Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
Nemzetközi körkép 1987. MÁJUS 9. Negyvenöt év méltán Emberi sors Thatcher aaaxony eaéiyel 1945. május 9-én Csehszlovákia felszabadításával, a német fasizmus szétzúzásával Európában véget ért a II. világháború. E napon emlékezünk meg a győzelem napjáról. Egész életében erre a találkozásra várt. Különböző címekre írt; szabadsága idején pedig a nyomokat kereste irattárak poros papírjai között... Az ukrán nemzetiségű, de üzbég családban nevelkedett Fjodor Kulcsikovszkij a Dnyepropetrovszki terület Piszmennoje nevű falujában találta meg hozzátartozóit. Negyvenöt év múltán találkozott nagymamájával, a 104 éves Daja Kulcsanovszkájá- val, aki mindig is hitte, hogy Fjodor él. Nem sokkal a háború előtt Darja néni egyik lánya, Ok- szána férjhez ment egy do- nyeci bányászhoz. Amikor megszületett a fiuk, Fjodor, a nagymama vezette le a szülést. Emlékszik, hogy a kisfiú mellén piros anyajegy volt, nem nagy, de jól látható. Negyvenöt év múltán ez az anyajegy volt az egyik bizonyítéka rokonságuknak. Fjodor másfél éves volt, amikor édesanyja meghalt. A háború első hónapjaiban elesett az édesapja. Amikor a fasiszták Piszmennojéhoz közeledtek, a nagymama a hátországba küldte unokáját. A kisfiú ötéves volt, amikor elhagyta a szülőfaluját... A háború után Darja Alekszejevna sokáig kereste Fjodort, de nem akadt nyomára. Csak annyit tudott, hogy a gyermekek szerelvénye Üzbegisztánba indult. A keresésben sokan segítettek. Végül az Ozbegisztáni Tanács című köztársasági napilap egyik cikkében, mely A háborús gyerekek címmel jelent meg a győzelem 40. évfordulója alkalmából, találtak egy hasonló nevet... A háború következtében Fjodor vezetékneve megváltozott. A kapkodásban Kul- csanovszkijbói Kulcsikovszkij lett, apai nevét is eltévesztették, ezért Grigorje45 év múltán találkozott ismét * unokájával Darja Alekszejevna vies helyett Vasziljevicsnek írták: ... Fjodor jól emlékszik arra a rettenetes útra. A fasiszta gépek többször bombázták a szerelvényt A bombázások alatt szétfutottak, s utána sokuk nevét már hiába kiáltozták. Kevés volt a víz, a gyerekek az izzadság- cseppeket nyalogatták. Az út végére az éhségtől és a hidegtől jártányi erejük sem maradt... A gyermekotthonból rövidesen magához vette Saah- med Samahmudov kovács. 1942. szeptember 2-án lépte át Fjodor új otthona küszöbét. Juldásnak nevezték el, ami üzbégül útitársat jelent. A kovácsnak és feleségének Bahri-opa Akramová- nak nem volt saját gyermeke, minden szeretetükkel a 15 örökbefogadott gyermeket halmozták el. Voltak közöttük oroszok, tatárok, ukránok, beloruszok, kaza- kok, üzbégek, moldáviaiak, csuvasok. Nem voltak gazdagok, de nagy szeretetben éltek. Fjodor sorsa szerencsésen alakult; a 8. osztály befejeztével bányászati technikumba került, majd Karagandá- ba küldték. Itt találkozott Valentyinával, akit feleségül vett. 1966-ban, a taskenti földrengés után visszatért szüleihez. Fjodornak két fia és egy lánya van, aki már unokával is megajándékozta őt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége 1955. augusztus 23-ai rendeletének értelmében Samahmudovot és feleségét Akramovát, 15 fogadott gyermek nevelőszüleit, „A dicsőség rendjellel” tüntették ki. 1982-ben készült el a népek barátsága emlékmű Taskent egyik legszebb terén, ahol e család tagjait is megörökítették. Saahmet Samahmudov 1969. augusztus 13-án halt meg 82 éves korában. Bakri- opa Taskentben él, két fogadott gyermeke, Fjodor Kulcsikovszkij és Alekszandr Bunyin szomszédságában. 31 unokája és 14 dédunokája van. Háza mindig hangos a gyermek zsivaj tói. Felvétel a családi albumból: Bahri-opa Akramova és Saah- med Samahmudov (középen) fogadott gyermekeikkel (jobbról a harmadik Fjodor Kulcsikovszkij) (Fotó: APN—KS) A jövő városában nyomorognak Brasilia „gyermekbet Brazília 1960-ban telepítette át fővárosát a tengerparti Rio de Janeiróból a távoli pusztaságba. Am Juscelino Kubitschek akkori elnök, aki a jövő városát megálmodta, arra már nem gondolt, hogy az ifjú Brasilia ilyen fantasztikusan gyors ütemben fog növekedni, és fejlődése során milyen nagy nehézségekkel kell megküzdenie. „Az eredeti tervek azzal számoltak, hogy az ezredfordulón ötszázezren élnek majd itt — mondja Jósé Aparecidio de Oliveira kormányzó. — A lakosok száma azonban