Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-04 / 29. szám

1987. FEBRUAR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé 1 képernyőié előtt Nem mondhatjuk, hogy események nélküli volt az elmúlt hét televíziós prog­ramja, akad benne még né­hány újdonság is. Ismét élő adásban kaptunk színházat, helyszíni közvetítésben lát­hattuk — azaz „jelen vol­tunk” — a zalaegerszegiek Lessing-bemutaitóján szom­bat este; régi jó hagyomá­nyát elevenítette fel ezzel a 'televízió. Azután itt van az újabb csehszlovák sorozat,- csütörtökön megtörtént a Mentők premierje, újabb „orvosfilm” tehát a nagysi­kerű Kórház a város szélén után. Vágó István is új já­tékba fogott, barkochbázni hívja az ország lakóit fel- melegítvén egy régebbi já­tékot, de megtoldrván a nye­remény furfangjaival. S volt magyar tévéfilm bemutatója is, péntek este Az ördögma­giszter. Sőt, ami igen rit­kán esik meg a képernyőn: megjelent Móricz is, egyik elbeszélésének televíziós változatával, melyet Szőnyi G. Sándor készített, akivel illetve munkáival szintén rit­kábban találkozhatunk mos­tanában. Mégis, mindezek ellenére egy dokumentum- filmet emelnék ki január utolsó hetének műsorából, egy érdekfeszítő munkát, amelyet a budapesti körzeti adások szerkesztősége tett a nézők elé, róla szólnék első­sorban. Rába kontra Rába Nem most hallottunk elő­ször arról, hogy a győri Rá­ba felszámolja egyik főváro­si üzemét s így egyszeriben háromszázhatvan dolgozó nézhet új munka után, illet­ve kereshet magának új munkahelyet — ha amit fel­kínáltak, nem felel meg el­képzeléseinek. Köztük olya­nok kénytelenek másutt dol­gozni, akik fél életüket töl­tötték a kérdéses üzemben, s most a gazdaságosság szi­gorúbb törvényei miatt meg kell válniuk törzshelyüktől, melynek működtetése nem célszerű. Hallhattuk, olvas­hattunk már a sajtóban is erről az ésszerű döntésről, de alighanem igazán kedd este döbbenhettünk rá, hogy valójában miről is van szó — a Rába kontra Rába cí­mű dokumentumfilmből, amely egyszerűen és nagy­szerűen szembesítette a fele­ket, a döntés „szenvedő” alanyait és a döntés szülő­atyját, a Rába közismert ve­zérigazgatóját. Igaz, ez a dialógus a technika segítsé­gével jött létre, nem a való­ságban, egy ravasz montázs eredményeképpen, ugyanis ügyesen vágták össze a két különböző helyszínen felvett anyagot, a gyáriak vélemé­nyét és a vezérigazgató gon­dolatait. Oly módon, hogy egy valódi párbeszéd illúzió­ját keltette a rendkívül iz­galmas 50 perc. Én ugyan szívesebben láttam volna egy asztalnál ülni az „ellenfele­ket”, hisz végeredményben évek óta köti össze őket kö­zös szándék és közös mun­kálkodás. Talán akkor hu- mánusabbnaik tűnt volna még a kívülálló számára is a két fél eszmecseréje, a kissé riasztó és rideg párbe­széd, amelyben ki-ki mondta keményen a magáét; a kis­pestiek indulattól és kese­rűségtől fűtötten, Horváth Eide a helyesen hozott dön­tés tudatának mosolygós nyugalmával, külön-küllőn. De hogy a dolog lényegére térjek: jelenlegi gazdasági helyzetünkben a gondolko­dó ember számára aligha le­het vitás ilyen és ehhez ha­sonló lép>ósek mostani létjo­gosultsága, sőt, életfontossá- ga. Tehát ami a Rábáéknál történt, nincs abban tartal­milag semmi meglepő, még kevésbé kivetni való, ám ilyen esetekben sem lényeg- télen azonban a forma, hogy mindez miként zajlik le, mi­ként megy végbe, hogyan is történik. S ha van tanúlsá- ga ennek a rendkívülien iz­galmas dokumentumfilmnek, amelyre nyilvánvalóan sok­féle módon lehet visszhan­gozni, például pártját fogni a. kispestieknek és szembe­fordulni a vezérigazgatóval vagy éppen fordítva vérmér­séklet, társadalmi hovatar­tozás szerint, az vitathatat­lan; a gazdaságilag szüksé­ges 'lépésékkel együtt járó emberi változtat ásóik eseté­ben mindig meg kell talál­ni a legemberségesebb for­mákat, azokat, amelyek em­berileg megkönnyítik, ha szükséges elviselhetővé te­szik a kényszerű változtatá­sok