Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

1987. MÁRCIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szigorúan „fogják” a forintokat Tiszabura nem áll meg Bármennyire is nehezedtek a gazdálkodás körülményei, a tiszaburai községi tanács a gyarapodás tavalyi színvo­nalát akarja megtartani az idén is. A korábbi átgondolt tervezés és persze a tervek megvalósítása révén a köz­ségben rendelkezésre állnak mindazok az intézmények és Tavaly tizenkétmillió A múlt esztendőben 17 millió 352 ezer forintból kel­lett gazdálkodni Tiszaburán a tanácsnak. Ebben jelentős összeget képviselt a szabá­lyozott helyi bevételek fo­rint összege. Különféle adók­ból és működési bevételből azonban majd’ négyszázezer forinttal kevesebb érkezett a közös számlára, viszont la­kossági adókból a tervezett­nél többet sikerült „begyűj­teni”. Ez azonban nem fe­dezte a hiányt, így azt a tar­talék forintokból egészítet­ték ki. Oloaóbb a gamesz A község intézményeinek karbantartását, az üzemel­tetés során föllépő hibák ki­javítását a gazdasági-műsza­ki ellátó szervezet végzi. Munkájuk nem csupán azért fontos, mert helyben van­nak, gyorsan elérhetők, ha­nem azért is, mert — szögez­te le a községi tanács — ala­pos, jó munkát végeznek. Az sem közömbös, hogy olcsób­ban dolgoznak, mintha ide­gen céget kérnének föl ugyanannak az elvégzésére. Tavaly kapott az orvosi rendelő röntgen készüléket, a megvásárolt URH adó-vevő pedig a környék települései­vel való kapcsolattartást könnyítette meg. Hallásvizs­gálót vettek a védőnőnek, ez­zel a kisgyermekkori hallás- károsodásokat még idejé­ben fölfedezhetik és gyógyít­hatják. H. Z. Mintegy 140 hazai és kttlfödi cég 3800 termékét felvonultató orvosi műszerkiállitást ren­deztek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épületében. Képünkön: a Medicor EEG—91 automata elektroenkefalográlfja látható. (Fotó: Hauer Lajos — KS) (Gőz)Foszlányok A Tisza Szálló gyógyfürdőjéből üzletek, amelyek a település lakóinak föltétlenül szüksé­gük van. A szűkebbre mért forintok idején így azután nagyobb beruházásokra most nem gondolnak. A bölcsőde, az óvoda és a modem álta­lános iskola megfelelő körül­ményeket biztosít a gyere­keknek. Mint a tanács azt megálla­pította, a faluban a parkte­rület ezer négyzetméterrel nőtt — és ez jó dolog. Nem jó viszont, hogy hosszabb ideje nem tudnak változást elérni a köztisztasági hely­zetben. A közterületeket so­kan nem tekintik a település részének, tisztántartásukért nem tesznek semmit. Ugyan­ez vonatkozik a környezetet szennyező szeméttelepekre is — rendbehozataluk tavaly sem történt meg. A bölcsődében huszonkét csecsemőt gondoznak min­den nap, jó körülmények között, de a legidősebbek számára megnyitott idősek klubja is remekül működik. Egy híján negyvenen veszik igénybe a szociális étkezte­tést, ami szintén az idősek megsegítését célozza, mint ahogyan a magukra maradt korosemberekhez ellátogató, egy hivatásos és négy társa­dalmi gondozónő által el­végzett munka is. Épült út, Pusztataksony- ban megkezdték a ravatalo­zó építését, van ott végre se­gélykérő telefon, fizettek a két település belvízelvezető rendszerének terveiért, épült nyitott autóbusz tároló. Ebben az esztendőben ke­vés híján huszonegymillió forinttal gazdálkodhatnak Eredmények és ellentmondások Létbiztonság 1. Süssünk, süssünk vala­mit. .. Sűrűn kavargó fehér gőz­pamacsok. Fullasztó, (de egészséges!) kamillagőzben párolódunk. Csend. Lihegés. Hetvenfokos hőség. Van, aki bírja, van, aki nem. Az utóbbiak elegánsan — de pá­nikszerűen távoznak. Ajtó ki, delikvens be. Köhög, trüsszög, fuldoklik, majd mit sem sejtve lerogy a fa- padra. Szisszenés, pörzsszag, s a páciens nemesebb felét lapogatva felugrik. A töb­biek gőzbe rejtik mosolyu­kat: — Balek! Még nem tudja, hogy a szaunában — vajon mi okból? — nem lehet le­ülni a fapadokra. De akkor miért vannak? 2. Labirintus. Bolyongás. Érdeklődés: — Uram, hogyan jutok be? A zord őr mutatja, köz­ben rásüvölt egy befelé igyekvő ifjúra: — Az a női bejárat! Az ifjú sietve el, a höl­gyek végül is be. Nem ártana néhány érthe­tőbb jelzés, tábla. 3. Lepedőstop. Vidáman igyekszem befe­lé, és menet közben az akku­rátusán kivasalt, összehajto­gatott lepedők közül felka­pok egyet. Egy sztentori hang azonban megállít: — Oda nem kell lepedő! — De éget a szauna pad­ja! S ha lepihennék a szé­kek egyikén, — a nyakamba vág a huzat! — Akkor sem kell! Rendben. Beleegyezem. Látom ám, hogy odabenn mindenkinél van lepedő. Ta­nulok belőle. Legközelebb kifigyelem, mikor nem néz arra a rend szigorú őre, és csenek magamnak egyet. Tiszaburán. Ez jóval több, mint tavaly, ám a költségek emelkedésével a tavalyi szín­vonal megőrzésére lesz majd elegendő. Több jut a fejlesz­tésekre összesen 3 millió 873 ezer forint. Ebből kell meg­oldaniuk a megkezdett be­ruházások befejezését és az esetleges új építések beindí­tását. Az elfogadott tanácsi tervek szerint folytatják a portalanított úthálózat bőví­tését: befejezik a munkákat a Thököly utcában, s lehető­ség szerint elkezdik a Hala­dás utca kövezését. Bővítik az iskolát Puszta taksonyban — ha­tározták el a községben —, megkezdik a már elkészült tervek alapján a belvízren­dezést is. Korszerűsítik a gyermekélelmezési konyhát, átadják a körzeti megbízott lakását, s megterveztetik az iskola bővítését — többek között. Pusztataksonyban vízmű épült korábban, az idei esztendőt „terhelő” hozzáj árulás 520 ezer forint. Az épülő crossbar telefon- rendszer Tiszaburát is érin­ti majd, s ez forintokat kö­vetel a költségvetésből. A döntés: 230 ezer forintot át­utalnak a társulásos formá­ban készülő rendszer szám­lájára. Tavaly nem kevesebb, mint tízmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek Tiszaburán és Pusztatas- konyban, a számítások az idén sem adják ezt alább. Úgy gondolják a tiszaburai tanácson, hogy többet a ter­vezettnél csak akkor tehet­nek, ha mindenki ereje sze­rint kétkezi munkával is hozzájárul a település gyara­pításához. Csak azt nem értem, minek van benne a belépő árában, kötelező jelleggel a lepedő­díj is? 4, — „Vizes” szerelem. A kerek medencében ve­gyes korú, nemű emberek áztatják magukat. Csinos, fekete fürdőruhás barátnőm odasúgja: — Te! Már egy félórája szemez velem az a férfi. Át­megyek a hidegbe, habírja, akkor érdemes foglalkozni vele. A barátnőm el, a férfiú utána. Hatalmas csattanás, meglepett ordítással fűsze­rezve. Ügy látszik, az erő­sebb nemnek túl hideg volt a víz. Kisvártatva, mint ama bizonyos „koppasztott” csirke, csurom vizesen, csa- takosan barátnőm visszatér, s csak annyit mond: — Érdemes. Utánam ug­rott. 5. Előítélet pedikűr közben. Miközben lábam szépítésé­nek áldozom, — olykor a vé­remmel is — hallgatom a napi fürdőpletykákat, s hogy Kereskedelem Leltárvizsgálatok tapasztalatai A Belkereskedelmi Mi­nisztérium költségvetési és ellenőrzési főosztálya a kö­zelmúltban 14 kereskedelmi vállalat raktáraiban és üzle­teiben ellenőrizte, hogyan szervezik meg a leltározást, mekkorák a leltárhiányok, illetve -többletek, s mik en­nek az okai. A vizsgálat során megálla­pították, hogy a kereskedel­mi vállalatok döntő többsé­génél a nyitvatartási időn kívül, esténként, éjszaka vagy a hétvégeken leltároz­nak. Ott, ahol ez nem meg­oldható, szintén csökkent a leltár miatti zárás időtarta­ma, a Vasedénynél például 13 napról három napra. A leltárhiányok mértéke az esetek 40 százalékában nem haladta meg a megen­gedett forgalmazási vesztesé­get. Ez valamivel jobb arány a korábbiaknál, de növeke­dett a nagy összegű hiány­nyal, illetve többlettel záró leltárak száma — az előző vizsgálatokhoz képest ki­lencről 33 százalékra. Az ok az esetek többségében a pontatlan áruátvétel, a ven­déglátásban a tényleges fel- használásnál nagyobb anyag­hányad a kalkulációban, bi­zonylat nélküli áruk árusí­tása, különféle adminisztra­tív hibák, téves