már ma meghaladja az 1,7 milliót, s az ENSZ előrejelzései szerint a század végére eléri a négymilliót.” Latin-Amerika leggyorsabban fejlődő fővárosának napról napra növekvő igényeivel nem tud lépést tartani az alig 27 esztendős infrastruktúra, s a várostervezőkre most a továbbfejlesz. tés feladata vár. A kormányzó felkérésére az eredeti tervezők — a most 85 esztendős Lucio Costa ás a 79 éves Oscar Niemayer — nemrégiben olyan tervet készítettek, amely nyolc éven belül hat új városrész felépítését irányozza elő. E települések további másfél millió embernek adnának otthont. A politikusok felhívták a figyelmet arra, hogy a tervekben figyelembe kell venni azokat a nyomorgó százezreket is, akiket a munkalehetőségek és a jó egészségügyi ellátás ígérete vonzott Brasilia mind jobban terjeszkedő szegénynegyedeibe. Mert ilyenek is vannak, bár az eredeti tervekben nem szerepeltek. „A város olyan, mint valami mesebeli sziget, amelyet a nyomorúság tengere vesz körül” — mondja Maria de Lourdes Abadia képviselőnő, aki sok a rosszul fizetett közalkalmazotthoz vagy bolti eladóhoz hasonlóan az egyik ilyen „alvóvárosban” él. Brasilia a levegőből úgy néz ki, mint egy kiterjesztett szárnyú hatalmas madár, vagy éppen repülőgép. A „jövő városát” gondosan megtervezték és felosztották a funkcióknak megfelelően : a kormányhivatalok, hotelek, közhivatalnokoknak szánt lakótömbökre, követ- ségi negyedre, miniszterek luxusvilláinak helyet adó kerületre és közép-osztálybeliek övezeteire. A latin-amerikai ország más városaiban általában úgy vélik, hogy Brasiliában az emberek luxuskörülmények között élnek, légkondicionált irodákban dolgoznak. A felmérések azonban arról tanúskodnak, hogy csak 25 százalékuk — körülbelül 425 ezer ember — lakik jó vagy kedvező körülmények között. A többiek, körülbelül egymillióan, a nyolc „alvóvárosban” vagy a „favelas” nevű szegénynegyedekben élnek. Brazíliában 1985-ben véget ért a katonai kormányzás két évtizede, így a főváros lakói — első ízben — megválaszthatják képviselőiket az ország parlamentjébe. A helybeli politikusok azt remélik, hogy a város problémáit most már sikerül majd orvosolni. Addig azonban a kormány által kinevezett Aprecidio de Oliveira kormányzónak kell megküzdenie a túl gyors növekedés betegségeivel. Sürgős megoldást kell találni a vízellátásra, hiszen a 27 éves városban 16 éve semmit sem tettek annak érdekében, hogy lépést tartsanak a növekvő vízfogyasztással, s nemrégiben kénytelenek voltak vízkorlátozást is bevezetni. Orvosolni kell a város peremén élők súlyos közlekedési gondjait is, A kormányzónak kemény fejtörést okoz, hogyan lehetne bővíteni a kórházakat, amelyekbe az ország belső vidékeinek minden részéről özönlenek a gyógyulást remélő betegek. „Egyetlen nagy kórház vagyunk az ország közepén” — panaszolja Aparecidio de Oliveira. A legtöbb politikus és sok bnasíliai lakos egyetért abban, hogy a gyors virágzásnak indult város elérte a kitűzött célt, vagyis elvonta a figyelmet a partvidékről, s a belső területek fejlesztésére késztette a brazilokat. Most azonban a 27 esztendős Brasilia vezetői szerint elérkezett az idő arra, hogy a modern „mesebeli szigetet” megpróbálják a jövő jól működő városává tenni. Választási „dátumcsata” Várni a törvényesen előírt legkésőbbi időpontig, s kitölteni a tory kabinet rendelkezésére álló teljes kormányzati periódust? Vagy épp ellenkezőleg, a lehető leghamarabb urnákhoz szólítani a brit választópolgárokat? Esetleg keresni egy közbülső, kompromisz- szumos dátumot, amely ilyen vagy olyan megfontolásból a legjobb eredményt ígéri Thatcher asszony és csapata szá- Thatcher asszony moszkvai útja belpolitikai sikereket is hozott a mára? konzervatívoknak. A képen a Gorbacsov házaspárral a Nagyszínházban A riválisok vezetői, balról-jobbra: David Owen (Szociáldemokrata Párt), David Steel (Liberális Párt), és NeilKinnock (Munkáspárt) zebbnek. Alig néhány hónapja (nagyjából ez év elejéig) a Labour közmegítélése kivételesen biztatónak látszott. 