Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁJUS 9. SzotuJfab Békét nekünk, Heller úr! Olvasom A 22-es csapdáját. Ojra olvasom. Emlékszem, amikor az első kiadást a kezembe vettem, lapról lapra nyüszítettem a gyönyörűségtől, uram bocsá', még röhögtem is. Ez a Heller fantasztikus pasas, mondtam magamnak. ízlelgettem a fejre állított világot,, amit megteremtett. Csak később — már nem tudom, hol tartottam a könyvben —, csak később jöttem rá a trükkre. Ez az ember bolondot csinált belőlem, s talán másokból is, szertea világon. A háborút röhögtette ki velem! A háborút! Hát lehet röhögni a háborún? Ügy tűnik, lehet. De szabad-e? Ezen gondolkozom. Nekünk — közel a negyvenhez — a béke jutott. Nem olyan tiszta béke, mint amilyen kék most ez a májusi ég, de béke. Lassan-lassan már csak a film, a hangszalag és az írott szó őrzi meg a borzalmakat, a szörnyűségeket, az emberi lealjasodás és az ember mérhetetlen kiszolgáltatottságának dokumentumait. De megőrzi és minden kép, hang, betű olyan éles, akár a kés. Vág, eleven húsba vág. Nőnek a gyerekeink. És föl kell nőnie az unokáinknak, s azok unokáinak is. Nem lehet másképpen. Ülök a szobámban, ölemben a könyv. Süt rám! a nap. Körbenézek. Könyveim sorakoznak a polcon, duruzsol az automata mosógép, bekapcsolhatnám a televíziómat vagy a rádiómat, ha kedvem úgy hozná. De most olvasok. Olvasnék. Üjra meg újra megzavar a trükk. Szégyenkezem, hogy röhögök. Próbálom megérteni a szégyenemet. Hiszen ez egy jó könyv! Remekül megírva! Miért ne röhöghetnék fölszaba- dultan azon, amit éppen olvasok? Csak azért, mert a háborúról szól? De hiszen körülöttem a körülményekhez képest minden rendben! Fiaink ott ugrálnak a verőfényben az ablak előtt. Egészségesek, szépek, jövendő lehetőségeiket számba sem tudom venni. Az a háború elmúlt. Megtörtént, nem tehetek róla. És most nincs háború! Béke van, öreg, nyugi, béke van! Miért nem azon gondolkodom, hogy erről a békéről, ezért a békéért már tehetek? TEHETÜNK! Talán ezért nem kapcsolom be szívesen a televíziót, ezért veszem kézbe szorongva reggelente a lapokat? Mert ebben a békében is annyi a háború? A terror? Az erőszak? Jó könyv, de hamis ez a Heller- könyv. Azt hiszem, nem szabad nevetnem a háborún. Nem szabad. Mert akkor a gyilkos, mindennapi indulatainkon is nevetnék. Ügy tennék, mintha helyi kis ma- gánhábocúinkat — ahol ugyan vér nem folyik — békés teadélutánnak élném meg. Akkor elfogadnám a csak a bőrszín vagy a pénztárca vastagsága szerinti megkülönböztetést. Akkor elfogadnék mindenféle indokolatlan, jogtalan megkülönböztetést. Hát elfogadhatom? Hát elfogadhatjuk? Nyugi öreg, béke van. Körülöttünk viszonylagos béke van. De vajon bennünk tiszta-e a béke? Tudom én, hogy a kisember kisember, de hát belőlünk áll a világ és a világot — hihetetlen? — mi formáljuk ilyenné vagy olyanná. Jobb volna még jobbá tenni. Bonyolultságában is egyszerűbbé. Tisztábbá. Mit ér a belső béke egy nyugtalan világban? Lehet-e belső békém a békés-békétlenségben? S ha megteremthetem, akkor válhat-e valamivé? Érvényes-e itt is a tézis: a mennyiség minőségbe csap át? A teremtett számtalan belső béke hozhat-e egyszer igazi, tiszta, teljes békét? Hiszem, hogy igen. Csak az emberek békéje hozhatja meg a fegyverek békéjét is, ez világos. Innen, a napsütötte szobából olyan egyszerű minden. Nem dörren egyetlen fegyver sem, nem robban bomba. Csönd van kívül, belül. Nyugalom. Kicsi pont a világban ez a közép-európai szoba. Kicsi pont, de jelen van benne velem, az apámmal, az apám apjával annyi minden. Sejtjeimben hordom, talán nem is tudok róluk. Belém táplálták az örökléssel, megértették velem a stúdiumokkal, figyelmeztetnek rá a történelemmel. Hogy ezt a békét