Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁJUS 26 Kádár János köszöntése Az SZKP KB üdvözlete Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletét intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kárához. Az üdvözlet szövege a következő: Drága Kádár János elvtárs! Jeles jubileuma napján a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, valamennyi szovjet kom­munista szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait kül­di önnek. Az ön életútja, a forradalmár és kommunista élet­útja — méltó példája a marxizmus—leninizmus eszméi iránti hűségnek, a munkásosztály ügye szolgálatának, a népe sorsa iránt érzett magas fokú felelősségnek. A szo­cializmus létrejötte és megszilárdulása Magyarországon az országnak a gazdasági és kulturális fejlődésben, a szo­cialista demokrácia tökéletesítésében elért eredményei, a nemzetközi közösségben élvezett tekintélye megbont­hatatlan kapcsolatban áll az ön alkotó gondolkodásával és önfeláldozó, sokoldalú tevékenységével. Hosszú évek óta a Magyar Szocialista Munkáspárt élén felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a szocialis­ta közösség, annak intézményei és mai együttműködési formái fejlesztéséhez. Méltán örvend nagy tekintélynek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, a forradalmi erők akcióegységéért és összeforrottságáért folytatott fáradhatatlan harcával kivívta a világ kom­munistáinak mély tiszteletét. A kommunisták, az egész szovjet nép országunk hű barátját, a következetes internacionalistát, a pártjaink és népeink közötti mindenoldalú együttműködés fejlesz­tésének aktív harcosát tiszteli az ön személyében, ön többször járt a Szovjetunióban. Találkozásai mindig a szovjet és magyar kommunisták közötti barátság, őszin­teség. bizalom és elvtársi viszony megszilárdítását szol­gálják. A szovjet emberek érzéseit kifejezve kívánunk ön­nek, drága Kádár elvtárs, jó egészséget, frissességet, újabb sikereket a béke és a szocializmus javára, a testvéri magyar nép érdekében kifejtett tevékenységében. \ a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Mihail Gorbacsov Romániában (Folytatás az 1. oldalról) elválaszthatatlanul összefo­nódik az ön tevékenysége, kommunista elvhűsége és állhatatossága, politikai ta­pasztalata és valóságérzéke, mély embersége, igaz haza- fisága, s elkötelezettsége a haladás nemzetközi ügye iránt. Születésnapján pártunk tagsága és népünk nevében szívből kívánjuk, hogy jó erőben és egészségben mun­kálkodjék közöttünk a párt élén céljainkért, szocialista hazánkért, s az emberiség közös ügyéért, a békéért.” Ezután Kádár János vála­szolt az üdvözlő szavakra. Az MSZMP főtitkárának válasza Kedves Elvtársak, Elvtárs­nők! Tisztelt Barátaim! Helyénvalónak és illendő­nek tartom, hogy magam is szóljak néhány szót, bár ez — a személyes vonatkozások miatt — számomra nem könnyű feladat. Losonczi elvtárs kimond­ta a bűvös számot: 75 éves lettem. Hosszú s nehéz volt a megtett út mind személyi körülményeimet, mind tár­sadalmi tevékenységemet te­kintve. Tizenkilenc éves ko­rom óta veszek részt szerve­zetten, aktívan a munkás­mozgalomban. Visszatekintve elmondha­tom, hogy utam nem volt kanyargós, nem tért ki jobb­ra vagy balra. Egyenes út volt. Hasonlattal élve: talán olyan, mint a hullámvasút, hepehupás, hol magasan emelkedik, hol mélyen süly- lyed. Így jártam én is az utamat, s talán elfogadható eredménnyel. Mi segített ebben? Minde­nekelőtt az, hogy még fiatal emberként híve lettem a tu­dományos szocializmusnak, a