Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-04 / 29. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. FEBRUAR 4. Bővül a hálózat 2. Mi várható a hazai telefóniában? Biztosra lehetett venni, hogy a posta munkáját taglaló tavalyi országgyűlési ülésszakon a felszólaló képviselők elsősorban a telefonról szólnak majd. Így is történt. Érthetően, hiszen olyan korban élünk, amelyben az információnak, s főként gyors továbbításának különös jelentősége van. Az információ mozgósító erő, gazdasági-politikai tényező, befolyásolja az élet minőségét, az általános közérzetet is. Különös erőforrás — a gazdaságszervezők, a társadalomkutatók szerint értéke, hatásfoka a gazdaság működésében már-már megközelíti az energiáét vagy a nyersanyagokét. Technikai végletek Sxerda! egyperces II hiány természetrajza Nálunk az információ továbbításban a Magyar Posta a legnagyobb szolgáltató. E munkájában használatos technika legelavultabb és legkorszerűbb két véglete csaknem évszázadnyira van egymástól: a századforduló tájáról való telefonközpontok mellett az űrtávközlés segítségével köt össze a posta földrészeket, s igen korszerű adatátviteli központokon keresztül kapcsolja össze előfizetőit. A magyar telefonhálózat nemcsak felemás, mennyiségi gondjai is vannak. Érdekes összehasonlítás: Budapesten jelenleg 290 ezer lakásban van telefonkészülék, vidéken ennél is kevesebben, 210 ezerben. Igazán kritizálható arányok ezek, még akkor is, ha elfogadjuk, hogy az országos hatáskörű szervek, s az ipar tetemes részének jelenléte, valamint a nemzetközi kapcsolatban — ideértve az idegenforgalmat is — betöltött szerepe miatt a főváros információ-éhsége nagyobb mint a vidéké. Az bizonyos, hogy kevés a telefon Budapesten is, vidéken is. A mai felosztás furcsaságát mégis jól érzékeljük, ha a telefonellátottságot összehasonlítjuk a gépkocsiéval. Eszerint Budapesten valamivel több személygépkocsi van magántulajdonban, mint lakástelefon. (330 ezer személygépkocsi — 290 ezer telefon.) Vidéken öt az egyhez az A sok évtized alatt felhalmozott problémák aligha oldhatók meg rövid idő alatt, valószínűleg néhány ötéves tervidőszakban is bajosan. A VI. ötéves tervben például üzembe helyezett a posta 120 ezer főállomást, valamint 4100 nyilvános telefont, több mint kétszeresére nöyelte a távhívásba bekapcsolt helyarány, azaz a több mint egy- miiUSó személygépkocsival szemben mindösszé 210 ezer lakástelefon van.) A mennyiségi hiányok mellett a minőségiek is a vidéket sújtják jobban. Mivel a kézi kapcsolású telefonközpontok túlnyomó többsége munkanapokon csak 8— 16 óra között működik, hét végén pedig egyáltalán nem, gyakorlatilag lehetetlen kapcsolatot létesíteni kétezer település 2.7 millió lakójával a hét 168 órájából 128 órában, ötvennyolc évvel az első hazai automata telefonközpont üzembe helyezése után itt tartunk. A legutolsó statisztika szerint Magyarország 3064 településéből ötszázat sikerült bekapcsolni eddig a távhívó rendszerbe. Kedvező a kép, ha azt tekintjük, hogy az ötszáz település telefonjai (egyéni, közületi, nyilvános) a hazai 738 800 főállomás 81 százalékát képviselik, tehát most már csupán 19 százalék nem részese a távhívó rendszernek. A dolog mégis úgy áll, hogy a hazai városoknak több mint a fele — hetven, — valamint a községek 85 százaléka — 2619 — csak hosszas várakozással és gyenge minőséggel tudja helyközi telefonbeszélgetéseit lebonyolítani. Az automatizált telefonszolgáltatásban ugyanis Magyarország nemcsak a nyugat-európai, hanem a szocialista országok között is a sor végén áll. ségek számát. 