szülte nehézségeket. Nem mindegy, hogy ridegen közlik-e a tényékét, ahogy ez a dokuméntumfi'lmiből ki­világlott, vagy közösen dön­tenek és kellő módon készí­tik elő az emberi sorsokat érzékenyen érintő lépéseket. Horváth Ede népszerű em­ber, tavaly az év emberé­nek választotta az ország. De a most tapasztalt fagyasztó mosolyba csomagolt véle­ménynyilvánítással aligha­nem még az ő népiszerűsége is alaposan megcsappanhat. Erről a mosolyról egyéb­ként a Tévé-Híradó ked­ves hölgy műsorvezetőjének, Bayer Ilonának szombat es­ti, a napos, de hideg időt jellemző megjegyzése jut az eszembe; miszerint foga van a napnak, azaz ragyog ugyan fenn az égitest, de itt lenn bizony meleget nem ad. Csak megjegyzem, e ritkán hasz­nált szólással, amely bizo­nyára sokaknak megütötte a fülét, hisz kemény hideg­ben azt ugyán szoktuk em­legetni, hogy foga van az időnek, a fagynak, a hideg­nek, a szélnek vagy éppen a télnek, de hogy a Napnak is foga volna! az legfeljebb hét ágra süthet megszökött sé­máink szerint, szóval egy ilyen ritkán használt szólás­sal, váratlan kifejezéssel is lehet színesíteni, élénkíteni a műsorvezetés nyelvi palet- táját. Koldus Napóleon És ezek után röviden a Koldus Napóleonról, amely mint elöljáróban említettem egy Móricz-novellából szüle­itett, s ami már csak azért is örvendetes, hogy képernyőre került, mert századunknak ez az író óriása mérhetetlen gazdagságú életműve ellené­re is ritka vendég a televí­zióban. Kiment volna a di­vatból? Nem szabad volna, hogy a magyar próza klasz- szikusa a hullámzó divatok esetleges áldozatául essék! Egyébként a Koldus Napóle­on az író mosolygós arcát mutatta, pontosabban azt a derűt, ami az ő szegényem­bereiből sem hiányzik soha­sem. Ami ott van a Hét krajcárban, s ott található a Boldog emberben. Azt a de­rűt, ami elviselhetővé teszi, de nem feledteti az emberi nyomorúságot. Egy hadirok­kant meséli el benne mesé­sen kitalált kalandjait kol­dus társa és a vendéglátó író társaságában, aki akár­csak Joó György esetében (Boldog ember) bőséges ebéddel és p>énzzel honorál­ja a nincstelen rokkantnak a nem mindennapi mesét, a köLtött életút előadását. Mo­solyogni lehetne rajiba, ha élő ellentétként nem ülne mellette némán az elárvult társ, aki merev tekintetével a távoliba néz, végtelen szo­morúsággal, s nem engedi, hogy átadjuk magunkat a hárijánoskodva mesélő rok­kant ember derűjének. Sző­nyi G. Sándor rendezése jól hazta felszínre az elbeszélés­nek ezt a sajátos kettőssé­gét: derűs szomorúságát és szomorúságos derűjét. Tisz­tán és szépen. Nem lett iga­zán dráma az elbeszélésből, de egy igazi Móriczot kap­tunk a tévéfilmtől, s emlé­kezetünkbe néhány remek színészi pillanatot is elrak­tározhatunk, amit Vajda László (a rokkant). Szirtes Ádám (az író) és Kölgyesi György (a koldus) nyújtott. V. M. Rendezvény a rendezőknek „Szólj! S ki vagy, elmondom” Országos konferencia a családi eseményekről A családi eseményeket szervező intézetek és irodák, valamint az ezek tevékeny­ségét segítő állami és társa­dalmi szervezetek képviselői országos konferenciát ren­deznek a hétvégén a Parla­mentben. Megvitatják: mit kell tenniük azért, hogy megvalósíthassák a családi események társadalmi meg­rendezésének továbbfejlesz­tésére nemrégiben hozott minisztertanácsi határozatot, s számba veszik a módosí­tott családjogi törvényből adódó feladataikat. Várhatóan szóba kerül a tanácskozáson, hogy az utób­bi évtizedekben egyre többen igényelték a legfontosabb családi események — a név­adás, a házasságkötés, a te­metés — társadalmi rende­zését. A helyi tanácsok — a párt- és társadalmi szervek közreműködésével — 140 te­lepülésen létesítettek ezzel foglalkozó intézetet vagy iro­dát, amelyeknek a munka­társai a társadalmi szerveze­tek aktivistáinak, pedagógu­soknak, művészeknek a köz­reműködésével megszervezik a családi eseményeket. Első­sorban a házasságkötés méltó hangulati megrendezését bíz­zák