marxizmusnak, a szocialista eszméknek. Ezzel kapott éle­tem vezércsillagot, amely se­gített eligazodni dolgaimban, tennivalóimban. Nagy erő­forrásom volt az is, hogy amikor fiatal' munkásember létemre a kommunista moz­galomba kerültem, tagja let­tem egy nagy közösségnek: a párt, a szocializmus hívei nagy közösségének. Ettől kezdve az élet viharaiban nem voltam többé szélfútta, hulló falevél, vagy amolyan magányos farkas. Ez a nagy közösség nekem mindig segí­tett, s mind a mai napig erőt ad. Még akkor is erőt adott, amikor fizikai értelemben el voltam szakítva attól a kö­zösségtől, mert lélekben ak­kor is oda tartoztam. Még egy dolgot szeretnék említeni az embert segítő té­nyezők közül: nem magam miatt, hanem azért, mert a mai viszonyok között talán nem mindenki — s főként -nem minden fiatal — érti, érzi a család jelentőségét. Pedig minden embernek szüksége van személyes hát­térre, s ha van, az nagy erő­forrás. Egy szülő, testvér, fe­leség, valódi társ, egyszóval olyan család, amelyben köz­napokon még viták is lehet­nek, ám a nagy dolgokban, jó és rossz időben, tűzön­vízen át kitartanak egymás mellett — ez nélkülözhetet­len támasz. Sajnálom, hogy ma ez az érték háttérbe szo­rult, lazulnak a családi kap­csolatok. Remélem, hogy a család, a családi közösség visszanyeri helyét igazi érté­keink sorában Különböző alkalmakkor szóba kerülnek személyi tu­lajdonságok is. Én úgy vé­lem, hogy zsenik, korszakos jelentőségű emberek száza­dok mércéjével mérve is rit­kán születnek. Többen van­nak, akik bizonyos tulajdon­ságokat, képességeket te­kintve kiemelkedőek. de azok sem túl sokan. Viszont több az átlagos képességű ember. S ezzel korántsem akarok bárkit is lebecsülni, de ez tény. Mi segíthet egy átlagos képességű embert? Az, amit hétköznap így szok­tunk mondani: szükség van rá. Ez óriási hajtóerő. Eszembe jut egy pálfai kisbirtokos, aki annak ide­jén keményen ragaszkodott földjéhez és nem nagyon akart belépni a szövetkezet­be. Ez nála majdnem emberi tragédiához vezetett. Másfél év múlva megint ott jártam, és legnagyobb meglepeté­semre hallottam, hogy az il­lető a szövetkezet megbe­csült tagja, sőt brigádveze­tő. Találkoztam vele és meg­kérdeztem: mi indította ma­gát arra, hogy 63 éves korá­ra vállalja a brigádvezetést? Gondolkodott, majd így vá­laszolt: azt mondták, hogy szükség van rám. Csak eny- :nyi! S ez képessé tesz egy embert, hogy erejét megfe­szítve még többet hozzon ki önmagából. Sokat segít a kötelesség­tudat is. Már munkásember­ként megtanultam, a mun­kásmozgalomban mégin- kább: ha egy feladattal meg­bíztak, s azt elvállaltad, ak­kor minden erőddel azon le­gyél, hogy teljesítsd a meg­bízatást. Én eszerint éltem és élek. Manapság sok emberben felvetődik, hogy van-e értel­me a harcnak, a munkának? Az én életutam és életta­pasztalatom alapján állítom és bizonyítani is tudom, hogy igen, van értelme. Lo­sonczi elvtárs említette, hogy én a régi időkben illegalitás­ban is dolgoztam. S amikor 1929-ben, 1930-ban már reáli­san meg tudtam ítélni az or­szág helyzetét, akkor láttam, hogy az embereket a horthys­ta ellenforradalmi rendszer, a kapitalizmus minden átka sújtja: a kizsákmányolás, a munkanélküliség, az éhbér, a falusi szegénység, a létbi­zonytalanság, és sok minden más, amely megkeserítette a munkások, a parasztok, az alkalmazottak, az értelmisé­giek életét. Ha ezt a képet felidézem magamban és a mára gondo­lok, akkor azt kell monda­nom: van értelme a harcnak és a munkának, mert az óri­ási eredményeket hozott. A