Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

2 SZOLNOK MEGYEÍ NÉPLAP 1987. MÁRCIUS 30. Megáll! a hajé? A Sismik—1 nem egysze­rűen egy kutatóhajó a sok közül. A török lobogó alatt, hadihajóktól kísérve az Égei-tenger felé indult jár­mű a hét végén fontos sze­repet kapott a világpolitiká­ban: miatta robbantak ki a török—görög ellentétek, mi­atta helyezték riadókészült­ségbe mindkét állam hadse­regét és flottáját, s miatta nem aludtak szombat—va­sárnap a NATO vezető poli­tikusai. Az események ala­kulását most még nehéz len­ne előre látni, az azonban sokat mond, hogy Athénben szinte háborús hangulat tá­madt, megindult a felvásár­lás és az ENSZ-főtitkár szin­te kétségbeesett hangnem­ben kérte a fe’eket maximá­lis önmérsékletre. A Balkán mindig is szá­mos feszültség színhelye volt, így a török—görög el­lenségeskedésnek is évszá­zadosak a hagyományai. Az utóbbi évtizedekben össze­sen hat olyan kérdéscsoport alakult ki, amelyekben eltér egymástól a két ország állás­pontja: Görögország szeret­né kiterjeszteni mintegy * 2000 szigete körül a felség­vizek határát, ám Ankara ellenzi ezt, mivel így az Égei-tengier jórésze Athén fennhatósága alá kerülne; vita van a tengerfenék ás­ványkincseinek kiaknázásá­ról, nem egyezik a problé­máit rendezésének módjáról alkotott két vélemény sem: ellentétes a légtér megálla­pításához való hozzáállás; elkeseredett szócsaták foly­nak a ciprusi török jelenlét miatt; s Görögország nem vesz részt a NATO-hadgya- korlatokon, amíg ezekbe nem vonják be a Limnoszon állo­másozó csapatait, amit Tö­rökország élesen ellenez. A mostani válság végülis egy hosszabb ideje tartó er­jedési folyamat eredménye, s nem nevezhető váratlan­nak. A NATO déli szárnyá­nak régóta gyengéje a két ország viszonya, amihez most hozzájárulnak, hogy Spa­nyolország is szeretné csök­kenteni az amerikai támasz­pontokon lévő katonák lét­számát. Papandreu görög miniszterelnök ráadásul az­zal fenyegette meg Washing­tont, hogy bezáratja az Egyesült Államok görögor­szági támaszpontjait, ameny- nyiben a Fehér Ház nem avatkozik be Ankaránál az ügybe. Talán a támaszpontok különös fontossága miatt is van, hogy a Sismik—1 szom­baton utasítást kapott a megállásra és nem világos további úticélja sem. Való­színű, hogy a két NATO- szövetséges esetleges fegyve­res konfliktusa komoly ria­dalmat váltott ki Brüsszel­ben és Washingtonban is, s a politikusok most mindent elkövetnek a legrosszabb megakadályozásáért. Nem elhanyagolható az a szerep, amelyet a térségben az Egyesült Államok évtize­dek óta játszik. Mindkét fe­let fegyverzi (de főleg Tö­rökországot), s közben fel­használja a viszályt befo­lyásának erősítésére. Pa­pandreu fontosnak tartotta, hogy rögtön Szófiába küldje külügyminiszterét, s Ju­goszláviát is tájékoztassa a fejleményekről. Amennyire szomorú a helyzet ilyen fo­kú elmérgesedése, annyira kézenfekvő, hogy ki tudná lecsillapítani a kedélyeket is. Csakhogy ehhez Washing­tonnak végre határozottan állást kellene foglalnia, s feladni eddigi, kétkulacsos politikáját. Horváth Gábor lapán—amerikai chipháború Gazdasági büntető intéz­kedéseket rendelt el Japán ellen Reagan amerikai elnök. Az intézkedések értelmében százszázalékos vámot vet­nek ki egyes japán iparcik­kekre, főként olyanok­ra, amelyek mikrochipe- ket tartalmaznak. A vámok összege együttvéve évi 300 millió dollár lesz. Moszkvába érkezett a brit kormányfő Margaret Thatcher első találkozása Mihail Gorbacsovval és feleségével (Telefotó: MTI — KS) (Folytatás az 1. oldalról) utazott Meglátogatta a Szentháromság-kolostort, is­tentiszteleten vett részt, fel­kereste a (Zagorszkban mű­ködő) Moszkvai Teológiai Akadémiát, megismerkedett a városközpont épületegyüt­tesével. A házigazdák vil­lásreggelit adtaik a vendég tiszteletére. A nap második felében a brit kormányfő Moszkva egyik új lakótelepén, Kri- latszkojéban tett látogatást, ahol elbeszélgetett a város­negyed lakóival. Egyikük meghívására megtekintett egy lakást, a családnál ven­dégeskedett rövid ideig. Este, a Moszkvai Nagy­színházban Csajkovszkij „Hattyúk tava” című balett­jét tekintette meg Margaret Thatcher. A brit és szovjet zászlóval feldíszített közpon­ti páholyban a vendég mel­lett helyet foglalt Mihail Gor­bacsov és felesége, továbbá más szovjet és brit hivata­los személyiségek. Az elő­adás kezdete előtt a zenekar eljátszotta a brit és a szov­jet himnuszt. • • • A Moszkvában hétfőin sor- rakerülő szovjet—brit tár­gyalásokat nemcsak London­ban vagy a Szovjetunióban várják érdeklődéssel, hiszen a brit vendég mostani láto­gatását a legfontosabb prob­lémák alapos vizsgálata előz­te meg — írja vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A lap nem tagadja a két­oldalú kapcsolatok vonatko­zásainak fontosságát, ám fel­hívja a figyelmet arra, hogy a biztonsági kérdéseket ma senki sem kerülheti ki. Mar­garet Thatcher sem véletle­nül folytatott ezekről a kér­déseikről tárgyalásokat moszkvai útjának küszöbén Párizsban és Bonnban A megvitatandó kérdések­ben képviselt brit álláspon­tot a szovjet sajtóban Sir Geoffrey Howe fejtette ki a Novoje Vremja hasábjain. A konstruktív párbeszéd reményét hangsúlyozza a Szocialisztyicseszkaja In- dusztrija című napilap kom­mentárja, amely elsősorban a gazdasági kapcsolatokkal foglalkozik. Emlékeztet ar­ra, hogy Nagy-Britannda, a Szovjetunió egykori vezető tőkés kereskedelmi partnere 1983-ra a kilencedik helyre csúszott vissza. A politikai kapcsolatok is hűvösebbé váltak. A nemzetközi és az európai helyzet változásával a Thatcher-kormány prag- matikusabb álláspontra he­lyezkedett, a* 1983-ban hoz­zálátott a Szovjetunióval kapcsolatos irányvonala fe­lülvizsgálatához. Jelentős hatással volt erre a Legfel­sőbb Tanács Mihail Gorba­csov vezette küldöttségének 1984 decemberében tett nagy-britanniai látogatása. Ezúttal Moszkvában beiga­zolódik, hogy London őszin­tén óhajtja-e a rendszeres szovjet—brit párbeszéd fenn­tartását, a kölcsönös megér­tés erősítését. SZVSZIRODfl Tanácskozás Varsában Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti Világszövetség el­nöke szombaton Varsóban megnyitotta a Szakszerveze­ti Világszövetség irodájának 37. ülésszakát, amelyen a 200 millió dolgozót képvise­lő 90 szakszervezeti mozgal­mat összefogó szövetség 1990-ig szóló munkatervét vitatják meg. A Szakszervezeti Világszö­vetség XI. berlini kongresz- szusa óta eltelt időszakot és a szövetség legfontosabb célkitűzéseit Ibrahim Zaka- ria főtitkár ismertette. A beszámolót követő fel­szólalásokat is a világbéké­ért érzett közös felelősség hatotta át. Élesen bírálták a faji megkülönböztetést és az apartheidpolitikát, a szak- szervezeti jogok korlátozá­sát. Felmerült az is, hogy a szakszervezeti mozgalomnak növelnie kell aktivitását a világ egyes körzeteiben még ma is meglévő éhezés fel­számolására. Az ülésszak vasárnap az idei és az 1990-ig szóló mun­katerv, és a költségvetés el­fogadásával befejezte mun­káját. Fordulat az olasz kormány­válságban Meglepő hír érkezett Olaszországból: Francesco Cossiga köztársasági elnök egy neves kommunista poli­tikust, ráadásul — s ez ugyancsak újdonság — nőt bízott meg a kormányválság­ból kivezető út kitapogatá- sával: Nilde Jottit. A kommunista párt egyéb­ként egy olyan kormány megalakítását javasolta, amely a baloldali — köztük a kommunista — erőket is egyesítve nagyobb súllyal képviselheti a tömegek ér­dekeit. Hiszen végül is a kérdés az: a tömegek tűrési készségét mennyire veszik figyelembe. Erről — ha a puhatolózások eredménytele­nek — leginkább egy válasz­tás adhatna képet. PRÁGA A csehszlovák gazdasági mechanizmus átépítésében a konkrét. helyzet konkrét elemzésének lenini elvét kell alkalmazni — hangsúlyozta a szlovák újságíróik kong­resszusán elmondott beszé­dében Ludovit Pezlár, a Szlovák Kommunista Párt KB-titkára. VARSÓ Széles körű áremeléseket jelentettek be szombaton Lengyelországban. Vasárnap­tól, illetve április elsejétől drágulnak az alapvető élel­miszerek, a gépkocsi üzem­anyag, a cigaretták, a vodka, a szén, a földgáz, az elektro­mos áram, a központi fűtés és a melegvízszolgáltatás. MOSZKVA A közeli napokban hivata­los baráti látogatásra Cseh­szlovákiába látogat Mihail Gorbacsov, az SZKP Kb fő­titkára. Mihail Gorbacsov a CSKP KB meghívásának tesz eleget — jelentették be vasárnap Moszkvában. Washington 0 Fehér Ház elferdíti a szovjet javaslatot Reagan amerikai elnök a Fehér Ház által a hét végén közzétett írásos nyilatkoza­tában a Szovjetuniót azzal vádolta, hogy a közepes ha­tótávolságú nukleáris raké­tákról folyó genfi tárgyalá­sokon „korábbi álláspontjá­hoz képest visszalépett”. Az elnök a nyilatkozatot abból az alkalomból tette, hogy Genfben csütörtökön újabb szakasz fejeződött be a nuk­leáris és űrfegyverekről foly­tatott szovjet—amerikai tár­gyalásokon, nevezetesen a közepes hatótávolságú raké­ták kérdéskörében. A TASZSZ washingtoni tudósítója a nyilatkozatot ismertetve megállapítja, hogy az amerikai fél a kö­zepes hatótávolságú nukle­áris rakéták ügyében megál­lapodási készségét hangoz­tatja. Ugyanakkor a szovjet álláspont elferdítésére tö­rekszik, azzal, hogy valami­féle „új megközelítést” tu­lajdonít a szovjet félnek. A nyilatkozat szerint ez az „új megközelítés teljesen el­fogadhatatlan” az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Pontosabban, az amerikai vezetés ragaszko­dik ahhoz, hogy megállapo­dást a közepes hatótávolsá­gú nukleáris rakéták ügyé­ben feltétlenül összekössék a (rövid hatótávolságú) har­cászati-hadműveleti nukle­áris rakéták számának „kor­látozásával”. Kína a reformokról Szombaton délután több száz kínai és külföldi újság­író valósággal megostromolta kérdéseivel a kínai parla­mentben három miniszterel­nök-helyettes — Li Peng, Jao Ji-lin és Tien Csi-jün — kétórás közös sajtóértekez­letét. Jao Ji-lin több kérdésre válaszolva elmondotta, hogy Csao Ce-jang megmarad ket­tős tisztségében — azaz a mi­niszterelnöki és a pártfőtit­kári poszton egyaránt — a Kínai Kommunista Párt ez év őszén sorra kerülő, XIII. kongresszusáig. Li Peng, akit sokan a mi­niszterelnöki tisztség első szá­mú várományosának tekinte­nek Kínában, kérdésekre vá­laszolva közölte, hogy an­nak idején a Szovjetunióban egy egyetemen tanult Mihail Gorbacsovval, de személyes ismeretség nem fűzte őket egymáshoz. Tien Csi-jün, akitől meg­kérdezték, nem tart-e attól Kína, hogy a Szovjetunió maga mögött hagyja a refor­mokban, kijelentette: Kínát örömmel tölti el egyfelől az a tény. hogy a Szovjetunió el­indult a reformok útján, másfelől az az eltökéltség is, amelyet tanúsított a reformok valóra váltásában. Tien Csi-jün azt is közöl­te a sajtóértekezleten, hogy Kínának a múlt év végén 20,6 milliárd dollár külföldi adós­sága volt. Chilei rendőrök elhurcolnak egy a Pinochet-rendszer ellen tüntető asszonyt Santiagóban (Telefotó — KS) Milyen volt May Károly? Hetvenöt évvel ezelőtt, 1912 már­cius 30-án hunyt el Kari May német író — vagyis May Károly — a „Win­netou”, az „Ezüst tó kincse” és más sikerkönyvek szerzője, a világiroda­lom egyik legellentmondásosabb alakja. Magánemberként és alkotó­ként egyaránt ellentmondásos volt. Életpályája is csupa szélsőség: fe­neketlen nyomorból vezetett dúsla- kodásba. Szegény takács ötödik gyermekeként született az érchegy- ségbeli Emstthalban, 1942-ben, két évvel a sziléziai takácsok kétségbe­esett éhséglázadása előtt. Kilenc kis­testvére halt meg a család nyomorú­ságos életkörülményeinek áldozata­ként. Gyermekkorában May Károly öt évig nem látott, a hiányos táp­lálkozás következtében vesztette el szeme világát. Ezzel szemben élete utolsó másfél évtizedében már több­szörös milliomos és Németország, sőt talán egész Európa legsikeresebb írója volt. A Drezda melletti Rade- beulban, legkedvesebb regényhősé­ről — Old Shatterhandről — elne­vezett fényűző villájában érte utói a halál. Lelkialkatát is kiáltó szélsőségek jellemezték. Egyfelől — a gyermek­kori szenvedések maradandó nyo­maként — sokféle idegbetegség kí­nozta, hisztériája élete végéig elkí­sérte; vonzódott a misztikumhoz, „mély ismereteket” szerzett a szel­lemidézés „tudományában”, még egy spiritiszta világkonferencián is részt vett. Másfelől kivételesen világos el­me volt, dús képzelettel és {járatlan emlékezőtehetséggel megáldva. Gaz­dag és sokirányú ismereteit java­részt önképzéssel szerezte. Ellentmondásos volt szépirodalmi és publicisztikai tevékenysége is. Egymástól ugyancsak távol eső mű­fajokban alkotott: írt sikamlós pony­varegényeket és katolikus lapok számára ájtatos cikkeket, bárgyú, falusi életképeket és filozofikus el­mélkedéseket. Útleírásait és indiántörténeteit — életműve legismertebb részét — szintén kettősség jellemzi: egyfelől izgalmasak, fordulatosak, elragad­ják a képzeletet. E műveit kifino­mult pszichológiai érzékkel úgy írta meg, hogy az olvasó azonosnak érez­hesse magát a makulátlan, jellemű emberfeletti adottságokkal megáldott főhőssel. Irodalmárok és lélekbúvá­rok szerint éppen ebben rejlik írá­sainak roppant vonzereje. Másfelől kiábrándítóan igénytelen bennük az ábrázolás, naivan egysíkúak a jelle­mek ; a regényalakok cselekedetei pszichológiailag teljesen motiválat­lanok. További szembetűnő ellentmondás életművében, hogy miközben irodal­mi munkássága fő célját egy ma­gasztos erkölcsiség hirdetésében lát­ta, ő maga számtalanszor vétett az erkölcs elemi törvényei ellen. Erköl­csi tanításának lényegét így foglalja össze élete vége felé: „Munkásságom üzenet az ifjúság­hoz: Legyetek bátrak, becsületesek és hűségesek, mint Old Shatterhand, akkor minden reményetek valóra válik!” Élete azonban e kenetes tes­tamentum tagadása: többszörösen visszaeső tolvaj, javíthatatlan szél­hámos, hűtlen barát és férj volt. Hét és fél évet töltött börtönben — looás és agyafúrt szélhámosság miatt. Hu­zamos ideig praktizált például or­vosként, minden előképzettség nél­kül, máskor pedig — végrehajtónak adva ki magát — a maga számára foglalt le vagyontárgyakat, öt éven át gyártotta az útleírásokat ameri­kai, közel-keleti és balkáni „utazá­sairól”. A közönség falta ezeket a „minden korábbinál hitelesebb” le­írásokat, s csak két és fél évtizeddel megjelenésük után tudta meg, hogy szerzőjük nem járt sem itt, sem ott, sem amott, hanem — hatalmas ol- vasmányauyagára és eleven fantá­ziájára támaszkodva — képzelt uta­zásait írta meg. Hívei azzal mente­gették kisiklásait, hogy a nyomorú­ság vitte a rosszra. Kegyesen elnéző érvelésüknek azonban ellentmond az a tény, hogy May Károly vagyonos emberként se tudott lemondani ki- sebb-nagyobb svindlijeiról. Már mil­liomos volt, amikor lősörényt adott el egy relíkviagyűjtő Winnetou-hí- vőnek a gáncsnélküli indián lovag haj tincse gyanánt. Életműve tehát bőven ad okot vi­tákra. Egyvalami azonban nem vi­tás: az átütő siker. Művei közel száz­millió példányban jelentek meg, és a világ huszonöt nyelvére fordították le. Huszonnégy művéből készült film, egy tucatból hangjáték. Éven­te rendeznek „Kari May szabadtéri játékokat” az NSZK-beli Bad Se- gebergben. Kari May múzeum mű­ködik az NDK-bel.i Radebeulban és az NSZK-beli Bambergben; 1969-ben Nyugat-Berlinben — 14 ország ezer képviselőjének részvételével — még nemzetközi, Kari May-társaság is alakult. Barta György

Next

/
Thumbnails
Contents