Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
1987. ÁPRILIS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepi megemlékezések, kitüntetések (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően az elismeréseket, jutalmakat, kitüntetéseket Munkácsi István ezredes, megyei parancsnok nyújtotta át. A Megyei Rendőr-főkapitányságon tegnap délután fél háromkor kezdődött az ünnepség, amelyen részt vett Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára. A belügyTegnap kitüntetési ünnepséget tartottak a Megyei Honvédelmi Bizottságnál. Az ünnepélyen részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára, a Honvédelmi Bizottság elnöke; Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, a Polgári Védelem megyei parancsnoka, Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára és Földesi István, a KB munkatársa. Rábold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője tartott ünnepi beszédet. Méltatta a felszabadulás jelentőségét, tisztelettel idézte a szovjet hősök emlékét. Elismeréssel szólt azok érdemeiről, akik szabadságharcos elődeink példáját követve, képességeik javát nyújtva munkálkodtak népünk fel- emelkedésén, a szocializmus építésén. Kiemelte, hogy minden eredményünk, minden vívmányunk alapja a kemény munka volt. Ezt szűrjük le tanulságul a jövőre vonatkozóan is. Az ünnepi beszéd után Majoros Károly kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Szűcs János, a miniszter ünnepi parancsát dr. Kovács Sándor rendőr százados ismertette, majd az elismeréseket, jutalmakat Jankovics Zoltán rendőr ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője adta át. A megyei tanács nagytermében a tanácsi dolgozók is tegnap tartották ünnepi apparátusi értekezletüket, amelyen részt vett dr. Rábold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Ünnepi köszöntőt Jenei László, a megyei tanács vb építési és vízügyi osztályának vezetője mondott, majd a kitüntetéseket Mohácsi Ottó. a megyei tanács elnöke adta át. A kitüntetettek névsorát lapunk április 6-i, hétfői számában közöljük. Majoros Károly átadja a kitüntetést Karan esi Lajosnak megyei pártbizottság titkára és dr. Bozsó Péter, a megyei tanács vb-titkára. Ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokozatát kapta Karancsi Lajos, a kunszentmártoni városi pártbizottság első titkára. A Honvédelmi Érdemérmet dr. Szénást István, a Szolnoki Városi Tanács vb- titkára (30 év után); Juhász Béla, a Jász-Nagykun Volán kisújszállási kirendeltségvezetője (10 év után) és Vízkeleti Imre, a megyei pártbizottság munkatársa (szintén 10 év után) vette át. A honvédelem erősítéséért huzamosabb időn át kifejtett munkájuk elismeréseként többen részesültek jutalomban. A kitüntetettek nevében dr. Bozsó Péter mondott köszönetét és tett ígéretet a további jó munkára. Ünnepi előadás a Szigligeti Színházban Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából tegnap ünnepi előadást rendezett a Szigligeti Színházban. Megjelent ezen Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára és Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke. Az előadáson a Vörös Zászló és Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Magyar Néphadsereg Művészegyüttes tánckara és a Hegedős Együttes működött közre. Rossa - László zeneszerző A szarvassá változott fiák című táncjátékát Novák Ferenc Erkel-díjas, érdemes művész koreográfus rendezésében mutatták be. » * * A megyei pártbizottság és a megyei tanács az ünnepi előadás után fogadást adott a Tisza Szállóban. A fogadáson részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. A meghívottakat Mohácsi Ottó megyei tanácselnök köszöntötte. Köszöntő Tegnap, a felszabadulás ünnepének előestéjén Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Magyar — csehszlovák vízügyi tárgyalások Pénteken befejeződtek Győrött a magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalások. A két ország szakemberei a 142 kilométer hosszú közös Duna-szakasz időszerű szabályozási és hajózási kérdéseit vitatták meg. Megállapodtak abban, hogy a szabályozást, gázlókotrást tovább folytatják. Szigetköznél Nagybajcs térségére összpontosítják a munkákat, a Gönyű alatti szakaszon pedig a Nyergesújfalunál lévő gázlót kimélyítik és kiszélesítik. A tárgyalásokon kijelölték az ipari kavicskotrási helyeket. A magyar és a csehszlovák építőipar a közös szakaszról az idén mintegy 6 millió köbméter kavicsot kap, amelyen fele-fele arányban osztoznak. Megelégedéssel nyugtázták, hogy a tél elmúltával a munkák nagy ütemben indultak meg. Az idén Dunaki- liti térségében várhatóan 4 milliárd forint értékű beruházás valósul meg. Űjabb szakasza épül meg a tározó tó gátrendszerének. Osztrák kivitelezők befejezték a vízlépcső óriási munkagödrének kialakítását és szigetelését, s azt átadták a magyar építőknek. A betonozási és egyéb munkák nagy erők koncentrálásával három műszakban folytatódnak. A Vízgépészeti Vállalat kunbegyesi gyáregysége ismét gyártja az AK—100 és AK—200 típusú víztornyokat, hazai illetve külföldi megrendelésre. Felvételünk az egyik oszlopvégdarab hengeritéséről készült (Fotó: T. Katona László) Nehéz évek a gazdaságban A Központi Bizottság 1978. decemberi határozata célul tűzte ki az adósságállomány növekedésének megállítását. Ezt a rendkívül nehéz feladatot sikeresen oldottuk meg, és 1982-ben megállítottuk a növekedést, 1983-ban és 1984-ben pedig csökkentettük az adósságállományt. A nemzetközi gazdasági és pénzügyi közvélemény nagyra értékelte eredményeinket, és ennek következtében sikerült megőriznünk hitelképességünket. Úgy véltük — legalábbis én úgy véltem —, hogy a nehezén túl vagyunk, és kijöttünk abból a sokat emlegetett „alagútból”. Akkor a további évekre úgy számoltunk, hogy már nem kell jelentős többletforrást felhasználnunk a fizetési mérleg aktívumának növelésére, hanem a növekedésből származó forrásokat társadalmi és gazdasági célkitűzések megvalósítására lehet fordítani. Az elmúlt két évben azonban ezek az elgondolások nem váltak valóra. Nehezebb megtartani, mint elérni Eltérések az utóbbi két év és az azt megelőző évek gazdasági eredményei között nemcsak a külkereskedelmi mérlegben és fizetési mérlegben mutatkoztak meg, hanem a nemzeti jövedelem termelése és felhasználása terén is. 1979 és 1984 között a nemzeti jövedelem átlagosan mintegy 1,5 százalékkal nőtt, és üteme mintegy 2 százalékponttal nagyobb volt, mint a nemzeti jövedelem belső felhasználásáé. 1985-ben és 1986-ban a nemzeti jövedelem összességében nem nőtt, miközben a belső felhasználás mintegy 3 százalékkal emelkedett. Ez természetesen újra megbontotta a nehezen kialakított belső és külső egyensúlyt. A folyamatokat az alábbi számok jellemzik: 1978. 1984. 1986. Nem rubel elszámolású külkereskedelmi mérleg egyenelge. — 1100 m$ + 700 m$ — 400 m$ A nemzeti jövedelem termelésének és belső felhasználásának egyenlege. — 58 mdFt + 32 mdFt — 15 mdFt A fenti adatok jól mutatják, hogy 1979 és 1984 között nagyarányú átcsoportosítás. történt a külgazdasági egyensúly megszilárdítása érdekében. Ennek nagyobb részét a nemzeti jövedelem növekménye fedezte, de mérsékeltük a belföldi' felhasználást is. 1985—86-ban fordított átcsoportosulás ment végbe. A nemzeti jövedelem nem nőtt, a belföldi felhasználás emelkedett. Ez újra kiváltotta az eladósodás növekedését. Mindenekelőtt arra kell választ adni, hogy szándékainkkal ellentétben miért nem nőtt a nemzeti jövedelem, és miért nőtt a belföldi felhasználás? A gazdasági növekedés elmaradásának közvetlen oka, hogy nem nőtt a nem rubel elszámolású export, és nem javult a termelés hatékonysága. Márpedig e kettőt tekintettük a növekedés fő hordozóinak. Ugyanakkor enyhült a keresletszabályozás, amit kifejez a költség- vetés hiányának gyors emelkedése, a társadalmi tiszta jövedelem vállalatok és állam közötti megoszlásának 10 százalékos változása a vállalatok javára, és a jelentős hitelkiáramlás. A keresetszabályozás gyengülése következtében a hazai fel- használás elszívta az áruk egy részét az export elöl, növelte a keresletet az import irápt, javuló pénzügyi helyzetet eredményezett sok vállalat részére lényegében azonos termelés és export mellett. Fordulatot a szerkezetátalakításban Mélyebbre nyúlva, az okok közül ki kell emelni azt, hogy 1979. és 1984-, között nem indult meg határozottan a termelési szerkezet átalakítása, amely csökkentve a veszteségforrásokat, hatékonyabbá tette volna a termelést, és versenyképesebbé az exportot. A vállalatok egy részénél megkezdődött a termékszerkezet korszerűsítése. Az úgynevezett válságágazatokban és néhány nagy feldolgozóipari vállalatunknál csak 1986-ban került sor a szerkezetátalakítási program kialakítására. A Központi Bizottság múlt év novemberi ülésén elemezte a kialakult helyzetet. Megállapította, hogy a nem kielégítő fejlődés fő oka a végrehajtás következetlenségeiben található. A gazdaságirányítás a népgazdasági tervezés keretében nem tudott reális cselekvési programot adni a célok valóra váltásához. A gazdasági szabályozás eklektikussá vált, nem ösztönözte eléggé a hatékony vállalatokat a nagyobb teljesítésre, és nem kényszerítette változásra a gazdaságtalan vállalatokat. A vállalatok nem kis része „kivárásra” rendezkedett be, s támogatást kaptak ahhoz, hogy a szabályzókat igazítsák hozzájuk, és így kivédjék az alkalmazkodás nehéz folyamatának megkezdését. A helyzet fordulatot kíván. A gazdasági folyamatokban a fordulat nem egyik napról a másikra szokott bekövetkezni. Ez most sem várható. De elengedhetetlen, hogy a folyamatok Iránya megváltozzék, és már ebben az évben megvalósuljon any- nyi, amennyi a változás irányát határozottan megmutatja, és a további évek teendőit megalapozhatja. Gazdaságpolitikailag a követelmények egyértelműek, gyakorlatilag az 1987. évi népgazdasági terv fő célkitűzéseinek megvalósítását jelentik: erősíteni a termelési szerkezet átalakításának folyamatát, lényegesen javítani a belső-külső egyensúlyt, élénkíteni a gazdasági növekedést. A követelmények megvalósulásának elengedhetetlen feltétele a gazdálkodás hatékonyságának és termékeink versenyképességének javulása. Minthogy a főbb termelési tényezők az 1990-ig terjedő időszakban nem vagy alig nőnek (energiahordozók, alapanyagok, munkaerő, állóeszköz), á gazdasági növekedés majdnem teljes egészében — az ötéves tervszámítások szerint mintegy háromnegyed részben — a termelési tényezők hatékonyabb felhasználásából adódik. Az utóbbi két évben éppen e téren volt visszaesés. A kibontakozás érdekében javítani kell az anyag- és energiafelhasználás fajlagos mutatóit, erőteljesen növelni kell a munka termelékenységét, és jobban ki kell használni az álló- és forgóeszközöket. Versenyképességünk fokozása nemcsak a korszerű, megfelelő minőségű árualap bővítésétől, hanem az export szerződésszerű teljesítésétől is függ. A termelési szerkezet átalakítása terén mindenekelőtt a már elfogadott programokat kell eredményesen végrehajtani, vizsgálva a gyorsítás lehetőségét. A szerkezetátalakítás döntő része a vállalatokon belül megy végbe. A gazdaságirányításnak biztosítania kell az ezt elősegítő és kikényszerítő közgazdasági feltétel- rendszert, a vállalkozáshoz szükséges mozgásteret, a műszaki fejlesztés lehetőségét. A konkrét megoldás kidolgozása és végrehajtása a vállalati vezetés feladata. A fordulat kikényszerítésében nagy szerep hárul a népgazdasági keresletszabályozásra, mert elősegíti a termelés növekvő részének exportját, és az import tervszerű keretek közötti tartását. Az egyensúly megszilárdításához erőteljesen mérsékelni kell a költségvetés utóbbi években újra jelentős mértékű hiányát, érvényt kell szerezni a hitelezésben a megtérülésnek, a jövedelmezőségnek, a gazdaságos export fokozásának, a készletek és egyéb forgóeszközök hatékonyabb felhasználásának. Folytatjuk a reformot Mindehhez jól működő gazdasági mechanizmusra van szükség. A gazdasági mechanizmus korszerűsítésére rendelkezünk megfelelő, 1984-ben jóváhagyott programmal. A program alapján már számos fontos intézkedést tettünk. Ennek ellenére a mechanizmus nem volt képes az elmúlt években olyan hatást kifejteni, amely biztosította volna a megfelelő eredményt. Nem léptünk előre ugyanis a szabályozott piaci viszonyok fejlesztése terén, egyes fontos elemek nincsenek összhangban egymással, és ez nem jól orientálja a vállalatokat. Ehhez hozzájárult az is, hogy a gazdaságirányításban nem volt egyértelmű magatartás abban a kérdésben, hogy kinek kell kihez alkalmazkodnia: a vállalatoknak a piachoz és a köz- gazdasági szabályozórendszerhez, vagy a közgazdasági szabályozórendszerrel kell lehetővé tenni a nem gazdaságos vállalati tevékenység folytatását is. A közgazdasági feltétel- rendszer korszerűsítésében 1988-ban minőségi változás következik be az adó- és árreform végrehajtásával. Célja olyan érték- és árviszonyok kialakítása, amely az eddiginél világosabban mutatja meg a gazdálkodás jövedelmezőségét, amelynek alapján végbemenő differenciálódás sokkal inkább a valóságos teljesítményeknek felel meg. Csökkenti a gazdaságban a költségvetés újraelosztó szerepét az által, Hogy jelentősen mérsékli a vállalatok közvetlen adóbefizetését és a támogatásokat. Az adó- és árreform hatással lesz a gazdasági mechanizmus egyéb elemeire is, a tervezésre, a bérgazdálkodásra, a vállalati adózás egészére és az exportösztönzésre. Az elmúlt 20 év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem elég a gazdaságban reformot kezdeményezni. Olyan társadalmi közegre is szükség van, amely képes hatásait befogadni, elismerni a teljesítmények és a jövedelmek összefüggéseit, értékeli a nagyobb teljesítményt, és elfogadja az ebből eredő differenciálódást. Ehhez nemcsak arra van szükség, hogy a mechanizmus fejlesztésével a sikerek és kudarcok megállapításához jobb mércével rendelkezzünk, hanem annak a gyakorlatnak erősítésére is, hogy az okokat nyíltan feltárjuk, a közvéleményt őszintén tájékoztassuk, és a társadalom jelzéseit figyelembe vegyük. Pulai Miklós az Országos Tervhivatal elnökhelyettese I Kitüntetési ünnepség a Megyei Honvédelmi Bizottságnál
