított néhányszor a puskaszíjon, és meg-megállva elballagott a vendéglőig. Megállt, benézett az ablakon. Minden olyan volt, mint más napokon. A söntés előtt az öregebbek és a saját korosztálya csoportosult, az oldalteremben a rexasztal körül pedig a fiatalok. Sörösüvegek álltak a műanyag padlón, néhány kiürült üveg már a fal mellé gurult. Nézte az arcokat, és gondolkodott. Benyitott az ajtón, és megállt a söntéspult előtt. Köszönt, a puskát a falnak döntötte, letámaszkodott a könyökére. A kövér, öregedő kocsmáros semmit sem kérdezett, csak eléje tett egy fél szilvát, mint más napokon. — Elvitték a nyulaidat? — kérdezte az öreg Szlávik. — EH... Ebéd után jöttek. L<e akarnak vonni az árból, mert túlsúlyosak — mondta Vida. — A Jónástól csak tizennyolc darabot vittek el, a többit a nyakán hagyták. Már a nyúlban sem lehet bízni. Hol a táp késik, hol az átvétel. Nem üzlet ez már... —• Jó éve így megy ez a nyulak- kal. Én nem is csinálnám. Az asz- szony vacakol velük. — Kimész? — Ki kell mennem. — Mozog a vad? — Mozog még. főleg a vaddisznó. Lejárnak a téesz kukoricására. — Ma pörkölt lesz. . . Megvárod? — Marha? — Azt mondják, malac. Vida belekortyolt a pálinkájába, és körülnézett. Beszélgető falusiak, csendes iszogatok álltak körülötte. Minden arcot ismert, s az emberek mozdulatait is. Száz méterről felismerte az alakjukat, karakterüket. Melyik lehetett? — tűnődött. Felrémlett neki az előző este és éjszaka. A lövéseket este tíz óra tájban hallotta meg. Elindult a kis homokos emelkedőn át a lövések irányába. Bejelentett vadászat ezen a hétköznapon az egész körzetben nem volt. Negyed vagy fél tizenegy lehetett, amikor a halvány holdvilágnál megpillantott egy mocorgó alakot. Először vadnak nézte, s csak a távcsövön át ismerte fel, hogy ember, s éppen vadat zsi- gerel. Azt hitte, egyedül van, de amikor felemelte a puskáját, és rákiáltott, oldalt kigyulladt egy reflektor, és elvakította. Egy hang is megszólalt, fátyolosán, szűrten, mintha gézen vagy sálon keresztül kiabált volna. — Meg akarsz halni, Vida? Neked gyermekeid vannak, vagy nem? — Ne mozdulj! — kiáltotta akkor még harciasán, de a reflektor mögött eldördült egy lövés. Föléje lőttek, postával, a letöredezett száraz ágak a fejére hulltak. A vadat zsigerelő fekete alakot ekkor már nem látta, mert elvakította a reflektor. — Lépj hátra! — kiáltotta a fátyolos hang. Nem lépett hátra, inkább a vállához emelt kétcsövűt a fényszóró felé fordította, lőni készült. De a sötétségben ekkor újra eldördült egy lövés. S most már nem postát szórt az ismeretlen fegyver, hanem golyót. A füle mellett süvöltött el egy lövedék. Megértette. Legörnyedt, és lassú, kiszámított mozdulatokkal visszahúzódott a homokdomb mögé. Tizenöt éve szolgálta az erdészetet, de ilyen helyzetbe még soha nem keveredett. Kortyolgatta a pálinkáját, és nézte az embereket. Minden csap- dázót és orvvadászt ismert a környéken. Volt köztük egy kimondatlan megegyezés. Nem piszkálta az embereket, de a vadorzók is udvariasan kitértek előle. Susenka hurkait mindig jelentette az igazgatóságon, de ha véletlenül megpillantotta Susenkát, ahogy a hurokba keveredett nyállal ügyetlenkedik, másfelé irányozta lépteit, elkerülte. Hadd vigye haza a nyu- lat a gyermekeknek. Ugyanígy járt el a vaddisznóvadászokkal is. A stifolderbe, kolbászba ezen a környéken mindig került vaddisznóhús is. Tudta, hogy a nép szokásait nem lehet megváltoztatni. Csak akkor avatkozott közbe, ha valaki üzleti elképzelések alapján lövöldözte le a vaddisznókat. De az emberek ezt méltányolták. Később soha nem támadt ezekből az esetekből kellemetlensége. Most azonban a szemébe reflektoroztak és ráTot- tek. A rabsicok új stílusát furcsának találta. Mit gondolnak vajon, vagy mit akarhatnak? Az egyik fekete hajú fiatalember ledobta a rexasztal mellett a dákót, és átsétált a söntéspulthoz. — Na, mi van, Zsiga, soha nem fői meg az a pörkölt? — Még öt perc — mondta a kövér kocsmáros, aztán a vadőrre nézett. — Meddig főzitek? — Ameddig kell. A feketehajú visszament az oldalterembe. Vida nézte, hogyan beszél, követelőzik és megy. A kocsmáros riasztotta fel tűnődéséből: — Meghívhatlak egy pörköltre? — Köszönöm, már ettem. — Csak az ízek miatt... Néhány falatot bekaphatnál. Bertha Bulcsú :• Erdei álékon Evett a többiekkel. A kövér kocsmáros kitűnő pörköltet főzött. A szaftos, finom hús mindenkinek ízlett. Vida mosolyogva, két pofára ette, mint akinek semmi sem tűnik fel. Pedig amint belekóstolt, azonnal tudta, hogy amit eszik, az vadhús, és egész biztosan őz. öz- pörköltet mért ki a kocsmáros malachúsként, de mindenki tudta, hogy őzet eszik és úgy is fizetett. A kocsmáros azért hívta meg vacsorára, hogy megbizonyosodhasson róla, mi folyik újabban az erdőkben. Ahogy falt, fel-felpillan- tott a fiatalemberekre, és sejteni vélte, honnan származik az új stilus. Rágott és nézte a fiatalemberek arcát. Vajon melyik zsigerelte ki ezt az őzet? És melyik lőtt? A fekete vagy a vörös? Honnan van ezeknek fegyverük? Egyik sem tagja a vadásztársaságnak... Eléggé elcsüggedt, de aztán eszébe jutottak azok az évek. amikor géppisztollyal lőtték az erdőben a vadakat. „Talán szót kellene velük értenem” — gondolta és a feketehajúhoz fordult; — Honnan van ez a malac, a té- eszből? — Miért, nem jó? — kérdezett vissza a feketehajú. — De, nagyon jó, mintha nem is malac volna. — A Zsiga tud főzni. Megbolon- dítja az ételt. —1 Meg... Ha nem tudnám, hogy malac, azt gondolnám, hogy őz. — Múltkoriban őz volt vacsorára, a vadászok leadtak itt egy szép jószágot. De ez most malac. Ízlelje meg jobban — mondta a feketehajú parancsolóan. Vida megforgatott a szájában egy falatot, szétrágta. — Na...? — kérdezte a feketehajú. — Oz — mondta Vida, aztán felállt. Vállára akasztotta a puskáját, és kiment. A feketehajú brigádvezető volt a gépműhelyben. Három éve nősült be a faluba, csendes, visszahúzódó ember volt. Esztendeje kezdett be- nyitogatnj a kocsmába, s az utóbbi időben már többet időzött a rexasztal mellett, mint otthon vagy a gépműhelyben. „Nem tartozik rám” — gondolta Vida, és közepes, be- idegződött léptekkel ment az erdő felé. Tudta, hogy hibázott. Azt kellett volna mondani, hogy „malac”, de elfogyott a türelme, s a feketehajú fiatalember erőszakossága is idegesítette. Pedig, de sokszor megfogadta, hogy első a család, a ház, amit felépitett. s csak utána következik az erdő, az erdészet és a vadásztársaság érdeke. Legszívesebben felpakolt volna egy teherautóra, s a folyón túl, jó messze új életet kezd. De nem lehetett. Tudta, hogy elkezdődött a harc. Vagy kitér, s engedi, hogy eladogassák az erdőből az őzeket, vadmalacokat, vagy szembeszáll, s akkor valamelyik legény esetleg hátba lövi. Nem értette őket.. . Miért ilyen gorombák? Ha eljött a disznóvágások ideje, soha nem szólt egy vaddisznóért. A nyúlhurkoló- kat pedig messziről elkerülte. Volt elég nyúl. De ezek a reflektorukkal keresik a bajt. Nem is a bajt keresik, be akarják bizonyítani, hogy az erdőben nem a vadőr az úr, hanem ők. Vagy kitér a vadőr, vagy lelövik. Tudta, hogy nem tér ki. Nem az erdészet vagy a vadász- társaság miatt, azoknál fontosabb volt a család. A saját tisztessége miatt nem tudott kitérni. Már bent járt az erdőben, s a félig lehullott nyirkos lombozat puhán elnyelte lépteit. Az avar és a fakorhadék fanyar illatát orráig hordta a bokrokat végigborzoló ernyedt szél. Szerette az erdőt. Az őszi éjszakákra, melyeken több hektárt kör. bejárt, szívesen emlékezett. De most rideg, idegen volt az erdő. Nem félt, de nem érezte magát otthon a fák között. Hirtelen elhatározással a homokdomb felé indult. Itt már az ágak is megroppantak a talpa alatt. A holdfény pászmákban hullott be a fák közé. A domb tetején egy tuskó állt a gyér fényben. Vida a tuskó fele tartott, hogy leül s átgondol mindent. A tuskó megmozdult. Vida lekapta a puskáját a válláról, és kibiztosította. — Pista bácsi! Maga az? — szólalt meg a tuskó. Susenka volt, egy kidőlt fatörzsön üldögélt. Vida visszalökte a puskát a vállára, aztán Susenkához lépdelt. — Mit csinálsz itt, Józsi? — Megsöréteztek, Pista bácsi... — Hogyhogy? — Hát ugye én itt a nyulak végett szoktam tartózkodni... — Véletlenül? — Hát éppen ez az. Nem véletlenül. Egyenesen rám jöttek és rekedten ordítottak, hogy takarodjak ki az erdőből. Futóra vettek, de utánam lőttek. Jakab doktor úr tizenegy sörétet vett ki a fenekemből és a hátamból. — Megismerted őket? — Nem, de sejtem, hogy kik lehettek. öt perc múlva lelőttek egy őzet. Egyikük nagyon jól lő. Biztos a keze. Vida körülpillantott, aztán Susenka vállára tette a kezét. — Te Józsi, ugye tudod, hogy én elnéztem neked a nyulakat.. . — Tudom, Pista bácsi. — össze kellene fognunk. A vadváltókat ezek is ismerik, mi is. Te elfekszel egy teknőben, és figyelsz. Jelzel. Amikor én szembekerülök velük te elkiáltod magadat, hogy „állj, puskát edobni!”. Te mögöttük leszel. — Félek tőlük, engem már meglőttek. — Ne félj, most én is lövök. Ma nem jönnek ki, mert mulatoznak. Talán holnap vagy jövő szombaton. De a faluban kerülj el mesz- sziről. Csak itt kint válthatunk szót. Megértetted? — Meg, Pista bácsi, de félek. — Nem kell félni. Két hét múlva már nyugodtan nyúlászhatsz újra. ida továbbindult az erdei álén. Néhány pillanatig örült, hogy szót értett Su- senkával, aztán egy kicsit elkomorult. „Idáig leadtam, a nyúlhurkoló Su- senkával szövetkezem” — tűnődött. Érezte, hogy nem tehet mást. Ment. járta az erdőt, mint más éjszakákon, és készülődött az erdei találkozásra. Nem tudta, hogy mi a háború, csak azt tudta, hogy apja katona és nagyon-nagyon messze van, és anyja sokat sír esténként, amikor a húgát eteti. Anyja mosni meg takarítani járt. Olyankor neki kellett vigyázni a húgára, aki még kicsi volt. Egészen kicsi, alig nagyobb, mint a babák. De sírni már tudott. Hangosan, visítva. Még a kinti szélsüvítést is elnyomta Mancika sírása, és Fercsi Olyankor mérges volt, a legszívesebben lerángatta volna húgát az ágyról. — Szeresd a hugicádat! — mondta neki csöndesen az anyja, valahányszor húzódozott attól, hogy vigyázzon rá. Ilyenkor legszívesebben rákiáltott volna az anyjára, hogy minek hozta hugicát ide, neki nem kell hugica, ő Szakos Pallcsival csúszkálni szeretne menni a tóra. De amint anyja szomorkás szemét meglátta, csak elfordult, és dühében halkan pityeregni kezdett. Az anyja közel lépett hozzá, megsimogatta a fejét, és azt mondta: — Tudom, kisfiam, hogy játszani szeretnél. De hát háború van, apád oda van. Nekem meg nincsen pénzem cipőre. Te már nagy fiú vagy! Egy tízéves fiúnak már Majtényi Erik: Eszterlánc Dal, dal, varázsdal, hét szem kihunyt parázzsal, verssel, vérrel, varázzsal vidít lak és ke serit lek, tegnapokban megmeritlek, magad ellen szelíditlek. Lánc, lánc, eszterlánc, rég eloszlott az a tánc, ki hátra ment, ki előre, te maradtál meg belőle, s szemed csücskében a ránc. Volt, volt, be rég volt, dombon törték a diót, édes belét mind megettük, csontos héját elvetettük, mikor külön, mikor együtt, ujjúnkat bemaszatoltuk, barna maradt, bárhogy mostuk segitenie kell! Ma megint elmegyek mosni, te meg vigyázz a hugicádra, ha nagyon sír, vedd fel egy kicsit! Sietek haza. — Azzal kilépett a havas udvarra. Mit lehetett tenni? Olyan jólesett az anyja simogatása, hogy amikor magára maradt, még jobban eleredtek a könnyei. Bántotta a lelkiismeret, hogy annyiszor nem engedelmeskedett az anyjának. De aztán múlt az idő, a faliórát nézte egyre. Már ismerte az órát, még iskolás kora előtt megtanította rá a nagyapja, aki mesz- sze, másik faluban lakott. Tett a tűzre. A leckét megírta gyorsan, azzal nem volt soha semmi baj. Legfeljebb a tanító néni mérgelődött egy kicsit azért, hogy olyan csúnya az írása. De amit írt, az mindig jó volt, legyen számtan vagy helyesírás. Volt, amikor ő segített a tanító néninek kijavítani a többiek fogalmazását, mert a tanító néni férje is bevonult, és két osztályt kellett tanítania. Csak így szólt: „Fercsi, gyere, az egyik soron szedd össze a füzeteket, és javítsd ki!” Olyankor boldog volt. Alighogy elrakta a füzeteket a cekkerjébe, kopogtak. Szállj, szállj, messze szállj, pöttyös katicabogár, hallgatott ránk, vitte szárnya, köd előtte, köd utána, azóta sem látta senki ujjad hegyén megpihenni, huncut, aki elfelejti! Dal, dal, varázsdal, táltost etess parázzsal, mondd a mesét, kell hogy tudjad, mondd a régit, mondd az újat, király lánya, göndör hajú - nyitva van az aranykapu, nyitva van, ha be nem — Ki az? — szólt ki, és pillanatok alatt átfutott az agyán sok szörnyűség; jöttek a farkasok az esti meséből, biztosan be akarnak tömi, és meg akarják enni... Vpgy rablók rontanak rá ... Az izgalomtól elkeskenyedett a szája. Végre a kis ablakon ki mert pislogni, és megnyugodott, de akkor érezte csak igazán, mennyire ver a szive és reszket a lába. Szakos Pali állt kinn a hóban. Elhúzta a reteszt. — Szevasz, Palcsi. — Szevasz. Nem jössz csúszkálni a tóra? — Aáá, láthatod, ott van... — és a húga felé mutatott, aki éppen felriadt szendergéséból, és nyekkent egyet-kettőt az ágyon. — Látod, hogy nem lehet. Miatta. — Dehogynem lehet — mondta Palcsi —. nincs messze a tó, és majd ide-ideszaladunk megnézni, mint tegnap. Tényleg, tegnap is elszökött, az anyja nem is tudta meg. Nem lett semmi baj belőle. — Ma nem lehet... — próbált azért ellenállni, de már tudta, hogy ma is elmegy Palcsival. Igaz is, majd hazaszalad megnézni a húgát. Csak egyet-kettőt csúszkál, és máris szalad haza! A régi telek nem múlnak el, magunkban hordozzuk őket, csak össze vannak gyúrva, akár a hógolyók. Hogyan is volt tovább azon a napon? Kist Dénes; Belső csillagok
