Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-26 / 122. szám
1987. MÁJUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I Minisztertanács elnöke Pesterzsébetre látogatott Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke hétfőn látogatást tett a főváros jelenleg mintegy százezer lakosú XX. kerületében; abban a városrészben, amelyet az egykori Pesterzsébet város és Soroksár nagyközség 1950-ben történt egyesítésével alakítottak ki. Ez Budapest legnagyobb — 53 négyzetkilométer — kiterjedésű, a főváros déli kapuját jelentő, zömmel munkások lakta kerülete. Több ipari nagyvállalat, összesen mintegy 35 gyár és szövetkezet két kutatóintézet, jól kiépített kulturális, közművelődési intézményhálózat, a fővárosban a felszabadulás óta épített egyetlen űj kórház, patinás hírű általános és középiskolák határozzák meg a kerület jellegét. E tények adatok felvázolásával kezdődött az a beszélgetés — a program első mozzanataként, — amelynek során a kerületi pártbizottság székházában adtak tájékoztatást a városrész fejlődéséről és VII. ötéves tervi célkitűzéseiről Lázár Györgynek és a kíséretében levő Köteles Zoltánnak, a Budapesti Pártbizottság titkárának a XX. kerület vezetői: Szandtner Iván, a pártbizottság első titkára és Gyulai Gusztáv tanácselnök. Szandtner Iván egyebek közt elmondta, hogy az V. és VI. ötéves terv idején szinte „meglódult” a városrész fejlődése, új lakótelepeket építettek, kibővítették a kereskedelmi hálózatot, jelentősen javult az egészségügyi ellátás. Befejezéséhez közeledik a városközpont rekonstrukciója. A soronlevő feladatok közé tartozik az úthálózat továbbépítése, a gáz és csatornahálózat fejlesztése — ezeknél a közpénzek mellett a lakosság áldozatvállalására is lehet számítani, hiszen a településfejlesztési hozzájárulásból évi 12 millió forint gyűlik össze közcélokra. Lázár György a pártbizottságon tolmácsolta a Központi Bizottság és a kormány jókívánságait a kerület párt-, állami, társadalmi testületéinek, vezetőinek, Pesterzsébet és Soroksár lakosságának. Elismerően szólt a városrész — mint mondta: szemmel látható — gyarapodásáról. Hozzátette: a XX. kerület is példázza, hogy a nehéznek mondott években is értünk el eredményeket. — Most sem a körülményeken kell siránkozni, hanem tudnunk kell, hogy ha gyötrelmesen is, de munkával, összefogással, fejtöréssel, áldozatkészséggel, elszántsággal és akarattal mutathatunk fel eredményeket Ezután a látogatás városnéző sétával folytatódott: az Ady Endre utcai általános iskolába, majd a kerületi tanács Kossuth Lajos utcai ügyfélszolgálati irodájába kalauzolták a házigazdák a Minisztertanács elnökét. Programja végén Lázár György felkereste a Kontak- ta Alkatrészgyárat, ahol Horváth Attila vezérigazgató és Viszkievicz Ferenc, a pártbizottság titkára tájékoztatta a jelenleg hat termelőegységgel működő vállalat munkájáról, bemutatva több üzemrészben a termelő tevékenységet is. Békeaktivisták kitüntetése A májusi béke- és barátsági hónap keretében központi kitüntetési ünnepséget rendeztek hétfőn az Országos Béketanács székházában. A hazai békemozgalomban, a békeközösségekben kiemelkedő teljesítményt nyújtó aktivistákról szólva Szta- nyik B. László, az OBT elnöke kiemelte: mint azt a XII. békekonferencián elhangzottak is megerősítették, honfitársaink folyamatosan kiveszik részüket a háború elkerüléséért, a béke megőrzéséit végzett munkából. Az ünnepségen az Országos Béketanács kitüntető jelvényét 54-en vehették át. Az OBT emlékplakettel jutalmazott hét közösséget és emléklapot adományozott tíz személynek. A kitüntetéseket Sztanyik B. László adta át. Tárca és egyetem között Együttműködési megállapodás Együttműködési szerződést irt alá hétfőn Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter és Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. A megállapodás célja, hogy elősegítse az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának erősítését, támogassa az egyetemi oktatónevelő munka és a kutatás színvonalának emelését. Gépesíti a takarmányellátást csataszögi baromfitelepén a Kőtelki Ady Tsz. A mintegy másfél millió forintos beruházáshoz a takarmánytároló silókat a szövetkezet lakatosai készítik el Fotó: T. K. L. Kunmadarasi Bővül a gázhálózat, fejlesztések szaporodnak a tantermek A Kunmadarasi Nagyközségi Tanács ebben az évben 47 millió 51 ezer forint pénzzel gazdálkodhat. Az összeg több mint háromnegyedét a meglévő intézmények fenntartására, zavartalan működtetésére fordítják. Az el- mtúlt évhez viszonyítva e téren változás történt, ugyanis a köztisztasági, park- és temetőfenntartási feladatokat a költségvetési üzemtől a gamesz kapta meg — remélve, hogy várt pénzügyi megtakarításon kívül hatékonyabban, színvonalasabban tudja ellátni feladatát elődjénél. Az egyik központi feladat az idősekkel való fokozott gondoskodás. Ennek érdekében az idén öttel többen részesülhetnek szociális étkeztetésben; s a házi szociális gondozás fejlesztését, bővítését is tervezik. Az ellátásba bevontak száma nyolcvanhat, közülük húszán az étekeztetéstoen is részesülnek; a szociális gondozottak száma pedig ötvennégy. Segélyekre 16,3 százalékkal fordíthatnak többet a tavalyinál, amely 238 ezer forinttal nagyobb az 1986. évi összegnél. A rászorulók közül harminchármán teljes összegű, tizenkilencen részsegélyt kapnak. Az oktatási intézmények fenntartására 5,5 százalékkal költhetnek többet a tavalyinál. Itt főleg a sporteszközöket gyarapítják, az orosz nyelvi órák feltételeit javítják, és az óvodák szemléltetőeszközeit bővítik. Fejlesztési célokra a költségvetés 23,8 százaléka fordítható, ami valamivel több mint 11,1 millió forint. Bővül a vezetékes gázhálózata Béke, a Lenkei, a Munkácsy, a Réz és az Aulich utcákban. Ezekhez a gyarapodásokhoz a lakosság jelentős mértékben hozzájárul. Tovább nő a műutak aránya; az idén a Somogyi Béla út burkolata kap záróréteget. Az iskolai tantermek száma is nő; szeptemberre az intézmény hat helyiséggel bővül. Belvízelvezetésre 400 ezer, a múzeumi épület már megkezdett felújítási munkálataira szintén 400 ezer forintot áldoznak. Mindezekhez a gyarapodásokhoz az itt élők az idén mintegy 14 millió forint értékű társadalmi munkával járulhatnak hozzá. A bölcsődék, az óvodák, a tantermek, a művelődési ház, valamint az erdei tornapálya felújításához éDpúgy várják a segítő kezeket, mint a KRESZ- park és a piactér csinosításához, a vízhálózat bővítéséhez;, a Járdaépítéshez vagy a parkosításhoz. Bérek és leépítések Amire éveken át nem — vagy csak alig — volt példa, arról most egyre- másra érkeznek a hírek: ez, az és amaz a vállalat is vagy már csökkentette vagy csökkenteni tervezi munkavállalóinak számát. Voltak ez ügyben már parázs sajtóviták, voltak nem éppen a jelenséget üdvözlő hivatalos megnyilatkozások vagy éppenséggel aggodalmaskodó kijelentések, és vannak változatlanul e remények: talán végre megindul az egyes munkahelyeken egészségtelenül nagyra duzzadt létszám csökkentése, de legalábbis belső átcsoportosítása. S változatlan a remény — no meg az emiatti aggo- dalmaskodás — az ügyben is, hogy tán végre a nagy nehezen raoionalizálódót munkaerőgazdálkodás az olyannyira áhított szerkezet- átalakítási törekvéseinket is szolgálja. Nem szolgálja. Legalábbis olyan mértékben nem, mint amennyire szeretnénk. E létszám-mozgatásoknak — fogalmazzunk magyarul: csökkentéseknek, elbocsátásoknak — nem annyira a szerkezetátalakítás a vezérlő elve, hanem inkább a bérezési gyakorlat diktálta megfontolások. Mostanság éppen olyan keresetszabályozási előírások érvényesülnek, amelyek értelmében érdemes a létszámot csökkenteni, mert ily módon, minden különösebb teljesítménynövekmény nélkül is, növelhetők a bérek. Hogy miért? S egyáltalán: hogy miként képzelhető el a teljesítménynövekmény elmaradása. ha egyszer ugyanazon a munkahelyen mától kezdve kevesebben dolgoznak? Egyszerűen csak úgy — illetve azért —, mert nálunk változatlanul jól ismert gyakorlat az a bizonyos és sokat emlegetett kapun belüli munkanélküliség. És e kifejezés jelentéstartalmát tessék szó szerint venni. Vállalataink nagy többségétől, szépen, lassanként tucatjával bocsáthatók el olyan emberek. akik egyszerűen nem hiányoznak. Vagy tucatjával nem pótlandók olyan nyugállományba kerülők, akik szintén csak nem pótlandók. Ugyanis nem volt érdemleges munkájuk, s igazából évek óta nem volt rájuk szükség. Ha most mennek — így vagy úgy — senki nem hiányolja őket. No de akkor miért voltak ott? Miért volt a munkakönyves munkahelyük? Sok oka van ennek, s e rövid jegyzetben a kialakult helyzet aprólékos elemzésére sem vállalkozhatunk, így aztán legyen elég csak annyi, hogy a munkáltatók, nem minden és nem éppen szelíd kényszer nélkül, vállalták, mert vállalniuk kellett a teljes foglalkoztatás államilag — no és persze politikailag is — rájuk testált tennivalóit. (Ez például odáig ment, hogy ma is vannak egyes megyék, és ott egyes üzemek, amelyek hozzájuk abszolút nem tartozó embereket ' is foglalkoztatnak — papíron — és fizetnek a valóságban. Olyan embereket, akik formailag ugyan X vállalat alkalmazottai. a valóságban azonban például az anyagilag jóval szűkösebben eleresztett helyi tanácsok vállalatainál dolgoznak). Aztán volt ugye ez a bizonyos kvázi „bérstop”, amely alól április elsejével fölszabadultak a vállalatok. Többségüknél rögvest emelni kezdték az alapbéreket, már csak azért is, hogy valamennyire ellensúlyozzák az áprilisi — és meglehetősen drasztikus — fogyasztói áremeléseket. Igaz: a kasz- szát, a jelek szerint nem ürítik ki, de egyelőre nincs sok foganatja az egész évi teljesítményekben való gondolkodásra intő második — és hagyományos módon, agi- tációsan bizony nagyon rosz- szul hangszerelt — kormány-ajánlásnak: mint ahogy úgyszólván nyoma sincs a teljesítményekhez kötött differenciálásnak sem. Mondom: a kasszát csak kevesen ürítik a fenékig, de a többség sem tartalékol — egy megfontolt, s legalább az év végéig érvényes bérpolitikai elképzelés szerint — éppen a teljesítmény-arányos béremelésre. A szakén:berek pillanatnyilag úgy vélik, hogy a május végéig várható — jórészt az áremelések által indukált — bérkiáramlás júniustól megtorpan, s aztán egy hármas út kereszteződéséhez érkeznek a vállalatok. Ha növelhetik a hozzáadott ér-> téket — vagyis a tulajdonképpeni teljesítményt —, akkor persze emelhetik a béreket is. Ha nem növekszik a teljesítmény, de különböző megfontolások miatt mégis emelendő a bér, akkor ott — a manapság egyre kedveltebb — létszám- csökkentés lehetősége, hogy legalább a kulcsemberek kapjanak a teljesítményeiknek megfelelő bért. S ha egyik módszer sem megy, akkor marad az adózott béremelés lehetősége, ha egyáltalán van annyi pénz a kasz- szában, hogy az adó fizethető. S meri ez a harmadik út csak nehezen járható, a nyereség növelése pedig időbe telik, a legkézenfekvőbb megoldásnak a hirtelen történt létszámcsökkentés látszik. Igaz: ilyen indítékokból végrehajtva nem sokra visz. Néhány embernek, s nyílván a leggyengébbeknek felmondanak — velük ugyan mások mit kezdjenek? — s maradnak a többiek, esetleg a reménytelenül gazdaságtalan műhelyekben, részlegekben, gyáregységekben. Sokkal messzebbre vinne, ha e veszteséges üzemrészeket felszámolnák, ha nem csak a leggyengébbeket, de a leg- hasznavehetőbb embereket is mozdulásra késztetnék, valóban hasznosítható munkaerőforrást teremtve a gazdaságosan dolgozó, de munkaerőhiánnyal bajlódó területek számára. Csak hát ehhez az is kellene, hogy végre a vállalatokon belül is következetesen érvényesüljön a tel- jesítményeivű gazdálkodás, és a teljesítményekhez igazodó bérezés. És ezt ne csak munkáltatókon — pontosabban: ne csak a vállalatok és szövetkezetek vezetőin — kérjük számon, ök kénytelenek engedni a bármi áron történő béremeléssel kapcsolatos társadalmi nyomásnak akkor, amikor a szakemberek remélik, hogy az idei bérterven belül maradunk, de nem garantálják, hogy az idei árterven is belül maradunk. Vértes Csaba Korszerűsítések utón Több féltartós tej Kedden, május 26-án világszerte — így nálunk is — megrendezik a tejnapot. A tejtermelés fejlesztésének nemzetközi összehangolására 1903-ban megalakult Nemzetközi Tejszövetség határozata alapján hívják fel a figyelmet az alapvető nép- élelmezési cikk jelentőségére. A Tejipari Vállalatok Trösztje és a kereskedelmi vállalatok a tejnap alkalmából az ország számos településén csaknem 200 helyen — üzletekben, áruházakban, iskolákban, stb. tartanak árubemutatóval egybekötött kóstolót. A hazai tejipar, amely ma már 200-nál többfajta tejterméket gyárt, a korszerű táplálkozás elősegítésére elsősorban a zsírszegény ké- szítrÁények választékát igyekszik bővíteni. Az 1,5, illetve 2,4 százalék zsírtartalmú, tehát viszonylag sovány tej, továbbá a 12 százalékra csökkentett zsírtartalmú tejföl részarányát az év végéig csaknem megduplázzák. Az ipar éppen ezekben a napokban hat új, korszerű, féltartós tejet gyártó üzemet adott át, ezek révén naponta az eddigi 60 ezer literről 300 ezer literre növekedett" e termék kibocsátása. Kizárólag saját nagyüzemi felhasználásra állít elő különböző tápokat a Zagyvarékasi Béke Tsz keverőüzeme. A havonta elkészített, több mint száz vagonnyi tápból mintegy harminc vagonnal a lúd- és baromfitelepek használnak fel, a többit a szövetkezet sertései fogyasztják el Fotó; T. K. L.