27-ről 84-re nőtt a távhívással elérhető országok száma is. Tény, hogy ott, ahol a feltételek lehetővé tették, a beruházást, jócskán javult a hazai telefoniáról alkotott vélemény. Mindazonáltal nagyon sok régió méltán vár az eddigieknél radikálisabb fejlesztést. De mi várható az évtized végéig? Nos, a Magyar Posta VII. ötéves tervében kiemelt helyet kapott a vidék telefonfejlesztése. Sokféle forrás — központi, saját, különféle hitelek, helyi támogatás — felhasználása teszi lehetővé, hogy minden korábbinál több telefonállomást létesítsen 1990-ig a posta. A tervekben szerepel, hogy a mostani időszakban valamennyi megyeszékhely telefonhálózatát felújítják. A tizennyolcból (Pest megyének nincs székhelye) tizenegyben már befejeződött, míg a tizenkettedikben, Miskolcon túlvannak már a munka egy részén. E program a tervidőszak legnagyobb postai beruházás: kétmilliárd forintba kerül. A további hat megyeszékhelyen végzendő munkálatok közül a szombathelyi másfélmilli- árd forintot, a székesfehérvári, a veszprémi, a zalaegerszegi, a szolnoki és a kaposvári egyenként egy-más- fél milliárd forintot igényel. A fel nem sorolt tizenegy megyeszékhelyen is lesz — a korábbi rekonstrukciókra alapozva — bővítés. A szerelőknek ezeken a településeken könnyebb a dolguk, hiszen a központok bővítéséhez áll már az épület, s létrejött a hálózat egy része is. Régióközpontok a nagyvárosokban Napjainkban nemcsak a vasúti és közúti közlekedés Budapest-központú, ilyen a telefonhálózat is. Ennek megszüntetésére alakítanak ki úgynevezett régióközpontokat Debrecenben, Miskolcon, Győrött, Pécsett, Szegeden és Budapesten. E hálózat lehetővé fogja tenni, hogy a helyközi távhívásban mindenkor a legkedvezőbb irányba jöjjön létre a kapcsolat. Ma ezek javarésze kényszerűen foglalkoztatja a budapesti helyközi központot, fölösleges zsúfoltságot okozva. A mostani tervidőszak fontos jellemzője a telefonhálózat fejlesztésében: a kisebb településeken nagyobb arányú lesz az automatizálás. Az évtized végére több mint ezer községben, városban üzemel majd automata telefonközpont. (Vége) F. Gy. Felújított kaktuszház Debrecenben Korszerűen felújított környezetbe került az ország legnagyobb kaktuszgyűjteménye a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjében. A ma már jelentős természettudományi értéket képező gyűjteményt 27 éve alapították, és abban csaknem 2600 faj, mintegy 15 ezer példánya látható. Csak azok a fajok hiányoznak, melyek méretüknél fogva üvegházban nem tarthatók. : A csupa üvegépítmény három hajójában az egymáshoz hasonló klímaszerű kaktuszok kerültek egy csoportba (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) Szendvicskrómtől a paszternákig A Globus újdonságai A Budapesti Konzervgyár a hagyományos húskonzervek, készételek, savanyúságok és mustárfélék mellett újabb termékekkel jelentkezik. A konzervgyár az idén az elmúlt évinél mintegy két százalékkal több tartósított élelmiszert állít elő. Mintegy 60 féle húsételt gyártanak, közülük jelentős mennyiség kerül exportra. A konvertibilis elszámolású kivitelre több mint 200 millió forint ártéri árut adtak, rubel elszámolásúra pedig 220—230 millió forintért. Ezt a teljesítményt az idén tovább javítják. A hazai fogyasztók, — mindenekelőtt a gyorsbüfék és a kiskereskedelem — gazdagabb választékot igényeltek tőlük. Már tavaly négy új szendvicskrém gyártásához láttak hozzá, és megjelentek a piacon a zöldborsó- köretes készételek is. Megkezdték a Globus ketchup és a Globus csemege mustár gyártását. A hagyományos ízesítésű mustárt kilós műanyagflakonokban is forgalomba hozták, mivel a kifőzdék, a nagykonyhák és a gyorsbüfék így rendelik. Az idén folytatják a választék- bővítési program megvalósítását. Két-három féle saláta gyártását kezdik meg. Ezek a termékek zöldségből, sárgarépából és paszternákból készülnek. Barátommal állunk a metsző hidegben a megállóban, és várjuk az autóbuszt. To- porgunk, hogy ne fázzunk. Ez azonban meggémberedett tagjainknak alig használ. Távolban az úton reményt keltőén két reflektor fénye tűnik fel kisvártatva, s azután még kettő. A szürkületben nem vehető ki pontosan, hogy a lámpák milyen járművekhez tartoznak. Ahogy közelednek, „szomorúan” konstatáljuk, hogy egyik sem autóbusz, hanem mindkettő „csak” hóeke. Így az egyik szemünk sír -— mert fagyoskodhatunk tovább —, a másik meg nevet — lám- lám tisztítják az utat, s könnyebben lehet majd járni rajta. A két hókotró lassan, egyenletesen haladva végzi a dolgát. Már a megállót is elhagyták, amikor egy férfi szalad az út közepén a munkagépek után, és megállítja a hátul haladót. Pár szót vált a vezetővel, felkapaszkodva a lépcsőre. E párbeszéd eredményeként a hátsó hóeltakarító a következő kereszteződésben megfordul, és visszafelé kezdi tolni a havat, így az egyik közeli ház előtt egy parkoló öblöt is készít, hogy autóval meg lehessen állni a forgalom akadályozása nélkül. — Hogy milyen élelmes ember ez a maszek zöldséges! — jegyzi meg barátom, aki a környéken lakik, és időközben sikerült azonosítania az ismeretlent. Valóban: élelmes fickó lehet — valódi kereskedő — fűzöm tovább a gondolataimat az autóbuszon. Ugyanis e kis közjáték után mintegy varázsütésre a busz is megérkezett, és viszonylag köny- nyen el is indult, annak ellenére, hogy nem voltak rajta kevesen. A szóbanforgó üzletben tulajdonképpen mindenki jól járt: a hókotró vezetője, aki feltehetőleg pénzt kapott a plusz munkáért, a zöldséges, akinek nem kellett magának kiásnia a hóban kocsija parkolóhelyét, az autóbuszvezetők, az utasok és a többi autós is. De én — örök elégedetlen — mégis berzenkedtem egy kicsit, éppen csak egy cseppet. Hiszen megszokhattuk már: amíg valamiből hiány van (hókotró), s amíg vannak, akiknek valamiből sokkal több van, mint másoknak (pénz), addig mi, a többség esetleg kárt szenvedünk, ha nem is mindig jelentősei (egy másik buszmegálló megtisztításának elmaradása). S a „kárpótlás” persze nem a mi markunkat ütötte ... — csávái — A problémák hosszabb távon oldhatók meg A házmester A szolnoki vásárcsarnok mögött az Ady Endre úton két, az ötvenes-hatvanas években épült háromemeletes ház áll. Szembeszökő a különbség közöttük: az egyik körül télen, nyáron nagy a rend, fák, bokrok bólogatnak, szépen körbevakolt a ház alja, a lépcső sem málladozik- Surányi Miklós, a ház „gazdája”, inkább házmesternek vallja magát, nem házfelügyelőnek. S hogy miért? Szerinte a házmesterség többet jelent. Nemcsak minőségi, hanem mennyiségi munkában is. A Surányi házaspár 1961 óta felügyel a ház rendjére, tisztaságára, állapotára. Míg a gyerekek kicsik voltak, a f.eleség főállásban végezte ezt a munkát. Később férje vette át, másodállásként. Papíron alig négyórás elfoglaltság, a valóságban azonban jóval több. A házmester minden nap hajnali négykor kel, kinyitja a kaput, tavasszal és nyáron fölsöpri a járdát, meglocsolja a ház előtti virágokat, fákat. Mindig akad dolga; megmetszi a rózsabok- rokat, s a fűre felhajtó autósok ellen védekezve betontömböt önt a járda szélére, fát, virágot ültet. Évente egyszer kifesti a lépcsőházat, negyedévenként ablaktisztítás következik. Nemcsak a ház belsejét csinosítgatja. hanem a lépcső díszburkolatát, oldalát is javítgatja. A lakóépületben mindenütt tisztaság. A ház előtti fák mellett kukorica, napraforgó bólogat egész tavasszal és nyáron, s ősszel dió, birsalma várja az arra járó gyermekeket, Most hó nincs a járdán. A csúszós jégre pedig só kerül. A ház lakói jobbára idős emberek, s ha eltörik a székláb, vagy nem csukódik a szekrényajtó — a ház mesterét hívják segítségül, aki készséggel segít a bajon. — Szívesen végzem ezt a munkát — mondja Surányi Miklós. — Csak azt nem tudom még, hogy a nagy „árvizek" idején — ha idősebb leszek — hogy tudok majd helytállni. — Árvíz? Itt? — A „nagy árvíz” a hóolvadást a tavaszi, őszi esőzéseket jelenti. Ilyenkor ugyanis a ház pincéje megtelik vízzel, s alig győzöm lapáttal, vödörrel kimeregetni. Emiatt a ház oldalát is gyakrabban kell vakolni, mert folyton le- mállik a fal. Ha megnézzük az épületet, a látvány önmagáért