Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

Gsipkéskúli

ménes

Lobogó sörények, dobbanó paták, kecses nyak, szépség és megbízhatóság. Az ember ősidők óta ezekkel a jelzőkkel illeti egyik leghűségesebb társát, a lovat. Modem világunkban azonban mindinkább a versenyek szereplőjévé válik a ló, döntően azért, mert átvette helyét a motor, a gépkocsi és a traktor. Az ember mégsem tudja kitörölni múltjából, élményeiből a korábban vele összenőtt állatot, különösen nem, ha olyan patinás múltú és szép lovakról van szó, mint a lipicaiak.

A lipicai ló története négy évszázadra nyúlik visz- sza. A fényt és a pompát kedvelő Habsburgok 1580-ban alapítottak ménest a Trieszthez közeli Lippizán, hogy előkelő, az udvari szertartások pompájához méltó hátaslovat tenyésszenek ki. A lipicai mén azóta is fogalom, érték. Felvételeink az egyik leghíresebb magyar lipicai ménest, a csipkéskútit örökítették meg.

Fotó: T. Katona László