Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
1987. MÁJUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pillanatfelvétel egv „törékeny” Iparágról Az egyetlen járható út a piacra vezet Beszélgetés Czina Sándorral, az üvegipari Müvek vezérigazgatéjával Tény, hogy az évezredek során az ember életének fontos és meghatározó részévé vált az üveg, hiszen az abból készült termékek garmadájával találkozhatunk lépten nyomon mindenfelé és mindennap. Talán elég, ha a különböző dísztárgyakat, netán a csomagoló vagy a mostanában hiánycikknek számító ablaküveget, esetleg a gyógyászati célokat szolgáló ampullákat említjük. Így aztán nem közömbös, hogy milyen helyzetben van jelenleg a tizenhárom és félezer dolgozót foglalkoztató ágazat. Többek között erről, valamint a jövőbeni elképzelésekről, tervekről kérdeztük Czina Sándort, az ország tizenegy gyárát összefogó Üvegipari Művek vezérigazgatóját. A dolgozókat a munka ösztönzi — Még nincs másfél éve annak, hogy az ön egyik helyettese, a Heti Világgazdaság című lap hasábjain panaszkodott a gazdasági szabályzók állandó változásai miatt. Javult-e azóta valamit a helyzet? — Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy az olyan véleményekkel nem teljesen értek egyet, amelyek kizárólag csak a szabályozókban látják bajaik fő forrását. Hiszen ha kritizáljuk a rendelkezéseket, azzal még nem változik meg a helyzet. Nekünk ha tetszik, ha nem együtt kell ezekkel élnünk, és igyekeznünk kell megfelelni az előírásoknak. Mert mit követelnek a szabályozók? Elsősorban azt, hogy növeljük a termelést, az exportot, s a nyereséget. Ez a törekvés az ország jelenlegi gazdasági helyzetében teljesen érthető. Persze, nem tagadom a szabályozásnak vannak olyan kitételei, amelyek módosításra szorulnának. — Kifejtené ezt részletesebben? —: Nézze, nekünk sok jó szakemberre van szükségünk, mivel a kézzel készített termékeink olyannyira keresettek a tőkés országok piacain, hogy a jelenlegi mennyiségnél jóval többet is el lehetne adni. S ráadásul rendesen meg is fizetik ezeket. De mint említettem, ehhez kéz, vagyis munkaerő kell. Ugyanakkor a szabályozók meg arra ösztönzik a vállalatokat, hogy minél kevesebb emberrel, minél több terméket állítsanak elő. Persze, vannak kivételek — véleményem szerint ide tartozik az üvegipar is —, mert például az üvegfúvók mellett nem kell „korbáccsal” állni, hiszen hajtja őket az üveg éppen eléggé. Nos, a szabályozók az ilyen kivételes helyzeteket nem tudják követni. így aztán, ha meg akarjuk duplázni a kézzel készített termékeink mennyiségét és exportját, akkor meg kell dupláznunk az üvegfúvó szakmunkásaink számát is. Erre pedig jelenleg nincs meg a pénzügyi fedezet. — Az elmondottakból, sok más egyéb mellett, az is kitűnik, hogy az üvegipar szerencsére nem tartozik azon ágazatok közé, amelyeknek termékei az utóbbi években kiszorultak a világpiac jól fizető területeiről. — Nem bizony. Sőt, a tavalyi 8 milliárd forintos bevételünkből másfél milliár- dot tett ki az export értéke, s ebből 21 millió dollár volt a tőkés árbevételünk. Ez az összeg akkor figyelemreméltó, ha megemlítem, hogy például két évvel ezelőtt csak 16 millió dollárért adtunk el termékeket a tőkés országokban. A növekedés egyértelmű. ami annak köszönhető, hogy különböző gyártmányainkkal ott vagyunk a világ számtalan országában, így többek között Franciaországban, az NSZK-ban, Angliában, Görögországban, az USA-ban, Kanadában, Japánban — hogy csak néhányat említsek közülük. Lesz-e elegendő ablaküveg? — Két évvel ezelőtt a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői azért panaszkodtak, mert a konzervgyárak állítólag a csomagoló üveg hiánya miatt nem vették át tőlük a zöldborsót. Mostanában meg az építkezők bosszankodnak, mert nem kapnak sehol ablaküveget. — Mielőbb a felvetett gondokra válaszolnék, egy dolgot tisztáznunk kell. Való igaz, hogy nem mindig tudjuk kielégíteni a jelentkező igényeket, de mi soha nem is vállalkoztunk erre; nekünk belföldi ellátási kötelezettségünk semmilyen termékre sincsen. Alapvetően exportra dolgozunk. — Azért „valami” közül csak van a belföldi ellátáshoz? — Hát persze. Hiszen, ha mondjuk a konzervipar kér tőlünk csomagolóüveget, akkor mi a szerződésben rögzített mennyiséget biztosítjuk, így történt két évvel ezelőtt is, ám a természet közbeszólt, és több zöldborsó termett mint amennyit terveztek. Tanulság: az üveggyártás folyamatos, a mezőgazdasági termelés meg változó, s ezt a hullámzást csak megfelelő raktárkészlettel lehetne kiegyenlíteni. De manapság senki sem vállalkozik erre a szigorú készletgazdálkodási előírások miatt. A lényeg az, hogy a két évvel ezelőtti probléma úgy oldódott meg, hogy külföldről vásároltak 150 millió csomagoló üveget. Megnyugtathatom, hogy egyelőre nem lesz hiány ezekből, hiszen még most is tele vannak a raktárak. Ami pedig a kérdése másik részét — az ablaküvegek hiányát — illeti, a következőket tudom válaszolni: Magyarországon összesen két kemence — egy Salgótarjánban egy pedig Orosházán — évente összesen 19—20 millió négyzetméter síküveget gyárt. Az igaz, hogy a belföldi igény általában egy- egy évben 12 millió négyzet- méter körül mozog, csakhogy volt egy bökkenő. Mégpedig az, hogy mindkét kemence egyszerre állt le. A salgótarjániban felújítás miatt szünetelt a termelés, de közben az orosházi kemence sem bírta tovább a terhelést, így azt is le kellett állítani. Mi tavaly júniusban jeleztük a külkereskedelemnek, hogy az idei első félévben jelentős tételű importüvegre lesz szükség. Ám az ütemezés nem sikerült. így fordulhatott elő, hogy az országban szinte sehol sem lehetett kapni ablaküveget. Persze ez a helyzet nem tart már sokáig, mivel a salgótarjáni kemence februártól teljes gőzzel termel, az orosházi pedig ebben a hónapban indul. — Az Üvegipari Művek tizenegy gyárának egyike Szolnok megyében tevékenykedik. Hogyan értékeli a karcagi kollektíva munkáját? — Az mindenképpen kedvező, hogy a gyár a veszteséges időszak után ma már eredményes éveket hagy maga után, hiszen tavaly is a 150 milliós termelési érték mellett 14 millió forintos nyereséget ért el. Am. ha jobban belegondolunk, akkor megállapíthatjuk azt is, hogy a jelenlegi gazdasági szabályozás és elvonás mellett még további 6—8 százalékkal növelnie kellene a nyereségét. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha még jobban elébe megy a piaci igényeknek. Tudomásul kell vennünk, hogy az üvegipar talponmaradásának sőt fejlődésének csak egyetlen járható útja van: olyan termékeket kell gyártani, amilyet a megrendelő kíván. > Diktál a megrendelő — Hogyan ítéli meg az iparág jelenét és mi várható a jövőben? — Az üvegipar jelene rendkívül nehéz, ugyanakkor meggyőződésem, hogy biztató jövő áll előtte. A jelen azért nem mentes a gondoktól, mert a tisztességes megélhetésünkhöz meg kellene dupláznunk nyereségtermelő képességünket. Ez viszont nem megy, mert manapság jóval nagyobb mértékben növekednek például az energia költségek, mint amennyit ezekből a tőkés piacon érvényesíteni tudunk. Sőt, előfordul olyan is, hogy az erős konkurencia miatt nemhogy áremelésre, hanem sokkal inkább árcsökkentésre kényszerülünk annak érdekében, hogy a piacon maradjunk. Ez is közrejátszik abban, hogy az iparág tavalyi 870 milliós nyereségéből, valamint az amortizációból képződött érdekeltségi alapból a kötelezettségeink visszafizetése után nem maradt meg annyi pénz, hogy az üvegipar 5 milliárd forint értékű állóeszközállományának szinttartó beruházását megvalósíthassuk. Nos, hát ezért nehéz a jelenünk; jövőnk viszont azért biztató, mert az állam ma már támogatja és segíti — többek között a közös vállalatok létrehozását is. Ebben rendkívüli nagy lehetőséget látok, mert ha külföldi tőke bevonásával a világpiacon jól elhelyezhető termékeket, magas szinten és kiváló minőségben állítunk elő, ezen csak nyerni lehet. Nagy Tibor így látszik a Volán mögül 2. Mire és miből jut pénz? A cikk első részében összefoglalt, a hetedik ötéves terv éveire meghatározott üzletpolitikai célok elérésében — természetesen csak technikai feltételeiket javítva — például járműparkjának öregedését megállítva, forgalmi telepeit