magyar nép a második vi­lágháborút követő időszak­ban történelmi sikereket ért el. Megvetette egy új élet alapjait. Vége szakadt a ka­pitalista kizsákmányolásnak, a földesúri önkénynek. Ki­egyenesedhetett a dolgozó ember, a munkás, a paraszt, az értelmiségi öntudatra éb­redt, s az egyes embernek meg társadalmi osztályának egyaránt méltósága lett. Né­pünk a szó igaz értelmében felszabadult, nemcsak a hit­leri fasiszta megszállás, ha­nem a kapitalista rendszer alól is. Ez harcunk legna­gyobb történelmi vívmánya. Ezt a képet az idősebbek maguk előtt látják, a fiata­labbak azonban nem. De ne­kik is tudniuk kell: Magyar- országot egykoron Európa legelmaradottabb országai között tartották számon. El­maradottsága olyan nagy volt, hogy a felszabadulást követő munka és harc jelen­tős része ennek leküzdését célozta. Öriási eredmény, hogy ez sikerült. S közben az életkörü’mények is meg­változtak. 1956-ban ismét mélypontra kerültünk. De abból is kikapaszkodtunk. Anélkül, hogy a számok bűvöletébe esnék, arra azért hivatkozhatunk, hogy 1960- hoz viszonyítva Magyaror­szágon az ipar termelése háromszorosára, a mezőgaz­daságé kétszeresére növeke­dett, s az életkörülmények is ennek megfelelően változ­tak. Gyarapodtak az embe­rek, bővült a személyi tu­lajdon, arányosan egybevet­ve még nagyobb mértékben, mint a nyugat-európai fej­lett tőkés országokban. Meg­felelő színvonalú lett az el­látás, s bár egyidőben még féltünk is — úgymond — a fridzsider-szocializmus „veszélyétől” ma tény, hogy a családok csaknem 90 szá­zalékának van hűtőszekré­nye, mosógépe, nem is be­szélve a televízió készülékről és sok minden másról. Min­den harmadik család sze­mélygépkocsival is rendel­kezik. Mindez a történelmi eredmények közé tartozik, amelyekért érdemes volt harcolni és dolgozni. Kedves Eivtársak! Mai helyzetünket az jel­lemzi, hogy jelentősek a vívmányaink, de érződnek a fejlődés gondjai is. Sze­münkre vetik, hogy sokat foglalkozunk a gazdasággal. De mi műveltebb, egészsé­gesebb, színvonalasan ellá­tott, szociális biztonságban élő lakosságot akarunk, s ennek alapja az eredményes gazdasági munka. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk á további kibontakozás útját. Ha kellő felelősséggel fogunk hozzá. ,s hatékonyan dolgozunk, ak­kor végre is hajtjuk ezt a fel­adatot. Pártunk, munkásosz­tályunk. parasztságunk, ér­telmiségünk. népünk sokkal nagyobb nehézségeken is úr­rá lett. s ha ésszel dolgo­zunk. tisztességgel végezzük munkánkat, akkor meg is találjuk a kibontakozás le­hetőségét és tovább halad­hatunk a szocializmus fel­építésének útján. Most mái nem érhetjük be csupán a talpon maradás programjával. Többről van szó! Meg kell szilárdítanunk az alapokat, hogy a gyorsabb fejlődés útjára léphessünk. Ehhez a szükséges feltételek adottak: szilárd a rendsze­rünk. erősek a gazdasági alapok és nagyok a szellemi erőforrások. S mindez egvüttjár az akarattal, azzal, hogy az emberek így nyi­latkoznak: rendezzük ügye­inket, teremtsünk rendet, haladjunk előre. Mi erre akarunk és fogunk építeni. Mi a pártban és az ország­ban is tovább akarunk ha­ladni az eddigi irányba; még demokratikusabbá akarjuk tenni a pártéletet és az or­szág közéletét is, hogy az emberek minél nagyobb számban kapcsolódhassanak be a kérdések eldöntésébe. Javítanunk kell a párt­munkát, a munkastílust is. Most nekem úgy tűnik, hogy a pártéletben kicsit sok a szöveg, sok a formalitás. Egy-egy kérdésen el tudunk merengeni esztendőkig. Ezen változtatni kell; ésszerűen, bürokrácia-mentesen kell dolgozni. A reformok útján akarunk haladni. A pártnak, az or­szág vezetésének szembe kell néznie a reális valósággal, a szocialista építés napi kérdé­seivel, s az új kérdésekre meg kell tanulni új módon válaszolni. Ez a reformok so­rozatából áll. A forradalmon belül a szó tudományos értelmében még egy forradalmat csinálni nem lehet csak ellenforra­dalmat. De a forradalom nyi* tóttá úton az előrehaladás­hoz reformokra van szükség. Űj és új megoldásokat kell kutatni és a párt szüntele­nül ezt tette és teszi a jövő­ben is. Ehhez kérünk támo­gatást a dolgozó tömegek­től, az ország lakosságától. A feladat ismert: előbb kell megteremteni azt, amit azután elosztunk. A szoci­alista elvek érvényesítését kapcsoljuk össze az érdekelt­séggel, Mindezekre gondolva szó­lok arról — s nem akarok általános érdemekből ma­gamnak tőkét kovácsolni, de talán nem értenek félre —, hogy amit a munkáspárt a felszabadulás idején ígért, azt minden hibánk ellenére alapjában teljesítette. S amit 1956 végén a megújított ve­zetés ígért, azt is betartotta, így kellett lennie, s így kell lennie a jövőben is. A párt erejét az egységből meríti, ami kiállásban, cselekvésben nyilvánul meg, s a cselekvés feltételeit kell megteremte­ni. Nem változott szövetségi politikánk sem, ugyanazt tesszük, amit eddig, de még jobban. Ne feledjük, hogy ez a szövetség hogyan és mire született. Pártonkívüli bará­tainkkal. a munkásokkal, a parasztokkal, az értelmiségi­ekkel a népi hatalom, a szo­cialista társadalmi rend alapjainak megvédésére és továbbfejlesztésére, a nem­zet becsületének visszaszer­zésére és gyarapítására, a nép és a nemzet boldogulá­sára szövetkeztünk. S ezen az alapon fogjuk tovább erő­síteni szövetségi politikán­kat. Emellett kell kiállniuk a kommunistáknak, s arra kérjük szövetségeseinket, barátainkat: csatlakozzanak ehhez a valóban népi prog­ramhoz, hiszen jól tudjuk, hogy a szocializmus híve nemcsak az, akinek párttag­sági könyv van a zsebében. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy jelenlétük­kel megtiszteltek. Szovjet kitüntetés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Ká­dár János elvtársat, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát a szovjet és a ma­gyar nép közötti testvéri ba­rátság és mindenoldalú együttműködés fejlesztésé­ben szerzett érdemeiért. a béke és a szocializmus meg­szilárdításához nyújtott je­lentős hozzájárulásáért, 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Ér­demrendjével tüntette ki. (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a román Államta­nács székházában megkez­dődtek Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceausescu hivatalos tárgyalásai. Az első megbeszélés vé­geztével Nicolae Ceausescu díszvacsorát adott a szovjet vezető tiszteletére. Ezen mindketten pohárköszöntőt mondtak. Raisza Gorbacsova a nap második felében külön prog­ramot bonyolított le. Láto­gatást tett egy kötöttáru- gyárban, felkereste a román főváros egyik óvodáját, to­A Szovjetunióban megelé­gedéssel fogadták az ENSZ közgyűlésének azt a dönté­sét, hogy 1988-ban hívják össze a közgyűlés harmadik rendkívüli leszerelési ülés­szakát — hangsúlyozta Ja­vier Pérez de Cuellamak, az ENSZ főtitkárának címzett levelében Eduard Sevardna- dze, a Szovjetunió külügy­minisztere. — A Szovjetunió azt várja, hogy az ülésszak a nemzetközi közösség építő jellegű és eredményes fóru­ma lesz, amely lehetőséget ad a fegyverkezési hajsza megfékezésére, bátor és ál­talánosan elfogadott javasla­tok kidolgozására, a külön A fegyverzetkorlátozás és a leszerelés érdekében teen­dő gyakorlati lépések szere­pelnek a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének csü­törtökön Berlinben kezdődő ülésén — közölte hétfői saj­egyetértett abban, hogy a kapcsolatok további fejlesz­tésére mindkét fél részéről megvan a szándék. A gazda­sági kapcsolatokban célszerű növelni a külkereskedelmi forgalmat stabilabbá tevő, korszerű együttműködési for­mák részarányát. Várkonyi Péter tárgyalá­sait követően Bernben talál­kozott ai svájci és a nemzet­közi sajtó képviselőivel. A külügyminiszter hétfőn a ké­ső esti órákban hazaérkezett Budapestre. vábbá megbeszélést tartott a Román Országos Nőtanács vezetőivel. A tegnap reggeli bukaresti lapok, a Romania Libera és a Scienteia Tineretului sza- Lagcímes írásokban köszön­tötte a szovjet vendéget és méltatták a látogatás jelen­tőségét. A nomán televízió helyszíni közvetítésben szá­molt be az ünnepélyes repü­lőtéri fogadtatásról. A látogatás alkalmából a Bukarest, nagyszállóban nem­zetközi sajtóközpont nyílt, ahova 150 újságíró akkredi­táltatta magát, köztük szá­mos külföldi tudósító is. böző országcsoportok néző­pontjai érintkezési pontjai­nak felkutatására — írta a szovjet külügyminiszter és hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió kész tevékenyen elő­segíteni az ülésszak sikerét. A Szovjetuniónak meggyő­ződése, hogy az átfogó nem­zetközi biztonsági rendszer létrehozása érdekében szük­ség van a nemzetközi kap­csolatok átalakítására. Az ENSZ-közgyűlés újabb le­szerelési ülésszaka nagyban hozzájárulhat a párbeszéd kibontakoztatásához, katonai és politikai értelemben vett konkretizálásához — hang­súlyozta levelében a szovjet külügyminiszter. tóértekezletén az NDK kül­ügyminisztériumának szóvi­vője. A Varsói Szerződés tagál­lamainak legmagasabb szin­tű küldöttségei szerdán dél­után érkeznek meg az NDK fővárosába. Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, aki hivatalos látogatást tett Svájcban, hét­főn megbeszélést folytatott vendéglátójával, Pierre Aubert-rel, a Svájci Állam- szövetség elnökével, külügy­miniszterrel. A szívélyes légkörű talál­kozón áttekintették többek között a két ország kapcso­latait, s megelégedéssel álla­pították meg, hogy azok az élet minden területén kielé­gítően fejlődnek. Várkonyi Péter és svájci kollégája Értesítjük tisztelt ügyfeleinket, hogy az ECONORG Számítástechnikai Közös Vállalat megnyitotta számítástechnikai szaküzletét, ahol — mikroszámítógépeket, yideoberendezéseket — részegységeket — perifériákat — software-eket — híradástechnikai cikkeket i bizománybán, valamint készpénzért felvásáriunk és érté­kesítünk. Külföldi katalógus alapján egyedi rendeléseket veszünk fel és rövid határidőn belül szállítunk (forintért). Ilözüietekct, magánszemélyeket, vevőket és viszonteladókat is kiszolgálunk. Vállaljuk vállalatok, kisszövetkezetek, szakcsoportok, gmk-k és magánkisiparosok számítástechnikai termékeinek bemu­tatását és árusítását. Nyitvatartási hétfő, kedd, szerda, pénteü: 9—16 óráig csütörtökön: 9—17 óráig szombaton: 8—12 óráig Szaküzletünk cime: Salgótarján, Ady Endre u. 1. (a piac mellett). Telex- 22 938(1 * ECONORG íeiex. £ a» SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KÖZÖS VÁLLALAT Sevardnadze levele az ENSZ ülésszakáról Újabb alkalom a nézőpontok egyeztetésére VSZ PTT-program Napirenden: gyakorlati lépések a leszerelésért Magyarország—Svájc Kliliigyminiszteri tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents