Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-08 / 83. szám
4 SZOLNOK MEGYEÍ NÉPLAP 1987. ÁPRILIS 8. Mire vállalkozhat a KISZ 7 Külföldi gyógyszerek 1. Nem épül meg az ifjúsági lakótelep Szandaszőlősön Egy kezdeményezés sikertelenségének okai December óta többször hírt adtunk a KISZ Szolnok Városi Bizottságának kezdeményezéséről: nagy fába vágták a fejszéjüket a fiatalok, ezt kár volna tagadni. Ötven telekre ötven lakás épülhetett volna, ráadásul a szandaszőlősi építkezést vállalók tanácsi illetve OTP-s lakásait is fiatalok kaphatták volna meg — így szólt a KISZ, a városi tanács és az OTP egyezsége, összességében tehát nem csupán ötven fiatal család sorsát segítette volna ezzel a megoldással a KISZ, hanem jóval többét. Föltételes múlt időt használunk, hiszen a városi KISZ-bizottság legutóbbi ülésén végérvényesen kiderült, hogy nem megy a do— Jól emlékszem ró, már decemberben, az első híradás alkalmával megfogalmazódott az aggály: meglehetősen borsos áron kínálkozik a fiatalok számára a megoldás. A lakások ára a közművesített telekkel egy- gyütt egymillió 290 ezer, illetve egymillió 330 ezer forint között mozgott volna. Igaz, a félkész, illetve az önerős építkezés vállalásával lejjebb lehetett volna szorítani ezt az árat. Az azonban mégiscsak igaz, hogy hosszú távon alaposan eladósodtak volna az építkezést vállalók. — Tény, hogy kevés fiatal rendelkezik ma egymillió-háromszázezer forinttal — kezdte Dedics Gábor. — Tudtuk, hogy ez az építkezési lehetőség elsősorban a már lakással rendelkező fiatalokat érdekelheti. — Az ifjúságot manapság igencsak egységesen kezeljük, amikor anyagi helyzetét hozzuk szóba. A közvélemény úgy vélekedik a fiatalokról, a pályakezdőkről, hogy szegények, mint a templom egere. Dehát az ifjúság is meglehetősen differenciált — folytatta az érvelést Budainé Kiss Mária. — Persze ezt a differenciáltságot nem szokás mérni, így mi magunk sem tudhattuk, lesz-e fizetőképes kereslet az ifjúsági lakótelepen épitendő házakra ebben a megoldásban Szolnokon, a harmincöt éven aluli fiatal családok körében. Sokat vitatkoztunk, mire előálltunk a tervvel. A város üzemeinek, munkaheSzóljunk még valamit a szandaszőlősi ifjúsági lakótelep építésének, tervének előzményeiről, mert erről is szólnunk kell! Az ötlet, az elképzelés már 1982-ben megfogalmazódott és ez az öt év nem teljes tétlenséggel telt. Rengeteg buktatóval járt a tervezés, az engedélyek megszerzése annak idején. Közben KISZ-titkárok mentek, KISZ-titkárok jöttek, s adták át egymásnak, az ifjúsági lakótelep építésének nyűgét, terhét. Előrelépést a KISZ tavaly áprilisi városi küldöttgyűlése hozott, amelyen a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-fiataljai bejelentették : védnökséget vállalnak a lakótelep építése felett. Persze, módosítani kellett a korábbi terveket, ki kellett dolgozni a ma érvényes lehetőségeket. Igyekeztek lejjeb szorítani a köz- művesítési költségeket is. Ez egyébként sikerült; tizenkétmillió 600 ezerről nyolc és fél millióra. A városi tanács továbbra is fönntartotta ajánlatát, lényegében ingyen adta a telkeket. De az egy-egy lakásra jutó közműköltség így is százhetvenezer forint! Mondhatjuk tehát, hogy mindenki jót akart, s tett is. Csak az a fránya egymillió-háromszázezer lett volna kevesebb! Lehetett volna? Talán valami új, nagyszerű, sohasemvolt ötlettel lehetett volna. De nem jött elő az ötlog. Miért nem megy? — erről faggattuk Budainé Kiss Máriát, a KISZ Szolnok Városi Bizottságának első titkárát és Dedics Gábort, a KISZ-bizöttság titkárát. lyeinek KISZ-bizottsági titkáraival közösen úgy láttuk, érdemes elkezdeni a dolgot, meghirdetni a lehetőséget. Mi is nagyon drágának tartottuk ezeket a családi házakat, de azt is látjuk, hogy most például a szolnoki Bartók Béla úti lakások iránt óriási a kereslet, pedig azok sem olcsók. Föltételeztük, hogy lesz a városban ötven olyan anyagi egzisztenciával, rendelkező fiatal család, akik szülői támogatással, a munkahelyek segítségével belevághatnak ebbe az építkezésbe. Persze mi magunk sem állítottuk ezt teljes, százszázalékos biztonsággal, de azt mondtuk, hátha lesz. — Végül is huszonnégyen jelentkeztek, önerős építkezésre nyolcán vállalkoztak, kulcsra készen kérték a házakat tizenegyen és a fejleszthető megoldást választották öten. — Érdeklődő, jelentkező lett volna a városban nem ötven, hanem százötven is — állítja Dedics Gábor. — Sokan megkerestek bennünket, akiket nagyon .érdekelt a dolog. Hogyne érdekelt volna, hiszen a telkeket névleges értéken bocsátottá volna a fiatalok rendelkezésére a tanács, csak a közművesítés költségeit kellett volna megfizetni. A szandaszőlősi telekárak pedig általában elég magasak. Csakhogy kitartottunk eredeti elképzelésünk, az alapvető politikai cél mellett: a KISZ a fiatalok lakáshoz juttattá- sát segítse, ne a „milliomosokét !” let! Ma sem tudunk róla. Miért is nem? — Ebből a szempontból sajátos a helyzetünk — mondja Dedics Gábor. — Alkalmazkodnunk kellett a korábbi ötletekhez, tervekhez, fel kellett használnunk az eddigi eredményeket. Egy az egyben nem dobhattuk ki az ablakon a terveket, azt a százharmincezer forint értékű társadalmi munkát, amit az Állami Építőipari Vállalat fiataljai már befektettek. — így tehát nem épül meg az ifjúsági lakótelep, de hadd tamáskodjam! Ha a huszonnégy KISZ-es jelentkező mellé elfogadta volna a KISZ városi bizottsága a másik huszonhat nem KISZ- est — hiszen jelentkező akadt. —, akkor az a huszonnégy KISZ-es család mégis lakáshoz jutott volna! — A dolog nem ilyen egyszerű — véli Budainé. — Egyrészt azért, mert mi valóban csak arra vállalkoztunk, hogy a fiatalokon segítsünk. Másrészt meg azért, mert a másik huszonhat jelentkezőt nyilván nem illették volna meg a városi tanács kedvezményei, amelyeket kizárólag a fiataloknak nyújtott. Abban az esetben pedig már ismét más alapokról kellett volna elindulnia a gondolatmenetnek. — És mi lesz most ezzel a huszonnégy fiatal családdal? — A KISZ városi bizottsága úgy foglalt állást, hogy segít nekik. Például ajánljuk a városi tanácsnak, hogy olcsóbb telekhez juttassa őket — ha nem is ekkora kedvezménnyel, — javasoljuk a munkahelyeiknek, hogy anyagilag támogassák építkezéseiket. — Végül is ez a sikertelen akció milyen mértékben vette el a KISZ városi bizottságának kedvét a hasonló ifjúsági lakótelepek szervezésétől? Vagy kérdezhetném úgy is: mikor kezd a bizottság hasonlóba? — Akkor, ha már előre százszázalékos biztonsággal látjuk, hogy a javaslatunk, a tervünk kivitelezhető — szögezi le Budainé. Az biztos, hogy * ebben a pillanatban nincs másik ifjúsági lakótelep építésére