korszerűsítve reménykedhet a Jászkun Volán. Telepek, pályaudvarok Jászberényben már évekkel ezelőtt, Karcagon pedig 1985-ben fejeződött be a Volán-telep korszerűsítésének első üteme, tavaly kezdődött és várhatóan jövőre ér véget egy hasonló feladat megoldása Mezőtúron. E munkálatok elvégzése után egymás után kezdenek hozzá Jászberényben, Karcagon, illetve Mezőtúron a beruházások második ütemének megvalósításához. Először ugyanis mindhárom városban csak az úgynevezett forgalmi funkciók ellátására tették, illetve teszik alkalmassá a telepeket, a következő években kezdődő beruházások után viszont a jól felszerelt műszaki részlegek is megépülnek. A telepítéssel párhuzamosan készültek, illetve készülnek — a Volán és a helyi tanácsok közös beruházásaként — az autóbuszállomá- sok. A megyeszékhelyen, Mezőtúron, Túrkevén, Tiszafüreden és Karcagon már ma is pályaudvarok szolgálják a helyközi autóbuszokon utazók kényelmét, a kunszentmártoni pályaudvart most építik, a törökszentmiklósinak a terveit készítik. A helyközi autóbuszforgalom infrastruktúrája azonban csak 1990, a kisújszállási autóbusz-állomás felépülte után válik teljessé. (Néhány évvel ezelőtt mind a közlekedési vállalatnál, mind a tanácsoknál a hálózat gyorsabb fejlesztésére számítottak, a beruházásra költhető összegek megcsappanása azonban a fejlesztés ütemének lelassítására kény- szerített). A megyeszékhelyen fejlődik a helyi autóbuszközlekedést kiszolgáló létesítmények hálózata is. Jelenleg a vasútállomásnál, a Vosztok úton és a Vegyiműveknél lévő végállomásokon működik a gépkocsivezetőknek pihenőhelyet biztosító, a járatok pontos indításának irányítását szolgáló, az utasoknak jegyelővételre lehetőséget kínáló úgynevezett „decent- rum”. A munkakörülmények javítását, a menetrend tartását, a műszaki hibák gyors elhárítását azonban rövidesen újabb két végállomáson, a Kun Béla körúton és a Széchenyi lakótelepen elkészülő alközpont segíti majd. Mintegy 10—15 éve kezdték meg korszerű diagnosztikai eszközökkel felszerelni a Volán műhelyeit, az akkor vásárolt első berendezések azonban mára jórész elhasználódtak. Ráadásul a fékhatár, a füstkibocsátás, a fogyasztás és a zajhatás pontosabb ellenőrzésére alkalmas mérőműszerek megjelenése is gyorsította a meglévő berendezések avulását. A lemaradás behozására azonban nemcsak a gépkocsik pontosabb beállítása után várható gazdaságosabb üzemeltetés készteti a vállalatot; néhány környezetvédelmi előírás (például a füstkibocsátásé vagy a zajhatásé) jóval szigorúbb, mint akár egy évtizeddel ezelőtt is volt. Márpedig az előírt határértékeket túllépő jármű tulajdonosára jelentős összegű bírsá-' got rónak ki a hatóságok. Kellett saját komputer A Jászkun Volán fejlesztési költségvetésében persze ma is a járműbeszerzés a legjelentősebb tétel, a beruházási ráfordításoknak általában 86 százalékát teszi ki. (A korábban említett hálózatfejlesztő építkezésekre 10 százaléka jut a hetedik ötéves terv beruházási rubrikájában olvasható közel öt- százmillió forintnak). A jelentősnek tűnő összeg azonban valójában meglehetősen kevés, hiszen a járművek számának növelésére nem gondolhat a vállalat, csupán a „fiatalítás”, a korszerűsítés, a gépkocsipark összetételének, a fuvarfeladatok változásához igazítása lehetett a reálisan felvállalható cél. Az idén például a közepes teherautók beszerzésére helyezték a hangsúlyt, jövőre kerülhet sor a nagy és közepes teherautók megújítására. A hálózat fejlesztése, a 604 tehergépkocsi a 300 busz, a 44 rakodógép „harcra kész” állapotban tartása természetesen igen sok pénzt emészt fel, a feladatok azonnali megoldására (mind az előző példák valószínűleg igazolják) nem mindig jut elég forint. Pedig másra is feltétlenül költeni kell. Eddig 13 millió forintba került a részfeladatok megoldására már most képes (a helyközi járatok menetrendjét már itt szerkesztik' és a komputer „vezeti” a vállalat főkönyvi számláját, illetve segíti feldolgozni a műszaki adatok egy részét) magyar gyármányú TPA—11—440 jelű berendezéssel felszerelt számítóközpont a Jászkun Volánnak. A számítástechnika kínálta lehetőségeket eddig is kihasználták a szolnokiak, a budapesti Volán Elektronikától rendelték meg a komputerre kívánkozó feladatok megoldását. Ezzel a vállalattal a jövőben sem szakítják meg a kapcsolatot, ám a saját központra mégis szükség volt. Az adatokat Szolnokon összegyűjteni, Budapestre küldeni, kivárni a feldolgozás befejezését, majd az eredményeket visszahozni ugyanis túl sok időbe tellett. Az elvégzett elemzések csupán az, általában egy hónappal korábbi időszak munkájának utólagos értékelésére voltak jók, a gazdálkodás napi, operatív feladatainak megoldását, a gyors döntéseket nem segítették. A fejlesztési feladatok megoldhatósága természetesen a pénzügyi lehetőségektől függ. A műszaki korszerűség és a fejlesztési források kapcsolata a Volán esetében azonban igen sajátos. A beruházások 80 százalékának fedezetét ennél a vállalatnál az amortizáció adja, könnyen belátható tehát, hogy minél elavultabb termelőeszközökkel dolgozik a cég, annál kevesebb reménye van a korszerűsítésre. Ennek híján pedig nem képes minden megrendelést az elvárt színvonalon teljesíteni és végül partnerei elpártolnak tőle. Csak az új hoz pénzt Ezt az összefüggést felismerve döntött úgy a Jászkun Volán vezetősége, hogy minden kínálkozó lehetőséget kihasználnak a járműpark elöregedésének megállítására, esetleg a „nullára leírt” gépkocsik arányának mérséklésére. Ennek a stratégiának a jegyében bocsátott ki a vállalat nemrégiben 40 millió forint névértékben lakossági kötvényt; az ügyletből származó pénzt járművek vásárlására költi. Az új autóbuszok, a tehergépkocsik nemcsak az „amortizációs ágon” képződő fejlesztési forrásokat növelik, hozzájárulnak a vállalati nyereség gyarapításához is; az új kocsik ugyanis az elavultaknál jóval olcsóbban és termelékenyebben üzemeltethetők. De nem csupán ennyi az előnyük. Megbízhatóbban lehet velük dolgozni ez pedig a megrendelők bizalmát, végeredményben aztán a megrendelések számát gyarapítja — vélekednek a szolnoki közlekedési vállalat szakemberei. Az ezen az alapon végzett elemzések szerint a tavalyi 90 millió forintos nyereségét 1990-re megduplázza a Jászkun Volán, és már az idén 147 millió forint nyereséget ér el. (A jövedelmet növeli a teherfuvarozási bevételek után eddig fizetett 6 százalékos termelési adó megszűnése is. Mert igaz, hogy az idén a személyszállítást adóztatták meg, és az állami költségvetésbe végül is a tavalyi adónak megfelelő összeget fizeti be a vállalat, ám csökkenteni tudta teherfuvarozási szolgáltatásai árát és így már az év elején is több megrendelést kapott). A jövedelmezőség biztos fedezetet nyújt a kötvények 11 százalékos kamatának megfizetésére, hiszen az elkövetkezendő esztendőkben a tavalyi 9 százalékos helyett 20—23 százalékos árbevételarányos nyereségre számít a Jászkun Volán. (Vége) V. Szász József A Jászladányi Vegyesipari Szövetkezet asztalos üzeme a szövetkezet évi termelési értékének 30 százalékát adja. Az üzemben a BUBIV V. számú gyáregysége részére bútorlapokat, és az AG- RIA Bútorgyár részére kisbútorokat gyártanak. (Fotó; D. G.) Ülést tartott a KISZ KB Intéző Bizottsága Hámori Csaba első titkár elnökletével kétnapos ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottsága május 19-én és 20-án. A tanácskozás második napján részt vett Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A testület megvitatta az MSZMP KB által kibocsátott, az adó- és nyugdíjrendszer átalakításának. valamint a gazdasági-társadalmi kibontakozás cselekvési programjának tervezetét tartalmazó vitaanyagokat. Az Intéző Bizottság az ülésen elhangzott javaslatokat és a vita során kialakult véleményét eljuttatja az MSZMP Központi Bizottságához és a Minisztertanácshoz. • * • Ugyancsak ülést tartott szerdán az Ipari Szövetkezet Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalás-tervezetét a gazdasági-társadalmi kibontakozás cselekvési programjáról. Az OKISZ elnöksége kialakította állásfoglalását a tervezett programmal kapcsolatban, és úgy határozott, hogy javaslatait eljuttatja az MSZMP Központi Bizottságához.
