Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
1987. MÁJUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nemcsak szépeRT „Aranyos” lett I | . ,, , a Vásárhelyi okosak is voltak csapata Amikor a Szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola levelező tagozatos felnőtt csaptata megérkezett az Almási téri szabadidő központba, a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő országos döntőjére, bizony az ellenfelek szúrás szemekkel fürkészték őket. Ugyanis a négy csinos hölgynek az volt a „bűne”, hogy ez az iskolai kollektíva tavaly is megnyerte az első helyet a végső megméretésnél. Majd kiderül, szólt oda az egyik rivális együttes tagja, hogy Csak szépek vagytok-e, vagy okosak is. Másnap kora délutánra bebizonyosodott: mindkét állítás igaz. A tíz döntőbe jutott csap>at közül az első hely említésénél a szigorú zsűri őket szólította. Leírhatatlan volt az örömük, hiszen a megyei, területi elsőség után a végső „összecsapásnál” sem találtak legyőzőre. Pedig akadtak kacifántosnál kacifántosabb feladmindenképpen a felkészítő pedagógus, Ferdinánd Árpád tanár úr neve kívánkozik. Önnönmagát némi humorral fűszerezve „karácsonyfadísz” nevelőnek hívja, mondván, őt rendszerint oda „teszik”, ahol éppen szükség van rá. Volt már megbízott igazgató is pipa- gyújtásnyi ideig, most pedig a levelező tagozat vezetője. Matematika-fizika szakos létére ebbe a vetélkedősorozatba is úgy csöppent, hogy az akkori igazgatója megbízta: keressen valakit, aki felkészítené a felnőtt-diák- csapatot erre a versenyre. Mivel nem talált, ő lett a valaki. Igaz, az első év a tanulásé volt: csak a területi döntőig jutottak. Azután egy országos elsőség, majd hatodik, ötödik hely, ezt követően tavaly és az idén is újabb országos győzelem ju- <ott a „négyesfogatnak”. A sikerek titkát a temérdek tanuláson felül abban látja, hogy jól kell kiválasztani a nyerő embereket. A harmadik csapattag, Kádár Andrásné Dunaújvárosból került ide. Egy hároméves apróság boldog anyukája, egyébként ő is a Titásznál helyezkedett el. Felkészülésében sokat segített a férje is, elvégre a lánya ugyancsak társaságigényes. Főleg a villámkérdésekben otthonos, és a kíván- csisködásra, mi a hobbija, szintén azonnal rávágta: az úszás. A törökszentmiklósi szőke, hosszúhajú Balogh Andrea a megyei tanács tervosztályán dolgozik. Napi ingázása közepette a buszon, vonaton, váróteremben készült fel a versenyekre. Igaz, mindezt otthon is szabadon tehette, lévén a csapat egyetlen független, hajadon tagja. Ámbár az alapos szemlélőnek a képre tekintve bizonyára az is kitetszik: a párkeresés aligha okoz majd neki problémát. A teljességhez hozzátartozik, hogy az „aranyosoknak” A győztes ötösfogat: Balogh Andrea, Kádár Andrásné, Ferdinánd Árpád felkészítő tanár, Pallér Istvánné és Bende Lajosné. (Fotó: Korényi Éva) ványok: népi hangszereket, földrajzi tájegységeket, irodalmi idézeteket, politikai kiadványokat, dekrétumokat kellett felismerniük a sokórás, többfordulós verseny során. Pontokat is fura módon veszítettek: például úgy, hogy az írásuk egyik adatát a zsűri képtelen volt elolvasni. ök azzal mentegetőztek: sietni kellett; az „ítészek” olymódon érveltek: ez a reumatikus betűféleség nincs a magyar ábécé készletében. Harag nem történt, kettőzött igyekezettel iparkodtak tovább, és nyerték el a fődíjat: közös utazást a Szovjetunióba. Hogy a sikert kiharcolókról is essék szó: itt az élre Az együttes lelke, kapitánya Bende Lajosné, vagy ahogyan a többiek nemes egyszerűséggel nevezik: Sári, aki a Titász pénzügyi csoportjának munkatársa. Másodikos, és hogyan, hogyan nem, de már az első beszámolói után kitűnő lett és azóta úgy tűnik, tartósan megrekedt ezen a szinten. A tanuláson kívül hobbija a család. Pallér Istvánné, Andrea sakknyelven fogalmazva: a „második táblás”. Tősgyökeres szolnoki, a Néphadsereg polgári alkalmazottja. Fiatal házas, gyermekük még nincs, most várnak saját, önálló lakásra. A történelem a kedvenc területe. melegen, gratuláltak a munkahelyükön, a megyei tanács művelődési osztályának