áruátadási leltár, a selejtezés elmulasz­tása, s meglehetősen sok a külső és belső lopás, sikkasz­tás, hűtlen kezelés. Fiirkész-találkozA Újságot szerkesztettek a kisdobosok Tegnap délután fürkész- találkozót szervezett a Jász­berényi Kókai László Űttö- rőház, a jászsági fürkész- klubok tagjai és a Kisdobos újság rendszeres olvasói ré­szére. Az alkalom születés­nap volt: 35 éve jelenik meg a kisiskolások lapja, a Kis­dobos. A 140 kéknyakkendősnek először Jani Gabriella fő- szerkesztő mesélt a 35 évről, a lapszerkesztésről, azután csoportokba oszlott a társa­ság, hogy képzeletbeli újsá­got csináljanak. Az egyik csoport megszerkesztette a Kisdobos jubileumi számát, a másik a Jászberényi Kis­dobos újságot. Az elkészült cikkeket, rajzokat, az ösz- szeállított lapot tablón be is mutatták. Azután dalokat, meséket hallgattak a gyere­kek, majd a Jászsági Népi Együttes zenészeinek közre­működésével táncházzal ért véget a fürkész-találkozó. miért van férfi s női nap külön-külön. Rákérdezek, mert az „egynemű” napokon is ugyanúgy, csak fürdőru­hában lehet lubickolni. Válasz: Van, aki szégyen­lős, és nem akarja, hogy rö- högcséljenek rajtuk ezek a „mai fiatalok”. Vegyes napon voltam ott. Sok fiatal és idősebb is für­dőit együtt. Röhögcsélést mégsem hallottam. 6. Záróra előtt. Keresem a hajszárítót. Csak egy van. Vendég pedig sok. Várnak. Közben a „fel­ügyelő” zúgolódik: — A legtöbben nem vesz­nek hajszárítójegyet, csak potyáznak! Néhányan megszeppennek, mert nem is tudnak róla, hogy külön kell kérni. Egyébként könnyen megold­ható lenne a dolog: Bele kell venni a jegy árába (leg­alább télen), mint a lepedő­ét. S akkor talán futná több hajszárítóburára is. — sta — inéi bizonytala­M nabb a világ, mi­nél kiszámíthatat­lanabb a jövő, an­nál nagyobb az em­ber vágya a biztonságra. Bé­két akarunk, hogy felnevel­hessük gyermekeinket. Köz­rendet, közbiztonságot aka­runk, hogy éjszaka ne kell­jen félnünk az utcán. Ellá­tási biztonságra vágyunk, arra, hogy mindent megve­hessünk az üzletekben, ami­re szükségünk van. Árbiz­tonságot szeretnénk, hogy tudjunk a család jövedelmé­vel kalkulálni. Gazdaságunk fejlesztéséhez, hazánk vé­delmi erejének szintentartá- sával gondoskodunk a nem­zetbiztonságról. De a leg­alapvetőbb biztonság, amire igényt tartunk; a létbizton­ság. A szocializmus egyik alapvonása, hogy a létbiz­tonságot igyekszik minden eszközzel garantálni az ál­lampolgárok számára, még nehéz időkben is. Igyekszünk fenntartani a teljes foglalkoztatást, gyor­san elhelyezni azokat, akik a visszafejlesztendő tevé­kenységeknél felszabadul­nak. A szociálpolitika olyan rendszerét alakítottuk ki, amely társadalmilag szerve­zett segítséget nyújt mind­azoknak, akik akaratukon kívül elviselhetetlen helyzet­be kerülnek. Igyekszünk, a minimális bért úgy kialakí­tani, hogy ez a társadalmilag indokolt szükségleti mini­mumot az egyén vagy a csa­lád részére fedezze. Gondot jelent napjaink­ban, hogy a létbiztonság iránti igény sokkal maga­sabb szükségleti szinten je­lentkezik, mint régen. Nem azt jelenti csupán, hogy sen­ki ne haljon éhen, senki ne fagyjon meg. Magyarorszá­gon a létbiztonság kulturált emberi élethez, életvitelhez való jogot, lehetőséget te­remt. Ezt pedig egyre nehe­zebb állami pénzekből ga­rantálni. Ma már csak né­hány százezer ember eléged­ne meg az ingyenkonyhával, az ingyenes éjszakai mene­dékkel. A létbiztonsághoz napjainkban sokkal több kell. Társadalmunkban ez teljesen természetes. A létbiztonság — ezen be­lül az egzisztenciális és jöve­delmi biztonság — már nemcsak foglalkoztatási, ke­reseti biztonságot jelent, ha­nem ingyenes egészségügyi ellátást állampolgári jogon; az alapszükségletek jövede­lemszinttől független kielé­gíthetőségét; esélyegyenlő­séget, egyenlő hozzáférést az infrastruktúra elemeihez; reális alternatívák közötti szabad választást; a létmini­mum-felettiség jogát, azt, hogy önhibáján kívül senki ne éljen szegénységben. A létbiztonság magában foglal­ja az áruellátási, szolgálta­tási, infrastrukturális ellá­tási biztonságot; a reálkere­setek teljesítményétől függő garantáltságát; a pénzbeni társadalmi juttatások reál­értékének garantáltságát. Mindehhez a feltételek megteremtése igen sok pénz­be kerül. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz megte­remteni, hogy mindenütt az országban legyen jó ivóvíz, legyen áramszolgáltatás, jár­ható út, kényelmes és gyors közlekedés, színvonalas üz­lethálózat, kielégítő iskola- hálózat, színvonalas egész­ségügyi és kulturális ellátás. A nem-termelő infrastruktú­ra egyes régiók közötti szín­vonal-különbségeinek csök­kentése alapvető emberi jo­gok érvényesítését jelenti, és az egyenlőség eszméjének fontos tartalmi elemét ké­pezi. A régiók közötti színvonal­kiegyenlítés követelménye magában foglalja azt az igényt is, hogy fékezzük egyes területek túlfejleszté- sét, amely egyebek között, elviselhetetlen közlekedési, levegőszennyezési gondok­kal, zajártalmakkal, közbiz­tonsági problémákkal jár, és túlterheli a közműveket is. A létbiztonságot szolgáló környezetvédelem magá­ban foglalja a jövő nemze­dék számára szükséges ter­mészeti környezet, nyers­anyagforrások, biológiai kör­nyezet védelmét, a természe­ti kincsekkel való rabló- gazdálkodás elkerülését is. A létbiztonság az aktív ko­rú, munkaképes lakosságnál elsősorban a foglalkoztatás biztonságát jelenti. Ez nem adott munkakör vagy beosz­tás feltétel nélküli garantá­lását jelenti, hanem annak lehetőségét, hogy az egyéni életpályákon szükség esetén esetleg többször is változtat­ni lehessen munkahelyet, esetleg szakmát. Sürgető kialakítanunk a munkaközvetítés szolgál­tatás jellegű intézményrend­szerét, összhangban az új tí­pusú, speciális át- és to­vábbképző rendszer létre­hozásával. Indokolt bővíte­nünk az alternatív munka- vállalási tevékenységek kö­rét. Szükséges jobban ki­használni a rugalmas fog­lalkoztatási formák lehetősé­geit. A létbiztonság mint szo­ciális biztonság főleg az időskorúakat és a tartósan vagy átmenetileg munka- képteleneket érinti. Ez fel­tételezi az anyagi biztonság fokozását, a társadalmi jut­tatások differenciált fejlesz­tését, az egyéni és családi biztosítási formák kialakí­tását, a szociális ellátásokat szolgáltatásszerűen nyújtó intézmények kiépítését. A családi létbiztonság fő veszélyeztetője hazánkban ma nem a kereső foglalko­zás, a munkahely elveszté­se. A létbiztonság fő veszé­lyeztetője — keresők és nyugdíjasok számára egy­aránt — az árak és a bérek versenyfutása, a folyamatos és gyors árszínvonal-emel­kedés, néha pedig egyensúly­javítási célzattal egy-egy áremelés előrehozása. Mit tehet egy család, ha jövedel­me nem nő, de az árak igen? Csökken, majd megszűnik a szabad rendelkezésű, a több­féle célra elkölthető jövedel­me, nem tud időben ruhát, cipőt, kultúrcikket venni, mert minden pénze elmegy élelemre, lakbérre, gázra, villanyra, törlesztésre, eset­leg idős hozzátartozói támo­gatására. Sokan gyűjtik a pénzt televízióra, hűtőgépre, s mikor már majdnem együtt van a pénz, olykor megemelik ezek árát. Sok család évente csak annyit tud lakásra félretenni, mint amekkorát emelkedik éven­te a lakás ára. (Külön elem­zést kívánnak a nagycsalá­dosokat és a kisnyugdíjaso­kat fenyegető veszélyek.) Az egyének, családok lét- biztonsága függ a nemzet, a népgazdaság biztonságától, jövőépítő erejétől. A csalá­dok jövője függ a nemzet jö­vőjétől, az egyén biztonsága a nemzet biztonságától, hely­zetstabilitása a politikai és gazdasági stabilitástól. zért is fontos, hogy időben és rendre megoldjuk problé­máinkat, ne hal­mozzuk, ne csúsz­tassuk azokat. A maradiság, a megszokott módszerekhez, gazdaságpolitikához való ra­gaszkodás csak látszólag és időlegesen szolgálja a stabi­litást, a biztonságot, távlat­ban azonban aláássa azt. dr. Pirityi Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents