Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-18 / 41. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. FEBRUÁR 18. Az élet tükre A mondás, amelyet mindenki ismer, eredetileg úgy szól: a szem a lélek tükre. Nem kifacsarni akarom e mondást, amikor úgy módosítom: a szem az élet lükre. Hogyan élünk, mennyire vigyázunk magunkra, milyen betegségeink vannak, mennyire figyelünk oda mindennapi dolgainkra — mindez tükröződik a szemünkben. Kontaktlencse, napszemüveg Szolgálat a felvonónál A szem a központi ideg- rendszer kihelyezett része. — Beszélgetésünk dr. Szeg- hy Gergely professzorral, a Hetényi Géza megyei kórházrendelőintézet szemészeti osztályának vezető főorvosával kissé tudományosan kezdődik. — Információink nyolcvan százalékát a szemen keresztül szerezzük, ezért igen fontos érzékszervünk. Az átlagember nem veszi tudomásul, hogy lát, mert természetes dolog számára. Természetes dolog — mondja a professzor. A természetesnek tűnő dolgokat nem becsüljük meg túlságosan — gondolom én. Kérdés is születik belőle: — Vigyázunk-e a szemünkre? Visszakérdez: — Reflexesen vagy tudatosan? Mert reflexesen — nagyon. A szem a fény, a hideg, a hő ellen védekezik. Tudatosan? Hát... az emberek sokszor észre se veszik, ha romlik a szemük. Ha fokozatosan romlik, többnyire fel se tűnik; ha hirtelen, akkor már — úgymond — szembetűnő a változás. De még akkor se biztos, hogy orvoshoz fordulnak. Várnak egy 'kicsit, hátha megjavul, amikor nagy baj van, akkor szaladnak hozzánk. Hasonló a véleménye dr. Marosfalvi Évának, a karcagi városi kórház-rendelőintézet szemészeti osztálya vezető főorvosának is. — Nem nagyon vigyázunk Márpedig a fény nagyon fontos a szemnek. Erről Szekeres Kálmánná, a megyei Köjál egészségnevelési osztályának munkatársa bizonyára sokat tud mesélni. Több mint húsz éve foglalkozik ugyanis a gyermekintézmények világításával. Akkoriban még nem volt országos program a mesterséges világítás mérése, tökéletesítése. Eleinte a kíváncsiság volt az oka, hogy mérte a fény erősségét: műszere volt, az értékeket már könyvekben rögzítették, és érdekelte, vajon hány lux mellett tanulnak a gyerekek az iskolában, amikor két csupasz villany- körte lóg a mennyezetről? Régi-régi füzetet vesz elő, mutatja: 1965-ben például egy alkalommal dolgozók számára tartott esti tanításon az egyik pádon mindösz- sze 6 luxot mértek, (összehasonlításul: egy gyertya fénye húsz luxot biztosít). „A száznyolcvan foglalkoztató közül száznegyvennyolcban, azaz nyolcvanhárom százalékukban a megvilágítás erőssége nem éri el az előírt érték felét. Az izzó — és fénycsővilágítás közötti különbség nagy — az izzó világításának 99 százalékában, a fénycsővilágításúaknak csak 68 százalékában nem éri el az előbb említett 50 százalékot. Előírt értéket egyetlen helyen se mértünk. A mérések során szembetűnő volt a helytelenül értelmezett takarékosság Ezt néhány helyen úgy oldották meg, hogy a világítótestek egy részét nem üzemeltették, vagy izzó esetén alacsony Watt-számút használtak”. — hangzott el 1982-ben a Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság vándorgyűlésén. A konferencián Szekeresné az óvodák mesterséges megvilágításának Szolnok megyei tapasztalatairól beszélt. Az izzó helyett a fénycső ajánlott; kevesebb energiával egyenletesebb fényt biza szemünkre. Ha szemüveget rendelünk valakinek, nem biztos, hogy hordani fogja. Az életmódunkkal is sokat árthatunk a szemnek. Vannak betegségek, amelyeknek kialakulásában nagy szerepe van a helytelen életmódnak, táplálkozásnak; cukorbetegség, magas vérnyomás, érelmeszesedés. Ezek szövődménye lehet a látásromlás, a szem különböző elváltozásai. Dr. Szeghy Gergely: — Előfordul, hogy hiúsági okból leteszi a szemüveget az, akinek hordania kéne. Azt mondja: jól lát. És az évek során tompa látóvá, azaz egyszeművé válhat. Beszélgetésünk közben kiderül, hogy apró, mindennapi szokásainkkal se használunk páros látószervünknek. Bizonyára a nőket foglalkoztatja jobban; árthat-e a szemfestés? Megtudom, hogy a belföldi kereskedelmi forgalomban vásárolt kozmetikai cikkek ártalmatlanok. Volt azonban példa rá, hogy a magánszemélytől vett külföldi festék gyulladást okozott. Mostanában divat a szemhéj belső peremének festése — a szemhéjszéli mirigyek eldugulását okozhatja. Érdemes megemlíteni, hogv a napszemüveg viselése körül is tévhit alakult ki. Azt hisszük, hogy védjük vele a szemünket, holott nem ajánlott a viselése. A szem ugyanis természetes fényt kap — erre van szüksége — a napszemüveg hatására pedig a fény megváltozik. tosít. Az oktatási, gyermek- intézmények vezetői már rájöttek erre, és takarékossági okokból, egészségügyi szakember rábeszélésére változtattak; azonban még mindig nem lehetünk elégedettek. Szekeres Kálmánné véleménye: — Nem . mindegy, hogy hány fénycső világít a tanteremben, az óvodai, bölcsődei foglalkoztatóban, és azok hol, hogyan vannak elhelyezve. A tantermekben tipikus probléma, hogy a táblát nem, vagy nem jól világítják meg. Eszembe jut egy régi kifejezés; ha a petróleumlámpa, a gyertya sápadt fényénél olvasott valaki, azt mondták rá: „vaklál”. A kifejezés kihalóban van, pedig most ,is érvényes. Ugyanis a lakások megvilágítása is „megér egy misét”. Ha azt mondom: lakás — azt mondod: csillár. Ha azt mondom: fénycső, — azt mondod: iroda. Vagyis, a köztudatban úgy rögzült, hogy a fénycső irodába való. Pedig a lakások megvilágításához is alkalmasabb, egészségesebb, olcsóbb lenne. De tegyük a szívünkre a kezünket, ha világítótestet keresünk az üzletben, kínálnak e szép csábító kivitelű fénycsövet? Olyat, amire gusztusa támad az embernek; igen, ezt szívesen megvenném a lakásomba. Pedig léteznek ilyen fénycsövek: színeseit, formatervezettek, különböző alakzatba szerelhetők, fürdőszoba szekrénybe építhetők. Mindezt a simontornyai Simovill Ipari Szövetkezet fényképes prospektuséiból tudom meg. Tipikus példája annak, amikor a gyártó és a kereskedő nem talál egymásra. A vesztes: a vásárló. A karcagi városi kórház- rendelőintézet 23 ágyas szemészeti osztályán most két orvos dolgozik: dr. Marosfalvi Éva osztályvezető főorvos, és dr. Kürti Rózsa, aki hamarosan szakvizsgázik. Mielőtt bárki sopánkodna, el kell mondani, hogy ennél kedvezőtlenebb is volt a helyzet a szemészeten, amikor csupán egyetlen orvos dolgozott. Aztán ő is elment — három évvel ezelőtt —, és be kellett zárni az osztályt. Most Marosfalvi doktornő néhány hónapig megint egyedül marad. — Nem lesz új a helyzet, mert átmenetileg voltam már egyedül — mondja a mosolygós, kedves főorvosnő, aki korábban a szolnoki MÁV-kórház szemészeti osztályán dolgozott, majd az osztály megszűnt és ezután ő Karcagra került. A helyzet nem lesz új, és nem lesz egyszerű. Az osztályos munka vagy a műtétek után — 4—5 operáció esik egy műtéti napra —. ugyanis a rendelőintézetben várja naponta ötven-hatvan beteg. Tulajdonképpen a rendelőintézeti munka önmagában egy orvost igényelne. Kevés a szemészorvos A megyei kórházban jobb a helyzet, hiszen a hatvanágyas osztályon tizenegy orvos dolgozik. A megyében tizenöt . főállású szemész szakorvos praktizál, tizenhármán a két kórház osztályán, a többiek rendelőintézetben — Jászberényben és Mezőtúron. Törökszentmiklóson hetente kétszer van rendelés — ott nyugdíjas orvos dolgozik. A megyei kórház-rendelőintézet járóbeteg rendelésén hét perc jut egy betegre, Karcagon még annyi sem. A laikus számára is bizonyítja e statisztika, hogy kevés a szemész szakorvos. Miért? Dr. Szeghy Gergely: — Egyrészt, mert nem is igényelnek sokkal többet. A szem észorvosok számát ugyanis nem a feladatok arányában szabják meg, hanem a kórházi ágyakhoz mérik. A szemészeti osztályok pedig kicsik, általában húsz- huszonnégy ágyasak. A másik ok, hogy nem is igen törekednek erre a pályára. „Kis szakmának” számít. Dr. Marosfalvi Éva: — Nincs olyan elismerése a szakmának se anyagilag, se erkölcsileg, hogy az vonzó lenne. Nem ismerik a munkánk lényegét, sokan azt hiszik, csak szemüvegrendelők vagyunk. Pedig — képletesen szólva — sok a harc és kevés a katona. Sok munka vár erre a tizenöt szemészre. Nemcsak a szembetegek gyógyítása a feladatuk, de a gyerekek látásszűrése is.' (Ez utóbbi Szolnokon az idén beinduló gyermekszemészet feladata lesz). Elvileg minden harminc éven felüli embernek kapcsolatba kellene kerülni a szemészorvossal. Mint ahogy Szeghy profesz- szor mondta: — Harminc éven felül mindenkinek romlik valamelyest a közeli látása. Harmincévesen körülbelül fél dioptriával, negyven éves korban egy dioptriával. Ebben a korban a zöldhályog — glaucoma — is gyakoribb. Tulajdonképpen az lenne az ideális, ha mindenki, aki elmúlt harminc éves, elmenne az orvoshoz. — Mit gondol, ha én elmegyek a zsúfolt rendelésre, és azt mondom a szemészorvosnak: kérem, ón úgy érzem, hogy nincs semmi baja a szememnek, de elmúltam harminc éves, legyen szíves megvizsgálni, hogy fogad engem? — Attól függ, hogy milyen beteg volt bent ön előtt. Szeghy professzor szerint körülbelül mégegyszer ennyi szemész szakorvosra lenne szükség a megyében. Paulina Éva Legszívesebben Sátoraljaújhelyről, a 22. Téli Űttörő Olimpia versenysorozatáról küldözgettem volna tudósításokat az elmúlt napokban, csakhogy Sátoraljaújhely messze van. Messzebb, semhogy megérné elkísérni a megye egyetlen csapatát, a kenderesi szánkósokat. (Szereplésükről természetesen hírt adunk.) • Gyerünk akkor a közelebbi síterepekre! Nemegyszer lemértem; Kékestető a megyeszékhelyhez 104 kilométer. Szóval ez a legközelebbi. És az utóbbi évek fejlesztéseinek eredményeképpen — amelyekben döntő szerepet vállalt a Mátra- Bükki Intéző Bizottság és Gyöngyös Város Tanácsa — tudomásom szerint a legkorszerűbb, a legkomfortosabb. Persze — mondhatja a mesz- szebbre emlékező — Kékesen már a háború előtt is működött sífelvonó. Igaz. Csakhogy akkoriban éppen olyan úri passziónak számított, a síelés, mint mondjuk a vadászat. Mára meg a síelés tömegsport lett, a vadászat pedig — igaz kicsit költséges, de azért — elérhető hobbi. Igen, tömegsport a síelés, ha nem is az Alföldön, ha nem is az alföldi embernek. — Magam is alföldi, jászsági gyerek vagyok, árok- szállási — fogad egyből a földinek kijáró bizalommal Kékestetőn, a sífelvonónál Kovács György, a gyöngyösi Városi Tanács VB Sport- létesítmények Gondnoksága (lelkemre köti, el ne tévesz- saem a hosszú megnevezést, merthogy a gazda, a tanács érzékeny rá) vezetője. — Amikor idekerültem, szégyelltem, hogy éppen a főnök nem tud síelni. Megvettem a felszerelést, belekerült vagy 14 ezer forintomba. De hát én már nem növöm ki se a bakancsot, se a ruhát, úgyhogy egyszeri beruházás volt ez. És megtanultam síelni felnőttként. Kunszentmárton Kialakulóban a város üdülőterülete Fiatal városunkba, Kun- szentmártonba látogatóknak bizonyára feltűnt, hogy a városnak nincs üdülőterülete. A hiányt pótolandó a városi tanács zártkerteket alakított ki a csengeti Holt-Körös partján. Eddig kilencven, egyenként nyolcszáz négyzet- méteres telket alakítottak ki, de többre is van lehetőség. A zártkertek közül eddig negyvenöt lelt gazdára. Ahhoz, hogy a Holt-Körös partja igazi üdülőterületté váljék, út, víz, villany is szükséges. Az út és villanyvezeték építését már megkezdték. A zártkertekben nyaralókat is lehel majd építeni. Ma már az Északi lejtő az enyém, a Délit, az enyhébbet nem élvezem. De gondolom nem az én sítudásomra kíváncsi! — A kezdőket, meg a gyermekeikért aggódó szülőket vissza-visszatarthatja az esetleges síbaleset veszélye. Hogyan ügyelnek a Kékes Déli pályáján a sizők bizton- ságára? A kérdésre már elő is áll a motoros szánnal Rédecsi Gábor, a gondnokság állandó kékesi alkalmazottja. — Hat éve vásároltunk motoros szánt, azóta működik a hegyi mentő szolgálatunk. Halálos baleset szerencsére nem történt, de súlyos sérülések előfordulnak. A mostani télen 20—25 alkalommal hívtak bennünket a pálya valamelyik pontjához. A legutóbb is. Egy lány bukott, nem oldódott le a léce, alaposan megcsavarta a térdét. De nem a fizikai kín- szenvedés fájt neki a legjobban, hanem a hamarosan esedékes esküvője miatt aggódott. Lehet, hogy a menyasszonytáncot óvatosabban ropja majd, de a házasság a jelek szerint tartósnak ígérkezik. — Nos, a sérülteket a Veronika rétre visszük a szánnal és Mátraházáról értesítjük a gyöngyösi mentőket. De ne csak a már bekövetkezett rossz, a sérülteknek nyújtandó gyors segítség jusson eszünkbe! Mert nemcsak ennyi tartozik a biztonsághoz, hanem például a pálya karbantartása is! Nádudvari Lajos, a felvonó üzemvezetője alaposan kimelegszik, amikorra a Ra- santtal, azzal az osztrák gyártmányú mindenttudó- val” — amelyik télen a pálya legfőbb karbantartó eszköze, nyáron meg fűnyíró, — egy jó nagy darabon elegyengeti a buckákat. Csökken a balesetveszély és jó A múlt év végén bezárták Jászapáti közepén a szomjas és az ittas embereket vonzó Napsugár bisztrót. A jól jövedelmező, de a lakosságban örökös visszatetszést keltő kocsma helyén a Jászapáti és Vidéke Áfész ipari üzemet létesít. Nyolcszázezer forint költséggel, a Hevesi Vegyesipari Szövetkezet kivitelezésében, márciusra kialakuló új létesítményben a FOTK félkész termékeit (darabolt libát, galambot, nyulat) csomagolják. A 20 dolgozót foglalkoztató üzemben az áfész exportra termelő bérmunkával igyekszik a kiesett jövedelmet pótolni. Mivel azonban a szomjas emberek száma ilyen hirtelen nem csökken Jászapátin, pár nappal nő az így elsimított pálya élettartama. Fönn, a 670 méter hosszú ülőtányéros fölvonó végállomásánál Kiss Andrásáé pénztáros, osztogatja a jegyeket, meg a jó szót. A síelők szemében ő a megtestesült „intézmény”. Neki mindenki elmondja a véleményét a hóviszonyokról, az időjárásról, a felvonóról. És kérdeznek, repgeteget kérdeznek. A hallottakra, a kérdésekre pedig válaszolni kell, naponta tízszer, százszor, ezerszer, udvariasan türelmesen. Bizony, a hideg, is embert próbáló „szolgáltatás”, szolgálat. Az időjárás meglehetősen szeszélyes ott fönn, Kékesen. Akár óránként változhat. Egy azonban biztos: a napos órák számát tekintve nem panaszkodhatnak! És ha süt a nap, mondjuk mínusz 5 fokban, az olyan síelés közben, mint a plusz 10 idelenn. Tudom, elég sokan járnak föl Kékesre síelni Szolnokról, a megyéből egyénileg. Csoportosan, szervezetten kevesebben. A Jászságban élők persze helyzeti előnyt élveznek, most is találkoztam a sípályán a tanítóképzősök egy csoportjával. Néhány éve Debrecenben dolgoztam, onnan tudom, hogy a KISZ HajcJúhBihar Megyei Bizottsága telente rendszeresen indít síbuszokat a Mátrába, minden hétvégén legalább hármat. Azok a buszok mindig megtelnek alföldi síelőkkel. Talán Szolnokról is érdemes lenne megpróbálni, merthogy tudtommal manapság nemigen jut eszébe senkinek a dolog. Pedig a téli szünetben, karácsonykor, újévkor, de akár csak a havas hétvégeken is bizonyosan akadnának vállalkozók. Igaz, a mostani téli szünidőt már el is felejtették a diákok és remélhetőleg kifelé lábalunk a télből. De hó lesz jövőre is! Egri Sándor ezért az Ilona telepen épül az előbbi helyett büfé, falatozó. A kereskedelmi egység a megyei és a helyi tanács, valamint a községi alkoholellenes, illetve a cigány koordinációs bizottság összefogásával, 800 ezer forint költséggel májusban nyílik meg. A községi vezetők szándéka érthető és méltányolandó az áfész közreműködése is, hiszen a periférián minden bizonnyal kevesebb hasznot hoz a bisztró, mint a forgalmas buszmegállónál. Nem kell túlbecsülni a döntés jelentőségét, de azért mégis egy fontos, apró lépésnek tekinthető az összefogás, az illetékesek igyekezete. > — lp — Látunk? Nem látunk? Jászapáti központjában Nem isznak, dolgoznak a Napsugárban Bisztró boly ott — bisztró
