Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

1987. FEBRUAR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 II vizuális nevelés új formája Simon Foreno szobrászművész kiállítása Újszerű kezdeményezésnek ad otthont Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen az Ecseki úti iskola. Az épület aulájában lévő falitárolók­ban Simon Ferenc szolnoki szobrászművész kisplaszti­káiból, érmeiből rendeztek kiállítást. Elismerésre méltó, ha egy oktatási intézmény hétköz­napi teendői mellett olyan különleges feladatokra is vállalkozik, melyek fokozot­tan hozzájárulnak a tanulók jellemének, személyiségének alakulásához képzőművészeti élmények általi gazdagodá­suk révén. Az Ecseki Üti Gimnázium azonban nem­csak a tanulók kulturális igényeiért, érdeklődéséért vállalt felelősséget, hiszen épületében működik a Széchenyi Lakótelep Köz- művelődési Titkársága, mely­nek vezetője Szabó András, az iskola igazgatóhelyettese. Így az intézmény kettős el­kötelezettségnek tesz eleget azáltal, hogy több más kul­turális programja mellett a • vizuális nevelés érdekében képzőművészeti kiállítások­nak ad otthont. E kiállítások sorát Simon Ferencé nyitja meg. A mű­vész személyében olyan em­ber vállalkozott a lakótelep szoros közösséggé még nem formálódott tagjaiban a kép­zőművészet iránti érdeklődés felkeltésére, aki 30 éve él a városban — a városért. Em­beri alapállása, a város kö­zösségéért érzett, elméletben és gyakorlatban egyaránt megnyilatkozó felelőssége éppolyan példaadó, mint ezek művészi formákban va­ló megtestesülése. Amilyen küldetéstudattal választotta Simon Ferenc harminc evvel ezelőtt alkotói tevékenysége színhelyéül Szolnokot, most olyan tudatosan kérte őt fel a legifjabb városrész, hogy műveinek bemutatásával ve­gyen részt a lakótelep föld­rajzilag meghatározott hova­tartozásának elmélyítésében, szoros közösséggé alakításá­ban. A művészet — Simon Ferenc művészete — e ké­pességeinek tervszerű és ko­moly felhasználásának cél­ját jelezték a kiállítás meg­nyitóján Bíró Boldizsárnak, a gimnázium igazgatójának gondolatai. A tervek, lehetőségek meg­valósulásának realitását pe­dig a kiállított művek iga­zolták. A fali vitrinek külö­nösen alkalmasak kisplaszti­kák, érmek bemutatására. Ezek a műfajok Simon Fe­renc alkotói tevékenységé­nek csak egyik — de egysé­ges és az egészről is képet adó — területét ölelik fel. A műveket csaknem időrend­ben haladva szemlélhetik a látogatók. Ezt a legegysze­rűbb rendezési elvet az alko­tások sokszínűsége, az egy­mást kiegészítő különböző műfajok teszik változatos­sá. Több dokumentum (pla­kátok, katalógusok) ad képet a művek keletkezésének és önálló életének történetéről. A Simon Ferenc életművé­ben már legendássá vált Mi­hály bácsi zsánerfigurája mellett az 50-es évek végén és a ’60-as évek elején ké­szült rajzok, portréplakettek, láthatók. A terrakotta aktok Múltba néző. Heverő) és más kisplasztikák (Dózsa, Kis akt) jelzik, hogy Simon Ferenc a kis méretekben is különös képességgel érezteti a monumentális hatást. Érmeinek nagy része meg­bízásra készült valamilyen évforduló vagy más konkrét közösségi esemény kapcsán. Így tematikájuk ehhez igazo­dik. Motívumviláguk, kom- pozíciós rendjük azonban Si­mon Ferenc szobrászatának sajátosságait idézi. Hangsúlyosan jelentkezik művészetének emberközpon­túsága, a hétköznapi jelensé­gekben az időhöz és térhez kötötten emberi minőség ke­resése, megtalálása, megje­lenítése. A motívumok több­nyire kózéppontos elrende­zésben tűnnek föl, ám nem mindig a valósággal egyező szituációban. A Szolnok- érmen a város jellegzetes épületei irreális téri helyzet­ben kapcsolódnak