beszél: Surányi Miklós válóban nem felügyelője, hanem igazi mestere e háznak. — sta — házbeliek egy-két hónap múltával ragasztották rá a nevet: Mogi. A földszint egyből a villanyszerelő, a három gyerekes. Zakar szólt át a szomszédnak, amikor az öreg, már ki tudja hányadszor, köszönés nélkül, nehézkesen elballagott mellette a lépcsőházban: — Megjött az öreg mogorva! Pár nap elteltével újmódi szokás szerint aztán lerövidítették Mogira. Az öregről nem tudtak semmit. A házbeliek nagyjából egyívásúak voltak, a többség harmincon túl, de még negyvenen innen, sok gyerekkel. Az öreg kilógott a sorból. Többen úgy gondolták, közel lehet a hetvenhez, ha ugyan nem több annál. Honnan jött? Mit csinált idáig? Nem tudták és nem i.s tudhatták meg. Az öreg soha, senkivel nem állt szóba, pedig többen próbálkoztak a házbeliek közül. Ha megszólították, oda sem nézett, csak megszokott, lassú, rövid, kicsit bizonytalan lépteivel indult föl a lépcsőn. Némi izgalmat Tóthné okozott csupán. Valahogyan kiderítette az öreg egyik titkát: a fia mérnök valamelyik városi gyárban. — Hát mért' nem látogatja ezt a vénembert senki? Magának köszönheti a sorsát! Nem törődik vele senki, mert ü sem törődik senkivel! — suttogták egymás között a lépcsöház gyér lámpafényében. Az öreghez órát lehetett volna igazítani. Reggel hétkor elcsoszogott a lakótelepi boltba, s szinte mindig ugyanazt vásárolta: egy liter tej, negyed kiló kenyér, parizer. Eél egykor megebéMogi delt a közeli vendéglőben, fillérre kiszámolta a menü árát, de azt sem a pincérnek adta oda, hanem otthagyta a tányér mellett. Este hétkor fél órás sétára indult a park elhagyatott útjain. Óráját soha meg nem nézte, mint akinek mindegy az idő. Ruhái tiszták, de kopottak voltak. Maga mos — adta hírül a lépcsőházi pletyka. Vargáné, aki az első emelet kettőben lakott, az öreg lakása alatti kétszoba összkomfortban, szerdánként halottá az automata mosógép zúgását. Ez volt minden, amit a néhány hónap alatt megtudtak az ősz, kissé hajlott hátú, szíjas vénemberről. Némelyik kamasz föl-fölemelte a hangját, ha bandában ácsorogtak a bejárat körül, s az öreg esti sétájáról hazatért. — Hej, a Mogi! Lányoknál járt már megint. Ö azonban még a lépteit sem gyorsította meg. December közepén sokáig csöngetett nála a postás, de mert nem találta otthon az öreget, Serébékhez, a szomszédokhoz kopogtatott be. A csomagon olvashatatlan volt a feladó neve, csupán egyetlen szót nem mosott el a késői eső: szalonna. Az öreg szó nélkül vette át Gerébtől este a csomagot, a blankettán elolvasta a számokat, hangtalanul kiszámolta a forintokat és már be is csukta maga mögött a lakás ajtaját. Tanácstalanul álldogált a nagyobbik szoba közepén. Hova tegye az oldal szalonnát? A hűtőszekrényben gyorsan megfagy, ízét veszti. Kamra -nincs. Rövid gondolkodás után kalapácsot, szöget fogott. Kinyitotta a konyha ablakát, a szöget beütötte a félfába — a hideg közben beleütött az ujjába, derekát merevítette —, s fölakasztotta rá az ajándékot. A papírt, anélkül, hogy kibogarászta volna, ki küldte a csomagot, belegyömöszölte a műanyag szeméttartóba. ásnap reggel, amikor a reggelihez szelni akart a szalonnából, néhány apró lyukat talált az alján, ami a zsírpapír alól kilógott. Amikor az asztal térítőjét ki rázta, a morzsa egy része a keskeny ablakpárkányra hullott. Kávét öntött magának, s szokott helyén ülve kavar- gatta. Csönd volt a konyhában. Már épp inni akart, amikor apró koppaná- sok figyelmeztették valami szokatlanra. Eltartott egy ideig, amíg gyengülő hallásával fölfedezte a párkányon ugrándozó apró széncinkéket. Kövülten bámulta a csontsovány jószágokat. Amikor elrepültek, az öreg lassan megitta a kávéját. A csészét elmosta, eltö- rölgette. Kinyitotta a konyhaablakot és lerángatta a zsírpapírt a szalonnáról. Másnap reggel előre köszönt a lakása előtt álló, álmos Zakarnak. Hortobágyi Zoltán A MX' 4 M
