Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-05 / 30. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. FEBRUÁR 5. Kóla a padlón Gazdaságosság, biztonság, kényelem Ellenőrzés több ezer kilométeres távolságból Földrengés vagy atomrobbantás? Az utóbbi hónapokban mind többet hallhatunk arról, hogy a két legfőbb nukleáris hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió a helyszínen kívánják ellenőrizni a másik országban végrehajtott földalatti kísérleti robbantásokat. Szóba került azonban egy olyan ellenőrző rendszer kiépítésének a terve és lehetősége is, amelynek révén a felek a saját országuk területéről is megbizonyosodhatnak arról, végeztek-e valahol, tőlük távol atomrobbantásokat. De vajon hogyan lehet ezt egyáltalán ellenőrizni, több ezer kilométeres távolságból? Erre kértünk választ dr. Tóth László szeizmológustól, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetének munkatársától. — Az utóbbi időben valóban többet hallhatunk ilyen ellenőrző rendszerek kiépítésének tervéről, azonban erre vonatkozó vizsgálatokat már jó egy évtizede is végeztek. A leszerelési bizottságban létrehoztak egy olyan munkacsoportot, amely főleg a földrengéskutatás szakembereiből, szeizmológusokból áll. Felada’tuk az volt, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogyan lehet a szeizmológia eszközeivel a kísérleti atomrobbantásokat ellenőrizni. Észrevették ugyanis, hogy az atomrobbantások során a földrengésekhez hasonlóan rugalmas hullámok keletkeznek, s ezek a Föld belsejében és a felületén haladva eljutnak a szeizmológiai mérőközpontokba. — Hogyan lehet eldönteni, hogy a kérdéses jelsorozat, azaz a szeizmogram valódi földrengéstől vagy pedig atomrobbantástól származik? — Az eseményt mindenekelőtt észlelni kell tudni. Ez ugyanis nem nyilvánvaló. Nagy atomrobbantásoknál természetesen Ilyen gond nincs, ám manapság éppen az olyan kisebb kísérleti töltetek felé tolódott el a súlypont, amelyeknek energiája kisebb egy kilotonnánál. Gondoljunk csak a neutronfegyverrel való kísérletekre, vagy az űrvédelmi rendszerrel kapcsolatban végrehajtott kis energiájú föld alatti kísérleti robbantásokra. Ezek nél már alapvető probléma az észlelés. — Mióta vannak a geofizikusoknak olyan műszereik, amelyekkel egyáltalán képesek ilyen kis energiájú robbantások vagy rengések észlelésére? — Meglepően régóta. Már a múlt század vége óta tudják, hogy égy érzékeny műszerrel bármilyen távoli földrengést észlelni lehet. Egy tokioi földrengést például utána 20—30 perccel Potsdamban regisztráltak. — Hogyan lehet azt Potsdamban megállapítani, hogy ez a földrengés Tokióban volt? — Mindennek megértéséhez tudni kell azt, hogy egy földrengés vagy atomrobban- tás során az energia egy része rugalmas hullámokká alakul. Ez a rengéshullám többféle összetevőből áll, s ezeknek az összetevőknek más és más a sebessége. Minél nagyobb távolságban van az észlelés helye attól, a helytől, ahol a rengés bekövetkezett, annál nagyobb az időkülönbség a különböző hullámtípusok beérkezte, vagyis észlelése között. Ebből tehát meg lehet állapítani a távolságot. — És az irányt? Hisz Pots- damtól Los Angeles nagyjából olyan messze van, mint Tokió. — Egy állomás mérése alapján nagyon nehéz megállapítani, bár nem lehetetlen egy durva iránybecslés. Erre a célra egy átfogó állomáshálózatot használnak. Á szeizmológia nemzetközi tudomány. Hiszen egy kisebb országban legföljebb 2—3 mérőállomás van, s ezek rászorulnak más országok mérési adataira. Erre vannak nemzetközi központok, amelyekbe minden ország megküldi az adatait, s onnan kapja vissza az eredményeket. — Miután észlelték az eseményt, és meghatározták a helyéit, hogyan állapítják meg, hogy földrengést vagy atomrobbantást regisztráltak? — Évente 3—4000 olyan földrengés van, amely elvileg atomrobbantás is lehetne, nagyságrendje alapján. A helymeghatározás után ennek 90 százaléka máris kiesik. Miért? Mert, ha egy földrengés, mondjuk, Franciaország területén történt, az biztosan nem lehetett atom- robbantás, hiszen ezeket a kísérleteket jól meghatározott helyeken, lakott területektől távol hajtják végre. A földrengések nagy része óceáni területekre esik. Óceánokon pedig nem robbantanak, illetve ha robbantanak is. azokat más eszközökkel jól meg lehet figyelni. Marad tehát egy igen kis százalék, amelyeknek a szeizmogramján különböző vizsgálatokat kell elvégezni. A földrengések nyírási mechanizmusa során, vetődések mentén pattannak ki, és tíz másodperctől egy két percig tartanak. Egy robbantás tized-, vagy századmásodpercig tart csupán, meohnizmusa is sokkal egyszerűbb mint a földrengéseké. Mindezek a különbségek a szeizmogramokról jól leolvashatók. — Miért van szükség arra, hogy ilyen eszközökkel ellenőrizni lehessen az atomrobbantásokat? — Ez az igény a fegyverkorlátozási tárgyalások megindulása óta nőtt meg. Természetes, hogy hiába állapodnak meg a felek egy részleges vagy teljes atomcsend- egyezményben arról, hogy nem robbantanak, mit sem ér a szerződés, ha a betartását nem lehet ellenőrizni. Az ezt megoldani hivatott globális rendszer manapság ■van kiépülőben. Mindaz ugyanis, amiről eddig beszéltünk. ma még nem létezik. Nagyon nehéz egy ilyen hálózatot létrehozni, különösen nálunk, Kelet-Európábán ahol gyakran telefonvonalhoz is nehéz hozzájutni. Ehhez pedig nagyon korszerű kommunikációs rendszer szükséges, nagy teljesítményű számítógépek. összehasonlításul elmondhatom, hogy az ilyen szeizmológiai adatok cseréje országok közt, jóval nagyobb adatátviteli kapacitást tesz szükségessé, mint manapság a meteorológiai szolgálatok közti kommunikáció. N. G. Halálos nászcirpelós Technikatörténeti érdekességek A gőzeke 136 évvel ezelőtt 1856-ban szerkesztette meg John Fowler angol farmer és mérnök az első gőzekét, amely a kor követelményeinek minden tekintetben megfelelt. A találmány két keréken forgó tengelyen 7—7 darab ferdére szerelt ekevasból állott, amelyet a két oldalán elhelyezett sodronykötél a barázda végén felállított két gőzgép segítségével vontatott. Amikor az eke elérte a barázda végét, akikor átbillentették és a másik gőzgép kezdte el húzni. A szántási mélysége elérte a 48 centimétert és a lóvontatással szemben a gőzekével 25%-a'l lehetett a termelékenységet emelni. K. A A Gryllodes supplicans nevű tücsök hímjei parányi föld alatti üregükből hangos cirpeléssel hívják a párjukat. Ezzel azonban a nőstényt gyakran a pusztulásba invitálják, mivel — amint ezt most megfigyelték — a török gekkók a ciripelést hallván a „találka” színhelyének a közelében helyezkednek el, s mozdulatlanul várják, hogy a közeledő nőstényre rárontva azt bekebelezhessék. így a gekkó „ingyen” zsákmányhoz jut, a hím pedig hiába vár a nőstényre. Amikor a kutatók azt vizsgálták, hogy miképp hat a hím tücsöknek a- hangszalagról lejátszott hangja a befogott gekkókra, azt találták, hogy a kifejlett állatok többnyire elindulnak a hang irányába, a fiatalok viszont nem reagálnak rá. Ez azt sejteti, hogy a gekkók tücsökvadászata nem örökölt, hanem tanult magatartás. Noha a gekkók elsősorban a nőstény tücsköket veszélyeztetik, a hímek sincsenek biztonságban. A hangjuk odacsalogat egy olyan legyet, amely petéit a tücsökre rakja rá, s a néhány napon belül kibúvó lárvák a tücsköt elevenen felfalják. Napjainkra a száz éves autó nélkül özhetetl en társunk lett. Óriási a fejlődés, amely 1886 óta, az első autó útra- görd ülése óta bekövetkezett. A technika-történészek szerint autót először 1888- ban mutattak be a Müncheni Gép- kiállításon; a látogatók tízezrei tapogatták fényesre Karl Benz vékony, kerékpárkeréken álldogáló motoros járművét, az első autót. Azóta a világ nagyvárosaiban évente-két- évente rendeznek autóvilágkiállítást, és a különböző gyárak valamennyien ki is rukkolnak kisebb-nagyobb jelentőségű újdonságaikkal. Nem elvi újítások ezek, rendszerint a takarékosabb fogyasztást, a nagyobb biztonságot és a kényelmet szolgálják. Néhány példa az utóbbi néhány kiállításról. ^ A gyáraik törekednek a kedvező áramlást viszonyokat biztosító új hátsó kiképzésre: a takarékos motor és a kedvező aerodinamikai tulajdonságok együtt 5—10 százalékos benzinmegtakarí- tást tesznek lehetővé. A karosszéria vonalvezetését az ék- és cseppforma jellemzi. A légellenállást csökkenti a karosszéria teljesen sima felülete is. Megtalálható a motor úgynevezett „tolóüzemében” a benzinfogyasztást szabályozó elektronikus szerkezet, a szervó kormány, az elektromos ablakemelő, vagy a központi ajtózár. Igen hathatós a korrózióvédelem fi«, amit a karosszéria kata- foretikus merülő alapozásával, számos alkatrész cink- króm bevonatával és a lökhárítókban alkalmazott műanyag betétekkel érték el. A környezetvédelmet szolgálják az azbesztmentes tengelykapcsoló és fékbetétek, a kadmiummentes lakkok al- ijíalmazása is. Majdnem minden autóvillamossági gyár megjelent már a bemutatókon, vagy a piacon mechanikus megszakító nélkül működő elektronikus gyújtás-megoldásokkal . Többségük beszerelhető a régi mechanikus megszakító helyére. A Spritcont- rol fogyasztásmérő téljes egészében a porlasztóba kerülő benzint méri, de működését mikroprocesszor tökéletesíti. Mutatja a 100 kilométerre, az egy órára eső benzinfogyasztást, mennyi üzemanyag van a tankban, a mérés pillanatában jelzett sebességnél hány kilométerre elegendő a tüzelőanyag, a pontos időt és a dátumot. Mindezt nappal is jól látható digitális számokkal. Általában jellemző, hogy digitális műszerek váltják fel a hagyományos műszereket. Számos utólag felszerelhető műszert is kifejlesztettek a gyárak, így elektronikus hűtővíz- és olaj hőmérséklet- mérő- olajnyomás-, hatásfok és magasságmérő, kombinált akkumulátor-töltöttséget jelző és volt- és ampermérő, külső hőmérő stb. A kényelmet szolgálják a pót-fűtőkészülékek. Egy kapcsolóóra a beállított időben bekapcsolja az utas- és a motorteret felfűtő készüléket, így kényelmessé teszi a reggeli indítást a téli időszakban. Sok változatban készülnek a hűtővizet melegen tartó fűtőkészülékek: éjszaka rákapcsolható a 220 voltos hálózatra és a legnagyobb hidegben is 15—20 C-fok között biztosítja a motor belsejében a hőmérsékletet. Különösen télen praktikus a szélvédőmosó folyadékot melegítő szerkezet, de bemutatták a mosófolyadék porlasztófejét melegítő betétet is. Divatba jöttek az elektromos fűtőszállal melegített üléspámák. Apróságnak tűnik, de ez is a kényelmet szolgálja: mint képünk mutatja, különféle nagyságú palackok számára alkalmas üvegtartót szerelnek fel a kocsikba. Különösen hosszú távon kényelmes az autósnak, ha keze ügyében van az üdítőital. Nem dől ki a nyitott üveg, nem gurul a pedál alá, és minden kocsiba beszerelhető. Álom után szép emlékek Tejszínhab és foghúzás A levegő nagy részét kitevő nitrogéngáznak van egy régóta ismert vegyülete, a dinitrogén-oxid, másként kéjgáz. A természetben szabadon nem fordul elő, legfeljebb villámláskor keletkezik kis mennyiségben a levegőben. Ipari előállítása a nitrogén-műtrágyagyártás mellékes műveleteként az utóbbi évtizedekben bontakozott ki. Ma DINOX néven hozzák forgalomba, palackba vagy patronba töltve. A szénsavpatrontól zöld jelzése és eltérő csomagolása különbözteti meg. A dinitrogén- oxid színtelen, érdekes illatú, vízben oldódó, nagyobb mennyiségben belélegezve könnyű kábulást okozó gáz. A mindennapi gyakorlatban ma a dinitrogén-oxid- dal a habszifonok patronjában találkozunk, megköny- nyítve a habverés fárasztó munkáját. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen ezt a gázt teszik a habszifon patronjába, amikor tulajdonképpen bármilyen gáz, így a levegő is elvégezné a tejszín habosítását. A válasz az, hogy a levegő oxigéntartalma nagyon kedvez a tejszín romlását okozó baktériumflórának, a dinit- rogén-oxidban viszont elpusztulnak a baktériumok. Az édeskés ízű gáz egyúttal konzerváló hatású, lehetővé teszi a kész tejszínhab több napos hűtött tárolását is. Az édeskés íz emellett cukormegtakarítást is jelent, a diétázókat vagy fogyókúrázókat pedig mentesíti a felesleges szénhidrát-felvételtől. Mivel kábító hatását már régóta ismerik (1799-ben Davy észlelte először), nem meglepő, hogy megfelelő dózisban adagolva a gyógyítás olykor kábításra, altatásra használja. Horace Wells angol fogorvos alkalmazta először 1844-ben foghúzáshoz. Angliában és Németországban 1933 óta a szülészetben is elterjedt, hazánkban kevéssé ismert és alkalmazott narkotikum. Hatása inhaláoiós úton érvényesül. A 10—15 százalék oxigénnel kevert kéjgázt cseppfolyósítják, és palackból adagolják az altatógépbe. Bódításhoz a testsúlytól függően 30—50 g gáz beléle- geztetése szükséges, a teljes narkózis eléréséhez pedig legalább 60—70 g. (Nem kell aggódni: a habszifon patronjában csupán 6 g dinitrogén- oxid gáz van. Fél liter tejszín készítésekor a patronból beáramló gázból legfeljebb 4 g oldódik, s ennek is csak töredéke jut a tejszínbe kifröccsentéskor!). Újabban arról érkezett hír, hogy külföldön újra feléledt a dinitrogén-oxid fogorvosi felhasználása. Egyes esetekben helyettesítik vele a a helyi érzéstelenítést. Vannak emberek, akik legyőzhetetlenül félnek az injekciós tűtől, olyanok is vannak, akik allergiásak a helyi, rövid hatású érzéstelenítőszerekre. Egyes estekben a gyermekek fogorvosi kezelése is nagy nehézséget jelent a gyermek félelme miatt. A külföldi tapasztalatok szerint jól alkalmazható foghúzásnál, a foggyökér előkészítésénél, a korona felhelyezésénél, vagy akár a száj zár megnyitásánál. Angol tapasztalatok szerint azok a betegek, akik bizalommal állnak hozzá ehhez az érzéstelenítéshez, rövid álom után a legjobb emlékekkel ébrednek. Képünkön: fogorvosi kezelés kéjgázas érzéstelenítéssel. Fowler gőzekéje