egymás­hoz, fordítottan tükröződve. Simon Ferenc a komponálás segítségévei könnyíti meg a tájékozódást a mű világában. Nem térképet, hanem érmet — műalkotást — készített. Nem mindig ragaszkodik az alkotó az éremműfaj ha­gyományaihoz, a kör alakú forma tekintetében. A sza­bályosság segíti ugyan a tá­jékozódást, a figyelem veze­tését, de ha a téma mást kö­vetel, Simon Ferenc ahhoz igazodik. A 900 éves Szolnok című plakett közel Magyar- ország-formájú. Mértani kö­zéppontjában egy kör mégis jelzi a városnak az ország­ban elfoglalt földrajzi hely­zetét. A Kodály Kórusok Országos Találkozójára ké­szült érem HúTlámos felüle­tén jelennek meg a vezény­lő kezek, mintegy érzékeltet­ve a kemény szobrászi anya­gon is a zene hatását. Simon Ferenc valamennyi kiállított műve jelzi, hogy a hétköznapi eseményekben, jelenségekben is mindig megtalálható az a többlet, amely által az ember felül­emelkedhet a puszta gyakor­lati szempontokon és a lel­ket, a szellemet nemesítő él­ményeket kaphat. Bakonyvári M. Ágnes Kultúránk külföldön 3. Színpadok, kiállítótermek A nyolcvanas évek kedve­ző változásai között tartható számon a hazánk iránt meg­nyilvánuló fölerősödött és rokonszenvező nemzetközi figyelem, amely azonban kulturális életünk nem min­den területét éri egyenlően. Ez — főképpen gazdasági, szervezési okok miatt — a színházi életben és a képző- művészetben érezhető. „A Színházművészetünk Kül­földi fogadtatását illetően valóban rövidre fogható a krónika. A napilapok hírei között szerepelt ugyan a szűkszavú közlés, hogy egy hétre Varsóba utazott a Víg­színház társulata; a magyar színészek a lengyel főváros­ban Marat halálát, valamint A Mester és Margaritát mu­tatták be. A Bulgakov-darab ősszel — akkor a kaposvári Csiky Gergely Színház elő­adásában — az NDK főváro­sának hagyományos feszti­válján, a 30. alkalommal megrendezett berlini ünnepi napokon is felhívta az euró­pai művészeti világ figyel­mét színházművészetünkre. A hazánkat képviselő vidéki társulat Garcia Lorca Ber­nardo Alba háza című mű­vét is nagy sikerrel adta elő a Volksbünhe színpadán. Az elrrfúlt nyár elején a tokiói magyar napokon Ör­kény István Tóték című da­rabját a debreceni Pinczés István rendezésében japán színtársulat adta elő. A bé­csi Volkstheaterben Moinár Ferenc Liliomja inkább csak színműirodalmunk színeit villantotta föl, hiszen a da­rabot Dietmar Pflegerl ren­dezésében osztrák színészek vitték színpadra. Színdarab­Ojfent a Felkelő Nap or­szágában szerzett élmény: a japán főváros közelében lé­vő Tokorozova új városhá­zát magyar szobrászművész alkotása díszíti. A japán grá­nit alapzatú, jugoszláv már­ványba álmodott kompozí­ció jelkép is: Ajándék. Pé­csett élő szobrászművészünk, Bencsik István készítette. Ugyanő alkotta a Láng cí­mű kompozíciót, amely Kyo- sato üdülőváros most épülő zenegépmúzeuma előtt lesz látható. És ha magyar szob­rok Japánban is láthatók, e művészeti ág határainkon túli jelenléte nem lehet sze­gényes. Bizonyság erre a pá­rizsi kulturális élet egyik irányítójának levele is, aki színház területén — véleke­dett egy hetilapnak adott in­terjújában a Művelődési Mi­nisztérium főosztályvezető­je —- igen kedvezőtlen a helyzet. Alig játszanak ma­gyar darabokat a külföldi színházak, s komoly sikerre eddig csak szórványos pél­dák voltak. Eegyedül Ör­kény István néhány darabja kapott nagyobb nemzetközi, Európán kívüli figyelmet.” jaink, itthoni előadásaink terjedésében persze, sok az irodalmin kívüli szempont. A dobozban tárolt film vagy a hangszerével utazó hege­dűművész könnyebben eljut más nemzetek közönsége elé, mint a sok szereplős, díszle­teket igénylő színházi pro­dukció. S ezek meghívásában olykor az sem mellékes, kí­nál-e főszerepet a vendéglá­tó színház valamelyik tagjá­nak, vagy hogy az ottani deszkákon játszottak-e már külföldi szerzőt. Nyelvi akadályáé? Nem jellemző, hiszen -f hogy csak néhány példát említ­sünk — a prágai Stílusgya­korlatok megértését kitűnő szinkrontolmács segítette, a skóciai Glasgow-ban pedig Gálffi László Rimbaud-estje magyarul is sikert aratott. Mégis az a tapasztalat hogy a zene sokat segít egy-egy produkció „eladásában”. így került műsorra az NDK-ban Szokolay Vérnásza (ez egyéb­ként legelterjedtebb ope­ránk, eddig 17 országban mutatták be), illetve a Sám­son, legújabban pedig a Far­kasok című rockmusical. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról zenés színpa­di változatával sikerült an­gol nyelvterületre is eljut­nunk. Varga Imrének a nyáron a Louvre-nál rendezett szabad­téri szoborkiállításáról eze­ket írta: „Több mint har­mincezren látogatták, nem is számítva azokat, akik este vagy éjszaka jöttek, és leül­tek a szobrok mellé. Nagyon ritkán adódik olyan művész, akit jobban megértettek és értékeltek a franciák... Var­ga Imre a magyaroknak nagy formátumú művésze, akit nagyon megszerettek a pári­zsiak. Százává) kérték, szó­ban vagy írásban, hogy hadd maradjon itt több szobra.” Varga Imre szobrai nép­szerűek voltak Bécsben és a hamburgi Katolikus Akadé­mián is, Kiss István szob­rászművész kisplasztikái tet­szést arattak a szófiai Puda- pest-napokon. Kultúránk csehszlovákiai hetén a két világháború közötti képző­művészet szocialista törek­véseit, valamint Kondor Bé­la művészetét bemutató tár­latok kínáltak látnivalót, a glasgow-i magyar héten ta­valy mai magyar képzőmű­vészeti anyag, az idén kerá­mia, továbbá Uitz Béla met­szetei és Kiss Nagy András érmei nyújtottak bepillan­tást képzőművészetünkbe. Jó, hogy a magyar kultu­rális intézetekben havonta új kiállítások nyílnak. (A Mű­velődési Minisztérium 19P4- ben 167 tárlatot szervezett külföldön.) Kiváló lehetőség ez képzőművészeti kultúránk megismertetésére, annál is inkább, mert ezeknek a be­mutatótermeknek állandó­sult látogatóközönsége vau, olyan érdeklődők, akik igénylik és várják az újabb kiállításokat. A varsói Ma­gyar Kulturális Intézetben például azok a bemutatók a legnépszerűbbek, amelyek hazánk egy-egy tájegységé­nek népművészetéből adnak ízelítőt. Dániában magyar hímzések szerepeltek. A kop­penhágai Iparművészeti Mú­zeumba magyar reneszánsz és barokk hímzések vitték el hírünket. Tárlatcserék Kétségtelen, hogy az üze­netüket látványként közvetí­tő művészeti ágak a vizuali- tás révén kedvezőbb fogad­tatásra találnak, mint példá­ul egy regény vagy szövegé­ben erős színházi alkotás. Ezért is különös, hogy a kül­föld szemében nem alakult ki a modern magyar festészet vagy képzőművészet igazi képe. Igaz, ez a lépéshátrány születésétől fogva örökölt sa­játsága ennek a területnek. Sokáig hivatalok intézték a külföldi kiállításokat, nem hallgatva azokra, akik meg­hívták alkotóinkat és műve­iket. A hatvanas évektől a Kulturális Kapcsolatok Inté­zete tárlátcserékkel kapcso­lódott be képzőművészetünk külföldi népszerűsítésébe. 