Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. FEBRUÁR 14. A Néplap vendége Dr. Baki Magda főorvos Sok álma megvalósult Könyv és kenyér Ülünk egymással szemben, s 'biztatom, ne, ne beszéljünk életkorról, hiszen nincs ráírva, aki először ránéz, nem is hinné talán, hogy nyugdíjba készülődik. Kinevet- érte, s azt mondja, nagyon is büszke a korára, mármint arra, hogy erőben, egészségben érte a búcsúzás. Ennél n szónál ugyan kicsit fátyolosabb a hangja, s rögtön ki is igazítja. Nem akar búcsúzni, s nincs szándékában tétlenül élni a következő években sem. A sok tapasztalatot, a helyzetet és helyet, a feladatokat jól ismeri, s már tudja is, hogy szíve szerint a leginkább a rövidesen munkához kezdő családsegítő központhoz pártolna. Egyelőre azonban a felmondási idejét tölti - azt se tétlenül, bejár napjában a hivatalba, hiszen május elsejétől lesz nyugdíjas. Kereken húsz éve szolnoki. 1967-ben pályázattal jött gyermekorvosi körzetbe. Az akkori világ nagyon más volt, mint a mostani. Például volt még Harcsa, Ponty, Keszeg, Kárász utca — a régi Tabán és már volt Vörös Csillag út környéke. Az ottani kis szolnokiak orvosa azonban nem sokáig maradt a körzetben. Dehát ennek egészen más oka volt: — Tudod, én orosházi illetőségű vagyok, ott jártam gimnáziumba. S bár akkor még ez szinte elképesztő volt, a magyar tanárom — felvilágosult, nagyon művelt ember — írókat hívott hozzánk az iskolába, ismerkedjünk, szeressük meg jobban az irodalmat, mintha csak tanórákon találkoznánk műveikkel. Szabó Dezső, Kassák Lajos, Németh László járt nálunk, s talán épp Németh László, az orvos-író vagy íróorvos páldája ragadott meg. Az orvosi pályára ilyen indítékkal kerültem, s a későbbül ekben is bujkált valahol a gondoláit: a gyógyítás mellett valamit, még többet adni, a társadalomnak, a családnak. Gyermekorvosként ezért egészségügyi szervezési tanfolyamra jelentkeztem, s már Szolnokon fejeztem be tanulmányaimat. A városi tanács egészségügyi osztálya szakmai felügyelettel bízott meg, 1969-től alkalmazott. — Tulajdonképpen így ismertem meg igazán a várost, körzeti rendelőkbe, gyermefckörzetekbe, gyermekintézményekbe jártam. Ugyan 'kifigyelt akkor ilyesmire, hogy a buszozás, gyaloglás! Főleg a gyorsaságért saját kis Fiatommal, saját pénzemen vett benzinnel jártam mindenfelé. Hát megismertem a várost, az igaz. Mintahogy az is, hogy a hetvenes évek elején az új tanácstörvény méginkább növelte ellátásban — egészségügyben is — a tanácsok felelősségét. Jó iskola volt, mert a felelősség mellett a kötelességet is elmélyítette. Nyilvánvalóan — dehát ilyet hogy is mondana magáról — a kemény munka, a helytállás okán 1973-ban megyei főorvos helyettesi kinevezést kapott. — Ez megint csodálatos szakasza volt az életemnek. Megismertem az egész megyét, ráadásul abban a fejlődésben, amely azokra az évekre nagyon jellemző, s amely talán a mostani lehetőségeket is megalapozta. Akkor kezdődött a Hetényi kórház fejlesztése, Karcagon az egészségügyi gyermekotthon létesítése, Kunszentmártoniján rendelő, Oiszászon a volt tbc-szanatóriumból elmeosztály, rehabilitációs részleg. Nem voltam munka- nélküli egy percig se, elhiheted. Valahogy azért szivem szerint csak szolnokinak éreztem magam, s amikor 1980 elején megürült a városi főorvosi hely, visszajöttem. Már nehezebb körülmények 'között, nagyon meggondolt és megfontolt lépésekkel folytattam, ahol abba -se hagytam. Mit mondjak? Nekem még az álmaim is teljesültek! Mire elmegyek, már van szép, korszerű, központi orvosa rendelő a Szé- chenyin, munkalehetőséget adtunk az értelmi fogyatékosoknak, a megváltozott munkaképességűeknek. És hát tudhatja mindenki, mennyi idős, magányos emberen segítettünk, amikor sorra nyitottuk külvárosban és városközpontban az idősek klubját. Nem is mondom tovább, csak még azt. nincs vége az álmaimnak. Akkor leszek nyugodt és teljesen boldog, ha megépül az új szolnoki szociális otthon, amire mindannyian tudjuk, igen nagy a szükség. Nehogy azt gondolja valaki, hogy ezt mind én, egyesegyedül tettem, dehogyis! Nagyon jó partnereim voltak a városi párt-, tanácsi szervek, a Hazafias Népfront, az orvostársadalom, a megyei egészség- ügyi osztály. Dr. Baki Magda főorvos ül, s nem maga elé néz, hanem a messzeségbe. Nem küszködik meghatottsággal, nem panaszolja, hogy magányos, s ezután még magányosabb lesz. Mert ez nem is igaz, mégha bárki így gondolná is. Két felnőtt gyermeke családjával eddig is megosztotta szabad idejét, ezután talán méginkább teheti. A Vöröskeresztet említi, ahol társadalmi munkájáról jól ismerték, s eztán se csalódnak majd benne. S legvégül, nagyon kedvesen azt mondja. — Tervszerűen készültem, már egy éve a nyugdíjas korra. a több szabad időre. Én valamikor még olyan iskolába jártam, ahol háztartástantól a kézimunkáig mindent igyekeztek megtanítani velünk. Nos, fülúj iitottam a régen tanultakat. Fehér, ó-kalocsai hímzésekkel töltöm már egy éve az időmet. Kista- fírungozhatom a menyeimet, s magamat is újból, kedvemre. Aztán ott vannak a ked. vés könyveim. Németh László, Kassák, Szabó Dezső, — csak több időm lesz olvasni is. Talán még teljesebb lesz az életem, íbiszen mondtam, mértékkel, szerényen, de dolgozni is fogok. Tiszta, szép szándék. Irigylésre méltó. Sóskúti Júlia Az enyhüléssel megjöttek a vadkacsák is. Kunszentmártoninál a Körös híd közelében a napokban több száz vadkacsa telepedett le. (Fotó: Tarpai) Egy, másfél évtizeddel ezelőtt még a hobbira mentünk, a hobbin voltunk, a hobbit dicsértük, vagy szidtuk. Ma már nem! Kertet, földet., gyümölcsöst, szőlőt mondunk, mert nyelvünk logikája ezt diktálja. A kelkáposzta, karalábé, zöldborsó, sárgarépa, petrezselyem termesztése már nem hobbi, hanem szükséglet. Haszon jószágokat sem feltétlenül azért tartunk, mert szeretjük az állatokat, hanem a pótlás, a megélés érdekében. A közelmúltban a népi ellenőrök tizenegy megye — köztük szűkebb hazánk — 128 mezőgazdasági nagyüzemében, 12 szakcsoportjában és 87 szakigazgatási szervénél vizsgálták a földterületek magánjellegű hasznosítását. Megállapították, — A laikus nem szakképzett, végletesebb esetben nem hozzáértő. Jól nézünk ki. Mások éppen ezért amatőrt mondanak. Ez közelít a hobbi meghatározásához — kedvtelés! — de nem ugyanaz. Még inkább élére állítjuk a kérdést, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berend T. Iván idézésével: „A jövő kulcsa a szakképzett emberek kezében van”. mondta, s ebben aligha van okunk kételkedni. Szerencsére a szaktudás tekintetében nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek a dolgok felületén látszik. Nem véletlen, hogy mindezekről a Mezőgazdasági Könyvhónap idején érdemes szólni. Terített asztalunk hátterében — szó szerint is és képletesen is — olt a könyv. Az írott szó szerepe természetesen nagyobb a „profik” körében. Értem ala.tuk a szocialista mezőgazdaság szakembereit. A GATE mezőtúri „gépészfőiskola” könyvtárába néhány hónapon belül a világ minden táján megjelent mezőgazda- sági szakkönyv eljuthat. Elvileg — a megfelelő információs hálózaton keresztül — műhold segítségével is „megkérhetnek” — könyvet, illetve azok szükséges fejezetét. — képernyőre. Több mint kétszáz folyóMég egy szerencsénk van, hogy mi laikus mezőgazdák nem is vagyunk annyira dilettánsak. Ezt a német von Haus aus — vagyis a mit