Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
Ördögi körben Átépítés és gyorsítás Az SZKP kongresszusáról - egy év utón Az SZKP egy esztendővel ezelőtt befejeződött XXVII. kongresszusa szélsőségektől mentes, és minden eddiginél differenciáltabb képet festett a tanácskozást megelőző másfél évtizedről. Értékelte az elért eredményeket, egyúttal nagy nyamatékkal felhívta a figyelmet a társadalmi-gazdasági fejlődés azon nehézségeire és negatív folyamataira is, amelyek a hetvenes években és- a nyolcvanas évek- elején az élet sok területén jelentkeztek. Jóllehet az elmaradásokban objektív okok is szerepet játszottak, a kongresz- szus megállapítása szerint, A kongresszus állásfoglalása szerint a párt tevékenységének fő területe továbbra is a gazdaság. E szféra dinamizálására az SZKP XXVII. kongresszusa a fejlődés intenzív szakaszára való áttérést, a minőségi változást magában hordozó ütemgyorsítást tűzte ki célul. A párt a soron következő XII. ötéves terv idején a gazdaságot a fejlődés magasabb, a modernizálást magában foglaló pályára akarja állítani, a gazdasági munkában elérendő gyökeres fordulattal pedig 2000-ig a gazdaság és a társadalom minőségileg új állapotát kívánja elérni. Az SZKP elgondolásai szerint mindennek úgy 'kell végbemennie, hogy az országban széleskörűen megvalósul az ipari-műszaki forradalom : minden népgazdasági ágban meghonosodnak az élenjáró technológiák, megvalósulási lehetőséget kap az innováció. Ezzel egy- időben gyökeresen megszilárdul a fegyelem, megszűnik a pazarlás az erőforrásokkal, anyaggal, energiával — s mindehhez a keretet a radikális gazdasági reform biztosítja. A kongresszus egyik nagy Újdonsága az a program volt, amelyet mind Gorbacsov, mind pedig Nyikolaj Rizsnem ezek voltak a meghatározóak. Az alapproblémát az Okozta, hogy a szocializmus építésének mind a hazai — vagyis a Szovjetunión belüli —, mind pedig a külső feltételei erre az időre jelentősen megváltoztak, a politika azonban nem követte megfelelően a mozgásokat. Ennek hatására nagyobb fáziskésés keletkezett a társadalmi-gazdasági változások, a nemzetközi élet új jelenségei, és — másrészről — az azokra való reagálás, az érvényben lévő politika között. Ez a társadalmi-gazdasági ellentmondások növekedékov, a minisztertanács elnöke a KB beszámolóiban a gazdasági mechanizmus radikális reformjaként határozott meg. Ez a szovjet népgazdaság új utakra vezérlését, az egész tervezési, irányítási és vezetési tevékenység mélyreható átalakítását jelenti; önelszámolást, a tervmutat ók számának jelentős csökkentését, és olyan ösztönző rendszer kimunkálását, amely minőségi termelésre, és az intenzív tényező f okozattabb f igyeler i bevételére irányul. A kon&íesszus az irányítási rendszer minden szintjén a gazdasági eszközöket helyezte előtérbe az eddig túlnyomórészben használt adminisztratív eszközök helyett. Reális módon, korábban kialakult téves elképzeléseket elvetve fogalmazott ' a kongresszuss amikor megállapította, hogy a szocializmus teljes megvalósítása még hosszú időt követel. Külpolitikai tekintetben a biztonság globális, korántsem csupán a katonai tényezők korlátozódó megközelítése jellemezte a tanácskozást, amely sürgette a világpolitikában a nukleáris- rakétakor új realitásainak megfelelő gondolkodásmódot. Politikai ffelpezsdülés A kongresszusi határozatok végrehajtása során a Szovjetunióban nagyobb változások kezdődték, mint korábban évtizedeknél is 'hosszabb periódus alatt. Erősödött a nyilvánosság és a bírálat szerepe, nyíltabb lett a közélet, a politikai folyamatokba a korábbinál nagyobb tömegek kapcsolódtak be, márpedig épp ez utóbbi — a párt főtitkárának szavaival szólva — „a legfontosabb egy kormányzó párt számára”. Megszilárdult a törvényesség, sökarcúbbá vált a kulturális és a művészeti élet, figyelemreméltó megújulás kezdődött a tömegtájékoztatásban. Fokozódott a rend, az igényesség és a fegyelem. Hosszú idő alatt kialakult káros szokásokat — gondoljunk csak az alkoholizmusra, — állítottak kíméletlenül pellengérre. Az ötéves terv első esztendejében megkezdődött a termelés növekedése olyan termékek esetében, amelyeknél hosszú éveken át egyáltalán nem lehetett növekedésről beszélni. Vonatkozik ez az iparra is, ahol a minőségi átalakítás, a műszaki-tudományos fejlesztés első követkeményei is jelentkeztek: a robotok termelése például eddig nem látott mértékben nőtt. Vonatkozik ez a mezőgazdaságban a gabonatermesztésre, amely hosszú idő óta először haladta meg a 200 millió tonnát Végül, de egyáltalán nem utolsósorban meghirdették a gazdaság radikális reformját, és megkezdték ennek előkészítését. Sok tízmillió embert érint a bérrendszerek teljesítménycentrikus elvek alapján megkezdett átalakítása. „Fékező mechanizmus” A januári KB ülés megtehette volna, — s lehetséges, hogy a „rutin”, a korábbi gyakorlat ezt diktálta —, hogy az eredmények méltatására teszi a fő hangsúlyt. Am nem ezt tette, sem a beszámoló, sem pedig a KB ülés határozta. Abból indultak ki, hogy az elért eredmények nem elégségesek, az átalakítással szembeni objektív és szubjektív ellenálló erő pedig a vártnál erőteljesebb „fékező mechanizmus” formájában jelentkezik. Ezért helyezte előtérbe ez a plenum a fékező mechanizmus leküzdését, s az eszközrendszer megteremtését a kongesszuson felvázolt célok megvalósításához. Ide tartozik a demokrácia sokoldalú fejlesztése, — a gazdaságban, az államéletben., s magában a pártban is, más szóval a társadalom életének minden területén — és idetartozik a káderpolitika ügye. Idetartozik a nemzetiségi politikában az eddiginél következetesebb küzdelem bármiféle nacionalista irányzat, a párt politikájának torzítása ellen. A januári plénurn kiteljesítette a XXVII. kongrasz- sízus munkáját, mérföldkő a megvalósítás útjában. Az SZKP következetességének, a párt tanácskozásain megfogalmazott szándékok sikerének különös jelentősége van a szocializmus nemzetközi tekintélye szempontjából, amely elválaszthatatlan a megújulási képességtől, s a béke fenntartása szempontjából is, amit nem lehet elválasztani a nemzetközi erőviszonyoktól, s a gazdasági potenciáltól. Vajda Péter Szinte alig múlik el nap, hogy ne érkezne hír újabb és újabb terrorcselekményekről az északkelet indiai Pandzsábból. Igaz, a Pakisztánnal határos, kényes stratégiai helyzetű szövetségi állam hosszú évek óta az indiai belpolitika egyik feszültséggóca, robbanásveszélyes körzete (emlékezzünk csak az amritszári Aranytemplom ostromára, majd Indira Gandhi kormányfő meggyilkolására. (Egy ideig úgy tűnt, hogy az édesanyja örökébe lépő Radzsiv Gandhinak sikerül biztató lépéseket tenni a megnyugvás felé. Borúlátó helyzetkép Gj-delhi utcakép Az ifjú miniszterelnök megállapodást írt alá a szikh közönség mérsékelt erőit tömörítő Akaii Dal vezetőivel, majd megtartották a régóta halogatott választásokat, ahol szintén az Akaii Dal győzedelmeskedett. Ügy látszott, hogy — ha a szomszédos szövetségi államokkal fennálló viták rendezése nem is egyszerű kérdés —, mégis megvan az esély az indulatok elfojtására, a normálisabb közállapotok kialakítására. Sajnos egyre határozot- tabbá válik a benyomás: az események nem így alakultak. A legutóbbi fejlemények is a feszültség növekedésére utalnak. Az az önmagában vallási intézkedésnek ható bejelentés, hogy a szikh vallás öt főpapja az eddigi frakciók feloszlatásával létrehozta az „új és egyesített” Akaii Dal pártot, valójában merész támadás a szövetségi állam kormányzata és persze az új-delihi központi kabinet ellen is. A főpapok mögött ugyanis (akik „bűnös ellenszegülése” miatt máris kiközösítették Barnala főminisztert), ténylegesen a szélsőséges, elszakadást hirdető szikh áramlatok hangadói állnak. A felekezeti összetűzések sajnos napjainkban is megszokott fejleménynek számítanak Indiában, s sokszor egy-egy aprásnak tűnő incidens is elegendő ahhoz, hogy órákon belül egész városrészek, vagy vidéki körzetek boruljanak lángba, elindítva a megtorlás később már oly nehezen megfékezhető láncolatát. Ezért is szorgalmazott új és hatékony összefogást a kormányfő valameny- nyi pártnak és politikai tömörülésnek a vallási és népcsoport szélsőségesség el- folytására. Emellett természetesen Egy fanatikus szikh férfi Papi dekrétumok, vallási pántok, kiközösítés — meglehet, furcsának tűnő fogalmak a huszadik század végének politikai szótárában. Ám Indiában, amely maga is vallási ellentmondások vérzivatarában született a brit gyarmatosítók távozása után, ez hozzátartozik a mindennapok tényeihez. S persze nem holmi akadémikus hitvitákról van szó, hanem súlyos, makacsul' ismétlődő faji-vallási zavargásokról. Gandhi számos más gyötrő dilemmákkal kell, hogy szembenézzen: a gyors ütemű, a gazdasági előrelépésnek is gátat vető népszaporulat, az örökölt elmaradottság felszámolásának gigászi feladatai, az etnikai, szociális és társadalmi különbségek, a korrupció és a jóné- hány állaimban megerősödött autonómia-törekvések — sokáig folytathatnánk a sort. De akad gond, ha a külső horizontot vesszük szemügyre: kiélezett viszony Pakisztánnal (az óv elején félmilliós csapatmozgásra került sor a zaklatott határvidéken, s csak hosszas diplomáciai tárgyalások után tudtak megegyezni a katonai alakulatok visszavonásának megkezdéséről), az Indiát is messzemenően érintő polgár- háború Sri Lankán, a háttérben meghúzódó ellentétek Kínával és Bangladessel Mégis, a kül- és belpolitikai problémák közül Radzsiv Gandhi napjainkban legtöbbször talán a bevezetésként említett pandzsábi válsággal találja magát szemben. Egyrészt, mert a sorozatos terrorcselekmények a teljes indiai közvéleményt megmozgatják, s felidézik a szikhek ellen irányuló, menthetetlenül tovagyűrűző erőszak veszélyét. Másrészt a Pandzsábban kialakult ördögi kör hűen tükrözi a kormányfő szorongatott helyzetét más területeken, például Asszámban is. Ellentmondó tanácsok Számos tanácsadója a bizonyos fokú meghátrálást, vagyis az önkormányzat ki- terjesztését ajánlja —, ezt azonban óhatatlanul csak más közösségek rovására teheti, legyen szó akár a pandzsábi főváros áthelyezéséről, akár az öntözővíz elosztásáról. Ez bűnös engedékenység lenne — figyelmeztetnék azonban más szakértők —, amely más régiókban is a követelések erősödését, a helyi törekvések megállíthatatlan hullámát indíthatja eL A jelek szerint Radzsiv Gandhi —, bár India egységét minden más tényezőnél fontosabbnak tartja —, nem zárkózik el mereven néhány lényeges kérdés megvitatásától, hiszen alapvetően a békés megoldások, a tárgyalásos kibontakozás hive volt és maradt. Összeállította: Msjnár József . Gigászi feladatok Kína a világ legnagyobb szénter- melöje. 1986-ban 170 millió tonnát termeltek, az idei előirányzat 900 millió tonna. A képen: a 3 millió tonnás teljesítményűre tervezett pan esi széntisztító üzem. A szénmosó- és úsztató berendezések kínai gyártmányúak Az 1986—1990 közötti időszak egyik kulcsfontosságú beruházásaként épül Kína első, 653 km hosszú, korszerű, nagy terhelésre méretezett vasútja a széntermelés! központ, Tatung és Csing- huantao kikötőváros között. A képen: a 8460 méter hosszú Csün- tusan alagút, a leghosszabb a vasútvonalon A kelet-kínai Huajnan és Huajpej környékének széntartalékait 22 milliárd tonnára becsülik. Az itteni szénre telepített bárom hőerőművet hoznak létre. A képen: a Loho erőmű 300 ezer külowattos teljesítményű második áramfejlesztője Kényelmes falusi otthon, szinte minden megtalálható: mosógép, tévé, magnó, rádió, varrógép. A fiatal pár láthatóan elégedett A gazdaság prioritása Jellemző kép, utcai árus és kerékpárok Sang Nianban Radzsiv Gandhi dilemmái