44 éves, energikus vezetőjük, Neil Kinnock sikerrel tisztította meg a párhány szempontból sikeresnek tűnő gazdaságpolitikája, a gyorsuló növekedés, a tudatosan összeállított, már a választásokra kacsintó költségvetési tervezet, a leszorított infláció. Másrészt bizonyos fokig „öngólt” jelentett a Munkáspárt legutóbbi kongresszusán meghirdetett antinukleáris program. A Labour ugyanis célul tűzte ki — választási győzelme esetén — az önálló brit atomütőerő felszámolását, sőt az amerikai atomtöltetű rakéták eltávolítását is Nagy-Britanniából. Előfordulhat, hogy ezek az elképzelések (bár a NATO-kö- telékek lazítása persze fel sem merült) túl radikálisnak, megalapozatlannak hatnak a brit állampolgárok többsége szemében — se véleményt a toryk nyilvánvalóan messzemenően ki is használják. S ha már a külpolitikánál és a katonapolitikánál tartunk. nem feledhető Thatcher asszony nemrégiben tett moszkvai látogatásának sikere sem. A miniszterelnök tárgyalásait, az „egész nyugati szövetségi rendszer nevében" folytatott megbeszéléseit a szovjet fővárosban a brit tömegkommunikáció fényes eredményként könyvelte el, s ez nem Sajátos helyzetben van végül a brit politikai paletta harmadik főszereplője, a szociáldemokraták és liberálisok által alkotott Pártszövetség (Alliance.) ök a „két nagy” mellett — helyesebben között — a középrétegek megnyeréséért szállnak csatába, s a jelek szerint választási kilátásaik határozottan javultak az elmúlt hónapokban. Egyes becslések szerint akár meg is előzhetik az „Uukleárla öngór Folyik a helyezkedóa Ügy tűnik, pillanatnyilag ezek a lehetőségek állnak az immár nyolc esztendeje hatalmon lévő. de reményei szerint mandátumát másodízben is meghosszabbítani képes Konzervatív Párt irányítói előtt. A kérdés egyelőre még nyitott, döntés — legalábbis nyilvánosságra hozott döntés — még nem született, ám egyértelmű, hogy a kulisszák mögött már teljes erővel folyik a választási helyezkedés, s a szembenálló pártok igyekeznek a lehető legkedvezőbb start- pozíciót elfoglalni a nagy versenyfutáshoz. Pillanatnyilag a tartós ellenzékbe szorult Munkáspárt helyzete tűnik a legnehetot a középrétegeket elriasztó szélsőséges irányzatok képviselőitől, s jónéhány közvéleménykutatási intézet felmérése azt tükrözte, hogy — kihasználva mindenekelőtt a munkanélküliség keltette, változatlanul feszítő, társadalmi elégedetlenséget — reális esélyük nyílik a hatalom visszaszerzésére. Nem sokkal később azonban fordult a kocka. Mind több vizsgálat jelezte a kormánypárt sorainak megszilárdulását, a toryk önbizalmának visszatértét, s egyben Kinnockék visszacsúszását. A háttérben rejlő okok sokrétűek, Egyrészt érezteti hatását a konzervatívok néimigyen harmadik helyre visszaszoruló Munkáspártot, gyökeresen új erőviszonyokat teremtve ezzel a brit szigetország évtizedek óta politikai váltógazdálkodásra berendezkedett közéletében. Fogadni már lehet... Egyelőre azonban még nem a választási helyezések latolgatása van napirenden, hanem inkább a voksolás kiírása vagy esetleges elhalasztása kelt izgalmakat. A tory kormányfő elvileg jövő júniusig kell, hogy feloszlassa a parlamentet, de semmi nem gátolja, hogy egy jóval korábbi időpont mellett döntsön. Akadtak szakértők, akik már most májusra számítottak, s a miniszterelnök nem egy híve is a minél gyorsabb választási erőpróba mellett kardoskodott. Legutóbbi nyilatkozatai alapján Thatcher hajlik e sürgetés elfogadására. Legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy a miniszter- elnök, megvárva a május 7- én esedékes részleges hely- hatósági választások eredményeit, csak azok tudatában határoz — vélhetőleg május 10-én — a jelenlegi „dátum-csatában”. Május alighanem már nem jöhet szóba, annál többször jósolnak mostanában egy június U-i vagy egy június 18-i időpontot. Ez épp a fejlett tőkés államok Velencében tartandó szokásos évi csúcsértekezletét követné, márpedig az ismét alkalmat nyújt majd Thatcher asszonynak a sikeres közszereplésre. S ha mégsem válnak be e jóslatok? Akkor (a nyári szabadság-hónapok gyakorlatilag kiesnek) marad az ősz, vagy a jövő tavasz, ám erre biztos kevesebben fogadnak manapság Albion- ban, mint a „biztos tippnek” számító júniusra. Merthogy — a brit szokásokat ismerve tán mondani is felesleges — a szavazás időpontjára ugyanúgy fel lehet tenni néhány fontot a londoni fogadóirodákban. mint a hétvégi agárverseny győztes kutyájára vagy a kedvelt, s ugyancsak június 18-án esedékes ascoti derby nyertes lovára... Szegő Gábor kis mértékben lendített a Atomfegyver-ellenes tüntetés egy támaszpontnál konzervatívok esélyein. (Fotó; Time—Cambio 16—KS)