vezetői pedig fogadták, és megjutalmazták őket. Természetesen erről a gesztusról az iskolában a tanár úrról sem feledkeztek meg. Mindezek ellenére az ünneplésre kevés idő maradt: mivel elkezdődtek sőt már javában tartanak az év végi beszámolók, vizsgák. Országos elsőség ide, aranyérem oda: azért nekik fizikából, matematikából és a többi „zamatos” tárgyból is bizonyítaniuk kell. És ugye az is természetes, hogy itt sem akarnak szégyent vallani... D. Szabó Miklós Ványi László terítéshez készül. (Fotó: Nagy Ze.) Major Éva a megterített asztalnál a vizsgabizottság — Csepeli Lajos, Szőke Benedekné és Kulcsárné Herczeg Edit — előtt ad számot ismereteiről. Ebédkészítés. Szabó Ilona, aki teljesítményére négyest kapott, a tormakrémmel töltött sonkaszelet készítésén munkálkodik. Érettségi feladat az ételkészítés A szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában három nap alatt harmincegy negyedikes adott számot ételkészítési, gyakorlati tudományából, illetve felszolgálási, terítési jártasságáról, A diákok mindannyian eredményesen vizsgáztak, és a szigorú szakmai zsűri, az elnökség szerint felkészültségük a közepesnél jobbnak ítélhető. Igaz, gyakorlati megméretésük után pihenésre kevés az idejük, hiszen június 15—16- án az érettségi szóbeli vizsgán is helyt kell még állniuk. Képeink tegnap a vizsga egy-egy jellemző mozzanatát örökítették meg. Könyvhét ötvennyolcaink alkalommal Ürmössy Ildikó megnyitja az ünnepi könyvhét megyei rendezvényeit. A képen jobbról Jókai Anna írónő. (Folytatás az 1. oldalról) gyünk érdekeltek, hogy a kulturális termékek széles választékából a vitathatatlan értékek jussanak el mind szélesebb rétegekhez. Egész kulturális támogatási rendszerünk — amelynek határait kizárólag gazdasági lehetőségeink szabhatják meg — ezt az érdekünket, kötelezettségünket szolgálja, azt kellene szolgálnia. Szolnok megyében a nagyobb településeken, a városokban és a községekben már a hét elején megjelentek a narancssárga színű, jellegzetes pavilonok, jelezvén, hogy hamarosan megkezdődik a könyv és az olvasás hagyományos ünnepe, az ünnepi könyvhét. Hivatalosan megyénkben is tegnap kezdődtek el az ehhez kapcsolódó rendezvények: az író-olvasó találkozók, a dedikálások, a műsoros estek, a könyvkiállítások és a szakmái találkozók. Mindezeket megelőzve került sor tegnap délután az ünnepi könyvhét Szolnok megyei eseményeinek megnyitójára Mezőtúron, a városi tanács dísztermében. ahol Papp János, a városi tanács elnöke köszöntötte a szép számban egybegyűlt érdeklődőket és a vendégeket, köztük az elnökségben helyet foglalókat — Ürmössy Ildikót, a megyei tanács elnök- helyettesét, Györffy Györgyöt, a városi pártbizottság első titkárát, Jókai Anna József Attila-díjas írót, az Írószövetség alelnökét, és Bartucz Lajost, a Könyvért igazgatóhelyettesét. Ezt követően Tardy Balázs színművész és a mezőtúri zeneiskola növendékei adtak hangulatos koncertet* illetve műsort — kapcsolódva az ünnepi könyvhét célkitűzéséhez és szelleméhez, hisz a könyv ünnepe egyben az emberi szellem, mindenféle alkotótevékenység dicsérete is. Többek között ezt az örökérvényű gondolatot emelte ki Ürmössy Ildikó megnyitó beszédében. Szólt arról, hogy a könyv- és olvasási kultúra ápolása nagymértékben hozzájárul a nemzeti kultúra értékeinek megőrzéséhez, az általános és szakmai műveltség színvonalának emeléséhez. Az élet és a könyvek viszonyának kérdését érintve elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a Gutenberg-galaxis — a sok vita és nehézség ellenére — ma is szilárd, és ez nem is lehet másképp, hisz az emberiség jövőjének egyik legfontosabb alapját képezi. A köz bizalma emeli magasra az irodalmat is. az ünnepi könyvhét így arra is példa, hogy írók, olvasók, kiadók. terjesztők és könyvtárosok közös érdeke, hogy mindenki számára legyen az egyetemes emberi értékeket sajátosan visszatükröző ol-' vasnivaló. Ezt követően arra utalt, hogy az elnevezés változása — ünnepi könyvhét és könyvtári napok — azt jelenti: ezentúl nagyobb figyelmet kell, hogy kapjon, ezzel együtt nagyobb megbecsülést is a könyvtár ügye. A megnyitót követően Jókai Anna író találkozott olvasóival a Móricz Zsigmond Könyvtárban. A nagy sikerű beszélgetéssel egyidőben a városi kiállítócsarnokiban gyermekrajz-kiállítást nyitottak meg. A mezőtúri ünnepség után néhány órával Szolnokon, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár olvasótermében nyitották meg a könyvhét városi rendezvényeit, melynek első eseményeként ugyanitt Találkozás egy fiatalemberrel címmel Tardy Balázs önálló estjét hallgathatták meg az érdeklődők. FORRÁS A JÁSZSÁG Égő tetők alatt Az ünnepi könyvhét megnyitója előtt néhány nappal került a boltokba az Égő tetők alatt című ifjúsági regény. A Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent mű alkotója, Bistey András, megyénkben élő író-újságíró, akinek e török időkbe kalauzoló könyve immár sorrendben a harmadik önálló kötete. Bistey Andrást nem ifjúsági írónak ismerte meg az olvasóközönség; miért e váltás? — Elöljáróban szeretném leszögezni, nem kívánok ifjúsági írónak felcsapni — annak ellenére sem, hogy a következő könyvem, amely már nyomdában vari, s az Ég az eszéki híd címet viseli majd. szintén az ifjabb korosztályhoz szól. E két regényt voltaképp kiruccanásnak tekintem az irodalom egy másik területére. Nem is tervezek több ifjúsági művet. — Hogyan született a mostani regény? — Erre azt is mondhatnám tréfásan, hogy miután már jó néhány volt egyetemi évfolyamtársam — Veress Miklós, Szepesi Attila — írt egy-egy mesekönyvet a gyerekeinek. családom unszolására én is beadtam a derekam. Mesekönyvet azonban nem volt kedvem írni, inkább halogattam a dolgot, mígnem mára a gyerekeim kinőttek a mesék világából, s megszületett ez a kamaszodóknak is szánt regény. Az igazság azonban az, hogy az első lökést a szolnoki vár története adta, s emellett kiindulási alap volt számomra a Jászság mint tájegység — történelmi, néprajzi és minden más vonatkozásban, önmagában a vár története sovány cselekményt kínált volna, ezért olyan „sztorit” kerekítettem köré, amelyben a Jászság akkori történelmi helyzete is kibontakozik a háttérben. Fikció és dokumentum keveredik tehát a műben; igyekeztem történetileg hitelesen ábrázolni a kort, amelyben egy fiktív hős először élethalálharcot vív, majd bizonyítja szívóskonok élni akarását, kapaszkodását a korabeli viszonyok közepette. A történet végén már messze nem az a hős köszön vissza, mint aki annak előtte volt. — Bizonyára nem véletlen, hogy a cselekmény szó-. lai éppen a Jászságba vezetik az olvasót■ — Az én gyermekkorom a Jászságban telt el, még mostanában is azt szoktam mondani: megyek haza Apátiba, pedig már rég nem ott lakom. Mindig is izgatott e tájegység jellege. múltja, kultúrája, szinte törvényszerűen képzeltem ide hőseimet. — A szereplőkről már az elején kiderül, hogy otthonosan mozognak a környezetben. „Tájékozódásukhoz" milyen forrásokra támaszkodott az író? —• Elsősorban Szabó László Jászság című könyve, illetve az ezzel a témával foglalkozó tanulmányai, valamint levéltári kutatások segítették a munkámat. A Hogyan kell lidérccsirkét költeni? című fejezet például egy jászsági hiedelemről szól, amelyet ugyancsak Szabó László írásaiból merítettem. — Egy-egy jó kalandregény esetében gyakran elhangzik, hogy szinte filmre kívánkozik az alkotás... — Bennem egyáltalán nem merült fel a megfilmesítés gondolata. Magyarországon viszonylag kevés gyermekfilm készül, kivált ilyen kosztümös, történelmi alkotásokra nem lenne pénz. Erről nem is ábrándozom. — Említette, hogy az ifjúsági irodalomba való kiruccanását lezártnak tekinti. Más területeken mik a tervei? — Apámnak rám maradtak a hivatalos, személyi iratai — egészen a huszasévek- től napjainkig Végigölvas- ván a teljes anyagot minimális kommentárral, fiktív párbeszéddel kiegészítve, illetve eredeti idézeteket beleszőve összeállítottam egy kisregényt, amelyben nemcsak az apám életének mintegy hatvan éve bontakozik ki, hanem a XX. század ezen időszakának története is. A mű egyelőre készülőben van, még nincs pont a végén. J. J.
