Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

1987. FEBRUÁR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Csaknem két­millió forint nye­reséggel zárta az 1986-os évet — ön­álló gazdálkodá­sának első évét Szolnokon, a Bor tex harmincöt fő­vel, dolgozóval működő szolnoki cipőkészítő és ja­vító leányválla­lata. A nyereség fele az Ady End­re úti cipőkészítő részleg (felvéte­lünkön) forgal­mából képződött, melynek árbevé­tele a múlt évben négymilliókét­százezer forint volt. (Fotó: Koré- nyi Cva) Szolgáltatások és hiányszakmák három városban Mester még akad, de alkatrész... Megnövekedtek a lakossági igények Karcag, Törökszentmik- lós és Mezőtúr lélekszámút tekintve megközelítően azo­nos nagyságú, mivel közülük egynek-egynek 23—25 ezer a lakosa. Ezek a települések környezetükben nemcsak mezőgazdasági, ipari, keres­kedelmi, egészségügyi, kul­turális központoknak számíta­nak, hanem a szolgáltatások­ban is jelentős a szerepük, elvégre mindenhol többszáz szakember tevékenykedik. Vajon napjainkra az állami és a magánszektor aránya •hogyan alakul bennük? Ma­radtak-e hiányszakmák, il­letve a végzett munka szín­vonalával mennyire elége­dettek mindazök, akik ott él­nek? Karcagon: Előtérben a kisiparosok A nagykun városban a szolgáltatások többségét 353 kisiparos végzi, akik közül 155 főállású. Számuk jelen­leg is évről évre nő, elsősor­ban a gépkocsi-fuvarozók jóvoltából, mivel ők már öt- venhatan dolgoznak, a vá­rosban. Hogy ennyien is megélnek, mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy ol­csóbbak, gyorsabbak, mint az állami cégek, így megrende­lőket is találnak. Nem utol­só sorban a magán házak építkezéseinél, amelyekből tavaly is több mint száz ké­szült. Ami a hiányszakmákat il­leti. ilyenek továbbra is van­nak. így mindössze két gáz­vezeték-szerelő akad, férfi­szabó nincs, nöiszabó is több kellene, akár háztartási gép­javító és rád ió-televízi ószere­lő. Hogy a kisiparosok mun­kájáról is essék szó, bő esz­tendeje néhány kifogás a magánfuvarozók ellen volt, elsősorban a szónutalványok csereberéje miatt. A kisipa­rosak ellen tavaly a megren­delők hét panaszt nyújtot­tak be. Ezek kivétel nélkül építőipari jellegűek, ame­lyekben a tulajdonosok drá- gállották a vállalásokat, il­letve nem tartották megfe­lelőnek az elvégzett munka minőségét. Érdekes, hogy vé­gül is a panaszok szaknyel­ven fogalmazva közös meg- egyzéssel megoldódtak, és egy sem került bíróság elé. Ami az állami és a szövet­kezeti szektort illeti, közü­lük 16 foglalkozik szolgálta- tássai. Az Elektroszol hír­adástechnikai eszközöket, elektromos háztartási gépe­ket javít. A városi minősíté­sek szerint nagyjából az igé­nyeknek megfelelően. Az ese­tenkénti határidő-osúszáso- fcat túlnyomórészt a hiányzó alkatrészek, kisebbrészt em­beri mulasztások okozzák. A Ramovilt hasonló tevékeny­séget végez, és a megítélése is azonos az Eléktroszollal. A Kátisz motor- és autószer­vizéről azt mondják: drága, viszont minőségileg megfe­lelő a munkája. A városban méretre készí­tenek ruhát is, akad cipőja­vító is, de megoldatlan a gázkészülékek javítása. A Tigáz képtelen az igények szerint gyorsan kijutni a be­jelentőkhöz, így nem ritka a két-háromhetes késés sem. Ugyancsak hiányzik egy me­zőgazdasági gépjavító rész­leg, holott a hobbikertekben egyre több a kisgép. Ezek helyrehozatalát általában au­tószerelők végzik. Ha mindezeket az évi 25 ezer elvégzett javítás tényé­ben vizsgáljuk, a panaszok száma elenyésző. A szolgál­tatási kedv növelésére a ta­nács évente 10—12 adóked­vezményt ad a hiányszakmák képviselőinek, illetve azok­nak, akik a felügyelete alá tartozó létesítmények kar­bantartásában segítenek. Törökszentmiklóson: előforduló zavarok A városban a szolgáltatá­soknak valamivel kevesebb részét, mint a felét tizen­nyolc kisvállalat, szervezet, szövetkezet, vállalat, állami gazdaság végzi. Néhányról kitetszik: a helyét keresi, •mivel jelenleg inkább sor­vad, mint fejlődik. Közéjük tartozik a Minőségi Szabó Ruházati Ipari Szövetkezet helyi részlege, ahol kevés a megrendelés. Az itt élők sze­rint azért, mert drágán dol­goznak. A férfiszabó részleg tavaly már meg is szűnt, és a jelzések szerint a nöiszabó részleg is vegetál, sorvad. A városban a legtöbb lakossági panasz, észrevétel mégsem őket érinti, hanem a híradás­technikai készülékek javítá­sát. A Gelka jogutódja, egy kisvállalat alkatrészhiányra •hivatkozik, ami az esetek többségében igaz. Mindez sajnos sovány vigasz azok­nak, akik olykor 30, 60, sőt több napot várakoznak hír­adástechnikai készülékük megjavítására. A tanács az utóbbi időben nem kevés erőfeszítést tett a szolgáltatások javításáért, hiszen több mint ezer négy­zetméter alapterületű helyi­séget, üzletsort alakított ki a központban egy többeme­letes szalagház földszinti ré­szén. Itt a magánszektort 342 kisiparos képviseli, akik kö­zül 160 a főfoglalkozású. El­lenük évente mindössze né­hány panasz érkezik: ezek szinte 'kivétel nélkül építő­ipari jellegűek, mivel kőmű­ves fűtésszerelő stb. mun­kákról van szó. A felsorol­takkal ellentétben a három- százegynéhány kisiparos többsége kifogástalanul dol­gozik. Közülük még olyan ritkaságszámba menő szak­mák képviselői is akadnak: mint kefekötő, kosárfonó és kötélgyártó. Mezőtúron: vezet az állami szektor Mezőtúr azon kevés tele­pülés közé tartozik, ahol a lakossági szolgáltatások 68 százalékát az állami, szövet­kezeti szektor, így a Szoli- váll, a különböző kis szövet­kezetek, az állami gazdaság, a városgazdálkodási vállalat, •a költségvetési üzem, illetve a Magyar—Mongol Termelő- szövetkezet végzi. Korábban sok panasz ér­kezett a pb-gázkészülékek javításával kapcsolatban. Mindez rendeződött, amióta egy szövetkezeti gmk vállal­ta a tevékenységet. Az ipari szövetkezetek között akad­nak fodrászok, cipőjavítók, illetve ruhajavítók is. Az elektromos készülékek, ház­tartási kisgépek reperálása a Turgesz „asztala”. Itt is elő­előfordulnak sajnálatos csú­szások, amelyek mintegy 80 —90 százalékban alkatrész- hiányra vezethetők vissza, míg a többi esetben emberi mulasztás, feledékenység az ok. Egy valószínű tipikus adat: itt például a fekete­fehér nagy képernyős televí­ziók tekintélyes hányadánál •képtelenek képcsövet cserél­ni, mivel 61 centis képcső tavaly ősz óta egyetlen egy sem érkezett. A három város közül a kisiparosok száma Mezőtú­ron a legkevesebb, 282. Ez főleg azzal magyarázható, hogy általában a települések zömével ellentétben a szol­gáltatások területéről innen az állami, szövetkezeti cé­gek „nem vonultak ki”, ha­nem az átszervezések után szerencsés módon és lét­számmal alakultak át kis vállalatokká, kis szövetkeze­teteké. A leírtak ellenére a kis­iparosok között — akiknek a száma itt emelkedik — ma­radtak hiányszakmák. így autószerelő és -fényező, ci­pész, cukrász, műkőkészitő, bádogos és férfiszabó jóval több kellene. A tanács ked­vezményekkel igyekszik a vállalkozói készséget növel­ni, így tavaly is négyen ré­szesülitek 110 ezer forint adó- kedvezményben. Ezen kívül olcsó építési területekkel is segíti a pavilon- és műhely- kialakításti elképzeléseket. A három város szolgáltatá­sait vizsgálgatva kitetszik; alapvető, súlyos bajok a meglévő gondok ellenére sin­csenek. Elsősorban azért, mert a tanácsok — szűkös anyagi lehetőségeik ellenére — nem kevés erőfeszítést tesznek az előrelépés érde­kébenő kedvezményeket nyújtanak, szolgáltatóháza- fcat, pavilonokat építenek, olcsó építési telephelyeket adnak bérbe. Mindezek hoz­tak és hoznak eredményeket, noha úgy tűnik, megoldásra váró problémák is születnek időközben. Ilyen a híradás- technikai eszközök gyenge, akadozó alkatrészellátása, il­letve az, hogy további — akár központi — kedvezmé­nyekkel még érdekeltebbé kellene tenni a hiányszak­mák mestereit abban, hogy munkájukat tovább végez­zék, sőt a szakember ellátás folyamatossága érdekében esetleg tanulókat is nevelje­nek, elvégre a hiányszakmák többségének deres halántékú emberek a tudorai. D. Szabó Miklós A jövőnk a tét! Beszélgetős a KISZ Központi Bizottságának felhívásáról Január végén A jövőnk a tét! címmel a KISZ Köz­ponti Bizottsága felhívással fordult az ifjúsági szövet­ség tagjaihoz. A felhívás jelentősége már a bevezetőben érzékelhető: „Fiatalok! Történelmi sorsfordulót élünk. Nehéz, fájdalmakkal is járó fejlődés útjára lépünk, mely biztató kilátást ígér, vagy a mi korosztályunk számára ismeretlen társadalmi-gazdasági bizonytalanság jelenti a jövőnket? Másképpen fogalmazva: képesek vagyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre kiélezet­tebb nemzetközi versenyben. E kérdésekre a válasz még nem dőlt el. Szándékunk egyértelmű, de az igazi felelet a mindennapi cselekvésben születik.” A KISZ-szervezetekhez az elmúlt napokban jutott el írásos formában e dokumen­tum. Céljáról, szelleméről lváncsik Imrét, a KISZ KB tagját, a KISZ Szolnok Me­gyei Bizottságának első tit­kárát kérdeztük. — Az interjúi elején arra arra kérem, ismertesse a Néplap olvasóival, mi készt tette a KISZ Központi Bi­zottságát a felhívás közzé­tételére? — Két lényeges dologgal kezdem. A KISZ KB leg­utóbbi ülésén áttekintette a XI. kongresszuson hozott ha­tározatok végrehajtásának helyzetét, s megállapította — noha a kedvező változások megkezdődtek — a lendület lelassult, a megújulásra uta­ló jelek még kezdetiek. Ugyancsak szorosan idekap­csolódik: az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1986. no­vemberében nagy jelentősé­gű határozatot hozott az or­szág gazdaságpolitikai ten­nivalóiról, amely nehezen elfogadható döntésekkel is együtt jár majd a jövőben. Mindezek új helyzetet te­remtettek s természetesen nem hagyhatók figyelmen kí­vül. Az ifjúsági szövetség kötelessége a fentieket szem előtt tartva politizálni, cse­lekvési teret nyújtani a köz- életiséget vállaló fiatal kor­osztály számára. Ezért a Központi Bizottság úgy fog­lalt állást: az aktív részvétel érdekében szükség van egy olyan késztetésre, amely új­ból megmozgatja a szerveze­tet. — A KISZ KB dokumen­tuma egyértelműen a cse­lekvésre szólít fel. A tettre késztetésben eddig sem volt hiány, mi újat tartalmaz a mostani felhívás? — Javaslom, először is induljunk ki a KISZ XI. kongresszusa által meghatá­rozott, változatlanul érvény­be lévő célkitűzésből, amely szerint legfontosabb teendő, az ifjúsági szövetség politikai jellegének erősítése. Gondol­kodásmódunk szerint ennek a társadalomban zajló fo­lyamatok iránti nagyobb ér­zékenységben, a párt politi­kája melletti határozottabb kiállásban kell megnyilvá­nulnia. Ami újdonságot je­lent, a felhívás hangneme, cselekvési szándékunk, vára­kozásunk tétjének bemutatá­sa. A megvalósítás »pedig rendkívül gyors szervező munkát és cselekvést köve­tel. — A felhívás sikere — véleményünk szerint — az alapszervezetek tevékeny­ségén múlik. Mi várható el a feladatok ismereté ben egy- egy KISZ-közösségtől? — Mindenekelőtt felelős gondolkodás és cselekvés. Fontosnak tartjuk, hogy a tavaszi eseményeket és a szervezeti élet fórumait fel­használják a központi vala­mint helyi döntések megis­merésére, s nem utolsósor­ban gazdaságpolitikai ismere­teik bővítésére. Szeretnénk, ha a fiatalok felajánlásokat tennének, javaslatokat fo­galmaznának meg a helyi tervek megvalósításának se­gítésére az ottani viszonyok jobbá tételére. A területi vagy központi szervek intéz­kedéseit igénylő felvetéseket összegyűjtjük, és továbbítjuk az érintetteknek. — A KISZ legutóbbi kongresszusán elhangzott: az ifjúság értelmes, képességei kibontakoztatására alkal­mas feladatot vár a társada­lomtól. Ezúttal már nem várni, hanem keresni ke'l? — Mai helyzetünkben nél­külözhetetlen, hogy a koráb­bi „felfelé mutogatás” fel­váltsa feladatokat önállóan felismerő képességünk jelen­tős javulása. Fontos, hogy a párt politikájából, döntései­ből adódó tennivalókat ön­állóan, késlekedés nélkül ha­tározzuk meg, és a társada­lom felelős tényezőivel együttműködve hajtsuk vég­re. Miután az ifjúsági szer­vezet felelős önmagáért, az öntevékenység elvárható és számon kérhető a közössé­gektől. — Mit tehetnek ennek ér­dekében a dolgozó fiatalok? — A dolgozó fiataloknak ajánljuk, foglalkozzanak többek között a vállalati, üzemi és műhelyszintű tel­jesítményt ösztönző érdekelt­ségi rendszerrel, az érték és teljesítmény összefüggései­vel a bérezésben, valamint a nagyobb szervezettség és rend megteremtésével. Ezt a néhány teendőt azért emel­tem ki, mert a legtöbb mun­kahelyen ezek húsbavágó kérdések. — És a tanuló ifjúság... — E területen is van sok áttekintendő és megoldandó feladat. Itt van például az új oktatási törvényből eredő demokratikus lehetőségek pontos kimunkálása az isko­lákban, amelyet a diákközös­ség és a tantestület közösen végezhet el. Emellett szület­hetnek javaslatok az ösztön­díj, a jutalmazás és az érté­kelés szempontjaira, a léte­sítmények jobb kihasználá­sára, szakmai egyesületek alakítására. — A megyénél maradva, milyen konkrét segítséget ad a felhívásban foglaltak tel­jesítéséhez a megyei KISZ- bizottság? — Ajánlásokat fogalmaz­tunk meg a KlSZ-szerveze- tek számára, gazdaságpoliti­kai előadássorozatot szer­vezünk, műszaki-közgaz­dasági bibliográfiai ajánlást adunk ki, biztosítjuk a kü­lönféle ismerethordozók köl­csönzését. Működtetünk egy előadói irodát, s rendezünk majd tapasztalatcseréket, öt­letnapokat. így például feb­ruárban Szolnokon megyei propagandista tanácskozás­ra, míg Bükkszéken az élel­miszer-gazdaságban dolgo­zó KISZ-vezetők felkészítő­jére kerül sor szervezésünk­ben. A megyei KlSZ-bizott- ság április végén értékeli a megyében dolgozó KISZ- szervezetek tevékenységét, a további tennivalóknak pedig a KISZ KB májusi üléseszab irányt. I». J. A bizalom fele Gyarapodó betét a takarékszövetkezetekben Tavaly tovább gyarapodott a takarékszövetkezetek be­tétállománya amely az év végén 40,8 milliárd forint volt, 18,4 százalékkal több mint egy évvel korábban. A taglétszám csaknem 100 ezerrel növekedett, s megha­ladta az 1 millió 900 ezret. A Szövosz takarékszövet­kezeti főosztályán elmond­ták, hogy a 260 szövetkezeti bank 1986-ban 86 új kiren­deltséget, illetve betétgyűjtő pénztárt nyitott, közöttük ti­zenötöt a fővárosban. Ezek­ben a kirendeltségekben — alig fél éves működésük alatt — 160 millió forint be­tétet helyezett el a lakosság. A tagsági viszony erősödé­sét, a szövetkezetek munká­ja iránt megnyilvánuló bi­zalmat jelzi, hogy egy év alatt két és félszeresére nőtt, s ma már megközelíti a 2,2 milliárd forintot a takarék- szövetkezetek részjegy-állo­mánya. A takarékszövetkezetek 1986-ban 11 milliárd 180 millió forint kölcsönt folyó­sítottak. ez 53 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. A személyi és az áruvásárlási hitelek összege 4,9 milliárd forint volt. Az építési és a lakásvásárlási kölcsön ösz- szegét 1985-höz képest két­szeresére emelték, így az meghaladta a 4,4 milliárd forintot. Családiház építésé­hez például több mint 4 ezer esetben adtak hitelt. El­ső ízben nyújtottak segítsé­get a lakásszövetkezeti for­mában készülő otthonok, il­letve társasházi lakások épí­téséhez. Lakáscserét 70 eset­ben segítettek hitellel. Az építkezők helyzetét azzal is könnyítették, hogy több mint 20 millió forintot adtak köl­csön tartós használatú telkek vásárlásához. Jelentős összegeket szántak a mezőgazdasági kisáruter- melés fejlesztésére. A régi gazdasági épületek felújítá­sára, újabbak létesítésére, to­vábbá gépek, eszközök, te­nyészállatok, szaporító­anyagok és takarmányok vá­sárlására 1986-ban 1,7 mil­liárd forint hitelt nyújtottak, 55 százalékkal többet mint 1985-ben. Állománygyülóseken Leszerelő katonákat búcsúztattak A Magyar Néphadsereg­ben ünnepi állománygyűlé­seken búcsúztatták tegnap azokat a sorkatonákat, akik 18 hónappal ezelőtt kezdték meg a haza fegyveres szol­gálatát. A kiképzési tervek­nek megfelelően a közeli na­pokban kerülnek tartalékál­lományba a BM Határőrség­nél, illetve a Néphadsereg építő-műszaki alakulatéinál sorkatonai szolgálatot telje­sítők. Az ünnepségeken a pa­rancsnokok értékelték a le­szerelő katonák szocialista versenymozgalomban elért eredményeit, és átadták a címekkel járó elismeréseket. Valamennyi alakulatnál — a területileg illetékes párt, ál­lami és társadalmi szgrvek, a csapatzászlót adományozó üzemek képviselőinek jelen­létében — mondtak köszö­netét a férfias helytállásért, a katonai esküben megfoga­dott kötelezettségek teljesí­téséért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents