Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-05 / 30. szám
1987. FEBRUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Modellező úttörők A szabadidő tartalmas eltöltésének egy igen sok türelmet és kitartást igénylő módját választották azok a fővárosi kisdobosok, akik hetenként találkoznak a József Attila Üttörőház modellező szakkörében. Rendszeres munkával egy év alatt öltenek formát a kezük alól kikerülő különböző méretű motoros és vitorlás hajómodel- lek (MTI-fotó: Cser István — KS) Magyar jégtörők jugoszláv vizeken Magyar és jugoszláv vízügyi szakemberek egyeztették a Duna jegesedéséből adódó árvízvédelmi tennivalókat Baján az Alsódunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóságon. A tartós hideg miatt tartani kell attól, hogy a víztükörnek 60—80 százalékát borító zajló jégtáblák a folyókanyarulatoknál; szűkületeknél torlódnak. Ennek megelőzésére a Duna jugoszláviai szakaszára rendelték a dunai jégtörő- flottilla négy hajóját. A folyam magyar—jugoszláv közös érdekeltségű határmenti szakaszának jégvédelmére vonatkozó államközi megállapodás értelmében az idén már másodszor veszik igénybe a déli szomszédország vízügyi szervei a magyar jégtörőhajókat. A visszatért erős hideg hatására ugyanis ott helyenként már a vízfelület nyolcvan százalékát jég fedi, a Mohács és Vukovár közti különösen kanyargós folyószakaszon pedig ismét fellépett a torlaszképződés veszélye. A magyar és a jugoszláv szakemberek megállapodtak abban is, hogy figyelő őröket állítanak, akik 6—8 kilométerenként jegyzik a jégzajlás adatait. Május 7-12 Miskolci filmfesztivál Tegnap Miskolcon, a Kossuth Lajos Művelődési Házban megtartotta első ülését a 27. Miskolci Filmfesztivált előkészítő bizottság. Amint György István fesztiváligazgató tájékoztatójában elmondotta: a május 7—12. között megrendezésre kerülő fesztiválra hatvanhét rendező, illetve kollektíva nevezte be alkotását. A versenyfilmek vetítése együttesen mintegy 27 órát vesz majd igénybe. Elegendő-e, ha „csak” jól gyógyítanak? A karcagi kórház tudományos munkájának iohotősógei Az orvostudományban az alapismeretek tíz-tizenöt év alatt szinte teljesen kicserélődnek. Ami marad, az a pulzusszámlálás, a vérnyomásmérés, az injekcióstű — egyszóval a szakma sztereotípiája. A bővülő természet- tudományos ismeretek szinte naponta adnak új fegyvert a gyógyító orvos kezébe. Egészen pontosan csak felkínálnak, ugyanis személyre szóló tudományos igényesség is kell ahhoz, hogy az információk bőven özönlő áramlatából ki-ki kiszűrje azt, amire az eredményes gyógyító munkához szükség van. A tudományoskodás az orvoslásban tehát nem öncélú játszadozás a szellemiekkel; az itt bizonyított nyitottság, ha úgy tetszik, emberi életekkel mérhető. Megújult a bizottság Egy intézményben a különböző fokozattal bíró munkatársak száma és az innen kiszűrendő publikációk mennyisége jelzi, hol tart a tudományos munka. A karcagi kórházban dr. Zsembeli József igazgató-főorvos közel sem elégedett azzal a tevékenységgel, amit az elmúlt esztendőkben e téren számba vehetett. Tudományos fokozattal rendelkező orvos nincs a kórházban, és a publikációs mutató is jóval alatta van a kívántnak. Az okok nagyrészt rajtuk kívül állóknak is mondhatók: korábban nem volt röntge- nes, laboros és pathológus orvosuk, így a klinikusok tapasztalatainak bizonyításához hiányzott a feltétel. E nélkül a háttér nélkül ugyanis a napi gyakorlatot tudományos értékűvé feldolgozni szinte lehetetlen. Másrészt a kórháznak alapvetően nem célja a kutatás és a tudományos munka, így ez már eleve meghatározza a helyzetüket. Míg másutt egy főorvosi állás betöltését tudományos címek meglétéhez köthetik, addig Karcagon örülA legfontosabb tudományos Ismeretek sajátja, hogy előbb-utóbb utat találnak maguknak a gyakorlatig, így a karcagi kórház gyógyítói sincsenek leküzdhetetlen hátrányban. Előnyükre szolgál, hogy mind a szegedi, mind pedig a debreceni orvostudományi egyetem vonzása hat rájuk, így havonta utaznak a főorvosok valamelyik oktatási intézmény szakmai fórumára. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a tudományos ismeretek összegzése, rendszerbe foglalása a törvényszerűnek, ha a meghirdetett státuszba találnak megfelelő szakembert. A harmadik ok már szemléletbeli, és erről önkritikával beszélt az igazgató. A tudományos bizottságba ugyanis korábban egy sértődött és nyugdíj előtt álló or- orvost választottak vezető tisztségre, így a munkájuk ennek megfelelő volt. . . Tavaly nyáron tisztújítás történt, a kórházi bizottság élére' dr. Kazella Zoltán főorvos személyében ambiciózus vezetőt találtak és az eredmény máris mérhető. A megnövekedett lehetőséggel érdekes módon elsőként a szakdolgozók éltek: nővérek és asszisztensek három országos konferencián szerepeltek említésre méltó szakmai sikerrel. Az idén nyelvtan- folyam indult, tízen vesznek részt az angol nyelv kurzuson, és ez az első lépés lehet a tudományos munkálkodásban, ugyanis a közlemények nagy része ezen a nyelven jelenik meg, másrészt a kandidatúra feltétele két idegen nyelv ismerete. ségek kikovácsolása lehetetlen lenne azok nélkül az orvosok nélkül, akik a kutatómunka szolgálatát vállalták fej — és ezek közé tartoznak többen a karcagi kórházból is. Dr. Zsembeli József például a szívinfarktus másodlagos megelőzését szolgáló országos vizsgálódásban vesz részt. A nyáron záruló felméréshez a környék mintegy hetven infarktusos betegének kóresetével járul hozzá, melyet az Országos Kardiológiai Intézethez továbbít feldolgozás céljára. A tapasztalatai egyébként máris tartalmaznak számos meglepő újdonságot. Amint az igazgatófőorvos elmondta, a sterssz nem is olyan fekete, mint amilyenre sokáig festettük. Egy időben divat volt az infarktus kiváltó okaként az összegyülemlett feszültséget emlegetni, ezért is nevezték „menedzser-betegségnek”. Kiderült, hogy miközben a stresszt üldöztük, nem figyeltünk az egészséges életvitelre, így a többi rizikó- faktor — a dohányzás, az alkohol, az egészségtelen táplálkozás, a mozgáshiány — tette a dolgát. Ami pedig az idegességet illeti ? Paradoxonja a felmérésnek, hogy tanulsága szerint nem a dühöngő, szertelen és túltemperált főnökök kapják az infarktust, hanem a környezetükben levő, hallgatagon őrlődő munkatársaik. Ezért is nevezik ezt az esetet találóan „intellektuális gyilkosságnak”. Legyen műhely itt is Az is mond valamit a karcagi kórház tevékenységéről, hogy az Egészségügyi Minisztérium az intézményt jelöte ki egy országos modellkísérletre, aho) egy egészségügyi bizottság létrehívását és munkájának hatékoinyságát fogják majd lemérni. Márciusban kezdik megszervezni azt a társadalmi testületet — szakszervezeti, népfrontod és tanácsi aktívák bevonásával, — amely elsősorban a beteg szemszögéből ad majd ötleteket a jobb és hatékonyabb betegellátáshoz. Természetesen erősíteni kell az intézmény műhelyjellegét is. Az írás elején felemlegetett tudományos igényesség feltételezi, hogy ki-ki maga is vágjon neki szakmája információ-rengetegének, és naprakész legyen a legújabb gyógymódokban. Ezt segítheti a másutt már gyakorlattá vált heti információs ülés, amikoris idegen nyelvű lapokból referálnak egymásnak a kollégák. Egy magas tudományos fokozattal rendelkező főorvos mondta a minap: az orvos tudományos fokozata az illető innovációs készségét fejezi ki. Ahol ugyanis nem művelik a tudományt — ott a befogadásra is kisebb a hajlam. Palágyi Béla Nem a stressz, az ideges ember „öl” Kihunyt ablakszemek „Mint befagyott tenger, olyan sík a határ...”, írta a költő a behavazott kunsági tájaikat járva. Ügy tűnik, a csaknem másfél évszázada papírra vetett szép téli kép azóta sem változott. A hófúvásos utak mentén érintetlen még a fehér hólepel. A ködlbevesző látóhatáron álldogáló őzek körvonala bontakozik ki. A majorok körül reggelente rókanyomot szimatolnak a kutyák, néha-néha vaddisznó is jár a kertek alatt. Hamisítatlan idill, a téli puszta romantikája alig néhány kilométerre a megye- székhelytől, s jóformán kő- toajításnyira a különféle szin. tű településközpontoknak „előléptetett” községektől. De vajon ismerik-e még ezeket? Vajon hány fiatal vagy akár középkorú városi embernek mond valamit ez a név, hogy Szakállaspuszta, Pusztataksony, Pusztabánréve, Barta vagy a megye- székhely közeléből: Piroska, Szandalapos, Pusztasüly? Pedig itt is élnek emberek! A megye tizennyolc kistelepülésén és ötvennél több úgynevezett külterületi helységében lakik majd minden ti zenketted ik-ti zenharma- dik megyei polgár. De kérdés, hogy meddig még? Mert minden szépsége, hamisítatlan romantikája ellenére sem vonzó már a falu, a puszta. Nemcsak télen, hanem nyáron sem. Odébb áll, elkötözik innen, aki teheti. Egy fél éve készült megyei felmérés szerint 1970-ben 55 ezer, tíz évvel később — 1980-ban — már csak 23 és félezer, tavaly pedig mindössze 20 ezer ember élt külterületeken Szolnok megyében. Az ezer-ezerötszáz lélekszámú 'kistelepülésnek számító községek lakossága öt év alatt 8—9 százalékkal fogyatkozott. Dehát törvényszerű, megállíthatatlan folyamat-e az, hogy minden évben takaros házak tucatjai maradnak lakó nélkül, gaz veri fel a kerteket, kiürülnek az ólak, fészerek? Népes családok — javakorabeli fiatalok öreg szülőikkel együtt — panelek közé szorulnak a méregdrágán vett nyolc vagy tizedik emeleti lakásban. Tény, és való, hogy valamikor — nem is olyan régen természetszerű, mi több, támogatandó „fejlődési” folyamatnak tekintették ezt illetékesek és illetéktelenek; a közgazdászok, falukutatók akceptálták, a néprajzosok, szociológusok legfeljebb hümmögtek. Az eredmény — a vitatható eredmény! — meg is lett. A megyeszékhely népessége a háború utáni első összeírás óta szűk negyvenezerről napjainkra bő 80 ezerre gyarapodott. (Csak az utóbbi öt évben ötezerrel). Ugyanakkor minden más településkategóriában — beleértve a többi megyei várost és nagyközségeket is 2—9 százalékos volt a csökkenés. Ugyanez lett a sorsa a megyehatárokhoz közeli nagyvárosoknak : Kecskemétnek, Békéscsabának, Miskolcnak és Debrecennek is. Mostmár az lenne jó — és ebben tisztázódni látszanak a vélemények — ha a városok, sőt a kijelölt magasrendű településközpontok mágneses vonzereje csökkenne, s még ebben a középtávú tervidőszakban alapvetően meg is szűnne. Jó lenne, ha ezeken a helyeken állandósulna a lakosságszám (legfeljebb csak a demográfiai hullámok hatására változna) s így az infrastruktúra a szerény fejlődés ellenére is valamelyest közelebb kerülhetne az igényekhez, nem romlana tovább a lakáshelyzet. Egyszóval, javulhatna a városi élet minősége. Ám a másik póluson ennek az a feltétele, hogy a falusi életfeltételek javuljanak, ne legyen nehéz a „pusztai” élet. Egy ismert és meglehetősen elkoptatott zsargon szerint: javuljon a népességmegtartó erő. Ez most a legtöbb gondot okozza a közeli és távlati területfejlesztési elképzelések kialakításánál... Mert a dolog nyilvánvalóan nem egyszerű, nem szűkíthető le — a hiedelmekkel ellentétben — a helyi vagy ingázással elérhető munkahelyek számának növelésére. Más is kell. Távlatokban mind az, ami a nagyközségekben, sőt a városokban a lakosság természetes igényét jelenti. S az igazság, hogy nem lebecsülendő kezdeti eredmények vannak is már. A puszta, azért mégsem any- nyira puszta, mint a hótakarta táj mutatja most. A megyében például minden kétszáz lélekszámúnál nagyobb településnek van menetrendszerű autóbusz vagy vonatjárata. Az ennél is kisebbekben rövidtávon elérhető megállóhelyeket létesítettek. így azok az isten háta mögötti helyek, ahova „a sóhaj is meghalni jár” lassan csak emlékké válnak. Imponáló a kereskedelmi hálózat fejlesztése is, melyre 70 millió forintot költött a Mészöv. így az ezer külterületi lakosra jutó 437 négyzetméteres bolti alapterület 50 négyzetméterrel nagyobb, mint a megyei átlag. A tavaly befejeződött kereskedelmi rekonstrukció révén a legkisebb településen is csinos, hűtőpultos boltocskák, a nagyobbakban korszerű ABC-k nyíltak. A Füszért, a tej- és a húsipar heti két- háram túrajárattal látja el ezeket a boltokat alapvető él elmiszerekkel. Villany, portalanított bekötőút, közlekedési lehetőség, orvosi ügyelet — letéti patikával — minden kistelepülésen van. Ám a mai ember igényei között legalább ilyen fontos a szolgáltatás. Ám ezt a kört újabban rövidre zárja a vállalkozók anyagi érdekeltsége. A szocialista szektor, ■ mint például a Patyolat, Bőrtex, Kun- szöv felvevőhelyeivel egyre inkább visszaszorul a kistelepülésekről. Az itteni árbevétel ugyanis még a dolgozók bérére sem elegendő. A „Gelkás” gyűjtőkocsik még kijárnak — főleg, ha az utat nem fújta be a hó —, de ki tudja meddig. így maradnak a kisiparosok. De azok is egyre kevesebben. A kistelepüléseken az utóbbi két évben 15-en csukták be műhelyüket és nem akadt helyükre más. A tanácsok — a tiszakürtit kivéve — igen keservesen állnak rá, hogy csökkentsék a szakmunkásjövedelmet is alig elérő kisiparosok adóalapját. Szinte tipikus a délelőtti buszjáratok utasserege. Fodrászhoz, szabóhoz, cipészhez igyekvő falusi emberekkel telnek meg a járatok. Sokan tv-t centrifugát, videomagnót cipelnek. Nem lehet szépíteni a dolgot. A szolgáltatásban pathelyzet alakult ki. Mi a megoldás? Erre is nehéz válaszolni. Pláne most, amikor a költségvetési tanácsi támogatást igen szűk marokkal mérik, onnan is visszavonják, ahol eddig volt. Ám a kereskedelem — a már említett rekonstrukcióhoz kapott 10 milliót, amit nem kell visszatéríteni. A szolgáltatások támogatása legalább ilyen fontos. Talán egy lépés lehetne ahhoz, hogy megálljon — s néhány megyében van példa rá — visszájára forduljon a külterületek elnéptelenedési folyamata. Kevesebb kihunyt ablakszem tekintsen a téli pusztára. Palatínus István Kapcsolat a Szent Jupáttal is Rádióantennát épft a vízvezetékszerelő Korábban Mezőtúron az MHSZ városi vezetősége irodájának a tetejét két tízméteres Antenna díszítette. A mutatós „karácsonyfák” a rádiósklub két tagjának: Tóth Ferencnek és Berecz Gábornak az ügyességét dicsérik. Hogy nem akármilyen elképzelés alapján készítették. igazolja az is, hogy segítségükkel a mezőtúriak már körbebeszélték a földet: Japántól kezdve Amerikáig számtalan rádióamatőrrel teremtettek kapcsolatot. Sőt a Szent Jupáttal, Fa Nándorral is „váltottak szót”. Most új antenna építésén törik a fejüket, és a munka többsége tulajdonképpen már kész. Tóth Ferenc forgatha- tós URH antennarendszert szerelt össze, és állított fel a Berecz Gábor az asztalnál és mellette Tóth Ferenc, „birodalmukban”, a rádióklub szobájában (Fotó: N. Zs.) tetőre a meglevők mellé. A szerkezet mozgását bentről, a klubszobából lehet vezérelni, és egyetlen gombnyomásra körbeforog. A forgás mindenkori irányát a szobában egy földgömb körül világító fénypontok jelzik. A szerkezetnek csak az a „híja”, hogy egy rész beépítésével nemcsak a tengely körüli mozgásokat, hanem az antenna magasságának a helyzetét is lehet majd bentről vezérelni, illetve ellenőrizni. A szerkezet képes lesz arra, is, hogy műhold segítségével teremtsen összeköttetést messzi tájak rádiósaival. Hogy ehhez húsz óra, vagy száznyolcvan kell, Ferinek egyre megy. Műszak után, hétvégeken itt tölti az idejét, és társadalmi munkában — mint eddig is tette — befejezi a nagy mű építését. Tudom, most az olvasó azt gondolja, ez a jóember minden bizonnyal híres rádiómérnök. Tényleg híres, de mint megbízható vízvezeték- szerelő ■ szakember. Ugyanis ez a tanult szakmája. Más dolog, hogy ma már a rádiózáshoz is legalább annyitért.
