Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
6 Nemzetközi körkép 1987. MÁRCIUS 7. Hazánk és a Közös Piac Megállapodás születik? Minden jel, a felgyorsult párbeszéd erre vall, hogy küszöbön állnak Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség (közkeletűbb elnevezéssel a Közös Piac) hivatalos tárgyalásai egy átfogó kereskedelmi megállapodás létrejöttétől. A tárgyalásoknak persze előfeltétele, hogy az EGK végrehajtó szerve, a brüsszeli bizottság megkapja a felhatalmazást a tizenkét tagállam kormányától. Ez minden bizonnyal belátható időn belül megtörténik. Hazánk és a Közös Piac dialógusa beleágyazódik a KGST — illetve annak tagállamai — és az EGK párbeszédrendszerébe. A két or- szágcsoport tárgyalásainak története jó egy évtizedre nyúlik vissza. Az első kapcsolatfelvétel a KGST kezdeményezésére történt. A szocialista integrációs szervezet kezdetben olyan kereskedelempolitikai megoldást javasolt, amelyet az egyes tagállamok és a két szervezet közösen írt volna alá. A tárgyalások azonban hatévvel ezelőtt megszakadtak. Főként azért, mert az EGK kizárólag az egyes KGST-tagállamokkal kívánt megállapodást kötni, illetve húzódozott a legnagyobb kedvezmény elvének teljes körű megadásától és a hátrányos megkülönböztetések felszámolásától. A KGST 1985-ben új megközelítésben javasolta az együttműködés lehetőségeinek vizsgálatát, majd szö- vegtervézetet küldött Brüsz- szelbe egy közös dokumentumra vonatkozólag. Ezúttal nem kereskedelempolitikai megállapodást javasolt a KGST, hanem olyan nyilatkozatot, amelynek talaján a két szervezet saját hatáskörében létesíthetne egymással hivatalos kapcsolatokat. A közös nyilatkozat kinyilvánítaná az együttműködés szándékát és jelezné azokat a területeket, ahol megindulhatna a kooperáció. Brüsszel készségét fejezte ki a dialógus ilyen értelmű folytatására.-í Egyidejűleg — a tavalyi év elején — levelet intézett a KGST hét európai tagjának kormányához is a kétoldalú kapcsolatok kérdésében. A KGST országok együttesen és külön- külön is azt a választ adták: nincs akadálya a kapcsolatok kétoldalú rendezésének sem. Ezek után tavaly szeptemberben Géniben szakértői eszmecsere zajlott le a KGST szöveg- tervezetének alapján. Nyilvánvalóan további szakértői megbeszélések várhatók. Brüsszeli megítélés szerint a dolgok jó úton haladnak abba az irányba, hogy az EGK és a KGST kölcsönösen elismerje egymást, nagykövetet cseréljenek. A Közös Piac ugyanakkor nagy súlyt helyez a KGST egyes tagállamaival való kétoldalú kapcsolatokra is, s az esetleges egyezményekben az adott ország sajátosságainak megfelelő differenciáltságra törekszik. Magyarország esetében például elvben figyelembe veszi azt a tényt, hogy hazánk tagja az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa-egyezménynek, a GATT-nak. Az egyes szocialista államokkal különböző szintet ért el a párbeszéd. Magyarország esetében a Közös Piac bizottsága kidolgozta a maga tervezetét az érdemi megbeszélések lefolytatására. E tervezethez várja a tárgyalási felhatalmazás t, a mandátumot. Hazánk képviselői az előzetes megbeszéléseken szorgalmazzák a szocialista országokkal, így Magyarországgal szemben is alkalmazott diszkriminatív mennyiségi korlátozások feloldását a Közös Piac részéről. Ezek minden' objektív megítélés szerint sértik a nemzetközi kereskedelem szabályait, a GATT alapgondolatait, ezért feloldásukat elvi kérdésnek tekintjük. A mezőgazdasági termékek terén Magyarország ugyanolyan kedvezményeket kívánna, mint amilyeneket más külső országoknak megadott a Közös Piac. Az EGK úgynevezett preferenciális —, bizonyos külső országoknak előnyt biztosító — megállapodásai az iparcikkek esetében is vámhátrányt jelentenek a magyar termékek számára, így e téren is kedvezőbb piacra jutási feltételeket szándékozunk elérni. A párbeszédnek természetesen politikai jelentősége, ezirányú vonatkozásai is vannak. Az esetleges megállapodás létrejötte Magyar- ország és a Közös Piac között mindenképp túlmutatna a gazdaságon, noha ez utóbbi fontosságát aligha lehet túlértékelni. Hiszen hazánk konvertibilis elszámolású külkereskedelmének mintegy 40 százaléka a Közös Piac országaival .bonyolódik le. Laczik Zoltán Módosította nézetét Nicaragua és az Egyesült Államok is az elmúlt napokban a közép-amerikai válság legújabbkeletű rendezési tervéről. Managua a korábbi „nemmel” szemben most készségét fejezte ki, hogy a legmagasabb szinten képviselteti magát a térség államfőinek májusra tervezett csúcstalálkozóján. Washington viszont, amelyet pedig Arias Costa Rica-i elnök terve „társszerzőjeként” emlegetett még januárban az észak-amerikai sajtó, mind, kevésbé lelkesedik a béke- kezdeményezésért. Első látásba egyszerű a fehér házi logika: ami megfelelő a sandinista rendszernek, az rossz a Reagan-kormányzat- nak. És persze fordítva is igaz: amit Nicaragua elutasít, azt a másik oldalon felkarolják. Amikor az év elején Arias elnök és Philip Habib, Reagan közép-amerikai különleges nagykövete Miamiban találkozott, s az első jelentések beszámoltak a Costa Rica-i tervről, Managuában nem alaptalanul ítélték úgy, hogy valójában a Contado- ra-csoport rendezési törekvéseinek keresztezéséről van szó. A Fehér Ház másik megfontolása a Costa Rica-i terv mellett az volt, hogy esetleg ilymódon le tudta volna csendesíteni a titkos iráni fegyverszállításokból a nicaraguai> ellenforradalmároknak illegálisan juttatott pénzösszegek miatt felháborodott washingtoni honatyákat. A Contadora tervvel — amelyet Managua kész lenne aláírni — a Reagan kormányzat sohasem értett egyet. Arias elnök elgondolása viszont a nicaraguai belső demokratizálás követelményére összpontosított, s mint ilyen látszólag egybevágott a Reagan kormány propagandájával. A Fehér Ház taktikája azonban visz- szaütött, a törvényhozás az iráni-kontra ügy miatt megmakacsolta magát, s értésre adta, hogy jelenleg nem hajlandó jóváhagyni Reagan újabb 105 millió dolláros segélycsomagját a kontráknak. Sőt, legutóbb a szenátus külügyi bizottsága már azt is kezdeményezte, hogy tartsák vissza azt a 40 millió dollárt is, amelyet még nem folyósítottak az ellen- forradalmáiroknak a tavaly jóváhagyott összegből. Az elutasítás indoklásaként éppen a Costa Rica-i béketervre hivatkoztak: be kell várni, hoz-e kibontakozást a májusi közép-amerikai csúcstalálkozó. Nem ismert pontosan, hogy mi is játszódott le február 15-én San Jóséban, ahol még az eredeti elképzelésnek megfelelően Daniel Ortega nicaraguai elnök kizárásával ültek a tárgyaló- asztalhoz a négyek. Salvador, Honduras, Guatemala és a házigazda Costa Rica államfői. Hírügynökségi jelentések éles vitákról tudnak. Eszerint Duarte salvadori elnök kifogásolta, hogy olyan békekezdeményezést fogadjanak el, amely kötelezővé tenné a kormányok tárgyalását a fegyveres ellenzékkel. Keresztúthoz érkezett — legalábbis egy átmeneti, féléves időszakra — Reagan elnök Nicaragua-ellenes politikája. Washington most vagy hajlandó átmeneti fellélegzést „engedélyezni” a sandinista rendszernek, avagy saját katonai erejével tartósítja a Nicaraguára háruló nyomást. Daniel Ortega elnök szerint ez utóbbinak a veszélye növekedett meg ismét. Az iráni-kontra botrány közepette is mind több a jele, hogy miután az ellenforradalmárok nem tudnak érdemi eredményt felmutatni, az Egyesült Államok esetleg a középamerikai ország tengeri blokádjához folyamodik, s végső soron nem lehet kizárni amerikai katonai egységek intervencióját sem. Ortutay L. Gyula Életkép Bejrútból I háború nagy „üzlet” Aligha lehet állítani, hogy egy libanoni utazás manapság egyenlő a tökéletes biztonsággal. Az MTI bejrúti tudósítója utazás előtt legalább három irodában érdeklődött, hogy a ciprusi Larnacából van-e nyugat- bejrúti repülőjárat. A válasz minden esetben sértődött igen volt — a repülőgép azonban február 1. óta nem repül. Maradt a hajó, 110 dollár és több órás tortúra. A libanoni Dzsdnijében a keresztény milícisták, a „Libanoni Erők” fegyveresei várják az utazót, a magyar tudósítót különleges elbánásban részesítették: órákig ült egy irodában, míg papírjainak állítólagos hiányosságait ellenőrizték. Egy nap nem volt elég erre, bezárták egy luxushotelbe (a költségek persze a tudósítót terhellek), majd csekély 250 dollárért minden elrendeződött. Pénzért Bejrútban ma minden elintézhető. Reggelente egy 60 éves boy hozta az újságokat, illő borravaló fejében. A „Libanoni Erők” nevű keresztény milícia hadnagya, aki bízvást a tudósító fia is lehetne, mindent megtett, hogy a magyar újságíró jól érezze magát, sőt elvitte őt a „Libanoni Erők” keresztény milícia televízió- állomásának igazgatójához is. A találkozás kellemes volt, a táskák kutatása még ennél is gondosabb, segítség azonban nemigen érkezett. „Fél lábbal a börtönben van" — nyugtattak meg magyar barátaim és egy kicsit vágytam is a börtön után, mert egy riport onnan egyedülálló lehet. A hagpy end azonban nem váratott magára. A hotel, a Public Relation embere fél nap alatt elintézte a papírokat, inkasszálta a dollárokat, fizettette a luxusszállodát és utamra bocsátott. Az átkelés Nyugat-Bejrútba ismét felért egy tortúrával: oda akartak visszaküldeni, ahonnan jöttem és csak egy órás vita után sikerült őket meggyőzni. Az újságíró első útja Nyu- gat-Bejrútban a Commodore Szállodába vezetett — egykor az újságírók találkahelyére. Szíriái katonák arra figyelmeztettek, hogy a szálloda zárva, az újságíró paradicsom éppen szünetel. Sok kétség e tekintetben amúgy sem merült fel, mert a szálló környékén egymást érik a szíriai katonák egy- -zemélyes homokzsák barikádjai. Bejrút főutcája, a Hamra nagyobbrészt kiürült, harcok hallatszanak a palesztin menekülttáborok felől, az utcák esténként veszélyesek. Barátaim figyelmeztettek, hogy felszólításra feltétlenül állják meg, mert a fegyveresek ' amerikai szokásokat követnek: először lőnek s csak utána kérdeznek. A libanoni polgárháború 12. évfordulójához közelít, s Dzsemajel elnök szerint legalább öt hadsereg tekinti hadszíntérnek ezt a kis országot. Még felmérésre vár, hogy a libanoni kisember mit szenvedett eddig. Mindenesetre ő az áldozat. Ám Bejrútban a fegyverzaj ellenére is minden kapható: kábítószer, kenyér, dán sonka, szuper video, számítógép és minden egyéb. A háború nagy üzlet — csak az árat kell megfizetni. Fodor György Az egymillió elefánt országa Felgyorsult az idő Laoszban Szegény gazdagok voltak korábban a laosziak, s a párt programja most azt célozza, hogy a természeti kincsekben bővelkedő országban a népnek ne kelljen nélkülöznie. A haladás kulcsát itt is a gazdaságirányítás megreformálásában látják. Laoszban senki nem tartja ellentmondásosnak, hogy egy-egy nagy építkezésen egymás mellett dolgozik a legkorszerűbb tehergépkocsi a legősibb „erőgéppel”, az elefánttal: a hagyományokra épülő jövő jelképe ez. Egyben azt mutatja, hogy felgyorsult az idő a „lomha ormányosok” országában. Ezt az LNFP IV. kongresz- szusán megfogalmazott célkitűzések érzékeltetik. A kétezerig szóló, hosszú távú fejlesztési program, valmint a második ötéves terv (1986—1990) kidolgozásakor abból indultak ki, hogy a kétségtelen eredmények mellett Laosz még elmaradott ország, jellemző a kis- árutermelés és a naturális- önellátó gazdálkodás is. „A lakosság harmada nomád, erdőégetéses rizstermelést Nagyszabású feladatokat tűzött a mintegy három és fél millió lakosú ország elé tavaly novemberben a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa. A tanácskozáson felmérték azt az utat is, amelyet az indokínai ország tizenegy év alatt megtett (1975. december 2- án döntötték meg a haladó erők a feudális, amerikaibarát rezsimet, s kikiáltották a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot.) A IV. kongresszus a társadalom életének minden területére kiterjedő konkrét célokat vázolt fel. A párt reális, a lehetőségeket nem túlbecsülő programot dolgozott ki. Mit örökölt a történelem viharaiban edződött új forradalmi vezetés? Tíz évvel ezelőtt Laoszt az ENSZ-sta- tisztikák a világ húsz legszegényebb országa között tartották számon. A lakosságnak több mint a kilencven százaléka írástudatlan volt. Iparról nem lehetett beszélni, hiszen a pártucat malom, a javítóműhelyek igazán nem nevezhetők annak. A családok túlnyomó többsége naturális gazdálkodást folytatott; s az a tény, hogy az ötmillióhektámyi művelhető földterületnek csak nagyon kis részét vetették ibe, mutatja, hogy milyen hatalmas tartalékok vannak a mezőgazdaság fellendítésére. Azóta impozáns volt a fejlődés: 1975 óta több mint hatvan százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, lényegében megszűnt az írástudatlanság, több mint hatezer a főiskolások és huszonötezer a középiskolások száma. S ami rendkívül figyelemre méltó, hogy az indokínai országok közül Laoszban a legmagasabb az életszínvonal, az alapvető élelmiszerekből nem szorul behozatalra, sőt exportálni is tud. Laoszi gyermekek A laoszi főváros, Vientiane egyik forgalmas utcája folytat Évi háromszázezer hektár erdőt, értékes faanyagot égetnek fel azért, hogy négyszázezer tonna rizs teremhessen. Elmaradott az infrastruktúra, vasút nincs, a közutak kiépítése csak megkezdődött”. A központi bizottság kritikus hangvételű beszámolója a továbbiakban arra mutatott rá, hogy bár megkezdődött az elosztásra, szigorú központosításra épülő gazdaságirányítás átalakítása, a pénzügyi szabályozókra, a nyereségességre, a vállalati önállóságra alapuló új mechanizmus létrehozásához időre van szükség. A második ötéves terv szerint a jelenlegi 370 kilogrammról 1990-ig 450—500 kilogrammra kell növelni az egy főre jutó élelmiszertermelést. Vagyis a mostani másfél milMőról 2—2,2 millió tonnára. Szintén kiemelt feladatként kezelik az ipari növények termelésének növelését, főként az export fokozása érdekében, s le akarják telepíteni a nomádokat, hogy véget vessenek az er- dcégetésnek. Laosz külpolitikájának alapja továbbra is a két másik indokínai országgal, Vietnammal és Kambodzsával, valamint a Szovjetunióval és a szooialista közösség többi országával folytatott együttműködés fejlesztése. Laosz külkereskedelmi forgalmának kétharmad részét is a szocialista országokkal bonyolítja le. A most még szakemberhiánnyal küszködő ország számára felbecsülhetetlen értékű az a segítség, amelyet a szocialista országok az infrastruktúra, az oktatás- és egészségügy fejlesztéséhez nyújtanak. A tavalyi adatok szerint például több mint nyolcezer laoszi diák tanult a testvérországokban. Managua: igen -— Washington: nem Viták a rendezési javaslatok körül Enrique Bermudez kontravezér, volt somozista tiszt, eligazítást tart (Fotó: U. S. News and World Report — KS)
