Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. ÁPRILIS 9. Kommentár Nílus-parti szavazatok A hét elején rendezett egyiptomi parlamenti válasz­tások után, amint azt a meg­figyelők egybehangzóan jó­solták, változatlanul meg­őrizte kényelmes többségét a szadati időkben gyökerező Nemzeti Demokrata Párt, vagyis alapvető változásra nemigen lehet számítani a kairói vezetés politikájában. A „papírforma” beigazoló­dása ellenére mégis megkü­lönböztetett figyelem kísérte a hétfői szavazást. Ennek kettős oka van. Egyrészt szembeötlő volt az a szán­dék, amely a népi gyűlés mostani megújítását össze­kötötte Hoszni Mubarak el­nök mandátumának október­ben esedékes, szinte biztos­ra vehető meghosszabbításá­val. Mubarak ugyanis nem akarta, hogy az egyre éle­sebben támadott jogállású, fokozódó bírálattal szembe­kerülő korábbi törvényhozás javasolja majd az ősszel ese­dékes poszt-megújítást, va­gyis igyekezett előre kifog­ni a szelet politikai ellenlá­basainak vitorláiból. Ebből a szempontból a kormány­párt biztos győzelme, és az új parlament létrejötte sa­ját sikerét is jelenti. A megélénkült nemzetközi figyelem másik oka a Nílus- parti ország bizonytalanab­bá vált belső helyzete, azok a kérdőjelek, amelyek a most megalakítandó új ka­binet vonalvezetését kísérik. Az elmúlt hónapokban ugyanis kétségtelenül meg­sokasodtak a gazdasági és társadalmi gondok, s ebben a helyzetben a szavazás ki­írása a politikai bázis bizo­nyos fokú kiszélesítését, a kormányzati felelősség lazí­tását is célozta. Nem mint­ha a parlamentbe most be­került erők csorbítanák az NDP hatalmi monopóliumát, ám néhány ellenzéki csoport képviselete mégis elősegít­heti a társadalmi reformok bevezetésére irányuló nyo­más „törvényes csatornákba terelését”. Más kérdés, hogy éppen a baloldali pártoknak nem sikerült meghaladni a parlamenti jelenléthez szük­séges előírt „küszöböt”, így az ő képviselőik csak Mu­barak elnök kinevezése ré­vén foglalhatnak helyet a törvényhozás padsoraiban. Növekvő államadósság, bi­zonytalan olajárak, az álla­mi ártámogatások leépítése esetén fenyegető megmozdu­lások, képlékeny közel-keleti diplomáciai helyzet, a vallá­si csoportok befolyásának növekedése, nyomasztó ará­nyú népességnövekedés — az új kairói kormány előtt sorakozó feladatok aligha irigylésre méltók. Mubarak elnök mégis bízhat abban, hogy a mostani szavazás után tisztultabb belpolitikai erőviszonyok között, hosz- szabb távlatra kitekintve irányíthatja a Nílus-parti or­szágot. Szegő Gábor Ismét bizalmat kapott a Chirac kormány A francia nemzetgyűlés Szerdára virradóra 294 sza­vazattal 282 ellenében bi­zalmat szavazott Chirac mi­niszterelnök kormányának. Bár a várakozásoknak meg­felelően az ellenzékben levő szocialisták, kommunisták, valamint a szélsőjobboldali Nemzeti Front képviselői el­utasították a beterjesztett bi­zalmi indítványt, már a sza­vazás előtt nyilvánvaló volt, hogy a kormány — nemzet- gyűlési többsége révén — megnyeri majd ezt az erő­próbát. Még ebben az évben Nemzetközi biztonsági rendszer Erősödő párbeszéd leszerelési kérdésekről Kialakulóban van és mind erősebbé válik az átfogó­nemzetközi biztonsági rend­szer létrehozásával kapcsola­tos párbeszéd — mondotta szerdán az e témában tar­tott moszkvai sajtóértekezle­ten Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-he­lyettes. — E dialógus közép­pontjában a fegyverkezési hajsza megfékezésével, a le­szereléssel kapcsolatos kérdé­sek állnak. A párbeszéd kü­lönböző szférákban folyik. Ide tartozik a helsinki folya­mat, az ázsiai és csendes­óceáni, valamint a földközi­tengeri térségben kibontako­zóban levő hasonló folyama­George Shultz amerikai külügyminiszter április kö­zepére tervezett moszkvai lá­togatását megelőzően, a wa­shingtoni kormány kezdemé­nyezésére, a napokban újabb „kémhisztéria” bontakozott ki az Egyesült Államokban — írja a TASZSZ washingto­ni tudósítója. Az amerikai sajtó — a Fehér Ház sugal- mazására — rosszindulatú rá­galomhadjáratba kezdett ar­ról, hogy úgymond, „a szov­jetek behatoltak” az Egye­sült Államok moszkvai nagy- követségére. Ronald Reagan elnök kedden kijelentette: az tok, ide tartoznak a tudó­sok, kulturális személyiségek és a közvélemény más kép­viselői között folyó kétoldalú és sokoldalú eszmecserék. A sajtóértekezleten részt­vevő Csingiz Ajtmatov író beszélt a világ sok híres mű­vészét tömörítő iszil-kuli fó­rum munkájáról. Mint mon­dotta, korábban főként csak hivatalosan találkoztak egy­mással a résztvevők, most azonban alkalom nyílott az elmélyültebb párbeszédre. A fórum munkája rendszeressé válik, Peter Ustinov meghí­vására Genfben gyűlnek ösz- sze legközelebb, majd Varga Imre javaslatára Budapest lesz a következő helyszín. amerikai diplomaták mind­addig nem foglalják el az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének új épüle­tét, amíg ő — az elnök — meg nem győződik arról, hogy minden biztonsági rend­szabályt betartanak ott. Rea­gan hangsúlyozta: utasította Shultz külügyminisztert, hogy közelgő szovjetunióbeli tárgyalásain tegye „központi kérdéssé” a moszkvai ameri­kai nagykövetség biztonságá­nak ügyét. Másszóval, Wa­shington ismét mesterségesen háttérbe szorítja a leszerelési kérdéseket. Bolgár, francia, sziriai űrhajós indul a világűrbe Még ebben az évben bol­gár, francia, sziriai űrhajós tesz utazást a világűrben űr­hajó fedélzetén — közölték szerdán Moszkvában azon a sajtóértekezleten, amelyet a szocialista országok békés célú űrkutatási programja, az Inter kozmosz létrehozásá­nak 20. évfordulója alkalmá­ból tartottak. A szocialista országok űrkutatási együtt­működése rögtön az első szputnyik fellövését követő­en, 1957-ben kezdődött meg, majd 1967 áprilisában, egy moszkvai tudományos tanács­kozáson fogadták el a szo­cialista országok tudósai a világűr kutatását célzó együttműködési programju­kat, az Interkozmoszt — mondotta az akadémikus. A tagországok — köztük Ma­gyarország is — jelentős mér­tékben vették ki részüket a szovjet űrhajók és űrállo­mások berendezéseinek ki- fejlesztésében. Az együttmű­ködés új fejezetét jelentette a szocialista országok, köz­tük Magyarország űrhajósai­nak utazása. Az Interkoz- mosz-program keretében 1978. és 1981. között kilenc ország űrhajósai jártak a vi­lágűrben. Shnltz moszkvai útja előtt Washingtoni „kémhisztéria” MOSZKVA A Szovjetunióban a Kur- csatov atomenergiai Intézet Tokárnak—10-es termonukle­áris berendezésen sikerült 90 millió Celsius fokos plazma­hőmérsékletet előállítani. Ilyen magas hőmérséklet előállítására elsőízben került sor. BUENOS AIRES II. János Pál pápa kedden, argentínai látogatásának má­sodik napján három vidéki várost keresett fel. A pápa először a főváros­tól 700 kilométerre délre fekvő Bahia Blancába, az ország legtermékenyebb tá­jának központjába, majd a 200 kilométerrel délebbre fekvő patagóniai Viedma kis­városba látogatott el. A Bu­enos Aires-i kormány Vied- mát jelölte ki az ország új fővárosául. II. János Pál szentbeszédben szót emelt a már csak néhány ezret számláló, a társadalom pere­mére szorult patagóniai ma- puche indiánok jogai érde­kében. BEJRUT Teljes volt a nyugalom szerdán a bejrút melletti palesztin menekülttáborok körül. A mintegy háromezer lelket számláló Satila tábor­ból — amely körül kedden a sziriai csapatok négy ellen­őrző pontot állítottak fel — egyre-másra szivárognak elő élelmiszerért vagy egyszerű­en az öt hónapos ostrom kez­dete óta nem látott rokonok meglátogatására a palesztin lakosok. TEHERÁN Az iráni erők újabb roha­mokat indítottak az iráni csapatok ellen Bászra, Irak második legnagyobb városa közelében szerdán, a „Ker- bala—8” fedőnevű hadmű­velet második napján. Az ÍRNA iráni hírügynökség je­lentése szerint az ellenség több száz katonája esett el szerdán a katonai jelentősé­gű kikötőtől, Bászrától ke­letre dúló csatározásokban. Az INA iraki hírügynök­ség szerint az iraki katonák visszaverték az ellenség szerdai rohamait; a támadók életüket vesztették, fogság­ba estek, illetve elmenekül­tek. Mára Prágába várják Mihail Gorbacsovot (Folytatás az 1. oldalról) lékát. Csehszlovákia ugyan­csak előkelő helyet foglal el a szovjet külgazdaságban: egész forgalmából kilenc szá­zalékkal részesedik, s a má­sodik legnagyobb partner az NDK mögött. Csehszlovákia Szovjetunióból származó im­portjának jelenleg több mint a felét teszik ki az energiahordozók és nyers­anyagok. A Szovjetunióba irápyuló csehszlovák export 68 százaléka gépipari ter­mékből áll, ami a szovjet gép- és berendezésbehoza­tal 14 százalékát jelenti. A kétoldalú áruforgalom 1981 —85-ben 55 milliárd rubel értéket ért el, s a felek megállapodása szerint a je­lenlegi ötéves időszakban 74 milliárd rubelre emelkedik. Igen széles körű a csehszlo­vák—szovjet műszaki-tudo­mányos együttműködés, s a gazdasági kapcsolatokban mindinkább előtérbe kerül az együttműködés olyan kor­szerűbb és hatékonyabb for­máinak fokozatos alkalma­zása, mint a vállalatok köz­vetlen kapcsolatai és a kö­zös szervezetek létrehozása. Todor Zsivkov Lengyelországba látogat Lengyel—bolgár csúcstalál­kozó kezdődik csütörtökön Varsóban. Wojciech Jaruzels­ki, a Lengyei Egyesült Mun­káspárt KB első titkára, az Államtanács elnöke meghí­vására baráti munkalátoga­tást tesz Lengyelországban Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB főtit­kára, a Bolgár Államtanács elnöke. A találkozó a hagyomá­nyoknak megfelelően alka­lom lesz arra, hogy áttekint­sék Varsó és Szófia széles körű és igen gyümölcsöző po­litikai, gazdasági és kulturá­lis együttműködését. Nyilván élénk véleménycserére kerül majd sor az országaikban fo­lyó szocialista építő munka aktuális helyzetéről. Közép-hatótávolságú rakéták Kohl levele Reagannak Helmut Kohl nyugatnémet kancellár levélben tájékoz­tatta Ronald Reagan ameri­kai elnököt a közép-hatótá­volságú rakéták felszámolá­sának nullamegoldásra vo­natkozó bonni álláspontról. Mint a nyugatnémet fővá­rosban bejelentették, a leve­let szerdán adták át. Ebben a kancellár ismét állást foglalt a nullamegol­dás mellett. A közép-hatótá­volságú eszközökkel kapcso­latos megállapodás után, hangoztatja a kancellár, azonnal tárgyalásokat kell kezdeniük a rövid hatótávol­ságú rakétákról, amelyek te­rületén az NSZK kormányá­nak véleménye szerint a Szovjetunió „nyomasztó fö­lényben van”. Nicaraguában a fokozódó ellenforradalmi tevékenység miatt megerősítették a főváros, Managua védelmét. A képen: in­dulás előtt a hadsereg egyik alakulata. (Telefotó — KS) Titkos amerikai - japán megállapodás Japánba csak akkor kerülhetne atomfegyverrel felszerelt amerikai harcászati eszköz, ha ahhoz előzete­sen kérnék a tokiói kormány hozzá­járulását. Mivel ilyen kéréssel Wa­shington sohasem fordult Tokióhoz, ezért nyilvánvaló, hogy atomfegy­vert soha nem helyeztek el Japán­ban. Ezt azonban — a két ország közötti 1960-ban aláírt biztonsági szerződés szellemében, a kölcsönös őszinteségre alapozva — Japán so­ha nem is vizsgálta, csupán tény­ként deklarálta. Ezzel tulajdonkép­pen a kör bezárult. Vannak azonban kételkedők, akik ilyen horderejű kérdésben nem érik be az egyszerű fair play-n alapuló bizalompaal. A Japán Kommunista Párt már húsz éve létrehozott egy parlamenti csoportot, amely folya­matosan igyekszik ellenőrizni, hogy a játszma tényleg ilyen tiszta-e. A helyhatósági választások elő­estéjén, amikor a kormány — és személy szerint Nakaszone minisz­terelnök — népszerűsége a beveze­tésre javasolt forgalmiadó rendszer miatt a mélypontra zuhant, „bom­baként” hatott a Japán Kommunis­ta Párt szombati bejelentése arról, hogy birtokába került egy dokumen­tum, amely minden kétséget, kizáró­an bizonyítja olyan amerikai—ja­pán titkos megállapodás létét, amely lehetővé teszi atomfegyverekkel fel­szerelt amerikai repülőgépek és ha­dihajók állomásoztatását a távol­keleti szigetországban. Egy amerikai táviratról van szó, amelyet 1966. február 24-én délután 18.14 perckor küldött az akkori kül­ügyminiszter, Dean Rusk a tokiói amerikai nagykövetnek. A dátum és az időpont — mint később kiderült — lényeges. A távirat tanúsága sze­rint (amelyet hétfőn* a nemzetközi sajtó rendelkezésére bocsátott a JKP) a Pentagon utasította Edwin Reischauer nagykövetet, hogy „em­lékeztesse a japán kormányt az 1960-ban kötött bizalmas megállal- podásra, amely lehetővé teszi az Egyesült Államoknak, hogy atom­fegyverek Japánban való telepítésé­re engedélyt kérjen a japán kor­mánytól”. A távirat indoklást is tartalmaz: „ha a kiismerhetetlen japán kor­mány elfogadná a Szovjetunió által javasolt atomsorompó egyezményt, és csatlakozna ahhoz, akkor fennáll­na annak a veszélye, hogy a továb­biakban nem járulna hozzá atom­fegyverekkel felszerelt amerikai ha­dihajók japán kikötőkben való állo- másoztatásához, illetve a nukleáris fegyvereket hordozó amerikail légi­erő tranzitútjaihoz. Mindez rendkí­vül nagy mértékben csökkentené a Japánban lévő amerikai támaszpon­tok hasznoságát” — szól a külügy­miniszteri üzenet. Ezért volt hát sürgős „emlékeztetni” a japánokat. A dokumentumra a JKP kutató- csoportja janárban bukkant a wa­shingtoni kongresszusi könyvtárban. A 11 évig titkosan kezelt okmány már 1977 óta nem zárolt anyag, azonban idáig nem került nyilvá­nosságra — egészen a múlt hét szombatjáig. Kilenc kormány 27 éven át mind­végig eltitkolta az igazságot — kö­zölte hétfőn a nemzetközi sajtó képviselőivel Nyihara Sodzsi, a JKP elnökségi tagja, a külügyi bizottság alelnöke. A távirat ugyanis félre- érthetelenül hivatkozik többször is arra a titkos megállapodásra, amely az 1960-ban aláírt amerikai—japán biztonsági szerződés kiegészítése. A szerződés még nem került elő, mi több, Nakaszone Jaszuhiro mi­niszterelnök hétfőn határozottan ta­gadta, hogy ilyen létezne. A kor­mányfő mindenesetre utasította a külügyminisztériumot, hogy vizs­gálja ki az ügyet. Sokat sejtetőek viszont a történel­mi előzmények. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök 1966. február­jának elején tette meg a nagyjelentő­ségű javaslatot az atomsorompó egyezményre, amely szerint az atom­hatalmak kötelezettséget vállalnának arra is, hogy atomfegyverrel nem rendelkező, területén ilyen fegyvert nem tartó, vagy területére nem en­gedő ország ellen nem indítanak atomtámadást. 1966. Február 17-én Simoda Takezo japán külügymi­niszter-helyettes sajtótájékoztatóján úgy értékelte a szovjet javaslatot, mint amelynek számos pozitív vo­nása van, és síkraszállt amellett, hogy Japán vonja ki magát az Egye­sült Államok atomvédelme alól. Bár a kormány mindent elkövetett, hogy a sajtó külföldre ne szivárog­tassa ki a miniszterhelyettes véle­ményét, az ügy kipattant és sokkha­tást váltott ki Washingtonban. A következő hideg zuhany De Gaulle híres beszéde volt, amelyet 1966. február 21-én mondott el, s kilátás­ba helyezte Franciaország kilépését a NATO-ból. A washingtoni kor­mány, tartva attól, hogy Japánt bá­torítja a francia önállóság, február 22-én különmegbízottat küldött To­kióba, hogy magyarázatot és bizto­sítékokat követeljen a Japán lojali­tásáról. Másnap délelőtt több mint másfél órás megbeszélés volt Simo­da hivatalában, amelyről 24-én reg­gel küldött Reischauer nagykövet jelentést Washingtonba. Erre érke­zett tíz órával később a fentebb is­mertetett telex-utasítás: „emlékez­tesse a japán kormányt...” A to­vábbi lépések nem ismeretesek, az azonban tény, hogy 1966. március elsején a japán külügyminiszter a parlamentben nyilatkozatban utasí­totta el a szovjet atomsorompó-ja- vaslatot. Trom András

Next

/
Thumbnails
Contents