tervünk. Vannak viszont ötleteink, például foghíjbeépítésekre. Tanulságok — Tudom, hogy a KISZ- nek sem célja, sem feladata nem lehet a több mint négy és fél ezer szolnoki lakásigénylő gondját a nyakába venni, még akkor sem, ha a városban a lakásigénylők kétharmada fiatal. Az azonban nem lehet kétséges, hogy a KISZ-nek is magára kell vállalnia annyit, amennyit tud. És azt nem is állítja senki, hogy éppen a KISZ ne vállalkozna! Éppen ezért érdemes közösen leszűrnünk a szandaszőlősi kudarc tanulságait. — A számunkra legfontosabb tanulságot már említettem — mondja Budainé. — Eleve „vereségbe” nem megyünk bele! Mert akárhogy is vesszük, egy politikai szervezet kezdeményezte akció sikertelensége politikai vereség is lehet. — Örülök, hogy erről nyíltan beszélhetünk. mm* Az hiszem, ebből az ötéves húzódozásból. a mostani nekirugaszkodás sikertelenségéből egyéb tanulságok is levonhatók. Az egyik kérdőjelet mindjárt az támasztja, vajon érdemes-e egycsapásra mindjárt ötven családi ház építésére vállalkozót keresni a fiatalok körében. A példa azt igazolja, hogy nem. Persze ezt senki sem tudhatta előre. Most már azonban tudjuk. Tehát igenis érdemes kezdeményezni kisebb létszámmal, kisebb közösségek számára! Az a kérdés is fölmerült, „kidobhatja-e” a KISZ az eddigi társadalmi munkát, azzal, hogy ez így mégsem jó, gondolkozzunk valami egészen újszerű dolgon. Nem könnyű a választás. Dehát igy ez bizony erőn fölüli vállalkozás volt a KISZ-nek is, meg a fiataloknak is. Persze az a kérdés merülhet föl leggyakrabban: egyáltalán mi köze az egészhez a KISZ-nek? Van-e köze? Lehet-e köze? Vállalkozhat-e? És ha vállalkozhat, mire? Ügy vélem — mivel a KISZ a fiatalok egységes politikai szervezete, — bizony lehet, s lesz is köze mindenhez, ami a fiatalokat érinti. Vállalkozhat is, annyira, amennyi az erejéből telik. Nem mondhat le a közös gondolkodás elindításáról, vállalhatja olykor a szervezés nehézségeit, legfőképpen pedig keresheti, fölkutathatja az alapvetően új, eredeti ötleteket, eljárásokat, építési módszereket. S hogy más helyett vagy maga helyett teszi-e ezt, az igencsak mindegy. Ha az eredmény kedvező, abból erkölcsi, politikai tőkét kovácsolhat magának a KISZ, ami ugyancsak nem jöhet rosz- szul. Történhet ez akkor, ha új, korszerű, a mostaninál olcsóbban megépíthető lakásokba költözhetnek a fiatalok. Senki sem állítja, hogy ez könnyen megy! Egri Sándor Kínálat, kereslet Kedvezmény csak fiataloknak! Ki, mihez, hogyan juthat hozzá? Mivel sok, sajnos túl sok gyógyszert fogyasztó ország vagyunk, lakosságunkat érzékenyen érinti minden e témával 'kapcsolatos információ. Különösen vonatkozik ez a külföldi gyógyszerek behozatalára, az ellátásra, illetve egyes impórtgyógysze- rekhez való hozzájutás lehetőségének — rendszerének itt-ott hosszadalmas, bonyolult, bürokratikusnak is nevezhető módjára. A hozzájutás lehetőségeiről a betegek és hozzátartozóik körében még különféle — téves információkon, hiedelmeken, hogy ne mondjuk felelőtlen pletykákon alapuló — men- de-mondák keringenek. Olyanok például, hogy egyes különleges külföldi gyógyszerekhez csak bizonyos kórházak, illetve bizonyos személyek juthatnak hozzá, akiknek névre szólóan, egyedileg rendel meg és hozat be ilyeneket az Egészségügyi Minisztérium. Mindezeket „tisztába teendő” gyógyszer