Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-31 / 76. szám
1987. MÁRCIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szövettant vizsgálat Övön aluli ütés és verseny Beszélgetés Bognár Ferenccel a Május 1. Ruhagyár vezérigazgatójával A nagyüzem immár 35 éve — egészen pontosan 1952-ben a nemzetközi munkásosztály ünnepén — vette fel a Május 1. Ruhagyár nevet. Persze, azelőtt is létezett a budapesti cég, hiszen jogelődjét még az Osztrák— Magyar Monarchia idején alapították. A fővárosban, a Nagyvárad tér közelében lévő Elnök utcai épületegyüttes még most is a régi, ám természetesen azóta bővítették, s belülről szinte minden újjászületett. Ott beszélgettünk a 3500 dolgozót foglalkoztató cég jelenlegi gondjairól, feladatairól, a magyar ruházati ipar helyzetéről Bognár Ferenccel, a gyár vezérigazgatójával. Szolid munkanélküliség? Sokan és már — Abból a székből, amelyben ön ül, nyilván jobban belelát a magyar ruhaipar kártyáiba. A tavalyi adatokat nem ismerem, de 1985- ben — ha jól tudom — 2 százalékkal csökkent a belkereskedelemben a lakosság részére eladott ruházati cikkek mennyisége. Gondolom, ez nem azért történt így, mert az ipar nem gyártott eleget, hanem azért, mert kevesebb ruhaneműt vásároltak az emberek. — Tény, hogy Magyarországon a ruházati forgalom össszességében csökken — kezdte válaszát a vezérigazgató — azonban az is megfigyelhető, hogy a vásárlók a drágább és jobb minőségű termékeket keresik, hisz úgy vannak vele, hogy ritkábban vesznek valamit, de az legalább divatos és tartós legyen. Persze, nincs is ezen semmi csodálkozni való, hiszen az ország jelenlegi gazdasági helyzetéből adódóan, meg egyébként is, a magyar ember olyan, hogy hagyományosan többet költ élelmiszerekre és élvezeti cikkekre mint az öltözködésre. S ezek mellett a lakások berendezése, a gépkocsi fenntartása, a külföldi utazás, a könyvvásárlás is jelentős költségeket emészt föl. S ha még ezek után marad valami pénz, abból esetleg ruhaneműt vesznek az emberek. Ugyanakkor manapság megfigyelhető egy érdekes jelenség: örvendetes, hogy évente egyre több magyar állampolgár utazik külföldre. Tavaly például 5 millióan — tehát a lakosság fele — töltötte szabadságának egy részét az ország határain túl. S a tapasztalatunk az. hogy akik kinn járnak külföldön, azok közül csaknem mindenki hoz magának legalább egy inget vagy blúzt, s minimum egy méter ruhaanyagot. Könnyű kiszámolni, hogy az 5 millió inget, s ugyanannyi blúzt vagy 5 millió méter ruhaanyagot jelent, ami tulajdonképpen egy ruhagyár telj« évi termelését is kiteheti. Nos, többek között ez is közrejátszik a forgalom csökkenésében, amit a Május 1. Ruhagyár is megérez. Talán elég annyit megemlítenem, hegy amíg 1983—84-ben a belkereskedelem részére évenként 1 millió 300 ezer felsőruházati terméket — így például kabátot, kosztümöt, női ruhát — gyártottunk, addig jelenleg már csak 800 ezret készítünk. — Ezeken túl a csökkenésben nem játszik szerepet az a tény, hogy Magyarországon túl magasak a ruhaneműk árai? — Dehogynem! Ebbe viszont nekünk nincs beleszólásunk, ugyanis az árarányokat nem az ipar határozza meg, mivel a ruházati termékek árának kialakítása a magyar árpolitika részét képezi. — Pedig ma már a piac is alakíthatja valamelyest az árakat, mint ahogy meg is teszi azt. Hiszen gombamódra szaporodnak a divatot érzékenyen követő butikok, s egyik-másik állami üzletben föltűnnek jó fazonú importáruk is. Mennyire érzik önök a versenyt? — A versenyre szükség van, mivel az a jobb minőségű, divatos, korszerű és olcsóbb termékek előállítására ösztönzi a gyártót. De például úgy mint tavaly, amikor különböző indiai ruhákat, ingeket hoztak be az országba, s mi erről már csak akkor szereztünk tudomást, amikor az import áruk megjelentek a boltok polcain: nos ez inkább övön aluli ütés, mint verseny. Ami pedig a butikokat illeti: a divathoz értő, az elsődleges divatot képviselő butikok létezésével egyetértek. Azokkal viszont nem, amelyek a gyors meggazdagodás reményében az ízléstelenebbnél ízléstelenebb termékeket kínálják, semmibe véve a minőséget. A mi termékeink minőségét többször és többfelől is ellenőrzik, ugyanakkor a butikos olykor akármilyen ellenőrizhetetlen bóvlit is eladhat óriási pénzekért. — Manapság gyakran hallani olyan véleményeket, hogy a hazai divat nem mindig követi a legújabb igényeket. Mi erről a véleménye? — Ezzel én nem teljesen értek egyet, s gondolom, hogy ez a vád nem is nekünk szól. Megmagyarázom miért: nálunk a gyárban amíg egy ötletből termék lesz, maximum három hónap telik el. Korszerű számítás- technikai központot alakítottunk ki, ahol ügyes masinák gyorsan és pontosan szerkesztik a modelleket, s hogy termékeink divatosak és kelendőek, bizonyítja az is, hogy szezon után szinte egy sem marad vissza a boltok polcain. Külön marketing osztályunk dolgozik, s szerte az országban 14 üzletünk is van. Ezeket azért tartjuk fontosnak, mert tőlük azonnali visszajelzéseket kapunk. Hiszen amit ott elkapkodnak, nekünk azt kell gyártani. Ami esetleg késleltetheti egy-egy új termékünk kereskedelemben való megjelenését, az komolyabb dolgokra vezethető vissza. Nevezetesen arra, hogy nincs meg a megfelelő háttéripar. Hiszen ha zipzár van, akkor cérna nincs, vagy éppen gomb után kell szaladgálnunk. — Mindezek ellenére bizonyára Önök is törekszenek az export növelésére, hiszen a termékek igazi megmérettetésének színhelye mégiscsak a világpiac. A gyár termékeinek hány százaléka kerül külföldre, a szocialista és a tőkés országokba? — Nálunk az exportra termelés nem új dolog, hiszen a gyár termékei már az ötvenes évek közepétől folyamatosan jelen vannak a külföldi piacokon. Jelenleg az ösz- szes termelésünk 40 százalékát a tőkés, 10 százalékát pedig a szocialista országokban értékesítjük. Ott vagyunk Európa csaknem minden országában, de Japánba és az USA-ba is szállítunk bundákat. A gyár tavalyi 1 milliárd 500 milliós termelési értékéből 10 millió dollárt tett ki a tőkés és 2 millió 700 ezer rubelt a szocialista export. — Kilenc — így a Budapesten, Cegléden, Szolnokon, Komlón, Marcaliban, Térképén, Karódon, öreglakon és Dorogon lévő — gyáregységükből kettő Szolnok megyében található. Hogyan ítéli meg e két gyáregység tevékenységét, s miben látja a továbblépés lehetőségét? — Gyáregységeink között a szolnokiak teljesítménye a legjobb. Hiszen az ott dolgozók egyaránt alkalmasak bőr, szőrme és textiláruk jó minőségben és határidőben való előállítására. Éppen ezért a vállalati vezetés egyszerűsítése, korszerűsítése érdekében az idén január elsejétől a túrkevei gyáregységet is a szolnokiak irányítják. Túr- kevén a jövőben növelnünk kell a gyártási technológia kultúráját, amely a szakmunkásképzéssel s a vezetés színvonalának emelésével érhető el. Nagy gondunk, hogy Szolnokon a vasalógépeink elhasználódtak. és sajnos nem tudom megmondani, hogy azokat mikor tudjuk felújítani. Mindezek ellenére a másfél milliárdos termelési értékünk 20 százalékát Szolnokon és Túr- kevén teremtik elő, s ha ezen belül a bőráruk termelését nézem, akkor az egyik legnagyobb bevételt a szolnoki gyár kollektívája hozza. Négynapos tanácskozáson Téma: a magyar szoftver Hétfőn nemzetközi tanácskozás kezdődött a számító- gépes szoftverrel kapcsolatos magyar kutatási-fejlesztési tevékenységről a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A csütörtökig tartó rendezvényen tíz európai országból érkezett egyetemi hallgatók és szakemberek cserélik ki tapasztalataikat a szoftverkutatás legújabb irányzatairól, s megismerkednek a magyarországi eredményekkel is. A rendezvénysorozat nyitó előadását Hrotkó Gábor, a Központi Statisztikai Hivatal főmunkatársa tartotta. Elmondotta : Magyarországon az elmúlt 15 év során jelentősen fejlődött a számítógépes programok előállítása. Ugyanakkor gondot jelent, hogy hiányzik a szoftverkészítés technológiai bázisa, s piacuk sincs a számítógépes programoknak. így a szoftverkészítők elsősorban az egyedi igényekhez igazodva készítik termékeiket, ami megdrágítja a munkát. A Központi Statisztikai Hivatal olyan, keretrendszerek gyártásának, forgalmazásának megszerzéséhez látott hozzá, amelyek több helyen fel- használhatók, elősegítik egyebek között a program- fejlesztő munka gépesítését. A tanácskozással egyidő- ben látogatókat kiállítás is várja, amelyen a magyar szoftvertermelés és -kutatás eszköztárát, korszerű számítástechnikai eszközöket mutatnak be. Kötvényekből, hitelből Új buszokat vásárolnak Elavult autóbuszparkja korszerűsítését az idén hitelből folytatja a debreceni Hajdú Volán Vállalat. A vásárlásra a Hajdú Volán hitelt kért a Magyar Hitel Bank Rt. debreceni igazgatóságától, s a pénzintézet vállalta azt is, hogy úgynevezett társfinanszírozás keretében pénzt folyósít a Volánnak. Partner volt ebben az Agrár Innovációs Bank debreceni kirendeltsége is. Az idén harminchétmillió forint értékben tizenkilenc új Ikarus autóbuszt vásárol a Hajdú Volán Vállalat. jó ideje mondogatják, hogy bizony nem ártana valami kis „szolid” munkanélküliség, afféle minimumra korlátozott tartaléksereg, kizárólag fegyelmezési megfontolásokból. S e nézet hívei mintha igazolva látnák magukat, mert hogy mostanság érkeznek — igaz: csak szórványosan — a hírek, amelyek szerint nemcsak a munkavállalók, de a munkáltatók is megpróbálják befolyásolni a munkaerőpiaci állapotokat. Most már csak két dolog tisztázandó: egyfelől az, hogy néhány vállalat néhány száz — vagy még ennél is kevesebb — munkavállalót érintő racionalizálási akcióból következtethetünk-e a hazai munkanélküliség reális veszélyeire; illetve az is tisztázandó, hogy a „fegyelmezési okokból” munkanélküliséghívők ugyan miként képzelik el azt a bizonyos „szolid”, „éppen hogy csak” munkanélküliséget? S legfőképpen: hogyan érvényesítenék ennek állítólagos fegyelmező erejét akkor. amikor a vállalatok munkaerőéhsége manapság is csillapíthatatlan, s amikor a munkaerőmozgás kezdeményezői változatlanul és szinte kizárólag a munkavállalók. még akkor is, ha nagyritkán a munkáltatók is kezdeményezőkként lépnek fel. Mindehhez tudni kell: nálunk a teljes foglalkoztatás fenntartása állami, kormányzati garancia ugyan, de azért — s ennek tudatosítására számtalan különleges módszer kínálkozik — ez ügyben a vállalatoknak is vannak tennivalóik. S ők persze nem ellenkeznek, mert ez ügyben is jobb a békesség. No már most: ha valamelyik vállalat nagy nehezen elszánja magát a jelentősebbnek ítélhető létszám-racionalizálásra. elbocsátásra, akkor ez — mint szokatlan jelenség — a közvéleményben kavar heves viharokat, vagy éppen kifejezett nyugtalansághoz vezet. És máris kész az egyébként torz következtetés: fölkészülhetünk a hazai munkanélküliségre. Fölkészülhetünk? Hadd kerüljem meg a kérdésre adandó választ némi kitérő kedvéért: Magyarországon ugyanis van munkanélküliség. Csak nem így hívjuk. ..Lokális foglalkoztatási feszültségekről”, vagy éppen „strukturális gondokról” beszélünk és joggal, mert a jelenség valóban nem általánosítható. Az ország északkeleti részére és néhány más mikrokörzetre korlátozódik. Magyarországon — s ezt kevesen tudják — munkanélküli segély is van, csak éppen senki nem veszi igénybe, mert ugyan ki és miért élne e lehetőséggel? Az ÁBMh Munkaügyi Információs Központjának legutóbbi jelentése szerint ugyanis Magyarországon, az elmúlt év végén több mint 80 ezer betöltetlen, tehát szabad munkahely volt, s alig nyolcezren kerestek maguknak megfelelő állást. És nem mellékes: az utóbbiak nyolcvan százaléka egy hónapon belül elhelyezkedett. Továbbá: Magyarországon az átlagos műszakszám mindössze 1, 2, miközben jelentős műszakpótlékkal csábítják az embereket a többműszakos munkahelyekre. Nem mennek, s ők tudják, hogy miért nem. de ha egyszer bármi okból is nem mennek, akkor mégse aggódjunk olyan kétségbeesetten az esetleges munkanélküliség miatt. A torontáli és a perzsaszőnyegek készítése mellett a Békésszentandrási Háziipari Szövetkezetben az utóbbi időben gobelint is szőnek, a második félévtől kezdve pedig értékes, régi szőnyegek restaurálását is vállalják. Egészen más kérdés, hogy vajon meddig tűrhető el — és egyáltalán: eltűrhető-e — a „kapun belüli” munka- nélküliség? Ha valóban komolyan vesszük a hatékonysággal kapcsolatban meghirdetett elveket, akkor ennek előbb-utóbb el kell vezetnie a haszontalan üzemrészék, vagy éppen egész üzemek, vállalatok fölszámolásához. Ha valóban a versenyhelyzet élénkítésére törekszünk, akkor ennek is oda kell vezetnie, hogy a piacon nem érvényesülő vállalat kíméletlenül elbukik, csődbe kerül. Ha valóban „rákapcsolunk” az üzem- és munkaszervezésre, akkor törvényszerűen el kell jutni a felesleges munkahelyek ezreihez és a felesleges emberek tízezreihez. S nekik bizony meg kell majd barátkozniuk, no nem a munkanélküliség, csakis a munkahelyváltoztatás gondolatával. A saját érdekükben is... No, de miért e kérdéssorozat — mondhatná bárki —, ha egyszer mostmár szokásos jelenség, hogy az ipari létszám tervidőszakról tervidőszakra jelentős mértékben — százezres nagyságrendekkel — csökken. És senki nem maradt munka nélkül. Legtöbbjüket felszívta a szolgáltató ágazat, — ahol még mindig kínzó a munkaerőhiány —, s persze a nagyipar egyre hangosabban panaszkodik a kisvállalkozások munkaerőelszívó hatása miatt is. És mindez még mindig nem a tervszerűen befolyásolt, központilag kezdeményezett, inkább csak a spontán kezdeményezésű mozgások eredményeként. Csakhogy e spontán mozgás gazdaságfejlesztő sikerében most már aligha bízhatunk. És hát ezért, hogy az államigazgatás és a gazdasági rányítáq a kívánatos célok irányába próbálja terelni a munkaerőmozgást, egyúttal megteremtve ennek feltételeit is; az átképzési segélyt, az újraelhelyezkedé- si támogatást, a meghosszabbított felmondási időt és a többit. Tehát segítséget adva. de egyúttal — közvetett módon — figyelmeztetve is: olyan korban élünk, amikor az egyszer megszerzett — és ugye. milyen könnyen megszerzett? — munkahely nem jelent életre szólóan érvényes munkalehetőséget, mint ahogy a valamikor megszerzett — és gyakorta jaj de elavult — szakismeret sem jelent garanciát arra. hogy maradhatunk ott, ahol — netán éppen a kényelmességünk okán — maradni szeretnénk. Egyébként milyen érdekes: egy korábbi vizsgálat szerint a megkérdezettek szinte valamennyien ellentétesnek tartják a munkanélküliséget a szocialista társadalom ideológiájával, ugyanakkor majdnem mindenki sürgeti a munkanélküliség gyakorlati megvalósítását. Mondván: ily’ módon köny- nyebb lenne megszabadulni a lógásoktól, s könnyebb lenne megszilárdítani a munkafegyelmet. A kormányzat nem így gondolkodik, mert úgy véli, hogy fel kell végre készülni a hatékonyság követelményeinek érvényesítésére, de ezzel együtt meg kell teremteni a tervszerű és a szervezett munkaerőátcsoportosítás feltételrendszerét. És ki tagadhatná: máris történtek ez ügyben nagyon jelentős intézkedések. Az erdélyi mesterek által alapított szövetkezet szőnyegszövői ma is a hagyományos technikával dolgoznak, s hogy igen magas színvonalon, azt a nemzetközi kiállításokon kapott elismerések is igazolják. Nagy Tibor A Mátraalján, az Abasári Rákóczi Termelőszövetkezet 450 hektáros szőlőjében az időszerű tavaszi munkákat végzik a szövetkezet dolgo zói. A kemény hideg után most gondosabb munkát igényelnek a tőkék. Sok múlik azon, hogy a szőlőben dolgozó asszony-brigádok mennyire ismerik fel a fagykárt, hogyan kötik a szálvesszőket. Gondos munkával a természet okozta károk még csökkenthetők. A képen: a sárhegy tövében, a Bicska-dűlőben az olaszrizling szálvesszőit kötözik (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) Vértes Csaba Szönyegszövés Hagyományos technikával