ezekre az intézmények­re, amelyék, egyre több tele­pülésen vállalják a politikai, társadalmi ünnepségek meg­szervezését is. A tények azt mutatják, hogy kialakult a családi ese­mények társadalmi rendezé­sére hivatott intézmények hálózata, a továbbiakban ezeknek a rendezvényeknek a színvonalát szükséges nö­velni. A kétnapos tanácsko­zás egyik célja megvitatni: hogyan tehetnék az eddigi­eknél bensőségesebb ese­ménnyé a névadást, a házas­ságkötést, s miként bővíthet- nék a városokban is e szol­gáltatások, számát. A kiste­lepüléseken már ennél is töb­bet tesznek, ott ugyanis igye­keznek emlékezetessé tenni az emberek életének más je­lentős eseményeit is. Köszön­tik például a gyermekeket első születésnapjukon, vagy amikor elérik az iskoláskort, illetve átveszik a személyi igazolványukat. Nyelvében él a nemzet! — idézzük ma­napság oly sokszor Széchenyi Istvánt, miközben a trágár­ság, a nyelvi durvaság, az önkifejezés emberhez mél­tatlan megnyilvánulásai oly­kor hétköznapi életünk ter- imészeles tartozékaivá vál­nak. írásom címében Köl­cseyt idéztem, de folytathat­nám gondolataival tovább: „... meleg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egy­mástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog”. Az anyanyelv védelmében számtalan mozgalmat és 'programot [kezdeményeznek nyelvészek, írók, könyvtáro­sok és a pedagógusok. A nyelv helyes használata azon­ban nem pusztán a nyelvta­ni szabályok óvását, hanem a gondolat pontos, világos ki­fejezésének védelmét jelenti. A beszéd- és érintkezéskul­túra jövője nem egy szűk, nyelvészkedéssel foglalkozó szakemberek csoportjának ügye. Az újpalotai Árendás közi általános iskolából elindított mozgalom mottója: „Tudok-e úgy beszélni, úgy viselkedni, úgy cselekedni, hogy méltó legyek magam és mások be­csülésére? Gazdagabb, szebb, boldogabb általam és velem a világ?” A „Szépen magya­rul — szépen emberül” — nap, amelyet minden évben a költészet napja utáni pén­teken szerveznek meg az is­kola tanulói és tanárai, nem Nagy sikerű szólistákkal és híres szerzők műveivel ké­szül hangversenyekre a Jász­berényi kamarazenekar, ott­hon és Budapesten is. Febru­ár 21-én este hét órakor Jászberényben, az Ady End­re úti Építők Művelődési Há­zában lépnek fel. A színvo­nalas műsoron Mozart Bsz- dúr szimfóniája, Schubert Befejezetlen szimfóniája, Beethoven Egmont-nyitánya, J. Strauss Kék-Duna kerin­egyszerűen a magyar nyelv ünnepe, hanem az önértéke­lés, a számvetés, a magatar­tás jövőjét meghatározó ön­vizsgálat ideje. Apró, de fi­gyelmeztető eredmények jel­zik, az igyekezet nem hiába­való. A gyerekek máskor is ügyelnek szavukra. Figyel­meztetik — udvariasan — azt a tanárt, aki óráján pon­tatlanul fogalmaz. És a pe­dagógus — nincs veszve a tekintély, — ezért nem sértő­dik meg. A gyerekek szép, ritkán használt szavak gyűj­tésével egymással versenyez­nek, miközben tudják, hogy e vetélkedésért nem jár ju­talom. Vagy mégis? Tudni­illik a személyiség fejlődése. Győr és Sátoraljaújhely városa évek óta megrendezi a középiskolások és szak­munkástanulók országos anyanyelvi versenyének dön­tőjét. Írásban és szóban fo­galmazzák meg a vetélkedő diákok: mit jelent számukra az anyanyelv, mit nyújthat számukra a beszédkészség fejlettsége, a kifejezés sokol­dalúsága. A versenyt szerve­ző tanárok és a résztvevő fiatalok egyöntetűen állítják, hogy a felkészülés és a köz­reműködés egy életre szóló élményt jelent. Az egyik ver­senyt követően egy kíváncsi rádióriporter érdeklődve kér­dezte, vajon van-e mérhető eredménye ezeknek a vetél­kedőknek. Látványos nem — volt a válasz — csupán ta­lán annyi, hogy a verseny­ben résztvevő fiatalok mi­előtt megszólalnak, már tud­ják mit és miért nem sza­bad. És gondolom ez sem ke­vés. gője és Brahms Magyar tán­cok című zeneműve szerepel. Két kiváló vendégművész játssza a szólót: Keller And­rás, az Állami Hangverseny- zenekar és a Fesztiválzene­kar