Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
4 SZOLNOK MEGYEÍ NÉPLAP 1987. ÁPRILIS 4. A Nóplap kor a ka sztaia Tervszerű öntözés - gazdaságos eredmények Szerkesztőségünk kerekasztal-beszélgetést szervezett, amelynek keretében üzemi szakemberekkel, az érdekképviseleti és a felügyeleti szervek, valamint a termelési rendszerek képviselőivel váltottunk szót az öntözés helyzetéről, fejlesztésének lehetőségeiről. Csörgő Albin, a Teszöv tanácsosa, Gyulai Lajos, a Kunszentmártoni Körösmenti Tsz elnöke, Szabó Zoltán, a Mezővíz igazgatója, Szilágyi László, a KITE szolnoki alközpontjának vezetője, Varga Imre a Héki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese és Zelenyánszki András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője volt a lapunkat képviselő munkatárs, Temesközy Ferenc beszélgetőpartnere. Vízgazdálkodás helyett „tűzoltás” tornaszakasz, ahol 20—30 kilométeren nincs vízhasznosítás. Odáig már eljutottunk, hogy együtt kezeljük a meliorációt és az öntözést, nemcsak elvezetjük állami pénzen a vizet a táblákról. Az viszont még mindig probléma, hogy a meliorációra kijelölt térségek nem esnek egybe azokkal a területekkel, ahol az öntözésfejlesztés előtérbe került. Csörgő A.: A felső- és a Telik az idő, csökken a támogatás? Néplap: Milyen lehetőségeket kínálnak a most induló intenzív programok, és megvalósításuk milyen hatással lehet megyénk agrár- gazdaságára? Szilágyi L.: Meggyőződésem, hogy a megyei pártbizottság irányelvei által is szorgalmazott, közép- és hosszabb távú öntözésfejlesztésben jelentős előrelépést jelentenek majd a termelési rendszerünk közreműködésével megvalósuló kapacitás- bővítések. A KITE időközben rájött, hogy nem elegendő, ha csak korszerű, nagy teljesítményű öntözőberendezésekhez juttatja 125 százalékos lisingdíj mellett a gazdaságokat, segítséget kell nyújtania a csatornaépítésekhez is. Zelenyánszki A.: Közbeve- töleg hadd jegyezzem meg, hogy a KITE programjához, a főművekre a megyében 150 millió forint kellene, a vízügyi szervek viszont csak a töredékét tudták volna biztosítani. Rendszerük végül is átadott fejlesztési alapot a vízügynek, főművi beruházásokhoz. Szilágyi L.: A megyében három évre tervezett 15 ezer hektáros öntözésfejlesztés első lépcsőjében április végéig beérkezik, és az amerikai szakemberek irányításával összeszerelésre kerül 17 line- ár típusú öntözőberendezés. Tíz nagyüzemben 2300 hektáron teszi lehetővé ez a talajkímélő, energia- és kézá- erőtakarékos öntözés a hektáronkénti 12—13 tonnás termésátlag elérését. Csörgő A.: Ez mind rendben is lenne. Nagyra becsülendő a KITE segítőkészsége. Annál is inkább, mert a középső Jászságban abbamaradt a főcsatorna építése, ezért jószerivel semmilyen víznyerési lehetősig itt nincs. Ugyanakkor ott teremtettünk legelőször, a térségi melioráció révén, az addiginál jobb termőhelyi viszonyokat. És az ott gazdálkodó, többségében tőkeerős gazdaságok tudnák leginkább fogadni az új, korszerű öntözőberendezéseket, technológiákat. Szabó Z.: A Mezővíz arra vállalkozott, hogy kedvező lisingdíj mellett beszerzett gépekkel segíti hozzá a nagyüzemeket a meglévő öntözési kapacitásaik hatékonyabb és gazdaságosabb kihasználásához. Mi is kukoricaprogramot hirdettünk meg, 15 ezer hektáron. A hektáronként tervezett négytonnás terméstöbbletért kapható támogatás fedezi az üzemek lisingköltségét. Néplap; Nem kell attól tartani, hogy két termelési rendszer hasonló célú fejlesztési programja fedi egymást? Csörgő A.: Csak üdvözölni tudjuk, hogy több szervezet is úgymond rámozdult az öntözésfejlesztésre. Persze csak akkor van értelme, ha ténykedésük egészséges versenyt jelent, ha a fejlesztésre vállalkozó nagyüzemeknek valóban gazdaságos komplex öntözési technológiát adnak át. Szabó Z.: Úgy gondoltuk, hogy nem szabad csupán kukoricában gondolkodnunk. Meg kell hirdetnünk egy fehérje-programot is. Évente 180—200 millió dollárért importálunk fehérjét a mező- gazdaságnak. Öntözéssel számításaink szerint másfél tonnával megemelhető például a szója jelenlegi 1,8—2 tonnás hektáronkénti termésátlaga. A terveink szerint hét megyében, 70—80 gazdaság részére 300 korszerű, nagy teljesítményű berendezést és mintegy 100 agregátort szerzünk be. Varga L: Leginkább ott mutathatók ki az öntözés eredményei, ahol a szántóterületnek legalább a 30—60 százalékán rendezkedtek be Nem elég jót gyártani Tecbntléglai fejlesztések a Mezőgépnél Néplap: Elkezdődött megyénkben egy, a korábbinál intenzívebb öntözésfejlesztési program. Milyen tanulságokkal, tapasztalatokkal szolgáltak az utóbbi esztendők? Zelenyánszki A.: Rendkívül sajátos, mondhatni szélsőséges a megye helyzete. Az 50 esztendő átlagában mért 524 milliméter évi csapadékkal az ország egyik legcsapa- dékszegényebb térsége a miénk. Csörgő A.: Megfigyeléseink szerint minden tíz esztendőből hétben szárazsággal kell számolniuk a gazdaságoknak. Szélsőséges helyzeköltségeken kívül a korábban rendelkezésre álló öntözőberendezések nagy kézimunka-igényessége is visszafogta a kapacitások jobb kihasználását. Az öntözési kedv csökkenéséhez vezeteti időközben az új vízdíjrendszer bevezetése, és az is, hogy az üzemelési költségek emelkedése miatt visszaesett az öntözés gazdaságossága. Néplap; Azt hiszem éppen ez, az öntözés gazdaságossága volt az utóbbi időben a legvitatottabb kérdés szakmai körökben. Végül is mindig arra az álláspontra jutottak a gyakorló gazdák, hogy a termelés biztonsága programjukban az előirányzott hektáronkénti 5 tonnás többlettermés értékesítése is biztonságos. Kölcsönös az érdekeltség, mert a korszerű technika termelésbe állításával megújul maga a rendszer, ugyanakkor a többlettermésért kereskedelempolitikai alapjuttatást kapnak a termelők. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy máris megingott néhány gazdaság azok közül, akik tavaly „beneveztek” a szuper intenzív kukorica termesztési programba. Megrendelték még a múlt évben a gépeket, számítva az 1983—84—85 évi báziseredmények alapján számított ötven-hatvan százalékos állami támogatásra- Közben telt az idő. Most, amikor a szükséges engedélyokiratok kiadására kerülne a sor, a tavaly elért nagyobb bruttó jövedelem miatt már módosult az utolsó három évi átlag. Az ennek alapján számított támogatás mértéke néhány üzemben a felére csökkent. Tudjuk, a megyei tanács illetékesei jelezték ezt a problémát a Pénzügyminisztériumnak és a MÉM- nek is. Várják a kedvező döntést. tervszerű öntözésre, és ez a tevékenység a szigorúan betartott termesztési technológia szerves része lett. A megvalósuló intenzív öntözésfejlesztések hatására véleményem szerint tovább folytatódik az üzemekben a növénytermesztés szerkezetének átrendeződése. Várhatóan növekszik a vízellátásra érzékeny kultúrák, például a kukorica, a cukorrépa és a szálastakarmány termőterületek aránya. Néplap; Az elhangzottak alapján a megyei tanács által megrendelt, és várhatóan június végéig elkészülő, az ezredfordulóig szóló öntözés- fejlesztési koncepció megvalósításához jó alapot szolgáltatnak a már megkezdett kapacitásbővítő, kihasználtságot javító programok. Fontos lenne, hogy az élénkülő üzemi fejlesztési szándék, a rendszerek szellemi-technikai segítsége idejében érkező, hatékony központi támogatással párosuljon Mert a végeredmény, megyénk ag- roökológiai adottságainak lehető legjobb kihasználása amennyire üzemi, legalább annyira népgazdasági érdek is! ’ Hogy a Szolnoki Mezőgép Vállalatnál készülő termékek korszerűsége eléri a világszínvonalat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar gyártmányú gépek a határokon túl a legnevesebb mezőgazdasági gépgyártó cégek — a Class, a Heston, a Kuhn vagy a Drannborg — márkajelével kerülhetnek forgalomba. Jó egy évtizedes, licencek vásárlására és saját fejlesztő munkára alapozott modernizálási program eredménye ez, egy olyan stratégiáé, amelyiknél gazdasági hasznát könnyű tetten érni: a Mezőgép nemcsak a hazai gazdaságokat képes ellátni korszerű gépekkel, hanem gyártmányait jövedelmezően értékesítve, stabilan megvetette lábát a külföldi piacokon. Tíz év alatt egymilliárd Megérte tehát a termék- szerkezet korszerűsítésére áldozni, hiszen az eredményes gazdálkodásnak, a vevők megtartásának a korszerű termék a legfőbb garanciája. A műszaki fejlesztésről gondolkodva azonban egyáltalán nem elég csupán az eladni kívánt áru rendszeres megújítására törekedni. A jó termék szükséges, de korántsem elégséges feltétele a hatékony gazdálkodásnak. Ezeket az itthon és külföldön egyaránt kedvelt, a világ legjobbjai közé tartozó mezőgazdasági gépeket egy nemzetközi mércével mérve jó ha közepesnek minősíthető gyártási feltételekkel rendelkező üzemekben készítik. És már ez is haladás, aminek eléréséért jelentős árat fizettek az utóbbi tíz évben, a vállalat mintegy egymillió forintot költött technológia- fejlesztésre. Néhány gyárban szép számmal megtalálhatók a legújabb, számjegy- és komputervezérlésű forgácsológépek, van a technológiai csúcsot képviselő lemez- megmunkáló központ is, az átlag azonban közepes. Azt hiszem, különösebb bizonyítás nélkül is elhihető, hogy ilyen feltételek között. dolgozva a legigényesebb piacokon elvárt minőséget a versenytársainknál jóval több erőfeszítéssel tudjuk csak elérni. Ugyanazt a terméket a legkorszerűbb technológiákat alkalmazóknál 1,5-ször, 1,8-szor több munkaórát felhasználva készítik el. Márpedig ezt a többletet a vevők a világpiacon nem hajlandók megfizetni. A drágaság magyarázata nem a magyar munkás „lassúsága”, hanem a termelési eszközök korszerűtlensége, gyakran hiánya. Miattuk nemcsak a termelésre fordított órák telnek megfizetet- lenül, az élenjáró cégeknél megszokottnak számító technológiával korszerűtlenebbet alkalmazva szinte minden költség növekszik. Ma például a Szolnoki Mezőgépnél felhasznált festékeknek csupán 55—57 százalékát tudják ésszerűen, valóban a termékek „bevonására” felhasználni. A vállalatnál évente felhasznált 1500—1600 tonna festéknek majdnem a fele úgynevezett szórási veszteség, amit mindenhol a hatékonyabb felületelőkészítési és festési eljárásokat alkalmazva meg lehetne takarítani. Bármily sok munka kevés A mostani felületelőkészítési, felületkezelési, festési technológiákkal azonban nemcsak a kényszerű pazarlást lehet szemléltetni. Ezek- j nek az eljárásoknak a meg- I újítására nem csupán a ter- I melési költségek jelentős | csökkentésével kecsegtető le- I hetőség ösztönöz. Sokkal erősebb kényszerítő erő is van. A nyugati piacokon eladásra kínált mezőgazdasági gépeket ma már általánosan olyan módszerekkel „festik”, amelyeket néhány évvel ezelőtt még csak a személy- gépkocsik gyártásánál tartottak kívánatosnak, igen sok vevő megköveteli, hogy a bálázó gép, a fűkasza gyártója legalább öt évre garantálja terméke korrózióvédelmét. Ilyen követelményeknek pedig korszerűtlen technológiát alkalmazva bármilyen sok munkával sem lehet eleget tenni. Nem egyszerűen a termelés gazdaságosságának javítása, hanem a vevők megtartása kényszerít a gyártási technológia korszerűsítésére. De nemcsak „piaci” jelzései figyelmeztetnek a Szolnoki Mezőgépnél a gyártási technológiák korszerűsítésének elodázhatatlanságára. Igen nagyok, a különbségek a vállalat különböző termelő- egységei között: van olyan gyár, ahol ugyanazt a terméket fele annyi idő alatt képesek elkészíteni, mint a rosszabb feltételek ' között dolgozó társüzemben. Az ilyen eltérések pedig jól mutatják merre is kell haladni. Persze a változások irányának ismerete igen kevés, ha nincs miből előteremteni a hiányzó technológiai berendezéseket. Az is igaz viszont, hogy — a várható előnyöket mérlegelve — először az elérendő célt kell kijelölni. A Mezőgépnél a felületkikészí- tési és a lemezmegmunkálási és szerelési technológiák fejlesztésének meggyorsítása, a hagyományos termelő berendezések meggyorsítása mellett döntöttek. A beruházások megvalósításához szükséges pénzt pedig például a korszerűsítési programok finanszírozásánál már eddig is hasznosnak bizonyult világbanki hiteleket is megpályázva kívánják előteremteni. Vállalkozó mérnökök Igyekeznek azonban ésszerűen költekezni, nem mindent készen megvenni. Robotok vagy megmunkáló központok gyártására persze badarság lenne berendezkednie a vállalatnak, óm pazarlás volna — pedig erre is akadna tervező és gyártó cég — az anyagot adagoló, továbbító kiegészítő berendezéseket is vásárolni. Éppen ezért alakították meg nemrégiben a Szolnoki Mezőgép önálló gyártásfejlesztési főosztályát. A most itt dolgozó tizennégy ember (a létszámot rövid időn belül szeretnék megduplázni) feladata, hogy megtervezze a technológiát, kiválassza a piacon kapható berendezések közül azokat, amelyeket feltétlenül meg kell venni, és elkészítse azoknak a gépeknek, készülékeknek a terveit, amelyeket a vállalat fejlesztési gyáregysége készít majd el. Az ilyen tervező-fejlesztő munkára csak a technológiai újdonságokat jól ismerő, tájékozott, „ötletgazdag” szakemberek képesek. A jó „adottságok” azonban csak akkor érnek valamit, ha a mérnökök érdemesnek is látják tudásukat a vállalat érdekében kamatoztatni. A főosztályon éppen az anyagi megbecsülés javítása érdekében teremtettek lehetőséget nemrégeben a tervező munka újszerű díjazására. Egy-egy tervező csoport vállalkozhat a vállalati tervekben szereplő fejlesztési feladat megoldására. Szerződést köt a munka elvégzésére és ha a feladatot sikeresen oldotta meg, hatékonyan alkalmazható technológiát dolgozott ki, megkapja (a tagok fizetésén felül) az előre rögzített vállalkozási díjat. V. Szász József tünkre jellemző, hogy a vízkészletet illetően szinte korlátlanok megyénkben a mesterséges csapadékpótlás lehetőségei. Meg kell azonban mondanunk őszintén, hogy a nagyüzemek többségében az öntözést szükséges rossznak tekintik. Ha összevetjük ugyanis a vízhasználathoz és a vízkijuttatáshoz szükséges költségeket az öntözéssel elérhető többleteredménnyel, joggal állítják a gazdaságok, hogy nem minden növénynél voltak érdekeltek a hiányzó csapadék mesterséges pótlásában. Szabó Z.: A rendszerünk szakembereinek legutóbbi műszeres vizsgálatai alapján átlagosan a talajok felső 40 centiméteres rétege 70—80 százalékban el van látva vízzel. Alatta, a váltakozóan egy és 2,5 méter mélyen lévő talajvízszintig viszont teljesen száraz a föld. öntözniük kell továbbra is a nagyüzemeknek, ami csak akkor gazdaságos, ha kellően ki tudják használni meglévő víznyerési lehetőségeiket. Gyulai L.: Az öntözés mindenképpen pótlólagos beruházásnak számít, többletrá-. fordítást igényel. Minden köbméter kijuttatott öntözővíz kemény forintjaiba kerül a gazdaságnak, rontva az év végi eredményét. A többletB terméstöbbletet is el Kell adni Szilágyi L.: Ha tűzoltó jelleggel is néha, de a rendkívüli száraz évjáratokban mégiscsak termést, értéket mentett az öntözés. Nem mindegy azonban a termelőnek, hogy milyen áron. A pótlólagos ráfordításokat visszahozva, vagy csak rentábilisan vagy éppen veszteségesen. Az évek során kialakult azoknak az árünövé- nyeknek a köre, amelyek legjobban igénylik, de legjobban meg is hálálják az öntözést, és elviselik annak többletköltségeit. Ilyennek bizonyult például a cukorrépa, a szója, a szántóföldi zöldség és a tavalyi, kengyeli és kunszentmártoni tapasztalatok alapján, szuper intenzív öntözési technológiával a kukorica is. Csörgő A.: Tavaly 100 millió forint értékű vizet öntöztek ki a megye termelőszövetkezetei. Igyekeztek természetesen olyan kultúrákszempontjából kétségtelen az öntözés szükségessége. Varga L: Nem vitás, a mi tíz éve öntöző gazdaságnak számító üzemünk növénytermesztése sem tudott volna talpon maradni mesterséges csapadékpótlás nélkül az utóbbi aszályos években. Az eltelt tíz évben kipróbáltunk minden hozzáférhető öntözőgéptípust, de kellő gazdaságosságot egyiknek a műszaki technikai színvonala sem tudott biztosítani. A berendezések állaga folyamatosan romlott, az új gépek ártámogatása nem követte a beszerzési ár növekedésének ütemét. Mindez, és a már előbb sorolt okok az öntözési kedv csökkenésén túl oda vezettek, hogy a mesterséges csapadékpótlás nem a vízzel való tervszerű gazdálkodást jelentette, hanem az esetenkénti úgymond tűzoltó jellegű termésmentést. Zelenyánszki A.: Nemcsak a gazdaságok öntözési tevékenységében, hanem az ágazati felsőbb szervek intézkedéseiben is megnyilvánult az említett tűzoltó jelleg. Semmiképpen nem segítették elő az aszályos években az öntözőkapacitások jobb kihasználását, ütemesebb fejlesztését a vagy csak rövid távra vagy csak későn hozott központi intézkedések. ban pótolni a hiányzó csapadékot, amelyeknek a terméstöbblete ellensúlyozhatja a pótlólagos ráfordításokat. Csakhogy az érdekképviselet oldaláról fel kell vetnem a kérdést; egyáltalán szükség van-e ilyen többletköltséggel a terméstöbbletre? Jó lenne mostmár, ha azt is tudhatnák a gazdaságok, hogy mi az, amit ha jelentős többlet- költséggel megtermelnek, biztonsággal és gazdaságosan értékesíteni is tudnak. Néplap: A korábbi évek tapasztalatai nyilvánvalóan tanulságként is kell, hogy szolgáljanak. Mindezek alapján hogyan ítélik meg az öntözésfejlesztés jelenlegi feltételrendszerét, milyen lehetőségek vannak a kapacitások bővítésére, jobb kihasználására? Zelenyánszki A.; Sajnos, megtorpant a főművi leágazások építése. Van a megyében olyan nagykunsági csaCsörgő Albin Gyulai Lajos Szabó Zoltán Szilágyi László Varga Imre Zelenyánszl András