hoztunk hazulról kérdése — jól magyarázza. A mai magyar családok döntő és túlnyomó többségének ugyanis volt valami köze a földhöz. A mai mérnök, tanár — a legkülönbözőbb foglalkozásokra gondolhatunk — apja ugyan már esetleg egész életében gyári munkás, vagy más, bérből és fizetésből élő alkalmazott volt, de a nagyszülők többsége a földet „túrta”. Ha úgy tetszik: „földszagú" nép vagyunk, — ne restelljük, a földnek tiszta, jó illata van. Ez az érzelmi kötődés ma is nagy erő! Mindig is természetes volt, hogy a nagygazdaságokban a 'különböző mezőgazdasági szakkönyvek kézikönyvnek számítottak. De a néhány holdas kisparasztnál egyedül a kalendárium jelentette a könyvet. Ezt nem csupán azért vették meg, hogy megtudják, mikor lesz húsvét, vagy Julianna napja, — ezt A mezőgazdasági könyvhónapra — a tavasz várás idejére — a Mezőgazdasági Kiadó számos újdonságot, hézagpótló munkát jelentetett meg. De a többi kiadó vállalat is — Akadémiai-, Kossuth-, Közgazdasági és Jogi-, Móra-, Műszaki-, Népszava-, Statisztikai Kiadó — profiljának és lehetőségének megfelelően szapoországos adat! — hogy a nagyüzemek kezelésében alig van parlagföld, a tanácsok viszont a gondjaikra bízott földnek 35—40 százalékát hasznosítják haszon- bérlet. vagy tartós használat formájában. De ebben jelentős a szóródás, amíg a városok közelében a tanácsi földek csaknem 100 százalékát a „laikus kapások" megművelik, egyes területeken, így a megye „elöregedett” településein ez az arány még alig haladta meg a földterület 10 százalékát. Tény, hogy a „laikus kapások" — zömében városi munkások, értelmiségiek — termesztik meg a hazai zöldség és gyümölcs kereslet 60 százalékát! Látszólagos és valós ellentmondások sora húzódik meg az előzőek mögött. irat jár a főiskolára, csaknem negyedrészük külföldi, 80 százalékuk szakjellegű. Hogyan függ mindez össze a laikusokkal. Nagyon egyszerűen. Az ország különböző mezőgazdasági oktatási intézményeiben a mezőtúri főiskoláéhoz — több, vagy kevesebb — hasonló a szakinformáltság. S ezeknek az intézményeknek a kisugárzása a legkisebb falvakba is eljut. A végzett közép- vagy felsőfokú szakemberek többsége ugyanis a gyakorlati termelésben vesz részt, s közülük sokan háztáji agronó- musként, szakkörvezetőként, a növényvédelmi szolgálat tagjaiként eredményesen segítik a kisgazdaságokat. Ide kívánkozik Erős András Nagyváthy-díjas pedagógus-mezőgazda megjegyzése: a mezőgazdasági háttéripar igen nagy segítséget nyújt a kistermelőknek, állattenyésztőknek azzal a természetesnek tűnő, de felbecsülhetetlen értékű ténnyel, hogy tápsókkal, növényvédelmi anyagokkal, takarmánytápokkal látja el a „második” gazdaságokat is. Hogy ez mennyire igaz és fontos: a háború előtt nagyapám a különböző permet- anyagokat maga készítette. FI. a dohánycsumát kifőzte, a rovarokat ezzel permetezte. A jószágok azt ették, ami megtermett, ami volt, nőttek, ahogy nőttek. anélkül is tudták. A kalendáriumok legolvasottabb részei a metszés, az oltványozás, az állattartás — betegségek! — leírásai voltak. A mai mezőgazdasági házi könyvtárak ősének tulajdonképpen a kalendáriumot tarthatjuk. Ha a különböző közkönyvtárakból a kikölcsönzött mezőgazdasági témájiú könyvek számát nézzük, bizony lehangolóak az adatok... Csik Mihály, a kunszentmártoni városi könyvtár vezetője és más kollégái eloszlatták aggodalmamat. — talán egy kicsit meg is mosolyogtak. A mezőgazdasági — kertészet, fóliázás, állattartás, stb. — könyveket ugyanis megveszik az emberek, s csak akkor mennek a könyvtárba kölcsönözni, ha a könyvesboltban már nem kapják meg a keresett munkát. Jé, tényleg! A legkülönbözőbb barátaim, ismerőseim házikönyvtárában majd- hogy annyi a mezőgazdasági témájú könyv, mint a krimi. rította az érdemes könyvek számát. Pedig, a mezőgazdasági könyvek kiadásának is megvannak még a gátló tényezői. Gallyas Csaba, a szakkiadó irodalmi vezetője egyenesen halmozottan hátrányos helyzetűnek nevezte a Mezőgazdasági Kiadót. Költség érzékeny vállalat vagyunk, a nyereségünket a jelenlegi szabályozás alapján javarészt elvonják tőlünk, állapította meg, — s hozzátette, hogy bizony nem szeretnék ha a költségekre kevésbé érzékeny és ötlet- szegény kiadók részesülnének a nyereségükből, amelyet ők természetesen újabb szak- és ismeretterjesztő munkák kiadására fordítanának. A kertbarátoknak, háztáji állattartóknak szóló könyvek nagyon keresettek: felkeltettünk egy igen hasznos igényt, amiben jelentős lehetőségeink is vannak, de a terjesztés szűkös keretei ezt a. tevékenységünket nem engedik eléggé kibontakozni, — panaszolta Gallyas Csaba. A szakembernek bizonyára igaza van, a könyvkiadásban, terjesztésben avatatlan csak azt látja ami van, ami lehetne azt nehezen tudj-a elképzelni. De az mindenképpen örvendetes, hogy a falusi ABC-boltok könyvállványain ott vannak a könyvek, a szolnoki Kertészek Boltja valóságos mezőgazdasági szakbolt, s még örvendetesebb, hogy a háztáji állattartással, zöldség- termesztéssel foglalkozó munkák nem „porosodnak”, nagy irántuk a kereslet. A kunszentmártoni könyvesboltban az eladók elmondták, hogy a vevők általában az egyszerű, gyakorlati tanácsokat adó könyveket keresik, de vélhetően érdekességként azt is megjegyezték: o szélmotorról szóló könyvből annyit eladtak, hogy maguk se hitték volna. .. Talán több is ez az érdekességnél, tájékozódás egy felismert lehetőség iránt... A kertbarát mozgalom középpontjában a tudományosan szervezett termelés áll, ennek közvetlen segítője a könyv. A művelődési otthon-hálózat nagy érdeme, hogy felismerte először a hobbi, majd a második gazdaság társadalmi hasznosságát, s hajlékot, szervezeti keretet biztosított a zöldség- termesztőknek, a szőlészeknek, a haszonállat-tenyésztőknek, a föld, a gazdaság vonzásában élő, a modem agro- és zootechnológiákból mind többet tudni akaró embereknek. A föld szigorú és igazságos Festegetni, szobrászkodni, kézimunkázni lehet amatőr módon. Jól is, ráadásul! De ha netán nem sikerül amit elterveztünk, nincs semmi baj. De a föld szigorú és igazságos. A jószágok is megkövetelik a teljes hozzáértést. A földet nem szabad becsapni, a jószágokat nem szabad megcsalni. A hozzáértést a mezőgazdaságban nem pótolhatja még a jó akarat sem. Itt kenyér kérdésről van szó. A pénz, az energia csak akkor hasznosul, ha a tudomány mai állása szerinti legtökéletesebb eljárásokkal gazdálkodunk. A „laikus kapások” ezt az igazságot idejében felismerték, s legfeljebb személyi igazolványuk bejegyzése szerint nem mezőgazdák, de igyekeznek kellő szaktudással művelni a földet, gondozni a jószágokat. Így válik a könyv kenyérré... S ez a „kenyér” — a megtermelt élelmiszerekre, alapanyagokra gondolunk — mennyiségében sem kevés, hiszen az egyéni, családi hasznosításra átadott földterületek aránya 25 százalékkal volt nagyobb 1985- ben, mint két évvel azelőtt. Növekedett tehát a földigény. Országosan mintegy 200 ezer hektárra tehető a nagyüzemileg gazdaságosan nem művelhető földterület nagysága, amelyből több mint 120 ezret „a laikus kapások” hasznosítanak. A családok százezrei dolgoznak szabadidejükben, külön jövedelemre tesznek szert és főként a munkaigényes zöldség- és gyümölcskultúrák művelésével gyarapítják az árualapot. Tiszai Lajos Háttér: a szocialista mezőgazdaság Mit hoztunk hazulról7 A genetikától a szélmotorig
