Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-30 / 75. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1987. MÁRCIUS 30. Országos nyelvművelő verseny a megyeszékhelyen Az emlékplakett, amelyet többek között Gálik Sarolta és Velkei Tamás vehetett át Vincze Sándortól, a megyei tanács osztályvezetőjétől (Folytatás az 1. oldalról) iskolában illetve az úttörőházban. A verseny vasárnap szóbeli vetélkedővel folytatódott. Akárcsak az írásbelin, ezúttal is nyelvhasználatból, nyelvhelyességből, helyesírásból vizsgáztak a diákok. Méghozzá egy országos versenyhez méltó színvonalon. így aztán nem volt könnyű dolga a bíráló bizottságnak — amelyeket neves nyelvészek Hernádi Sándor és Szűcs László irányítottak — a minősítésben. A verseny két kategóriájában — 5—6. osztályosok, illetve 7—8. osztályosok — az első tíz-tíz tanuló vehette át a Verseghy Ferenc Emlékérmet, Simon Ferenc szobrász- művész alkotását. A Szolnok megye képviseletében versenyző diákok közül Velkei Tamás, a Törökszentmiklósi Rózsa Téri Általános Iskola hatodikosa (tanára Szakái Károlyné) és Gálák Sarolta, a Szolnoki Költői Üti Általános Iskola hetedik osztályosa (tanára Molnárné Büttner Mária) végzett az első tíz között és vehette át az emlékérmet. Az emlékérmen kívül könyv- illetve pénzjutalomban, s emléklapban részesítették az első országos Verseghy nyelvművelő verseny résztvevőit. A magyar nyelv hete alkalmából Szolnokon rendezett Verseghy tudományos ülésszak szombaton előadásokkal folytatódott. Verseghy utolsó nagy művének, a Káldi-féle bibliafordításnak nyelvi és művelődéstörténeti vonatkozásait Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa elemezte. A fordítás leglényegesebb vonása — szögezte le az előadó — a költőiség. Hiszen Verseghy a bibliát költészetként fogta fel, s ennek az álláspontnak megfelelően a fordítást is költőien végezte el. Verseghy magyar nyelvű nyelvtankönyvéről Fried István kandidátus, a szegedi egyetem tanára tartott előadást. A tankönyv jól tükrözi Verseghy nyelvről alkotott felfogását, grammatikai elképzeléseit, s ebből adódnak hiányosságai illetve erényei is. Mindezzel együtt azonban a tankönyvet a legsikeresebb nyelvészeti munkái között tartja számon a szaktudomány. Verseghy csaknem kilenc évet töltött a grazi, kufsteini és a spielbergi vár börtönében forradalmi nézeteiért és a Martinovics-mozgalomban való aktív részvételéért. Szabadulása után sokoldalú irodalmi és tudományos munkában keresett kárpótlást. 1804-ben jelent meg a Rikóti Mátyás című verses epikaii műve, amelyet Vargha Balázs irodalomtörténész méltatott az ülésen. Rikóti, az ezermester kántor története nem aratott sikert a kor olvasói körében. Kétségtelenül nehezen olvasható, elsősorban a kevésbé szerencsésen megválasztott versforma miatt. A kor kritikájával ellentétesen azonban a mű erényei közé tartozik a humor, a szellemesség, a mozgalmasság, s mindez Verseghy képzelőerejét, éleslátását dicséri. A műben található énekvers fordítások pedig egyenesen felülmúlják Csokonai hasonló munkáit. A Verseghy-kutatás újabb, rendkívül érdekes eredményeiről számolt be a tanácskozáson Kaposvári Gyula nyugalmazott megyei múzeumigazgató. Előbb a Verseghy család vagyoni helyzetére vonatkozó újabb adatokat tette közzé — ezekből az derül ki, hogy a család valójában nem volt szegény —/ majd Verseghy Porthan finn nyelvész professzorhoz írt 1794-ből származó levelét ismertette. A levél, — amelyben Verseghy adalékot szolgáltat a magyar nyelvről a furkui egyetem neves finn— magyar nyelvrokonság kutatójának — hollétét Kaposvári Gyula fedezte fel, s kért róla másolatot a Helsinki Egyetemi Könyvtártól. A finn kutatók azonban az eredeti levelet is hazaküld- ték Verseghy szülővárosába, így a páratlan értékű nagy terjedelmű latin nyelvű levélről hasonmás kiadást készíthetett a Damjanich Múzeum és a megyei könyvtár, amellyel megajándékozták az ülésszak résztvevőit. A Verseghy korát idéző formátumú, szép kiadvány mellett egyébként megvásárolhatta a tanácskozás közönsége a megyei könyvtár korábbi Verseghy-kiadvá- nyait, illetve a legújabbat az Értekezés a szentírás magyar fordításáról című művet, amelyet Bartha Lászlóné, Borók Imre és Győri Gyula fordította le latinról magyarra. Szurmay Ernő nyugalmazott könyvtárigazgató említést tett előadásában a könyvtár gondozásában megjelent Verseghy-kötetekről is, miközben Verseghy szolnoki utóéletét elemezte, különös tekintettel a halálát követő egy évszázadban 1926-ig. A tudományos ülésszakon pénteken és szombaton ösz- szesen nyolc, újdonságokat is tartalmazó előadás hangzott el, s várhatóan a közeljövőben kötetben is megjelenik majd a tanácskozás anyaga: T. G. Fotó: Korényi Éva Tervszerű vadgazdálkodás, példás közösség Jákóhalmivadászok zárszámadása Húsvéti csokoládékból Kellő mennyiség, bőséges választék A tavalyinál nagyobb mennyiséget és szélesebb választékot kínál az idén a kereskedelem húsvéti csokoládé figurákból és díszes húsvéti csomagolású táblacsokoládékból, desszertekből, amelyeknek nagy része már a raktárakban, illetve az üzletekben van. összesen mintegy 1750 tonnát, az elmúlt évinél 4—5 százalékkal többet hoznak forgalomba a közkedvelt húsvéti édességekből. Különösen a figurák választéka gyarapodott: ezúttal 32 féle közül válogathatnak a vevők. A hatféle újdonság közt több az elegáns csomagolású, de van például fólia nélküli, dobozba csomagolt csokoládényúl is. A kis méretű — 2—9 dekás —, valamint a nagy — 33—63 dekás — figurákból körülbelül annyi lesz mint tavaly, a 11—25 dekás, közepes méretű csokoládé nyulak, bárányok, tojások mennyisíége azonban lényegesen gyarapszik. A Jászjákóhalmi Béke Vadásztársaság szombaton délután tartotta az évadzáró közgyűlését. A Jászjákóhal- ma határában, Jászdózsa illetve Jászapáti és Jásztelek területének egy részén, ösz- szesen 9 és félezer hektáron gazdálkodó társaság eredményei vadászkörökben ismertek a megye határain túl is. Az intéző bizottság beszámolója és Fejes Sándor, a vadásztársaság elnöke szóbeli kiegészítésében most is figyelemre méltó sikerekről szólt. A 3,2 milliós árbevételi tervüket 110 százalékra teljesítették a múlt évben. A három millióra tervezett kiadásaikat pedig 14 százalékkal csökkentették. A negyvenhét tagot számláló társaság nem hagyatkozott a kedvező adottságokra, hanem az eredményeket tudatos, tervszerű vadgazdálkodással alapozták meg. A bevételek fő forrásai az élő nyúl befogások és a nagyterítékű fácánvadászatok voltak. Az elmúlt szezonban több mint 1300 élő nyulat szállítottak a Vadex- nak. A fácánoknál a megye más társaságaihoz hasonlóan a természetes szaporulat elmaradt a várt és becsült mértéktől, de ezt fácánneveléssel pótolták. Tizenötezer napos csirkéből több mint 14 ezer előnevelt madarat helyeztek ki az utónevelő területekre. így nem csoda, hogy két nap alatt mintegy kétezer fácán került lőjegy- zékre. Az elmúlt öt év eredményei alapján a Jászjákóhalmi Béke Vadásztársaság a megye 36 vadásztársasága közül újból az első helyen áll. A beszámoló, de a hozzászólások is hangsúlyozták, hogy ebben meghatározó szerepe van a tagság összefogásának a fegyelmezett munkának és a példás közösségi életnek. A közgyűlés hagyományos fácán és vaddisznó vacsorával és hajnalig tartó mulatsággal ért véget. Esések és kiesések Fölesküdtek a honvédújoncok Ünnepségek országszerte a laktanyákban A Magyar Néphadsereg kiképzési tervének megfelelően az elmúlt héten befejeződött a február végén bevonult újoncok alapkiképzése. Szombaton nyilvános esküt tettek a katonafiatalok. A szolnoki helyőrség egyik laktanyájában is — ugyanúgy, mint országszerte — eskütételre sorakoztak szombaton délelőtt az egy hónappal ezelőtt bevonult katonák. Előzőleg a parancsnoki állomány és a kiképző tisztek „szülői értekezletet” tartottak. Elmondták a hozzátartozóknak, hogy milyen benyomást keltett, hogyan viselkedik katonafiúk és több kéréssel is fordultak a szülői házhoz. A véleménycsere után a hozzátartozók többszázas karéja vette körül a felsorakozott állományt. A magasabb egység parancsnokságát Szegedi Tibor mérnök ezredes képviselte. A katonai eskütétel ünnepélyes pillanatai után Sárközi István mérnök ezredes köszöntötte a katonákat és hozzátartozóikat. Többek között szólt a hadsereg fegyelmező a pozitív emberi tulajdonságokat gyarapító, szakismereteket is nyújtó szerepéről, aminek hasznát a leszerelés után a család és a társadalom is élvezi majd. A díszmenet után a katonák körleteikbe vonultak, és most már igazi fegyverforgatókként megkezdik elsődleges feladatuk teljesítését; hazánk határainak védelmét. A jogász» szövetségben Közigazgatási tagozat alakult A Magyar Jogász Szövetség közigazgatási tagozata alakuló küldöttgyűlést tartott szombaton, a Budapesti Ügyvédi Kamara Szalay utcád dísztermében. Az új tagozat csaknem négyezer olyan jogászt és az Állam- igazgatási Főiskolán diplomát szerzett szakembert tömörít, akik élethivatásként a közigazgatás szolgálatát választották ; a tanácsoknál, minisztériumokban és más, államigazgatási feladatokat is ellátó főhatóságoknál dolgoznak. Száraz ténynek tűnik, hogy egy esztendő alatt a kereskedelemben és vendéglátásban a megye munkahelyi baleseti statisztikája tizenhat százalékos romlást mutat. A számok lehetnek szívet melengetőek és lehetnek ridegek, hidegek. Sosem gondoltam volna, hogy a kereskedelem, a vendéglátás és a pénzgazdálkodás területe veszélyes „üzem”. Márpedig a megyei munkavédelmi felügyelőség szakemberének adatai szerint tavaly ebben az ágazatban 369 kivizsgálandó munkahelyi balesetet jegyeztek föl. Az ottani többezer embert és ugyancsak ezres nagyságrendű munkahelyet figyelembe véve a balesetek száma csekély. De hát mi történhet egy vendéglő konyhájában, ami balesetet okozhat? Semmi és sok minden. Például az nem történik, hogy a padlózat csúszósságán nem változtatnak, hiába a felügyelő figyelmeztető szava. Történik viszont az, hogy a szakács a nedves kerámián megcsúszik, s jobb esetben csupán megvágja a kezét. Rosszabb esetben — erre is volt példa — eltöri estében a karját. Szerencsére, —^mondja a munkavédelmi felügyelő — szakterületemen tavaly sem halálos, sem csonkolásos baleset nem történt. Azt már kedvetlenebből teszi hozzá, hogy a három és félszáznál több „eset” miatt 1540 munkanap esett ki. Mondhatná valaki: semmi baj, hiszen a kollégák a beteg helyett is dolgoztak. így van, mi több így van ez rendjén. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy ezek az apró balesetek — nyisszantás az ujjon, rándulás a bokán — több figyelemmel elkerülhetők lettek volna. Nincs addig baj, amíg nincs baj — tartja a cinikus de bölcs mondás, amelynek tartalma egyként értelmezhető beosztottra és vezetőre. Nem, nemcsak az emlegetett ágazatokról van szó, dehogy. A balesetek számának növekedése csupán figyelmeztető jel — náluk. Talán értenek belőle másutt is. Mármint abból, hogy munkahelyi vezetőnek és beosztottnak egyaránt dolga, tiszte, hogy az elvégzendő munkához a legjobb föltételeket biztosítsa. Jó példa erre a felügyelőtől hallott eset. Az egyik megyei áfész földolgozó üzemében a kivitelező vagy a tervező megfeledkezett a vizet elvezető összefolyó árkokról. A munkáját vééző felügyelő észlelte a hiányosságot — ahogy bikkfa nyelven mondani szoktuk — s persze azonnal szóvá tette. Hetek múltán ismét arra járt, a dolgozók a tócsákban jöttek- mentek, csak a szerencséjükön múlott, hogy baleset addig nem történt. .A földolgozó üzem vezetője ötezer forint pénzbírság kiszabásával találta magát szembe, becsületére legyen mondva, kifizette. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy a bajok lehetséges forrását megszüntette. A vállalatok, üzemek, szövetkezetek munkavédelemmel foglalkozó munkatársai együtt a megyei munkavédelmi felügyelőkkel nem tudják kiszűrni, ellenőrizni a lehetséges veszélyforrásokat. Mindet legalábbis nem. Kötelessége minden munkahelyi vezetőnek, hogy a rárótt ellenőrzési feladatokat végezze el — éppen munkatársai testi épségének védelmében. De legalább ekkora felelősséget kéne éreznie mindenkinek, aki a munkahelyére belép — önmagával szemben, önmagunkat megvédeni, a védőfölszereléseket használni, a munkavédelemmel kapcsolatos előírásokat betartani — ez a legkevesebb amit ki-ki megtehet. Akár dicsérik, akár büntetik érte. Az persze csak a mesék világában létezik, hogy valaki úgy járjon-keljen a munkahelyén, mintha a sajátja volna. De miért ne lehetne így? Ha a lehetséges baleseteket megelőztük, vigyáztunk magunkra. de vigyáztunk másokra is. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága nem vizsgált minden ágazatot illetve egy-egy ágazatnak sem minden részterületéről gyűjtötte be — még nem is egészen végleges — adatait. Mindenesetre ott „csak” 1622 munkahelyi balesetet jegyeztek föl (csupán azokat, amelyek három napon túl gyógyultak), s még így is kevés híján negyvenezer kiesett munkanap terheli a lajstromot. Számok, amelyek mögött fájdalmak, kínok, olykor emberi tragédiák húzódnak meg, s nem utolsó sorban a vállalati veszteség is. Szabálytalanságok persze nemcsak a munkavédelem területén, hanem sűrűn munkaügyi kérdésekben is adódnak. Az MTI tegnapi jelentése szerint a Minisztertanács rendelete alapján kibővült az Országos Munka- védelmi Főfelügyelőség hatásköre, amely ezentúl nemcsak a munkavédelemmel, hanem a munkaviszonnyal kapcsolatos előírások betartásának hatósági ellenőrzésére is jogosult. A felügyelők a munkaviszonnyal összefüggő foglalkoztatási kérdések mellett figyelemmel kísérik majd a munkaidőalap védelmére hozott intézkedések végrehajtását a vállalatoknál. Mondhatnánk, ez az ügy már a munkavédelemhez képest egy más lapra tartozik. Ami igaz is — közös bennük —, hogy mindkettő hiányosságai a vállalatok, a munkadók pénztárcáját terhelik. H. Z. Jó pár hónappal ezelőtt felröppent a büszke hír, hogy kis hazánk is beáll a személyautót gyártó országok sorába, mivel a hódmezővásárhelyi Hódgéo Vállalat — amely már többször is merészen vállalkozott újszerű termékek gyártására — személygépkocsikat, illetve városi közlekedésre alkalmas kétszemélyes bevásárlóautókat dob piacra, amelyeket elsősorban Franciaországba szállítanak. A jól informáltak tudni vélték, hogy később honi berkekben is árusítani fogják a Puli névre hallgató masinákat, többfajta változatban is. Lelki szemeink előtt már föltűntek a kisautók a városokban, amint éppen előre-hátra tolatva — jelképesen meg a valóságban is — éppen helyet keresnek maguknak az út szélén parkoló személy- gépkocsik tömött sorában. Nos, mit tesz ilyenkor a krónikás? Érdeklődik, miként tudósíthatná a lap olvasóit a legújabb fejleményekről. Amikor telefonon érdeklődtünk a Puli felől. meglehetősen furcsa volt a válasz. Mint elmondták, hiába mennénk a gyárba fotós kollégámmal, ott egy fia autót se látnánk, gyártásáról egyelőre szó sincs. Eddig ugyanis mindössze hármat készítettek belőlük, melyből kettő jelenleg távol, messze francia honban rója a próbaköröket, a harmadikat pedig Budapesten vetik vizsgálat alá. S ha az eredmények kedvezőek lesznek, akkor talán a szerződést is aláírják valamikor a francia partnerral, s elkezdődhet a kisautók sorozatgyártása. Szóval ez a játék még mindig kétesélyes, hiszen a siker mellett magában hordozza a kudarc lehetőségét is. Ami az üzleti életben teljesen természetes. így tehát még egyáltalán nem biztos, hogy abból az autóból valóban autó, s ami még ennél is döntőbb, „bolt” lesz. Ügy tűnik, mintha a gyár buzgó propagandistái kicsit túllőttek volna a célon, hiszen ez a Puli se nem autó, se nem kutya. Sokkal inkább egy kacsára hasonlít. Legalább is ami a hírt illeti. Egyelőre.. . — nt —