1967-ben Londonban közön­ség elé került első 20. szá­zadi kiállításunk. A helyzetet tovább javítható ötlet a fo­gadó országokkal közösen rendezett kiállításoké. Ilyen volt például a budapesti be­mutatót követően Berlinben vendégeskedő Németalföldi szobrászat című tárlat, Szép- művészeti Múzeumunknak és berlini testvér-intézményé­nek együttes 'rendezvénye. J. N. J. Rövid krónika Főleg a szobrok Születésnapi köszöntő Holnap délelőtt a Szolnoki Szigligeti Színházban jubi­leumi műsorral lép közönsé­ge elé a Tisza Táncegyüttes. A hivatalos megfogalmazás szerint a Tiszántúl legna­gyobb múltú néptáncegyüt­tese 40 éves. Ennyi, több vagy kevesebb? Attól függ, honnan számítjuk az éveket. Netán már akkor megalakult a Tisza Táncegyüttes, amikor közvetlenül a felszabadulás után a Szolnoki Verseghy Gimnázium udvarán Tímár Sándor, Sajti Sándor, Mi­hályi János először próbál­gatta a pásztorbotolót, ami­kor Várhelyi Lajos kezébe vette a furulyáját, Pápay János „megverte” a cimba­lom húrjait. De számíthatjuk onnan is az éveket amikor az első kulturális szemlén Ka- posváry Gyula szervező jó­szavára színpadra léptek a diáktáncosok. Tény, hogy 1946—47 fordu­lójától már szinte minden este kigurult az iskola elől a fellobogózott, falócás öreg Csepel autó, falura indult a Tisza, végignótázták a diá­kok a Kunságot, a Jászságot: „Sej, a mi lobogónkat”. Néhány évig a MÁV együttese volt a „Tisza”, a szolnoki fűtőház tánccso­portjaként szerepelt, ekkor már szép sikereket ért el or­szágos kulturális seregszem­léken is, majd szakszervezeti együttesként táncolt, külföl­dön is bizonyította tehetsé­gét. Legszebb akkori „legény­korában”, 22 évesen vett részt az együttes a Szovjet­unióban egy világfesztivál­nak is beillő találkozón, ahol a nem hivatalos rangsorban a legjobb tánccsoportnak minősítették a „Tiszát”, s harmincöt televízió állomás sugározta műsorát. Az új gazda, a megyei művelődési és ifjúsági köz­pont további, megnövekedett jelentőségeket biztosított a csoportnak. Egy kis túlzás­sal azt is mondhatnánk, hogy világjáró együttes lett a „Ti­sza”. Jelenleg is számos — köztük tengerentúli — meg­hívásuk van. De talán ennél is többet mond a 40 éves, az alföldi néptáncfesztivált ala­pító együttes életerejéről, hogy milyen széles körű ma is az utánpótlás bázisa. Az élet diktálta generációs vál­tás nem gyengítette a cso­portot. Az egykori alapítók többségükben a magyar nép­táncmozgalom doyenjei már, de a tánc a kunsági folklór hagyomány maradt. A „di­nasztiák” — Pápayak, Vár­helyiek, Bedék — az együt­tes erősségei. A tánckar min­denhogyan legtekintélyesebb tagja F. Bede Ferenc — 1957 óta kis megszakítással a Ti­szában táncol — fiával, lá­nyával együtt lép fel a va­sárnapi gálaműsoron. Kitűnő koreográfus, nagy­szerű táncpedagógusok irá­nyítják a Tisza utánpótlás együtteseit, a Corvinkát, a Tallinnkát, és a Vadvirág gyermek néptánccsoportot. A jelenleg húsz felnőtt párral táncoló Tisza a közeljövőben Két, sajnos ar­chívnak számító felvétel a csak­nem húsz évvel ezelőtti kisinyo- vi fesztiválról. A lánykar Mannin- ger György Üve­ges táncával ara­tott fergeteges si­kert; Várhelyi Lajos Moldvai­táncát pedig szinte le sem akarta engedni a színpadról a mol­dáviai és a nem­zetközi közönség számottevő frissítést kap majd az említett gyermek- csoportokból „kiöregedő” táncosok révén. Minden re­mény megyan arra, hogy az együttes új művészeti veze­tője, a magyar néptáncmoz­galom kiválósága Erdélyi Ti­bor Szolnokon maradéktala­nul megtudja majd valósíta­ni művészi elképzeléseit. Jól segíti ebben a törekvésben az együttes képzett zenészekből álló két zenekara is. A vasárnap délelőtti jubi­leumi műsorra a Tisza Tánc­együttes már a májusi nép­táncfesztivál közelségében készült. A tervezett program sokat Ígérő, hiszen az „anya- v együttesen” kívül fellépnek a táncoslábú legifjabbak is, — a Corvinka, a Tallinnka, a Vadvirág — és a régi „ti- szások”: Molnár Lajos Liszt­díjas, Balogh Márton népdal­énekes, és a művészi gyöke­reivel is a Kunsághoz kötődő „kevi-lány” Madarász Kata­lin. — ti -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents