Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
8 A KÖNYV ÜNNEPÉN 1987. MÁJUS 30. A könyv ünnepe és a könyv ügye egy és ugyanazon dolog két oldala. A könyvtár mindkettőt szolgálja. Ennek érzékeltetésére adunk ízelítőt a megye könyvtár-ügyéről, könyvtáraink arculatáról. «/ A könyv és a könyvtári 6TAIII9I línfác íT% Az információözön nem jlUIgCU IdtdjW helyettesítheti »i irodalmat A könyv ünnepe évente egyszer a szokásosnál is jobban a figyelem középpontjába helyezi a könyvkultúra ügyét, a könyvekben lévő értékekkel sáfárkodók munkáját. így van ez ’87 májusában is, és jó, hogy így van. Az ünnepi könyvhét új könyveit lapozgató olvasó biztos lehet abban, hogy a pénztárcája által meghatározott könyvvásárlás nem jelenti az olvasnivalók nagyobb részéről való lemondást, hiszen a könyvtárakban maradéktalanul megkapja az új termés minden példányát. De kéri-e majd azokat? Ne tűnjön ünneprontónak a könyv ünnepén az a megjegyzés, hogy a kínálat bősége ellenére csökken az olvasási kedv, az olvasóknak kevesebb a szabadideje, s ha van is, nem okvetlenül könyvet fognak keresni, mert az ismerethordozók soha nem látott bőségében válogathatnak. És itt érdemes megállni egy gondolat erejéig. A Gutenberg-galaxis végét jelző jóslásokkal szemben a valóság rendszerint úgy alakul, hogy újabb és újabb technikai közlésmódok megjelenésére a régiek nagyobb erőfeszítése, versenye a válasz. Az eredmény pedig: általános továbbfejlődés, amelyben a közlésmódok új egyensúlya jön létre. A könyvnyomtatás vívmánya tehát nem kerül végveszélybe, de egyeduralma immár soha többé nem állítható maradéktalanul Vissza. Nem szabad hát félnünk az új médiáktól, akár hang-, akár számítógép vagy videó-lemezjátszó formájában jelenni, is meg, ellenben fel kell készülnünk fogadásukra a könyvtárakban is! A társadalmi valóság tényeit, köztük az elektroni- zációt tehát a közgyűjteményeknek is tudomásul kell venniök: minden ismeret- hordozónak ott a helye a könyvtárakban, fizikai anyagától függetlenül, hiszen a könyvtárakra kötelezően kirótt — és önként vállalt — szolgáltatás az ismeretekre vonatkozik, s ilyen szempontból mellékes, hogy milyen anyag hordozza azokat. A mai könyvtári olvasónak egyre inkább a könyvtár sokoldalú használójává kell válnia. A „könyvtárhasználó” kifejezés ebben az értelemben talán új fogalom, melynek jelentése akkor lesz vjlágos, ha azt a könyvtár eddigi „könyves szolgáltatásai” mellett az audiovizuális, számítástechnikai és egyéb szolgáltatásokra is kiterjesztjük. De gondolhatunk-e minderre? Mielőtt erre és még néhány kérdésre válaszolnánk, vessünk egy pillantást a megyei feladatokat is ellátó Verseghy Könyvtár munkájára! Köztudott — e lap hasábjain többször is hírt adtunk róla —, hogy a könyvtár mostani helyiségeit rég kinőtte. Az is tudott, hogy új könyvtár építésével a múzeum és a TIT gondjai is megoldódnának. Persze az olvasót addig is ki kell szolgálni, s a napi szorító gondokat, köztük a helyszűkét addig is „csökkenteni” kell, amíg az új könyvtár felépül. Mindezt egyedül a technika lehetséges bevitelével tudjuk elérni. E lépésekre az a dokumentálható tény is ösztökél bennünket, hogy könyvtárunk jelenlegi állapotában nem képes tovább emelni az olvasók számát. Továbblépés csak új és magasabb színvonalú szolgáltatások bevezetése révén lehetséges. Számítógépet, videotechnikát stb. emlegettünk fentebb. De vajon hozzátartozik-e mindez az olvasóban élő könyvtár képhez? Aligha! Ha felütünk egy kézikönyvet, lexikont, a könyvtár címszó alatt a „nyomtatott, kéziratos dokumentumok gyűjtőhelye” megjegyzést olvashatjuk. Ez pedig messze nem azonos a századvég korszerű könyvtárképével. Ha mindehhez a realitás kedvéért hozzátesz- szük, hogy világjelenség a nyomtatott ismerethordozók, köztük is a könyv iránti kereslet csökkenése, s a hangos, képes dokumentumok iránti igény ugrásszerű növekedése, akkor minden ünneprontás nélkül kijelenthetjük, hogy a könyvtárnak az olvasás kiterjesztésére kevés a lehetősége, használatának bővítésére viszont van mód, éppen az új technika bevitelével. A megyei könyvtár tehát számol a realitásokkal, amikor napi munkáját és a jövőjét tervezi. A könyvtár értékorien'tációs intézmény, s hatása, közönségének nevelése függ állapotától, felszereltségétől, szolgáltatásainak színvonalától. Megsokszorozódhat kisugárzó ereje egy-egy új épület birtokbavételével, egy-egy tudományos ülésszak, országos rangú rendezvény felvállalásával, de a régi épület inuniiajanaK. leneiseges megreformálásával is. A könyv korábbi, hagyományos monopolhelyzetét tehát meggyengítették az elektronikus sajtótermékek, az új ismerethordozók. De ahogy a televízió olvasásra is ösztönözhet, úgy a könyv és az audiovizuális dokumentumok sem okvetlenül ellenségei egymásnak. Ha a közművelődési könyvtár hagyományos, mondhatnánk „arisztokratikus módon” csupán az írott és nyomtatott dokumentumok gyűjtő- és szolgáltatóhelye kíván maradni, akkor menthetetlenül túlhalad rajta az idő, melynek legkézzelfoghatóbb bizonyítékaként elveszíti olvasóinak (használóinak) nagyobbik hányadát. Ennek tudatában és az Olvasói igények ismeretében tesz meg mindent a fenntartó segítségével a megyei könyvtár a video- és a számítástechnika könyvtári meghonosítására, s tervezi az olvasók magasabb színvonalú kiszolgálását a jelenlegi épület adta szűkös lehetőségek között is. „Amikor a legszükségesebb és amikor a legnehezebb, akkor kell nagyobb sebességre kapcsolni” — hangzott el az egyik megyei fórumon napjainkban. Ezt kell tennünk a könyvtárhasználók igényeinek felkeltése és kielégítése érdekében már csak azért is, mert a korunkban egyre hangsúlyosabban jelentkező önálló képzés és továbbképzés igénye nemcsak korszerű iskola, hanem korszerű könyvtár nélkül sem képzelhető el. Hallani ugyanakkor olyan véleményt is, hogy a műveltségnek úgymond nincs kellő presztízse, sőt ha lenne is, kinek van rá ereje, amikor mindenkit az élet- színvonalának megtartása, gondjainak megoldása foglalkoztat elsősorban. Szögezzük le ezzel szemben, hogy a műveltség nem ezeken a tennivalókon kívül, a ráérő emberek luxusaként értelmezendő, sokkal inkább úgy, hogy ki milyen szinten képes életét megszervezni, gondjait megoldani, életszínvonalát emelni — de nemcsak anyagilag, hanem az emberi élet teljességében. Mindehhez könyvtár és korszerű szolgáltatás is szükséges, hogy a potenciális könyvtárhasználót oda becsaljuk, s számára az új médiák mellett az ünnepi könyvhét szép termését is felkínáljuk. Horváth Károly A könyvtárosegyesületről röviden A vándorgyűlés házigazdája Szolnok lösz A könyv ünnepe közvetlenül a könyvtárosok ünnepe is, így jó alkalom arra, hogy szóljunk az őket összefogó egyesületről. Ünneppel kapcsolatos a másik apropó is: ebben az évben Szolnok lesz a házigazdája a Magyar Könyvtárosok Egyesülete vándorgyűlésének, amely immár a 19. a sorban. A szám az egyesület korát, múltját még megközelítően sem jelzi. Alakuló közgyűlését több mint fél évszázada, 1935-ben tartotta a jogelőd, a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. Az alapszabályzat fő célként a szakma és a társadalom szolgálatát, az öntevékenység növelését, az erkölcsi és anyagi megbecsülés előmozdítását, képzési, továbbképzési formák, lehetőségek megteremtését és a nemzetközi kapcsolatok ápolását fogalmazta meg. E feladatok napjainkig sem vesztettek érvényükből. A szervezet működése nem volt mindig zavartalan. 1942 és 1946 között a háború miatt szünetelt a tevékenysége, 1950-ben pedig maga a vezetőség kérte az ideiglenes szüneteltetés engedélyezését. Az egyesület munkája 1955-ben folytatódott a TTIT irodalmi szakosztályán belül megalakult Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Köre néven. Ismét önállóvá 1965-ben vált a szervezet, és ettől kezdve zavartalanul — és tegyük hozzá: az elődökhöz méltó elkötelezettséggel — látja el feladatait. Az érvényben lévő alap- szabályzat szerint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete általános jellegű területi (megyei) szervezetekre és a szakma egyes részterületeinek speciális kérdéseivel foglalkozó szekciókra tagozódik (műszaki, zenei, gyermekkönyvtáros, stb.) Emellett a tagok korlátozás nélkül bekapcsolódhatnak bármelyik — érdeklődési körüknek megfelelő — bizottság munkájába (pl. módszertani, bibliográfiai, könyv- és könyvtártörténeti.) Az egyesület hálózati hová tartozástól függetlenül várja az érdeklődőket, nem feltétel a könyvtárosi munkakör sem, sót testületi tagként intézmények, városi, községi tanácsok és más szervek jelentkezését is örömmel fogadja. Szervezetünk céljai — némi hangsúlyeltolódással — megegyeznek a már említett általános elvekkel. E szűkreszabott keretek közt csak jelezni tudjuk, mit végeztünk eddig, milyen módokon törekedtünk a célok megközelítésére. Az új szakismeretek gyors terjesztését, melyet kiemelten fontosnak tartottunk, előadások és viták szervezésével igyekeztünk biztosítani. Neves szakemberek tájékoztatták a tagságot pld. a könyvek feldolgozásának új szabványairól, az iskolai könyvtárak (nyomtatásban akkor még meg sem jelent) szakmai irányelveiről, a közművelődési és a közokNIKE tatási intézmények integrációjáról, a Soros Alapítvány nyújtotta lehetőségekről, a számítógépek könyvtári alkalmazásáról, az új tanterv iskolai könyvtárosokkal szemben támasztott követelményeiről. A magasabb szakképesítés megszerzésén államvizsgára felkészítő egy hetes, bentlakásos tanfolyam megszervezésével és lebonyolításával segítettük elő. Országos nagykönyvtárakban a kitekintés érdekében szerveztünk tapasztalatcsere-látogatásokat, a szakma hazánkon túli gyakorlatába tanulmányutakról szóló beszámolók engedtek bepillantást. Nagy tetszés fogadta az időszerű külpoli- tikai kérdésekről és az Európai Kulturális Fórumról szóló tájékoztatást Mint az utóbbi mondat sejteti, nem tartottuk mellékesnek a szoros értelemben szakmainak nem tekinthető kérdésekről való informálást sem. Pályázatok kiírásával elsősorban a helyismereti, azon belül is a könyvtártörténeti kutatásokat igyekeztünk ösztönözni Reméljük, hogy a megyei szervezet munkája közvetve hozzájárult a könyvtárakat felkeresők igényesebb, sokrétűbb kiszolgálásához, és hogy az egyesületi élet erőt adó is volt tagjaink számára a mindennapi munkához. Ecseki Jánosáé A múlt emlékei a jövőt szolgálják Helyismereti munka Tiszafüreden Utcáinkon járva a városnak egyik arca látható. De a város több. mint az arca. A város maga saját történetében, jövőjében, lakosainak munkájában, fejében, szívében van. A város alig látható. Sokan ismerik és szeretik Tiszafüreden a város törté- netének évfordulóit felsoroló, évenként megjelenő kiadványt, talán jóval kevesebben azt a könyvtári külön- gyűjteményt, amely szerkesztését, készítését, lehetővé teszi. Hiszen napról napra változik a város. Bontanak, építenek, utcák, terek tűnnek el és keletkeznek, üzemek, intézmények, szokások, városrészek formálódnak. A város történetének egy-egy pillanatát tárgyak, feljegyzések, nyomtatott szövegek, fényképek, talán hangfelvételek is őrzik, velük és általuk faggatható a múlt, megőrizhető valami a mából. A tárgyi emlékek, képző- művészeti alkotások, egyedi kéziratok gondozása és megismertetése elsősorban múzeumi feladat, a könyvtári gyűjteményben inkább sokszorosított, nyomtatott szövegek, filmek, fotók kapnak helyet, azok, amelyek a városra, környékére, a valamikor itt élit vagy itt élő emberekre vonatkoznak. A tiszafüredi könyvtár helyismereti gyűjteménye hírlapcikkeket, folyóiratokban megjelent közleményeket, fényképeket, diafelvételeket, közel 400 kötet könyvet és könyvtári kéziratot tartalmaz. Mikrofilmen olvashatók az 1888 és 1914 között megszakításokkal megjelent helyi hetilapok számai, vagy Bernét Mihály 1818- ban Tiszafüreden kelt. Lavotta János életével foglalkozó kézirata. Több ezer hírlapcikk, folyóiratközlemény kivágatát vagy ezek másolatát megjelenésének ideje szerint találja az olvasó. Közöttük a legkorábbi 1841-ből való, a későbbi egylet-, és múzeumalapító Tariczky Endre ifjúkori írása. A múlt század hatvanas éveitől az Egerben megjelenő újságok bőven tudósítottak Füred életéről, ezek a tudósítások xerox-másolatokban már kéz- bevehetők. A cikk-kivága- tok, másolatok, folyóiratközlemények több mint fele két évtizednél nem régebbi. A város közéletében az évek, évtizedek folyamán számtalan javaslat, előterjesztés, határozat, meghívó, plakát stb. keletkezik, nélkülük egy-egy időszak, egy- egy várostörténeti jelenség alig értelmezhető, közülük a sokszorosítottakat vagy a fontos dokumentumok másolatát őrzi a könyvtár (a különféle rendezvények meghívóit, a plakátokat). Ide kerülnek rendre a város tanácsa elé kerülő előterjesztések és a városi tanács rendeletéi, határozatai. Ez a gyűjteményrész 1987-ben például az 1863/64-ben Füreden működő „ínségbizottmány” választmányi ülésén részben Kiss Pál által vezetett jegyzőkönyvek másolatával bővült. ( Kiss Pál 1848—49-es tábornok. 1867- ben halt meg Tiszafüreden). A közel két és félezer fénykép és diafelvétel többsége az utóbbi évtizedekben készült. Azonban az érdeklődők kézbevehetik a század- forduló táján készült füredi képeslapokról készített másolatokat is. A sokszáz színes diafelvételből tetszés szerinti témához akár több sorozat válogatható, ha szükséges, a környezetismeret oktatása, az idegenforgalom vagy a politikai munka céljaira. A könyvtár nyilvánosságából eredően a helyismereti gyűjtemény valamennyi darabja minden olvasó számára hozzáférhető, igaz féltett kincsekként csak az olvasóteremben. A várost szerető, múltja iránt érdeklődő látogatók tájékozódását katalógus segíti, a mikrofilmek, diafelvételek használatának technikai feltételei adottak. E gyűjtemény alapján 1980—85 között megháromszorozódott a várossal és környékével foglalkozó szak- dolgozatok, pályamunkák száma. A már említett „Tiszafüredi évfordulók” évente megjelenő 300—500 példánya a városban és határán túl a helyismereti gyűjtemény megismertetését is szolgálja; az 1985-ben készült „Közéleti eseménynaptár” pedig a várossá válás évednek egyik áttekintése. A könyvtáros nem ritka örömei az olvasók által a könyvtárnak ajándékozott öreg fényképek. 60—80 esztendős báli meghívók. Megerősíthetik vélekedésünket: a városért, a város érdekében tevékenykedünk. Ügy gondoljuk, hogy a könyvtári helyismereti munka a város önismeretének eszköze is, feltétele is lehet. Igaz, a helyismereti kü- löngyűjteményt napjainkban alig 20—25 tanár, muzeológus, közművelődési szakember használja a kutatás, az ismeretszerzés igényével, de az itt készült dolgozatokhoz, dia-sorozatokhoz már sok- százan hozzáférnek ifjabbak és idősebbek városhatáron ihnen és túl. Közöttük azok, akiket a városnak nem csupán egyik arca érdekel, s azok is. akiknek közreműködésével a város — lakói számára Is — jobban megismerhető. Gaál Sándor A számítógép ma már a könyvtárakban is „otthon” van