ügyben, az ország legilleté- kesebbjével, dr. Harangi Györggyel, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának vezetőjével beszélgettünk. — Elöljáróban: mint minden országnak, igy Magyar- országnak is megvan a maga gyógyszerválasztéka. Ezt döntő többségében a belföldi előállítású gyógyszerek adják: ez a teljes forgalom mintegy 75 százaléka. A többi az import, amely részben a KGST, részben pedig a nem rubel elszámolású országokból származik. A tőkés importból származó gyógyszerek esetében lehetőségeink behatároltak: adva van egy — az országgyűlés által jóváhagyott és megszavazott — devizális kerekezzél kell gazdálkodnunk. Alapelv, hogy a népbetegségekre, a tömeges igények kielégítésére szolgáló gyógyszereket, elsősorban, vagy szinte kizárólag a belföldi gyógyszerkészítmény ékből, illetve a KGST országokból behozottakból fedezzük. A viszonylag speciális, csak kevés betegnek feltétlenül szükséges gyógyszereket — amelyeket nem tudunk beszerezni sem belföldről, sem szocialista országokból — importáljuk a nyugati piacról. Mintegy 300 fajta gyógyszert hozunk be, így, amelyek nagyobb részét a kórházak kapják, s csak a benn- fekvők juthatnak hozzá, mert állandó orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatók. E háromszáz fajta nyugati import gyógyszernek kisebb hányada gyógyszertári forgalomba kerül. Am még ezen túl is vannak olyan egyedi igények, amelyek ebbe a magyar gyógyszerválasztékba (amelybe beletartozik a tőkés import is) valamilyen okból 'nem fémek bele. Ilyen lehet, hogy egy adott készítményre csak néhány száz, vagy néhány tíz betegnek van szüksége, tehát nem érdemes törzskönyveztetnünk, illetve a külföldi előállítók sem törzskönyveztetnek készítményt nálunk. Ezek azok az esetek, amikor valóban névre szólóan hozatja be e gyógyszereket a minisztérium. Ezt tesszük akkor is, amikor egy nemzetközileg új, korszerű (s drága készítmény iránt az igény ugyan meglehetősen nagy lenne, ám ezt nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni, így e gyógyszereket is névre szólóan hozatja be a minisztérium azoknak, akik a hagyományosan forgalomba lévő készítményekkel megfelelően nem gyógyíthatók. A gyógyszertári forgalomba kerülő külföldi készítményekkel kapcsolatban úgy vélem, hasznos általánosságban azt is elmondani — tájékoztat dr. Harangi György —, hogy egy részük csak kijelölt patikákban vásárolható meg, ám orvosi receptre ott simán és egyszerűen megkapja a beteg. Van azonban az import gyógyszereknek egy szőkébb csoportja is — 30—35 féle orvosság, például asztma-ellenes szerek, az ideg- és elmegyógyászatban, szívgyógyászatban alkalmazott szerek —, amelyek egyes betegek számára valóban nagyon hatásos készítmények, nélkülözhetetlenek, de beszerzésére kénytelenek voltunk adminisztratív, vagy tán bürokratikusnak is tűnő rendszert bevezetni. Nevezetesen azt, hogy a szóban forgó gyógyszereket csak akkor vásárolhatja meg a beteg, ha a megyei-, vagy az illetékes szakorvos megállapítja, hogy számára éppen e gyógyszerek szükségesek, s nyilvántartásba veszi őt. E készítményeket illetően nem kell az Egészség- ügyi Minisztériumhoz fordulni, hanem megyei szinten döntenek szükségességéről. Az e csoportba tartozó import gyógyszerek mennyiségét illetően minden megyének van egy kontingense, ez határozza meg, hány