Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. MÁJUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Havonta 7—8 ezer Szatmár almásládát gyártanak a Tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben. A melléküzemág huszonhat embernek biztosít munkát. (Fotó: T. K. L.) Spanyol kiliintetés Losonczi Pálnak Maflbiszélések a szenátus elnökivel Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken az Országházban fogadta Jósé Federico de Carvajalt, a spanyol szenátus elnökét, aki Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés elnökének meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű megbeszélésen — amelyen részt vett Sarlós István és Javier Rubio, Spanyolország budapesti nagykövete — áttekintették a két ország, a két törvényhozó testület örvendetesen fejlődő kapcsolatait. s véleményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Jósé Federico de Carvajal átnyújtotta Losonczi Pálnak a spanyol szenátus aranyérmét. A spanyol felsőház elnöksége által csak államfőknek odaítélhető emlékplakettet az Elnöki Tanács elnöke a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeiért kapta meg. i Bizalmasan és szakszerűen Segítség a jogi útvesztőben Előfordul, egy-egy olyan ügy, amelynek! intézésekor ember legyen a talpán az, aki könnyen eligazodik az útvesztőben. És legyen ideje, szakképzettsége is ahhoz, hogy felismerje a rendeletek ezrei között az őt megillető jogokat. Nyilvánvaló, hogy kevés az ilyen dolgozó. Ráadásul — bizonyos értelemben — mindenkinek az érdekével ellentétes az, ha saját igazának érvényesítéséért napokig lohol egyik hivatalból a másikba. Teljesítménye hiányzik a munkahelyen, ugyanakkor a bére is csökken. Valóban közös érdeket szolgált tehát a SZOT Elnökségének 1976-ban született irányelve a jogsegély- szolgálatok létrehozásáról. Ezt igazolják a megyei tapasztalatok is. A vállalati szakszervezeti bizottságok által irányított jogsegély- szolgálatok tevékenysége nemcsak a munkaidőalap védelmében mérhető, hanem a dolgozóknak nyújtott segítségben is. Tavaly például egy híján öt és félezer ügyet intéztek. Ez a szám lényegében — hosszabb időt figyelembe véve — éves átlagnak tekinthető. A dolgozók főleg polgári-, családi-, munkajogi és államigazgatási ügyekben veszik igénybe a szakszervezeti jogsegély- szolgálat segítését. Van, aki jogi felvilágosítást, tanácsot kér, mások a különböző beadványok, okiratok megszerkesztéséhez várnak közreműködést. Megfelelő személyi feltételek esetén arra is lehetőség nyílik, hogy az intézkedésre jogosult szerveket megkeressék, esetleg sürgessék a dolgozók helyett a jogsegélyszolgálatok. Azokban az ügyekben tehát, amelyekben szerepe van a képviseletnek, az a helyes, ha a dolgozók helyett a jogsegélyszolgálat jár el. Ez azért is előnyös a munkavállalóknak, mert a szakszervezeti jogsegélyszolgálat igénybevétele ingyenes. Megyénkben több mint kilencven jogsegélyszolgálat működik, ezek kétharmada önállóan. Egy részük bizottsági formában, más részük egy személy munkájával látja el feladatát. Jogi szakember — általában jog- tanácsosi végzettséggel — minden szolgálatnál van. Ahol jogsegélyszolgálati bizottság van, ott általában munkaügyi, társadalombiztosítási, munkavédelmi és közgazdász szakemberek is részt vesznek ebben a munkában. A jogsegélybizottságok nemcsak jogi kérdésekben igyekeznek a dolgozók segítségére lenni, hanem azáltal is, hogy fogadóóráikat a vállalatok munkarendjéhez, műszakbeosztásához igazítják. A gyáregységekkel, telephelyekkel rendelkező vállalatoknál kihelyezett fogadóórákat tartanak. A hozzájuk fordulók ügyeit bizalmasan kezelik. Nem foglalkoznak olyan ügyekkel, melyek ellentétesek a szocialista erkölccsel. Előny a dolgozóknak Együttes fogadóórák Esetleg közösen A dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézése eleve feltételezi a jogsegélyszolgálatok, valamint az állami és a társadalmi szervek jó kapcsolatát. Elmondható, hogy ma már minden ebben érdekelt szerv felismerte az együttműködés hasznát. Az állami és a társadalmi szervek munkáját segíti az, ha szakszerűen előkészített beadványok kerülnek hozzájuk. Ezáltal csökken az ügyintézés időtartama, felesleges utánajárástól kímélik a dolgozókat. Nem egyoldalú gesztus tehát az olyan példa, mint a Szolnoki Városi Tanácsé. Az ottani igazgatási osztály vezetője ugyanis a városban működő jogsegélyszolgálatok vezetőit több alkalommal tájékoztatta az államigazgatási jogszabályokról. A Társadalombiztosítási Igazgatóság is rendszeres segítséget nyújt nekik. Nagyobb létszámú vállalatoknál például együttes fogadóórákat tartanak. A szolnoki Ügyvédi Kamara is készségesen segíti őket. Tagjai közül többen dolgoznak a jogsegélyszolgálatoknál. Nemcsak a különböző ügyek intézésében, hanem a vállalati jogpropaganda élénkülésében is lemérhető a szakszervezeti bizottságok és a jogsegélyszolgálatok tevékenysége. Az üzemi lapokban rendszeresebbek lettek a jogi tárgyú ismeretterjesztő írások, gyakoribbak a dolgozók széles körét érintő aktuális jogi kérdéseket tárgyaló ankétok. Széles körben terjesztik a Házi Jogtanácsadó kiadványait is. Megyénkben alapvetően megoldottanak tekinthető a jogsegélyszolgálat kiépítése. Ezerháromszáz dolgozóra jut egy jogsegélyszolgálat. A szakszervezeti alapszervezeteknek — amellett, hogy mérlegelik, hogy hol kellene (esetleg több kislétszámú vállalat, intézmény, szövetkezet közös fenntartásában) új jogsegélyszolgálatot alakítani, fontos feladatuk, hogy a meglévő jogsegély- szolgálatok által biztosított lehetőségekre felhívják a dolgozók figyelmét. S. B. Kezdek kételkedni a régi közmondás igazában, miszerint „egy fecske nem csinál nyarat.” Mostanában ugyanis egyre gyakrabban találkozom olyan fiatal gazdasági vezetőkkel, akiket magamban csak „sikeremberekként” emlegetek. Hogy miért? Nos, egészen egyszerűen azért, mert ők azok, akik ha megjelennek valahol, ott szinte egy csapásra megváltozik minden. Jó, tudom ez azért túlzás, de mindenesetre a kívülállóknak, meg talán még a bennfenteseknek is gyakran támad olyan érzése, hogy feje tetejére állítják a gondjaikra bízott üzemet, vállalatot, vagy gyárat, ám az idő többnyire őket igazolja, hiszen az eredmény érdekes módon sosem marad el. Kihúzzák a kátyúba jutott cég szekerét. Olyan mentőemberfélék ők. Hogyan csinálják. Mi a titkuk? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ők még aggódnak a közös tulajdon sorsáért, s bennük még van ambíció. Nos, ilyen embernek ismertem meg Tóth Sándort, az Üvegipari Művek Karcagi üveggyárának igazgatóját is. A most 41 éves fiatalember 1982-ben vette át az akkor veszteséget veszteségre halmozó gyár vezetését, s alig öt év alatt egy jól prosperáló céget varázsolt belőle. Persze, nem varázslat volt az, hanem nagyon is komoly, következetes és kitartó munka — mint ahogy ő fogalmazott -• csapatmunka eredményeként jutottak idáig. De a szavak helyett inkább beNomzet! Zászló 6a vándorlásaié Szolnoknak A város fejlesztésében meghatározó az önként vállalt társadalmi munka Kitüntatóaak, Jutalmak az élenjáróknak Tegnap délután együttes ünnepi ülést tartott az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága, Szolnok Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Városi Bizottsága. A Himnusz hangjai után Bekényi Istvánná, a Népfront városi bizottságának titkára köszöntötte az együttes ülés résztvevőit, az elnökségben helyet foglaló Majoros Károlyt, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága első titkárát, Kósáné Kovács Magdát, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárát, Mohácsi Ottó megyei tanácselnököt, a város országgyűlési képviselőit és Pro urbe-díjasait. Elmondta: az együttes ünnepi ülést abból az alkalomból hívták össze, hogy Szolnok városa az 1986. évi városfejlesztési társadalmi munkában elért eredményei alapján elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított Nemzeti Zászlót, valamint a megye városai közötti második helyezésért kiérdemelte a Szolnok Megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága vándorzászlaját. Az ünnepségen Varga Sán- dorné, az MSZMP városi bizottságának első titkára értékelte a társadalmi munka szerepét és jelentőségét. — A város fejlődéséért végzett társadalmi munka nagyszerű eredményeket és jelentős értékeket teremtett meg már az V. ötéves terv időszakában is — mondotta. — A lakosság és a gazdálkodó egységeik! 190 millió forint értékben járultak hozzá a létesítmények fejlesztéséhez, környezetünk szépítéséhez. Az agitációs és propaganda- munkának, a tanácsi és a népfrontszervek, valamint a párt- és KISZ-szervezetek tudatos szervező tevékenységének köszönhetően a VI. ötéves terv idején sikerült magasabb szintre emelni a közért végzett tevékenységet. Ebben az időszakban mintegy 600 millió forint értékű társadalmi munkában 30—55 ezer ember vett részt. A társadalmi munka szerepe, jelentősége az elmúlt évben is tovább fokozódott — mondta Varga Sándorné, és bejelentette, hogy 1986-ban a megyeszékhely lakossága 242 millió forint értékű önzetlen munkával járult közös céljaink eléréséhez. Egy lakosra kereken háromezer forint értékű önként vállalt társadalmi munka jutott. Ennek eredménye, hogy a I lakosság egyetértésével, közreműködésével jó ügyet szolgálva sok célunk megvalósult. A lakosság és a munkahelyi kollektívák önkéntes felajánlásán alapuló értékteremtő munka így vált a városfejlesztés legfontosabb eszközévé. A városi pártbizottság első titkára szólt a város gazdagodásáról, fejlődéséről, amelyben a társadalmi munka meghatározó volt. Elmondta, hogy a tervezett 742 lakással szemben 979 épült meg, s az új otthonteremtőket a város kétszáz telekkel segítette. Kétszáznegyven fiatal házas, többgyermekes család kapott támo-. gatást, kedvezményes hitelt lakáshoz jutásához. Befejeződött a Széchenyi városrészben a víztorony építése, elkészült a Jubileum téri és a Széchenyi lakótelepi - szolgáltatóház, már üzemel az új gázcseretelep, megnyílt a Széchenyi lakótelepen äz új orvosi rendelő és a gyógyszertár. Tavaly egymilliárd- száznyolcvanmillió forintot fordítottak beruházásra és 59 ezer városlakó minden százforint állami pénzeszköz mellé húsz forint értékű társadalmi munkát adott. Negyedmilliárdot tesz ki az az érték, amelyet a közvetlen lakókörnyezetekben társadalmi munkával, utak, járdák, vízelvezető árkok, gázvezetékek, gondozott parkok létesítésével teremtettek meg a társadalmi munkások. Varga Sándorné megemlítette azt is, kik voltak az élenjárók: kiemelkedő munkát végzett a Tiszamenti Vegyiművek, a MÁV Járműjavító, a Közúti Igazgatóság és a cukorgyár kollektívája. A tanácstagi körzetek közül élen járt a 63-as, a 61-es, a 23-as, az 56-os, a 2-es és a 65-ös szánjú. Az ünnepi beszéd után Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára kért szót. Meleg köszöntő szavak kíséretében adta át a Nemzeti Zászlót Bálint Ferenc városi tanácselnöknek. Mohácsi Ottó megyei tanácselnök is kö- köszöntötte az együttes ünnepi ülés résztvevőit, s átadta a megyei tanács és a népfront megyei bizottságának vándorzászlaját. Ezután kitüntetések, jutalmak átadása következett. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által alapított Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetésben részesült Rózsa Ferenc, a 34-es számú és Bagyula Györgyné dr., a 13-as számú választókörzet tanácstagja. Kiváló Társadalmi Munkáért plakettet kapott a Városi Tanács Közterületfenntartó Intézmény kollektívája. A Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, dr. Krasznai Géza Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést adott át tizenegy társadalmi munkásnak, tárgyjutalomban hu- szonhatan részesültek. A két kitüntetéssel, a Nemzeti Zászlóval és a vándorzászlóval jelentős pénzösszeg is járt. Szolnok Város Tanácsa, a megyeszékhely lakossága kétmillió-hat- százötvenezer forinttal többől gazdálkodhat a múlt évi kiemelkedő eredmények elismeréseként. Mint hallottuk, a „jutalompénz” felhasználásáról a május végi tanácsülés dönt. — oJ — szél jenek a számok. A gyár teljes termelési értéke 83 millió 215 ezer forintról csaknem 150 millióra, a tőkés exportja 258 ezerről 11 millió 430 ezerre emelkedett, s ami döntő, a 39 millió 322 ezer forintos veszteség mára több mint 12 és fél milliós nyereségre változott. Ám ha valaki azt hiszi, hogy ezt elérni egyszerű dolog volt, az nagyon téved. Hiszen, amikor Tóth Sándor 1982-ben Berekfürdőre került, akkor a gyár már a negyedik veszteséges évet taposta. Az akkori, cseppet sem rózsás állapotokat többek között az is jellemezte, hogy nem volt piac — a szerződésekből kiderült, hogy a gyárnak csak egy hónapra való munkája van — s jó szakember is alig akad, hisz aki csak tehette, elmenekült a süllyedő hajóról, mivel a veszteséges évek alatt bizony a dolgozók bére sem emelkedett. Valami azonban mégis növekedett; a raktárkészlet meg a selejt. Nos, ilyen állapotok között nem a stratégia kidolgozásához látott az újonnan kinevezett igazgató, hanem megpróbált azonnal újabb piacot keresni, s ezzel együtt másféle termékeket gyártani, s vállalkozni, mindenre vállalkozni. .. — És mindent forintosítot- tunk — magyarázza. — Nem arról beszéltünk, hogy hány darab ezt meg azt csinálunk, hanem arról, hogy hány forintot jelent az nekünk. S nem azt emlegettük, hogy mennyi a selejt, hanem kiszámítottuk, hogy hány forint veszteség ért bennünket. Tehát, először is a piaci szemléletet kellett elterjeszteni, s alkalmassá kellett tenni magunkat arra, hogy azt gyártsuk, amire vevő van. Ez nem termékszerkezetváltás volt, mert korábban is olvadt üvegből gyártottunk valamilyen tárgyat és azóta is ezt tesszük, csupán annyi a különbség, hogy amit most gyártunk, azt el is adjuk. S az sem mindegy, hogy mennyiért, mert csak így tudjuk anyagilag érdekeltté tenni a dolgozóinkat a munkában, hisz a pénznél jobb ösztönzési módszert nem találtak még ki sehol a világon. Amikor arról kérdezem, hogy mi a siker titka, elmosolyodik. — Nincs ebben semmi különös. Csak úgy szabad ezt csinálni, mint ahogy otthon szokta az ember. Hiszen, ha nem érzi magáénak azt a helyet, ahol dolgozik, akkor nem is tud jól sáfárkodni a rábízott javakkal. S mindig előre kell gondolkodni... Különösen most, amikor a gazdasági szabályzók egyre jobban szigorodnak, a költségek napról-napra nőnek, nincs idő a lazsálásra. Ilyen körülmények között nem elég csupán megismételni az elmúlt év eredményeit, hiszen abban biztos vagyok — ha jövőre veszteségesek lennénk, akkor az emberek nagyon gyorsan elfelejtenék az előző évek sikereit. Rólam már nem is beszélve... N. T. Országos árkonferencia Pécseit Az V. országos árkonferencia pénteken megkezdte munkáját Pécsett. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság által rendezett tanácskozáson mintegy 1300 gazdasági szakember vett részt, s ott voltak a Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdász hallgatói is. A kétnapos eszmecsere fő témája: az ár- és adórendszer továbbfejlesztése, illetve az ezt szolgáló intézkedések (megvalósításának módja és várható hatásuk. A konferenciát Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöké nyitotta meg. Az árrendszer egységének erősítése és a piaci viszonyokhoz jobban igazodó ár- szabályozás azt jelenti, hogy ott, ahol kiegyensúlyozott a kereslet és a kínálat, az árak kialakítását nem korlátozza adminisztratív jellegű beavatkozás. A plenáris ülést követően szekciókban folytatódott az árkonferencia munkája. Az Országos Anyag- és Ámhi- vatal, valamint a szakminisztériumok vezető munkatársainak közreműködésével megvitatják a résztvevők az ipar, az építőipar, a kereskedelem és a vendéglátás, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar gazdasági rányítá- sának, ágazati árpolitikájának időszerű kérdéseit.
