Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
6________________________Nemzetközi körkép __________ 1987. ÁPRILIS 18. B éosl utótalálkozó Viszontlátásra május elején A delegátusoknak a Hofburgból át kell költözniük a most elkészült új konferenciaközpontba (Fotó: AP—MTI) Húsvéti szünet kezdődött a bécsi utótalálkozón. Nem éppen szusszanásnyi időre szünetel a munka: a következő tárgyalási forduló május 4-én kezdődik. Alighanem már csak rendíthetetlen optimisták bíznak benne, hogy a helsinki folyamatba illő találkozó az eredetileg tervezett időpontra, vagyis ez év július 31-ré érdemi záródokumentum elfogadásával befejeződhet. Voltaképpen nem ez indokolja az óvatosságot, hogy rossz légkörben valamiféle „politikai kézitusa” folyik a résztvevő delegációk között. Viták, politikai párviadalok persze vannak, az igazi gond azonban abból adódik, hogy sok, nagyon sok javaslat került " a tárgyalóasztalra. A küldöttségek 135 különféle indítványt terjesztettek elő az egyes témakörökben. Áttanulmányozásuk nem kis időt vesz igénybe, és az álláspontok kidolgozása a hazai illetékesekkel való konzultációt is igényli. A húsvéti szünet nyilván ebben a tekintetben nem lesz terméketlen holtszezon. A munka oroszlánrésze még hátra van, legalábbis az a része, amely a jövőnek szóló dokumentumban ölt testet. Küldöttségünk kezdettől fogva arra törekedett Bécsben, hogy a helsinki záróokmány elveinek és aján- . lásainak kiegyensúlyozott vérehajtását szolgáló megállapodások szülessenek. Ha lehet fontossági sorrendet felállítani, delegációnk — mint a többi szocialista ország küldöttségei is — főfeladatuknak a stockholmi konferencia folytatására vonatkozó megállapodás szorgalmazását tekintették Olyan mandátum elfogadtatását e fórum számára, amely lehetőséget adna a budapesti felhívás javaslatainak megvalósítására, vagyis az Európában állomásozó hagyományos haderők és fegyverzet számottevő csökkentésére. E vonatkozásban a most zárult tárgyalási fordulón kedvező fordulat történt. Megkezdődtek ugyanis a bécsi találkozón résztvevő Varsói Szerződés tagállamainak és NATO-országok képviselőinek — az úgynevezett 23- ak csoportjának — rendszeres heti megbeszélései. Ezek az alapjában véve konstruktív szellemű megbeszélések nem különülnek el a bécsi utótalálkozó egészétől. A szocialista országok az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbviteleként értelmezik a tervezett új stockholmi típusú fórumot. Munkájába a semleges és el nem kötelezett országokat is be akarják vonni. Az Egyesült Államok és NATO partnerei (a kivétel Franciaország) tömbökre korlátoznák a tárgyalásokat. Vita van arról is, miről tárgyalnának a Stockholm—II. keretében: érdemi csökkenAz Egyesült Államokban rendezvények tucatjaival emlékeznek meg a Titanic 75 évvel ezelőtt — 1912. április 15-én bekövetkezett tragédiájáról. Nagy-Bri- tanniában, a másik leginkább érintett országban a zeebruggei kompszerencsétlenség miatt eltekintenek az emlékünnepségektől. A „jéghegyrendőrség” — az óriáshajó katasztrófája után a veszedelmes jéghegyek felkutatására létrehozott jelzőszolgálat — egyik helikoptere szerdán, az évforduló napján elrepül a Titanic hullámsírja fölött és virágokat szór pontosan arra a helyre, ahol a luxushajó annak idején elmerült az Atlanti-Óceánba. Egyidejűleg a New York-i kikötőben felszedi a horgonyt egy sétahajó annál a mólónál, ahol annak idején a Carpathia nevű hajó part tésekről vagy — ahogyan a NATO országok hangoztatják — az egyensúly helyreállításáról, az „aszimmetriák” megszüntetéséről. Mindenesetre a szocialista országok delegációi a leszerelési és bizalomerősítő intézkedésekkel és a tervezett fórummal kapcsolatban nagy rugalmasságot tanúsítanak, kezdeményező készségük, konstruktív szemléletük tagadhatatlan. Ugyanakkor az is tény, hogy a nyugati országok eddig egyetlen javaslatot sem nyújtottak be a leszerelés kérdéseiről az osztrák fővárosban. A most lezárult szakaszban mintegy 40 javaslat került a tárgyalóasztalra' a gazdasági-kereskedelmi és környezetvédelmi együttműködéssel kapcsolatban. Még nagyobb volt az aktivitás a humanitárius kérdésekké! foglalkozó harmadik „kosár” kérdéskomplexumában: több mint félszáz indítványt regisztráltak. A szocialista országok magatartását jellemzi az előbbi kérdéscsoporttál kapcsolatban az, hogy a gazdasági együttműködés előmozdítására Csehszlovákia hajlandó otthont adni egy gazdasági fórumnak, s javaslatát társszerzői minőségben hazánk küldöttsége is támogatta. A harmadik kosár dolgában igazi szenzációként hatott az a szovjet javaslat, hogy a humanitárius kérdéseket egy Moszkvában tartandó fórumon elemezzék. Tény viszont, hogy míg a nyugati országok az emberi jogokat főként a politikai és polgári jogokra korlátozzák, addig a szocialista országok a jogi együttesbe a gazdasági, a szociális és kulturális jogokat is belefoglalják. Küldöttségünk a bécsi utótalálkozó mostani fordulójában szorgalmazta a budapesti Kulturális Fórumon előterjesztett érdemi javaslatok felkarolását. Következetesen képviselte azt a saját gyakorlatunkkal meggyőzően ra tette a Titanic általa megmentett utasait. A hajóról is virágokat szórnak a Titanic jelképes sírjára. Az emlékünnepségek a hétvégén a Titanic Történelmi Társaság éves közgyűlésével vették kezdetüket. A wilmingtoni (Delaware állam) összejövetelen részt vettek néhányan a szerencsétlenül járt hajó még életben lévő 25 túlélője közül is. Az összejövetel résztvevői ellenezték azt a brit—francia tervet, hogy expedíciót indítsanak az 1985-ben megtalált hajóroncs helyére. Charles Haas,, a társaság elnöke kijelentette, hogy a túlélőknek nem tetszik a roncs „aranyláz ihlette" megbolygatása. mert a tenger mélyén fekvő hajót odaveszett hozzátartozóik sírjának tekintik. alátámasztott álláspontot, miszerint maradéktalanul érvényesíteni kell a nemzetiségek kollektív és egyéni politikai és kulturális jogait, biztosítani kell az anyaországgal fenntartott kapcsolataik zavartalanságát. Delegációnk ebből kiindulva csatlakozott ahhoz a jugoszláv illetve kanadai javaslathoz. amelyek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását sürgetik. A bécsi, találkozó most zárult szakaszát értékelve ki kell emelnünk, hogy a javaslatok kidolgozásában gyakran újszerű és mindenképpen konstruktív együttműködés alakult ki a 35 résztvevő ország között. Ezt jelzi, hogy több mint 20 olyan javaslat született, amelyet szocialista, el nem kötelezett és semleges, valamint NATO országok különböző kombinációkban közösen nyújtottak be. Ami a mi delegánciókat illeti, mi 26 javaslatot terjesztettünk be egyedül, vagy más szocialista és tőkés országgal karöltve Noha a szövegezési és szerkesztési munka máris késésben van, ami azt jelzi, hogy Bécsben egy nyári szünet után folytatandó munkára is számítani keli, az utótalálkozóval kapcsolatos alapvető várakozás nem módosult. A cél továbbra is egy érdemi és tartalmas záró- dokumentum kidolgozása. Ehhez azonban nemcsak jól szervezett munkára lesz szükség a húsvéti szünet után. Az is elengedhetetlenül fontos, hogy szűnjenek meg egyes országok kísérletei arra, hogy az együttműködés területei közül egyiket vagy másikat előtérbe tolják, bizonyos kérdéscsoportokat kiragadjanak a helsinki záróokmány egészéből. Más szavakkal, megengedhetetlen, hogy egyes delegációk kényükre-kedvükre válogassanak a három kosár tartalmában. A megemlékezések egyik érdekes színfoltja volt a szombaton este Wilmington- ban rekonstruált „utolsó vacsora”. Ezen a hétszáz résztvevő — köztük 9 túlélő — ugyanazt a vacsorát fogyasztotta el, amelyet a Titanic utasainak szolgáltak fel a katasztrófa előtt. Még azokat a dallamokat is újra meghallgathatták, amelyeket a hajó zenekara játszott az elmerülés előtti percekben. A szerencsétlenség 75. évfordulóján több amerikai tepgerészeti múzeumban emlékkonferenciát rendeznek. Sokan megnézik majd újra videofilmen azokat a felvételeket, amelyeket a hajóroncsról és a kísérteties belsejéről készített a hajót megtaláló Robert Ballard óceá- nográfus expedíciója. — A szakszervezeteknek joguk van javasolni vagy követelni az egyik vagy másik gazdasági vezető leváltását, mert ez a legradikálisabb eszköz a szakszervezetek kezében van — mondja Vaszilij Grigorjev, a gép- és műszeripari dolgozók szakszervezetének titkára. — Ez azonban már a végső eszköz, amelyet csak akkor alkalmaznak, amikor egyéb, szolidabb eszközökkel nem érnek célt. — Melyek ezek az „egyéb" eszközök? — Például a pénzbírságok. A szakszervezeti munkaügyi felügyelőnek többek között joga van pénzbírságot kiszabni arra a gazdasági vezetőre, aki (akarva vagy akaratlanul) megsérti a munkaügyi, vagy munkavédelmi előírásokat. A mi iparágunkban egy fél év alatt körülbelül ezer vezető beosztású személyt bírságoltak meg a szakszervezeti inspektorok javaslatára. De azok a gazdasági vezetők is komoly büntetést kaptak, akik pénzbírságot nem fizettek ugyan, de kaptak fegyelmit vagy írásbeli figyelmeztetést, ezzel ugyanis a tekintélyükön esett csorba. — Végül is hány gazdasági vezetőtől vonták meg a bizalmat? — Az említett fél esztendő alatt a mi szakszervezetünk 76 vezető beosztású személy leváltását terjesztette elő. Előbb a vonat okozott meglepetést a japánoknak, aztán ők lepték meg a világot vonataikkal. 1872-ben, amikor a távol-keleti szigetország első vonata Tokió és Jokohama között elindult, a próbautasok lábbelijüket ősi japán szokás szerint a „küszöbön kívül”, azaz a peronon hagyva szálltak föl a szerelvényre, és áhítattal élvezték a zakatolást. Elragadtatásuk csak akkor csapott át dühödt meglepetésbe, amikor kiszálláshoz készülődvén, a Tokióban hagyott lábbelijüket nem találták ott a jokohamai peronon,.. A vasút, alighanem a közutak rossz állapota miatt is, hamar meghonosodott a szigetországban. 1906-ban államosították a vonalakat, amelyeknek hossza háromnegyed évszázaddal később meghaladta a 27 és fél ezer kilométert. Az állami vasúttársaság, a JNR (az angol Japan National Railways rövidítése) 1949-ben alakult — és igen hamar jelentős gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie. 1960-ban a JNR a személyforgalom 51. és a teherforgalom 40 százalékát bonyolította le; 1980- ban az előbbiből már csupán 25, az utóbbiból pedig mindössze 8 százalékkal részesedett. A hetvenes években egy-egy esztendő alatt 600 millió dollárt veszített a Japán Államvasutak. 1982- ben vasutassztrájk is nehezítette a helyzetet, a nyolcvanas évek elejére pedig körülbelül ötmilliárd dolláros veszteség halmozódott föl. A Japán Államvasutak lépett: 1983-ban öttagú reformbizottságot hoztak létre, amely azt a feladatot kapta, hogy közvetlenül a miniszterelnöki hivatal irányításával működve dolgozzon ki tervezetet a deficittel terhelt társaság talpraáilásá- ra. A bizottság el is készült ezzel — nem kis meglepetést okozva — hiszen azt javasolta, hogy a Kokuju TeVoltak ezek között vállalat- vezetők, igazgatók, felsőbb szervek vezetői stb. • — És mind a hetvenhatot le is váltották? — Majdnem mind. Pontosabban, a 76-ból 70-et. A hat ember esetében a szakszervezeti bizottságok belátták, hogy a javasolt intézkedés túlságosan „kemény” volt. Az ő esetükben alkalmazhattunk volna meglehetősen radikális. gyors reakciót kiváltó, figyelmeztető intézkedést is. Például leállíttatjuk a termelést (egy-egy műhelyben, gyáregységben vagy akár az egész üzemben), ha a munkakörülmények nem felelnek meg a biztonsági előírásoknak. Az a vezető, aki ilyesmiben bűnös, nagyonis jól tudja, hogy ez a „harmadik csengetés”, ahogy a színházban mondják ... — Ilyenkor a munkásokat nem éri anyagi veszteség? — Nem. Minden hasonló esetben a kényszerű leállás idejére megkapják a havi átlagbérüket. A szakszervezetek ebben a kérdésben is betöltik érdekvédelmi funkciójukat. — Beszélgetésünk elején említette, hány alkalommal tettek javaslatokat gazdasági vezetők leváltására, szintén a munkások érdekeinek védelmében. Elmondana egy konkrét esetet? — A múlt év végén szak- szervezetünk központi bicudo, a Japán Államvasutak tagozódjon föl kisebb, önálló szervezetekre, és kerüljön magánkézbe. A JNR már 1984 nyarán nyilvánosságra hozta, hogy kész magánkézbe adni a társaságot, a tervezet azonban csak 1985 júniusában került a miniszterelnök elé. A japán parlament tavaly októberben véglegesen döntött a teljesen eladósodott és rosszul irányított Japán Államvasutak sorsáról: eladó! A kormányfő, Nakaszone Jasszuhiro egyik legfontosabb politikai feladatává tette a JNR gyökeres reformját. Nem véletlenül: a Kokujo Tecudo, a világ 11. legnagyobb vasúti vállalkozása az elmúlt 22 évben nem kevesebb, mint 37,3 billió yen adósságot halmozott föl. (1000 yen = körülbelül* 290 forint.) Tavaly ősszel például már minden egyes nap 6,7 milliárd yen deficitet „termelt” a Japán Államvasút. Április elsejétől magánkézbe megy át tehát a JNR hálózata. Az új szervezet jövedelmezővé válását a privatizálást követő harmadik esztendőre, 1990-re várják. A több mint 21 ezer kilométer hosszú vágányhálózatot hat regionális körzetre osztják fel. Ebből három a főszigeten. zottságának elnöksége határozatot hozott, amelyben nagyon komolyan megbírálta a gépipari minisztérium egyik főosztályát. Az történt ugyanis, hogy bűnösen elhanyagolták két üzem dolgait, nevezetesen a Moszkva környéki Centrolit öntőüzemet és az uljanovszki (Vol- ga-vidék) CTdroapparat nevű vízgép-gyárat. A rossz szervezés és a szállítások koordinálásának hiánya miatt a Centrolit rendszeresen késve szállította az öntvény alkatrészeket a partner vállalatnak. Emiatt a termelés komolyan akadozni kezdett. Ráadásul mindkét vállalatnál" nemcsak esetenként —, mint ahogy ezt a munkatörvénykönyv előírja —, hanem rendszerepen túlóráztatták az embereket, még szabadnapokon is. Mint az ellenőrzés során megállapítottuk (brigádvezetőktől kapott panaszos levelek nyomán kezdtük), ebben elsősorban annak a főosztálynak a helyettes vezetője volt a bűnös, akinek a két üzem folyamatos munkáját biztosítani kellett volna. — És milyen büntetést kapott? — Javasoltuk a miniszternek, vizsgálja meg, hogy e főosztályvezető-helyettest „célszerű-e továbbra alkalmazni jelenlegi beosztásában? És a miniszter egyetértett velünk, a főosztályvezetőéi elyettest leváltották Ezen túlmenően, mert figyelembe sem vette a munkásod panaszait (mielőtt hozzánk fordultak volna, többször ií írtak a minisztériumnak) kizártuk a szakszervezetből. Honsún lesz, további egy- egy szektort pedig Hokkaidó, Shikoku és Kjúsu szigete alkot. A hat hálózat, mint említettük, magánvállalatként fog működni. Egy hetedik pedig a Sinkanszen- expresszvonatokat üzemelteti. (A Sinkanszen-vo- nai 1964-ben készült el a Tokió—Moroika közötti 465 kilométeres szakaszon 10 milliárd dollárért. A 270 kilométeres csúcssebességet elérő vonat 20 év alatt kétmilliárd utast szállított.) Hogyan fogadja a japán közvélemény a JNR eladását? Megoszlanak a vélemények, a vasúti dolgozók népes gárdája azonban egységes állásponton van, és szakszervezete révén ki is mondja elégedetlenségét. Hiszen rpíg 1974-ben 430 ezer fő volt a Japán Államvasutak létszáma, a lépcsőzetesen végrehajtandó rep- rivatizálás végén már csak 183 ezer dolgozó hordhatja majd a Kokuju Tecudu egyenruháját. Nem kétséges, hogy az elbocsájtottak és elbocsájtandók ezrei közül sokan a munikanélküliek egyébként sem csekély táborát fogják gyarapítani Japánban. Jahanl Nagy János Szászi József A Titanic „utolsó vacsorája” J. Kacnelsson Deficites száguldás Eladó japán vasutak A legendás Sinkanszen-expressz (Fotó: AP—MTI) A szovjet szakszervezetek követelésére Leváltott gazdasági vezetők Az átalakítás során a szovjet szakszervezetek minden eddiginél keményebben büntetik azokat a gazdasági vezetőket, akik megszegik a munkatörvénykönyv jogszabályait és a munkavédelmi előírásokat. A szakszervezeti bizottságok javaslatára 1986-ban körülbelül 10 ezer különböző be- ; osztású gazdasági vezetőt váltottak le.