megőrizzük, hogy ezt a békét kiterjesszük, hogy állandósítsuk. Mindennap. Szóval, tettel, példával. Nem, Heller úr, nem vagyok politikus. Kisember vagyok. Többnyire kisemberek vagyunk. Napi gondjaink vannak, napi teendőink, amiket ha nem végeznénk el, Heller úr, talán még az idő kereke is megállna. De én nem akarom, hogy az idő kereke megálljon, én azt akarom, hogy tisztességesen forogjon tovább. Hogy olyan világot teremtsünk az utánunk jövőknek, amiben élni érdemes. Amiben embernek lenni érdemes. Mert néha szégyenkezve gondolok arra, ami vagyok: ember. Nem is mindig magam miatt. Az embertelenségek miatt. Szégyenkezem néha, de nem tagadom: ember vagyok. És az is akarok maradni, ahogy sokan itt körülöttem. Ahogy mindenki. Meg kell szabadulnunk a szégyenünktől, tudom. A gyerekeinket, magunkkal együtt, már így neveljük. A hitet plántáljuk beléjük, hogy a tisztességes, emberi szó jobb fegyver a repülőerődnél. Hogy minden — de hiszen ezt tudja Heller úr nálam is jobban —, minden megoldható, ha a lehető legjobb megoldást keressük. A szavak fegyvere csak csattogjon! De -szülessen meg belőle a szavak békéje is. Az emberi szóé. Az embereké. Amikor most itt a könyvét becsukom, Heller úr, összerándulva gondolok arra, hogy ma virágok millióit teszik sírokra, gyertyák millióit gyújtják meg azokért a halottakért, akik a békéért nem élnek már. Ezért nem tudok tiszta szívvel röhögni, Heller úr. Túl nagy volt, túlságosan is embertelen az áldozat ezért az én kis közép-európai, napsütötte szoba-nyugalmamért. Békét nekünk, Heller úr! ^Iskola a lakótelepen Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen új, 2 x 12 tantermes iskola épül. A beruházó a Szolnok Megyei AÉV őszre átadja a létesítmény első ütemében elkészülő 12 tan- , termet, konyhát és az aulát. A második ütemben készül majd el a következő 12 tanterem és a könyvtár. Az épület terveit a Debreceni Keletterv készítette, és Hajdúváz szerkezeti elemekből, valamint helyszíni zsaluzással kialakított vasbeton idomokból épül. (Fotó: D. G.) \ A falu ós a tsz órdekei közösek Eltartani és megtartani annyi, mint létezni Nagysokára csak előcsalogatta a tavasz szeszélyeivel dacoló Nap az árokpartok szeplőit: az esős napokon hirtelen növésnek indult fűben sűrűn sárgállanak a gyermekláncfű virágai. A kapuban ráérősen álldogáló idős férfi nyilván azokon pihentette a tekintetét, szinte sajnáltam megzavarni. A jóna potomra barátságos adjonisten volt a válasz, a kérdésemre pedig — már Nyolc-tíz esztendeje nem mindenki vélekedett úgy, mint a kapuban megszólított téesznyugdíjas a nyolcvanhat esztendős Márkus András bácsi. Azokra az évekre így emlékezett vissza Baksay Endre, a helyi Béke—Barátság Tsz elnöke, aki ezúttal tanácsi, társadalmi, azaz községi elöljárói tisztében ült velem szemben, a szövetkezet irodájában. — Hetvenhéttől, amikor a közigazgatási rendszer korszerűsítésével Kőtelek társközsége lett Tiszasüly, és amikor az itteni állami gazdaság a palotásival egyesült, csaknem félezren költöztek el a településről. Az utóbbi öt évben örvendetesen lelassult az elvándorlás. Ha jól tudom a nyolcvanas lélek- számhoz képest már csak félszázzaí lakjuk kevesebben a falut. Akkor, tíz évvel ezelőtt így szólt a hivatalos megfogalmazás : Tiszasüly szerepkör nélküli település lett. És akkor, tíz évvel ezelőtt megváltozott a feladata a községbeliek eltartásában-meg- tartásában az egyetlen helyi központú gazdálkodó szervezetnek, a téesznek. Az üzem a besenyszögi központú Palotási Állami Gazdaság tiszasülyi kerületével osztozik a valamivel több mint kilencezer hektárnyi közigazgatási terület mezőgazdasági hasznosítású részének művelésén. No és persze a település gondján-baján. Az, hogy az utóbbit illetően aránytalanul több hárul a téeszre, nem a többi gazdálkodó szervezet kevésbé jó szándékán, segítőkészségén múlik. Sokkal inkább a távolságokon. — Nos, igen, a távolság — sóhajt az elöljáró — té- eszelnök. — Kőtelek nem tudott vonzásközponttá válni, A kirendeltség falán még „ki sem lógta” magát a hét közepén átvett, a település- fejlesztési versenyben a lakóközösség által nyert nemzeti zászló. Azzal büszkélkedve vette át a szót Bencze Mátyásné, a Hazafias Népfront községi titkára: — Húszmilliónál nagyobb értékű társadalmi munkával segítették tavaly a helybeliek a községpolitikai feladatok megvalósítását. Ugyanannyian négyszerannyival, mint 1985-ben. Ennek a társadalmi munkának legalább a fele a téeszhez kötődik. Részben a tagok, a szocialista brigádok munkája, részben az útépítésekhez kölcsön vagy bérbeadott munkagépek, szállítójárművek révén. A sokféle segítség mellett nem kevés az az anyagi támogatás sem, amit a községi sportkör, az MHSZ-klub, a tűzoltóság, a klubkönyvtár fenntartásához biztosít a közös gazdaság. A Felszabadulás út 66. szám alatti ház udvarán a hatalmas galambdúcon kívül elszállításra váró sörösrekeszek vonják magára az idegen figyelmét. Miközben Nagy Sándornéval beszélgettem, azon tűnődtem miért is az olvasható a kapu fölötti táblán, hogy Házibolt? Sokkal találóbb lenne: házias bolt. Nem csak azért, mert Nagyék családi házámint, hogy itt élt-e mindig a községben? — csodálkozva visszakérdezett: hát hol élt volna? Hiszen itt született, a Tisza mellett, ugyanúgy mint az apja, meg a nagyapja is, és tudomása szerint a még korábbi nemzetsége is. Meg aztán, — bizonygatta — a megélhetést, ha többet kell is érte fáradni, mint sokhelyütt másutt, csak megtalálja aki dolgos itt,’ Tiszasülyön is. így azt a 40 kilométerre lévő megyeszékhely jelenti a falunak. Sok probléma forrása ez. Ha innen elköltözik egy agrármérnök, vele költözik a pedagógus felesége is. Üj szakember csak akkor telepszik le itt, ha házastársának is hosszabb távon biztosítottnak látja a munka- és kereseti lehetőséget. Mindez és az, hogy az egyesüléskori 31 ezer forintról a megyei termelőszövetkezeti átlagot közelítő 67 ezer forintra nőtt a tagjaink éves átlagjövedelme még csak az eltartást jelenti. A helyi értelmiség és a lakosság megtartásához, ide értve a csaknem négyszáz aktív és nyugdíjas . téesztagot is, stabil közművelődési, közegészség- ügyi, kereskedelmi-szolgáltatási háttérre is szükség van. Téeszelnökként és községi elöljáróként egyaránt húzódozott Baksay Endre attól, hogy arról beszéljen, a téesz mi mindent tett és tesz az általa említett infrastrukturális háttér biztosításáért. A tanácsi kirendeltség vezetőjéhez, Veres Kálmánnéhoz fordultam információért. — Azon túl, hogy a kereső lakosság és a községben élő családok csaknem felének munkát ad, a település életében mindenütt jelen van a téesz. Volt, amikor hónapokig, talán fél évig sem lakott orvos a községben. Besegített a téesz a rendelő korszerűsítésébe, a fogászati műszerek vásárlásába, a pedagógusokéhoz hasonlóan illetményföldet biztosított és üzemorvosi munkalehetőséget adott az orvosnak. örülünk, hogy a mostani orvosunk és a családja jól érzi magát itt Sü- lyön. Merthogy, házépítéshez kezdtek. nak egy részéből alakították ki a termelőszövetkezet 22 négyzetméternyi vegyesboltját. — Alapvető élelmiszerféleségeket, háztartási- vegyipari cikkeket árusítok. Falusi szokásokhoz igazodó nyitva tartóssal. Reggel fél hatkor nyitok, hogy a faluból eljáró dolgozók is bevásárolhassák a reggelire, a tízóraira valót. Délután négytől este nyolcig tartok nyitva, addig elviheti bárki az előre megrendelt kenyeret, tejet, miegymást. Jó gazdám volt nekem éveken át az áfész is, de hát csak jobb az áruellátás szempontjából, hogy helyben van a téesz. Sokszor csak üzenek, és máris küldik a szállítójárművet. Félmillió forint körül hagynak itt havonta a környékbeli vásárlók, akiknek — azám, majd elfelejtettem mondani! — minden vasárnap reggel is kinyitok, két órahosszára. „Tettünk egy kört” az elöljáróval, megálltunk a Tiszasülyön hosszú ideje legnagyobb beruházásnak számító általános művelődési központ építkezésénél. A téesz építőrészlegének munkásai szorgoskodnak ott, Kiss Béla brigádvezető irányításával. A brigád legfiatalabb tagja, Gólya Zoltán egyike azoknak a sülyi fiataloknak, akik az iskola befejezése után nem a falu határain kívül keresték a megélhetés lehetőségét. 1 — Miért buszoznék naponta Szolnokra vagy máshova, ha egyszer idehaza is megtalálom a számításom. Meg azután, ha a postán van dolgom, vagy az öregek napköziotthona előtt haladok el, jó érzés tudni, hogy lám, ezt is mi építettük. Persze ezen az építkezésen dolgozom a legszívesebben, mert az évekkel ezelőtt lebontott kultúrház helyett nagyon hiányzott már nekünk, fiataloknak egy elfogadható szórakozási-művelődési lehetőséget biztosító létesítmény. Továbbautózva a községben, kérte a téeszelnök-elöl- járó Sándor Szilvesztert, a szövetkezet Volgájának pilótáját, kímélje kissé a gázpedált. Elégedett dicsekvéssel mutatta itt is, ott is: — Sok új ház épül mostanában Sülyön. Egyre több szakemberünk kéri, hogy vásárolhassa meg a nemrégen épített, összkomfortos szolgálati lakásainkat. Megnyugtató, hogy akinek telik rá, az most már nem látja kilátástalannak a községben maradást, az itteni letelepedést. Félszáz téesztagunknak tudtunk 1980 óta 1,8 millió forinttal segíteni a lakásépítési alapunkból. Telik már a községbelieknek a közösdolgokra is. A tehó szervezésénél mindenütt készséggel támogatták az elöljáróságunkat. A lakosság 90 százaléka megszavazta a 800 forintot. Nem kevesen, százhuszonnyolcán olyanok is tettek felajánlást, akik nem kötelezhetők a hozzájárulásra. A szolgáltatáson a sor Visszatértünk a tsz-irodá- hoz. Ünneplőbe öltözött úttörők gyülekeztek ott, de nem a szokásos zsibongás- sal. Mint megtudtam, temetésre indultak. A valamikori kántortanítótól, a tiszasülyi gyerekeket négy évtizeden át okító, könyvtárosként is tevékenykedő Járomi Istvántól már hiába tudakoltam volna, mi mindent tett a szövetkezet a község közoktatásáért, Nyugdíjas éveit rövidre szabta a sors. Elmondta volna pedig biztosan, hogy három nyáron át díjtalanul szállította a téesz buszával Pribéli József, a szövetkezet nyugdíjas gépkocsivezetője a gyerekeket Jászszentandrásra úszásoktatásra. — ■ Ilyen mindennapi, apró dolgokban is segítenünk kell — magyarázta Baráth József, a szövetkezet párttitkára. — Holnap délelőttre az iskola a háromnapos debreceni kirándulásra induló gyerekek Szolnokra szállításához kérte a buszt. Délután fjedig a tanácsülésre kell Kőtelekre utaztatnunk az elöljáróságot és a tanácstagokat. Szóba került már vezetőségi ülésen, hogy a települést segítő tevékenységünkben is meg kellene valamiféleképpen újulnunk. A tiszasülyi ek eltartása és megtartása egyet jelent a Béke—Barátság Tsz létével. Kell, hogy legyen ezután is aki megművelje ezt a kenyeret soha köpnyen nem adó sülyi határt. A lakossági szolgáltatások körére nagyon ráférne már a bővítés. Nemrégen tettük ki a géptelepünk bejáratához a táblát: gumi javítás, centírozás, Szeretnénk megoldani helyben a gépkocsik javítását szervizét is. Mert ahogyan nő a szilárd burkolatú utak hossza, úgy szaporodnak a mozit, a színházat. a jobb vásárlási lehetőséget jelentős várost közelebb hozó gépkocsik is Tiszasülyön. T, F. Kényszerű „szerepkörcsere” Házibolt vasárnap is \