beteg „állítható be” ezekre a gyógyszerekre. — És, ha több a szóban- forgó gyógyszerekre rászoruló beteg, mint amekkora a megyei kontingens? — Minden megyének megvan arra a lehetősége, hogy ilyen esetben kérje kontingense emelését. Vannak ugyanis arra vonatkozó tapasztalati számaink, hogy évente hány százalékkal növekszik e csoportba tartozó külföldi gyógyszerekre az igény, és ezt már belekalkuláljuk az éves beszerzési tervünkbe. — Ezek után beszéljünk azon külföldi orvosságok importjáról, amelyekhez külön minisztériumi engedély kell amelyeket azután Önök névre szólóan rendelnek meg. — A névre szóló, egyedi gyógyszerimport, kiutalásellátás : szükséges rossz. . Az erre szoruló betegek ki vannak téve annak a hosszadalmas és bürokratikus eljárásnak, ami az egyedi gyógyszerimport velejárója. Ráadásul az is előfordul, hogy nem folyamatosan kapják meg ezeket az életfontosságú készítményeket. — Milyen nálunk a gyógyszerválaszték? Hányféle gyógyszert kell egyedileg behozatni? — A belföldi és az import gyógyszerek választéka együttesen 1200—1300 körül mozog, ami nemzetközi viszonylatban meglehetősen alacsony, s a hazai terápiás igényekhez képest is kevés. További 300—500 gyógyszer- készítményre lenne szükség, hogy minden speciális betegség gyógyszeres kezelése is megoldott legyen. Ezek azok a készítmények, amelyek egyedileg névre szólóan, a minisztérium külön engedélyével és megrendelésére érkeznek be az országba. — Mi az oútja ennek az egyedi gyógyszerimportnak? — Tulajdonképpen ugyanaz, ami a gyógyszertári kereskedelmi forgalomban lévőknek. A különbség, hogy egy-egy kórház névre szólóan igényli betege számár» a készítményt, megindokolva hogy az illető bajára miért csak ez hatásos. Ha tényleg indokolt (az esetek 75—80 százalékában az), akkor a minisztérium megadja az engedélyt, s a Gyógyszer Nagykereskedelmi Vállalat ugyanúgy rendeli meg a Me- dimpextől a szert, mint bármely más import gyógyszert. Budapesten két helyen, a Dorottya utcában és a Rákóczi úti nagy patikában vehetik át a. fővárosi betegek a napra pontosan kiszámított tablettákat receptjük és engedélyük felmutatásával. A vidékiek a két gyógyszer- tár valamelyikéből postán kapják meg e gyógyszereket. — A kezelőorvos vajon honnan tudja, hogy betege számára a világnak melyik gyógyszere a leghatásosabb? Egyáltalán: a körzeti orvos igényelhet-e ilyet? A minisztériumban pedig ki dönti el, hogy jogos-e a kérelem? — Körzeti orvos, de még rendelőintézeti szakorvos sem kezdeményezhet egyedi behozatalt. Kizárólag a kórházak hatásköre e javaslattevés, minthogy a készítmények olyan súlyos betegségek gyógyítására szolgálnak, amelyek kezelése a körzeti- és a rendelőintézeti ellátás illetékességét meghaladja. A fővárosi és vidéki kórházak azonban nemcsak fekvő, hanem ambuláns kezelésre bejáró betegeik számára is igényelhetik egy-egy készítmény egyedi importját. A külföldi gyógyszerekre vonatkozó információkat a kórházak szakfolyóiratokból és az orvoskongresszusokon jelenlévő külföldi gyógyszer- gyári szakemberektől szerezhetik meg. (Folytatjuk) Cs. M. A győri Előre Halászati Szövetkezet ipari tevékenységként divat- gombokat gyárt. A kis Özemben az idén több száz féle gombból mintegy 11 millió forint értékben gyártanak a hazai ruhaipari vállalatok részére. (MTI Fotó: Matusz Károly)
