Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-31 / 76. szám

2 SZOLNOK MEGYET NÉPLAP 1987. MÁRCIUS 31. Kommentár Hárman egy hajóban A bizalmatlanság gyöke­rei láthatóan mélyen ered­nek. Alighogy elhangzott Moszkvában — február 28- án — az új szovjet leszerelé­si indítvány, amely egyebek között az eurorakéták kivo­násáról rendelkezne, Nyuga­ton megindult a kérdés szen­vedélyes vitája. Elutasítani ugyan senki sem merte, de az ellenőrzés módozatai kö­rül olyan heves ' indulatok csaptak össze, hogy egyes sajtókommentárok némi iró­niával így fogalmaztak: atomfegyverek nélkül már talán nem is éreznénk ma­gunkat biztonságban. Akkor is, ma is a franciák voltak a leginkább borúlátó­ak az eurorakéták leszerelé­sét illetően, s vonakodásuk mit sem változott azóta. Po­litikai konzultációk, szakér­tői tanácskozások sora pró­bálta tisztázni a helyzetet, s éppen ebbe a folyamatba il­leszkedik Mitterrand elnök és Kohl nyugatnémet kan­cellár hét végi tanácskozása is. A két politikus szombaton a párizsi Chambord-kastély­ban áttekintette a kelet— nyugati kapcsolatokat, de a megbeszélések java részét a Borbacsov-javaslat megvi­tatásának szentelte. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltónak minősítik a sajtó- elemzések a francia elnök fogalmazását, aki így véle­kedett: európai központi po­litikai hatalom nélkül nincs európai védelem. Kohl egyetérteni látszott ezzel a véleménnyel, sőt hozzátette, hogy ez az álláspontja Nagy- Britanniának is. Utóbbinak különös akusztikája van most, amikor Thatcher brit miniszterelnök éppen moszk­vai tárgyalásain próbálja képviselni Nyugat-Európa közös érdekeit. Bár hárman egy hajóban eveznek, azért árnyalatnyi különbségek vannak az at­lanti szövetségesek állás­pontjában. Legkeményebb­nek az önálló francia atom­ütőerő stratégiájához mindig is ragaszkodó Párizs mutat­kozik, de még a francia vé­lemény is akként változik, ki fogalmazza meg: Mitter­rand államfő hajlékonyabb­nak, Chirac miniszterelnök hajthatatlannak tűnik. Utób­bi most éppen Washington­ban tartózkodik, ahol az amerikai politika reprezen­tánsaival próbálja megértet­ni, hogy a nyugat-európai szövetségesek rosszalnák, ha Amerika fejük fölött próbál­na megegyezni a Szovjet­unióval. Chiracnak egyéb­ként módjában áll majd a másik féllel is megismertet­ni álláspontját, minthogy a francia miniszterelnök vár­hatóan május végén Moszk­vába utazik. Politikai elemzők ráirá­nyítják a figyelmet Chirac washingtoni látogatásának időzítésére. Úgy vélik, a franciák kedvezőnek ítélik az alkalmat, hogy kapcso­lódva a leszerelés amerikai ellenzőinek táborához, ki­fejtsék Párizs aggodalmait, gondjait és konkrét javasla­tait a szovjet és az amerikai atomrakéták Európából való kivonásának indítványával szemben. Ezzel kapcsolatban nem érdektelen figyelembe venni azt a szovjet reagálást, amely „teljesen törvénysze­rűnek” tartja, hogy a közép­hatótávolságú rakéták meg­semmisítéséről folyó szovjet —amerikai tárgyalások, il­letve az egyezmény lehető­sége Nyugat-Európát a kül- és védelmi politika irányai­nak áttekintésére késztetik. Seres Attila Szovjet - brit csúcstalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök tiszteletére. A vacsorán részt vettek a