koncertmestere hegedűn, és Gaál Zoltán, aki a Lukács Pál Nemzetközi Brácsaver­seny második helyezettje, brácsán. Február 28-án ugyanezzel a műsorral Budapesten ven­dégeskedik a Jászberényi ka­marazenekar, az Óbudai ze­nekar meghívására. A Jászberényi kamarazenekar programjában Koncertek vendégművészekkel Ajándékba Csárdásklrálynd A január 12. és 19. közötti zord, havas időjárás próbára tette megyénk közlekedési, ellátási szolgáltatási dolgo­zóit. Hétfőn este a tél táma­dásában helytállóknak, a munkát szervezőknek, az ügyeleteken dolgozóknak a tiszteletére a Szigligeti Szín­ház a Csárdáskirálynő -nagy­operettet mutatta be. Aho­gyan az előadás végén fel­hangzó taps bizonyította: si­kerrel. A színház nézőtere zsúfolásig megtelt Jelenet az előadásból. A Pedagógusok Szakszer­vezete két esztendeje min­den nyáron óvónőket, tanító­kat, tanárokat hív anyanyel­vi táborozásra. A jelenlevők — akik egyúttal szakkörve- zetői képesítést is kapnak — megismerkedhetnek a szép magyar beszédre nevelés módszertanával, a fogalma- zjástanítás korszerű lehető­ségeivel, a drámajátékok, a diákszínjátszás tartalmi és gyakorlati alkalmazásának pedagógiai programjával. A tábor rendezői nem titkol­ják, szeretnék, ha a táborozó pedagógusokat lakóhelyükön iskolájukban az anyanyelvi mozgalom élesztőivé válná­nak. Tavaly a Hazafias Népfront Országos Elnöksége felhívást adott közzé a be­széd- és magatartáskultúra ápolásáért. Időszerűségét két mondatnyi részlet híven tük­rözi: „Felhívjuk minden ma­gyar állampolgár figyelmét, nvelvhasználatunk visszásá- gaána viselkedéskultúránk el- si'lányosodására, gondolatköz­lésünk elsekélyeöedésére... Ezért kérünk minden ma­gyar állampolgárt, hogy min­dennapi magatartásában, egymással való érintkezésé­ben ügyeljen arra, hogy be­széde, magatartása, viselke­dése emberhez méltó le­gyen”. Valahogy úgy, ahogy azt az Árendás közi általános isko­lában gondolják: Szépen ma­gyarul — szépen emberül. M. I. Labirintus könyvek, Korán, Képes krónika Helikon-tervek A Helikon Kiadó műhelyé­ből a tervek szerint több mint 35 kiadvány kerül idén a könyvesboltokba. Molnár Magda, a kiadó ve­zetője elmondta, hogy három új Labirintus kötetet adnak közre. Várkonyi Ágnes A rej­tőzködő Murányi Vénus cí­mű munkájában a XVII. századi Wesselényi-összees- küvés titkos szálairól írt, s arra a kérdésre keres választ, hogy nő vagy esetleg férfi le­hetett-e a szervezkedés leg­főbb vezetője, a Vénus né­ven említett személy. Fügedi Erik „Könyörülj, bánom, kö­nyörülj ...” című könyvében a Nagy Lajos király utáni Magyarországra kalauzolja el az olvasót. A főszereplők; Kotromanic Erzsébet, Nagy Lajos felesége, idősebb lá­nyuk, a magyar királlyá ko­ronázott Mária, s ellenlába­suk, Nagy Lajos legközelebbi férfi rokona, a nápolyi An­jouk leszármazottja, Kis Ká­roly. E két kötet várhatóan februárban lesz kapható, mfg a harmadik Hóvári Jánosnak A hűtlen Dobó című munká­ja az ünnepi könyvhét idő­szakában kerül a könyves­boltokba. A múlt születése című, húsz kötetre tervezett régé­szeti sorozat félidejéhez ér­kezett. Az idén az ősi Itália, az ősi Japán és az iszlám művészetével ismerkedhet­nek meg az olvasók. Három újabb kötet megjelentetésé­vel befejeződik a vallástör­téneti forráskiadványokat és vitairatokat közreadó Pro­métheusz sorozat Közöttük lesz a Korán, Mohamed (i. sz. 571—632) látomásainak gyűj­teménye, amely minden ed­diginél teljesebb és ponto­sabb magyar fordításban, gazdag jegyzetanyaggal és tanulmánnyal jelenik meg. A gyűjtők bőrkötésű díszki­adásban is megvásárolhat­ják. A k,önyvműhely idei leg­nagyobb vállalkozása a XIV. században készült Képes Krónika hasonmás kiadása. A mű a magyar régmúlt egyik legbecsesebb történel­mi, irodalmi és művészeti al­kotása, a középkori miniatú- ra-festészet remeke. A Ké­pes Krónika az első kóde­xünk, amely címertani, fegy­ver- és viselettörténeti ada­tokat is közöl.

Next

/
Thumbnails
Contents