kor­mányfő kíséretében lévő brit állami személyiségek is. Szovjet részről Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­A szovjet—brit párbeszéd a jelenkori európai és világ- politika szerves és fontos ré­sze — mondotta pohárkö­szöntőjében Mihail Gorba­csov. — Két nagyhatalomról van szó, amelyek közül mindegyik nagymértékben 'hozzájárult a világtörténe­lem formálásához. A hétfői tárgyalásokra visszatérve és a Szovjetunió­ban folyó átalakítás témakö­rét érintve az SZKP KB fő­titkára leszögezte: a Szov­jetunió külpolitikája ma még inkább a belpolitikából fakad. Szovjet részről be­csületesen és határozottan kijelentik: az országnak tar­tós békére van szüksége ah­hoz, hogy erőfeszítéseit a társadalom fejlesztésére összpontosíthassa. A főtitkár hangsúlyozta, hogy országa kész a békés vetélkedésre és versengésre. Aggodalmat kelt azonban, hogy Nyugaton továbbra is azt állítják: a háború meg­akadályozásának egyetlen lehetséges módja a nukleáris elrettentés. Mihail Gorbacsov emlé­keztetett arra, hogy először is ez az eszköz sem tökéle­tes; minél messzebbre jut a fegyverkezés, annál inkább megnövekszik egy nem szán­dékos nukleáris konfliktus kirobbanásának a veszélye. Másodszor: az elrettentés politikája a zsarolás és a fe­nyegetés politikája, vagyis a fegyverkezési hajszának és a feszültség szításának állandó forrása. Harmadszor: az elretten­tés logikája, vagyis a fegy­verzet növelése és tökéletesí­tése azt jelenti, hogy a poli­tikát a militarizfnus igényei­nek rendeljük alá, a nép jó­létét és a demokrácia fejlő­dését sújtó minden követ­kezménnyel együtt. Az SZKP KB főtitkára ki­jelentette: a Szovjetunió kész bármely hónap bármely titkára és felesége, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, Edu­ard Sevardnadze külügymi­niszter és más hivatalos sze­mélyiségek voltak jelen. Mihail Gorbacsov és Mar­garet Thatcher pohárköszön­tőt mondott. napján visszatérni a morató­riumhoz, ha az Egyesült Ál­lamok bejelenti nukleáris kísérleteinek beszüntetését. Ebben az Európa számára döntő pillanatban a Szovjet­unió elsősorban a földrész nukleáris hatalmaihoz, Nagy- Britanniához és Franciaor­szághoz fordul — mondotta Gorbacsov. Türelmesen várjuk a vá­laszt a Varsói Szerződés tag­országainak a hagyományos fegyverzettel és a haderők­kel kapcsolatos kezdeménye­zéseire. Készek vagyunk a két tömb katonai szembenál­lásának csökkentésére az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő övezetben. A fegy­verzetet a megfelelő mini­mumra, vagyis kizárólag a védelmi feladatok megoldá­sához szükséges szintre kell csökkenteni. Hangsúlyozta, hogy a helsinki folyamat ha­tékony előrevivője lehetne a Szovjetunió által javasolt, Moszkvában megrendezendő, az emberi jogok és kapcsola­tok témakörét áttekintő fó­rum. A szovjet fél kész egyedi eseteket is megvitatni a humanizmus szellemében, de határozottan síkraszáll e problematika nyílt és nyil­vános megvitatásáért. Az emberi jogok kérdéséről csak úgy lehet beszélni, hogy minden emberi jogot átte­kintenek, köztük az emberek millióit érintőket is — mon­dotta Gorbacsov főtitkár. „Egyre gyakrabban merül­nek fel olyan problémák, amelyeket csak közösen lehet megoldani” — jelentette ki Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök hétfőn a moszk­vai Kremlben, a tiszteletére adott vacsorán. Pohárköszöntőjében fel­idézte a második világhábo­rú idején szövetséges két or­szág közötti régikeletű és hagyományos kapcsolatokat. Üdvözölte a felvirágzásnak és a jólétnek, valamint a más országokkal és népekkel tartott egyre nyíltabb kap­csolatoknak azokat a lehető­ségeit, amelyeket a Szovjet­unióban végbemenő változá­sok eredményeznek. Ezzel kapcsolatban Mar­garet Thatcher rámutatott: napjaink egyik legfontosabb kérdése, hogyan lehet na­gyobb kölcsönös bizalmat kelteni a Nyugat és Kelet országaiban. „Ez létfontos­ságú az olyan megegyezések eléréséhez, amelyek könnyí- tenének a fegyverkezés ter­hein és lehetőséget adnának arra, hogy minél több esz­közt fordítsunk az emberek életkörülményeinek javítá­sára”. Rámutatva, hogy minden nemzetnek joga van arra, hogy biztonságban éljen és biztonságban érezze magát, Margaret Thatcher elmond­ta: „Nyugaton mi a bizton­ságot abban az Atlanti Szö­vetségben látjuk, amely ösz- szefűzi Európát és az Egye­sült Államokat. A NATO egységének köszönhetően, és abból a reményeinkből kiin­dulva, hogy növekszik a bi­zalom Nyugat és Kelet kö­zött, készek vagyunk keres­ni a fegyverzet legalacso­nyabb szintjein a biztonság­hoz vezető utakat”. Bizalom Kelet és Nyugat között A brit kormányfő kifejez­te reményét, hogy sikerül megállapodni az európai kö­zepes hatótávolságú rakéták ügyében. Megjegyezte: min­den egyes szakaszban olyan helyzetet kell teremteni, amelyben nem csökkenne az egyes felek biztonsága. A nukleáris szembenállás problémakörével foglalkoz­va Thatcher azt az ismert nézetet hangoztatta, misze­rint a nukleáris fegyverek létezése kész tény és nem lehet arra kényszeríteni sen­kit, hogy gyártásuk titkát el­felejtse. A Kelet és Nyugat közötti, a jelenleginél na­gyobb bizalom nélkül a nuk­leáris fegyverektől mentes világ sokkal labilisabb és sokkal veszélyesebb lenne — mondta a brit miniszterel­nök. Szent Jupát Buenos Airesben Agárdra gondolva „Nekem a Velencei-tó a legkedvesebb a világon. Én már csak agárdi vagyok. Alig várom, hogy a haverokkal újra focizhas­sak az agárdi vízisporttelepen. De az em­berben ott él a megismerés vágya, a vi­lág befogadása is. Ez vitt bennünket a tengerre, az óceánra, a földkörüli útra”. Ez ■ az önvallomással felérő nyilatkozat Fa Nándor ajkáról hangzott el a minap, amikor a Szent Jupát fedélzetén világkö­rüli útra vállalkozó vitorláshajósainak él­ménybeszámolót tartottak a Magyar Nép- köztársaság Buenos Aires-i nagykövetsé­gén. Fa Nándor, a 33 éves autodidakta hajó­építő és Gaál József, a 31 éves gépészmér­nök 1985 szeptember 26. óta rója az Ópe­renciás tengereket, nem titkoltan abban a reményben, hogy Magyarország történeté­ben példátlan vállalkozásukat sajátjaként ismeri el egy ország, egy nemzet. A Hom-foknál egy pohárka tengervíz­zel koccintottak egymás egészségére, s a megtett útra. Nem sejthették, hogy ez csak olyan aperitif lesz többszöri borulásaik előtt argentin vizeken, a Horn-fok és Mar del Plata között A harmadik boruláskor, amikor is a Szent Jupát a szó szoros ér­telemben fejreállt, Fa Nándor kirepült a hajóról, és csak biztonsági kötelének segít­ségével tudott újra fedélzetre evickélni. Rádiójuk, videokamerájuk teljesen elázott. Fizikai állapotuk is igen megromlott, a borulás utáni rendrakás is rendkívül igénybe vette szervezetüket. 68 napig ha­józtak, míg Üj-Zélandról az 50—51. szé­lességi fok között haladva a Hom-fok megkerülésével eljutottak a „jó szelek" városába, Buenos Airesbe. Elég sokat szenvedtek a hidegtől. (8—10 Celsius fok. ám rendkívül magas páratartalom). Most nagyon élvezik a 25—28 fokos argentin őszt. Mindketten lesültek, ellenállhatatlan étvágyat éreznek a friss földi javak iránt. Magány a tengeren? — tagadják. Inkább azok között érezhették kissé magányos­nak magukat, akik odahaza lefitymádták nagyszerű vállalkozásukat, s inkább meg­nehezítették életüket, mintsem közös ügy­ként kezelték volna vállalkozásuk sikerét. Hálásan szólnak a kivételekről is, s arról a sok száz emberről, akik másfél évi ka­landozásuk alatt rádióamatőrként, postás­ként, vagy egyszerű levélíróként hírekkel látták el őket az otthonról, szeretteikről, s a magyarokról szerte a világon. Igv érte­sülhetett Gaál József Tasmaniánál arról, hogy 1986. május 16-án 3,60 kg-os gyerme­ke született Székesfehérváron. Sidneyben már karjába is vehette a három hónapos csecsemőt. „Nem tudhatom, milyen apává lenni egy szülőszoba előtt” — mondja, s bizalmasan elárulja, hogy a hajónaplón kívül személyes naplót is vezet. Talán egy várva-várt útikönyv irigylésre méltó for­rásaként? Igenlően bólint. Ez az egész egyéni vállalkozásként indult, de ma már ennél több — mondja. Felelősséget érez a folytatásért. Ismereteiket, tapasztalataikat szeretnék megosztani az esetleges újabb vállalkozókkal. Hogyan alakul a jövő? Gaálnak immár a családot is számításba kell vennie. De életét ő sem tudná elképzelni hajózás nél­kül. Talán majd később, ezúttal nyugat felé, a Panama-csatornán át. Fa azt is elárulja az MTI dél-amerikai tudósítójá­nak, hogy 1990-ben szeretne indulni a Föld körüli Solo -versenyen. Bár előttük még az Atlanti-óceán.' úgy érzik, a nehezén már túljutottak. Körül­belül egy hónapot töltenek Argentínában, majd a Szent Jupát kifut San Fernandó- ból, a Tigre torkolatából és Montevideót veszi célba. Onnan Rio de Janeiro a kö­vetkező állomás, kirándulás Sao Pauló- ban. majd Rióból a dél-keleti passzáttal irány a Zöld-foki szigetek és Gibraltár. A kör Opatijánál zárul be, s talán az őszi BNV-n a Szent Jupátot is megtekintheti a látogató. Ha álmuk valóra válik, és sze­rencsésen célba érnek, szeretnének vala­mit azoknak is adni, akik legfeljebb lélek­ben tudnak együtt szárnyalni a Szent Ju­pát hajósaival. Pravda-cikk a népgazdasági tervezésről Cselekvési program, vagy formalitás? A tervet nem szabad szem­beállítani a gazdasági elszá­molással, ahogy ezt néha nemcsak egyes publicisták, de közgazdászok is teszik. Nem szabad a terveket ké­szítő egyes szervek dolgozói­nak hibáit és hozzá nem ér­tését magának a tervezésnek, a tervszerű gazdálkodásnak a rovására írni — állapítja meg a Pravda hétfői vezér­cikke. A lap elismeri, hogy sok gazdasági nehézség a ter­vezés szervezésében történő számítási hibák következmé­nye. A tervezés hiányosságai azonban nem szüntetik meg annak pozitív lényegét, nem teszik kérdésessé a szocia­lista gazdaság tervszerű fej­lesztésének szükségességét. Terv nélkül nem lehetsé­ges hozzáértő gazdálkodás, de természetesen jónak kell lennie, nagy elemző és tudo­mányos munkára kell épül­nie magának a tervnek. A tervnek törvényereje van, er­re hivatkozva azonban nem igazolható a kezdeményező­készség, a szocialista vállal­kozókedv hiánya — hangsú­lyozza a Pravda. A terv tekintélyét az ha­tározza meg, hogy képes-e gazdasági cselekvési prog­rammá válni, vagy csupán formális marad, amelynek alárendelik a munka ered­ményeit. Előfordul, hogy a nagy horderejű kérdések át­tekintésekor a tervezők olyan előírások rabjaivá vál­nak, amelyeket maguk al­kottak meg, s amelyeket már régóta a korszerű körülmé­nyeknek megfelelő új elvekkel kellene felváltani. Ugyanak­kor, mint azt az SZKP KB januári ülése megállapította, a tervezőszervek átalakítása lassan halad, elmarad a ter­melési szféra átalakításától. Kína 11 kormánybeszámoló vitája A kormánybeszámoló, amelyet Csao Ce-jang mi­niszterelnök terjesztett elő a kínai parlamentben, az or­szág valóságos helyzetét tük­röző, reális és korrekt elem­zés. Legfőbb jellemzője a tények tiszteletben tartása, s az eredmények mellett a problémák és a hiányossá­gok őszinte és nyílt feltárá­sa — mutatnak rá a kor­mányfői beszámoló csopor­tos vitáiban a Kínai Orszá­gos Népi Gyűlés és a kínai Népfront képviselői. A vitában felszólalók ál­talában helyeslik a beszámo­lóban felvázolt kettős cél­kitűzést, amely szerint foly­tatni kell Kínában a gazda­sági reformot és a külvilág felé nyitás politikáját, és egyidejűleg következetes és kitartó harcot kell vívni az ország politikai stabilitását és egységét veszélyeztető burzsoá liberális irányzat el­len. Odesszai ítélet Tizenöt év a kapitányoknak Hanyagság, a szolgálati kötelmek teljesítése közben elkövetett, sok személy halá­lát okozó gondatlanság vét­kében találta bűnösnek a szovjet legfelsőbb bíróság büntetőjogi kollégiuma Vik­tor Tkacsenkót, a „Pjotr Vaszjov” teherhajó volt ka­pitányát és Vagyim Makaro- vot, az „Admiral Nahimov” személyszállító hajó volt ka­pitányát: mindkettőjüket 15 évi szabadságvesztésre ítél­ték, mellékbüntetésként pe- dik 40—40 ezer rubel kárté­rítésre kötelezték őket. Az ítéletet hétfőn hirdették ki Odesszában. A két hajó 1986. augusztus 31-én ütközött össze a feke­te-tengeri Novorosszijszk kö­zelében, s 398 személy vesz­tette életét. NIITO-közvetítési ajánlat Athén elutasította, Ankara elfogadta Az athéni kormány eluta­sította, az ankarai elfogadta Lord Carrington NATO-fő- titkár közvetítési ajánlatát a görög—török vitában. A kétféle választ Lord Carrington ismertette hétfőn Brüsszelben, miután a NATO tanácsa brüsszeli rendkívüli ülésén a két tagállamot vi­tájuk békés rendezésére szó­lította fel. Alkatrész ellátási gondjait megoldja Szolnokon az ÉGV kihelyezett raktára a Szolnok megyei Á£v Vércse u. 17. szám alatti telepén azonnal vagy előre leadott alkatrész megrendelése alapján kiszolgáljuk. EO 2621/A, P—603, T—174/2, betonkeverők, tur- bosol, kompresszor, kangó, flex, hilti stb. Nyitva: hétfőtől—péntekig 08—15 óráig. Telefon: 17-550/24 Levélcím: 5000 Szolnok, Vércse u. 17. Telex: 023-305 Simó Endre II Szovjetunió kész a békés vetélkedésre

Next

/
Thumbnails
Contents