Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

1987. FEBRUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanáén vb napirendjén Az utóbbi öt esztendőben számottevő, jelentős fejlődés ment végbe Karcagon — ál­lapították meg tegnap a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ság ülésén, amelyen fő té­maként a Karcagi Városi Ta­nács számolt be tevékenysé­géről, kiemelten arról, hogy milyen eredmények születtek az oktatás, a művelődés, az egészségügy területén, s me­lyek a megoldásra váró leg­sürgetőbb feladatok- Elisme­réssel nyugtázta a vb, hogy a karcagi tanács átgondolt vá­rospolitikájával nemes célok érdekében maga mellé tudta állítani a város lakóit, s így nem egy esetben társadalmi összefogásból, önzetlen segít­séggel született meg egy-egy létesítmény, mint például a nővérszálló. De mind az egészségügyben kibontakozó integrációs tevékenységek, mind a kereskedelemben ta­pasztalható korszerűsítések, az infrastrukturális létesít­mények egyértelműen bizo­nyítják, hogy a tanács nincs híján a kezdeményező kész­ségnek, s hogy céltudatos munkáját valóságos eredmé­nyek koronázzák. Az egyön­tetű elismerés mellett ugyan­akkor ráirányította a vb a figyelmet arra is. hogy bő­ven van tennivaló akár a társadalmi munkaakciók ki- terjesztésében, akár a taná­csi demokrácia további széle­sítésében és erősítésében, akár az oktatás tárgyi felté­teleinek javításában s a köz- művelődés új lehetőségeinek felkutatásában, akár a réteg szerinti igényeknek is eleget téve, új formákkal gyaranít- va a hagyományos régieket, — mind Karcagon, mind az utóbbi időben igen elszürkült kulturális életű társközség­ben, Kunmadarason. A vég­rehajtó bizottság határozatá­ban egyébként támogatásá­ról is biztosította a karcagia­kat kiemelt feladataik meg­oldásában, így például a kór­ház és a rendelőintézet gép- és műszerparkjának felújítá­sában, továbbá indokoltnak tartja a város középiskolai profiljának bővítését is, eset­leg vízügyi szakmában. Jelentést fogadott el a ta­nács végrehajtó bizottsága az Alföldi Téglaipari Vállalat munkaerőgazdálkodásáról és a munkavédelem helyzetéről A lényeg: a vállalatnak nin­csenek munkaerőgondjai, sőt a jelentős modernizáció kö­vetkeztében munkaerő sza­badul fel, főleg a nehéz fizi­kai munka megszüntetésével. A jelenleg tizennégy gyárat üzemeltető trösztnél a lét­szám fokozatos csökkenése mellett fokozatosan emelke­dik a termelési érték, a ter­melékenység, ami azután a dolgozók kedvező jövedelmi viszonyaiban, kereseteiben mutatkozik meg. A további létszámcsökkentésekre való tekintettel a vb javasolta a vállalatnak a munkaerő-át­csoportosítással járó problé­mák megfelelő megoldását, a dolgozó elhelyezkedéséről va­ló körültekintő gondoskodást. A végrehajtó bizottság ezen az ülésén kitűzte a követke­ző megyei tanácsülés idejét: a „parlament” február 25-én ül össze, hogy megtárgyalja, hol tart a megye környezet- védelmi hosszú távú prog­ramjának végrehajtásában. MNB — hitelfelvétel Az ez évi hitelfelvételi fel­adatok részeként a Magyar Nemzeti Bank képviselői kedden, Budapesten 200 mil­lió dollár összegű hitelfelvé­telről írtak alá megállapo­dást amerikai, japán és nyu­gat-európai bankokból álló bankcsoporttal. A hitelt — amelyet a Chemical Bank, New York és a Bank of To­kio szervezett — nyolc év alatt kell visszafizetni, kama­ta pedig 0,25 százalékkal ha­ladja meg a londoni bankkö­zi kamatlábat. Bemutató R Rolls-Royce Magyarországon Kedden megállapodás szü­letett arról, hogy a Rolls- Royce autógyártó cég Ma­gyarországon rendezi idei műszaki bemutatóját. Várhatóan április végétől május közepéig tart az autó­teszteléssel egybekötött be­mutató, amelyre hét Rolls- Royce és hét Bentley autót, továbbá két szervizkocsit küld a gyár. A járműveket a világ minden tájáról ideér­kező szakemberek, szakúj­ságírók tesztelik, a próbákon részt vesznek az autók iránt érdeklődő potenciális vevők is. A bemutató egyik hely; színe a Forma—1-es pálya lesz. A különleges autós ese­mény várhatóan gazdasági szempontból hasznos lesz, ugyanis az ide érkező üzlet­emberek tárgyalásokat is folytatnak majd üzleti kap­csolatok felvételéről, illetve bővítéséről. Vállalkozó mesterek, mestervállalkozók Kiváltott és lemondott iparengedélyek-Kisiparosok a falvakban-Gépbeszerzés és utánpótlás Szolnok megyében több ezer kisiparos áll a lakosság rendelkezésére — igaz, nem mindig ott, ahol kellene és nem mindig annyi, amennyi kellene. A szakmát gyakorló vállalkozók munkájával a legtöbb megrendelő elégedett, mert gyorsan, pontosan, idejében elkészül a kisiparosoknál a ruha, újra berreg a hibás motor, megint működik a tele­vízió. Róluk, a lakossági szolgáltatásban dolgozókról be­szélgettünk Varga Andrással, a Kisiparosok Országos Szer­vezetének megyei titkárával. — Gyarapodtak, vagy fogytak a megyében a kis­iparosok? — Számuk évről évre nö­vekszik. Tavaly december­ben 6230 tagunk volt, köztük olyanok, akik főállásban dolgoztak, de sokan nyugdí­jasként sem váltak meg mesterségüktől. Mindent egybevetve januárra százki- lencvenkettővel gyarapodott a létszámunk. — A statisztika azt mu­tatja, hogy meglehetősen nyugtalanok a kisiparosaik. Vagy inkább bizonytalanok? Tény, hogy tavaly 1082 új iparengedélyt váltottak, ugyanakkor 890 iparos le­mondott önállóságáról. — Ennek a jelentős moz­gásnak az oka többféle. Az egyik mindenképpen termé­szetes, hiszen az idősödő mesterek abbahagyják a munkát, nélkülük tehát ke­vesebben leszünk. Ma már állampolgári joga mindenki­nek, hogy iparengedélyt kér­jen, ha a feltételeknek meg­felel. Néhányan talán meg­gondolatlanul vágnak bele, nem készülnek föl eléggé a szakma önálló gyakorlására és föladják, mások a meg­kereshető pénzt keveslik. Mindezeken túl a megnöve­kedett társadalombiztosítási terheket is egyre keveseb­ben viselik el. Gondoljunk csak bele, hogy az, aki nyug­díjasként vagy munkavi­szony mellett folytat kisipart — ha nem adómentes — csupán 250 forint baleseti járulékot köteles fizetni ha­vonta, míg a főfoglalkozású­ak akár ötezer forintra is kötelezhetők. — A falvakban főbben mondtak le engedélyükről. — Nem ok nélkül. Én úgy látom, hogy főfoglalkozásban ebből ott nehezebb megélni, egyszerűen azért, mert a kínált szolgáltatás iránt 'ki­sebb a kereslet. Lényegesen nagyobb a piac a kisipari szolgáltatások számára a vá­rosokban. De ne feledkez­zünk meg arról sem, hogy számtalan kisebb-nagyobb településről elvonult a szö­vetkezeti és állami szektor, ott viszont csupán a kisipar maradt a szolgáltatásban. A helyi tanácsok segítik őket, de még így sem könnyű a helyzetük. — A megyében a lakossá­gi szolgáltatásoknak döntő többségét a kisipar adja és ez meghaladja az országos átlagot. Akadnak-e fehér foltok a szakmában? — Akadnak bizony. Fa1- vainkban elsősorban a sze­mélyi szolgáltatások körében de szinte minden szakmában városainkban. Több magán- vállalkozó kellene férfi és női fodrászból, sok helyütt nincs szabó, ahogy keresni kell vidéken az asztalost és cipészt is. Városainkban kü­lönösen a peremkerületek ellátatlanok. Pedig cipész­szakmában mi vagyunk az országos továbbképzések gazdái, együttműködünk a martfűi cipőgyárral, a szak­emberek ott ismerkedhetnek az új technológiákkal, gé­pekkel. — Élnek-e a korszerűsí­téshez nyújtott lehetőségek­kel a kisiparosok7 — Természetesen, különö­sen az utóbbi években. A nyolcvanas évek eleje óta mind többen javították föl műhelyeik állapotát, cserél­ték ki korszerűbbre a föl­szerelésüket. Akad olyan mestere a szakmájának, aki a Merkur céggel kötött szer­ződése alapján garanciális javításokat végezhet autó­kon, ami azt hiszem, elég nagy elismerése a kisipari munkának. Viszont nagyon nagy gondja a megyebeli iparosoknak — és gondolom nem csupán itt probléma ez — a szerszámok beszerzése. A korszerű szerszám rend­kívül drága, amellett nem is könnyű hozzájutni. Sokat segített, hogy fölemelték a kisiparos számára a vámta­rifát, a munkájához szüksé­ges gépek beszerzésének vámmentes felső határa 200 ezer forint. Ezzel éltek is néhányan. Viszont nagyon magasak az OTP-kölcsönök kamatai, ezt sokan szóvá is teszik. És még valami. Sok­szor nehézségekbe ütközik az alapanyag beszerzése is, mert a kisiparos vásárlás­kor magánembernek számít, tehát kiskereskedelmi áron kapja a vásárlandó holmit, ezt viszont kénytelen beépí­teni az áraiba, mert ha nem teszi, akkor a saját nyere­ségét csökkenti. — Van-e utánpótlás? — Erről is jót mondhatok, hiszen a korábbi évekkel el­lentétben tavaly 224 tanú- • lónk ismerkedett a különfé­le szakmák fortélyaival a műhelyekben, nagyjából két­szer annyi fiatal, mint ko­rábban. — Panasz az elvégzett munkákra? — Beszéljenek a számok. Tavaly összesen nyolcvan­hét esetben volt vita a meg­rendelő és a kisiparos kö­zött, ebből megalapozott volt ötvenkilenc. Negyvenhatban végül egyezségre jutottak a felek, mindössze tizenhá­rom elintézése volt hossza­dalmasabb. A megye kisipa­rosai évente tízezerszám ta­lálkoznak ügyféllel, óriási mennyiségű munkát végez­nek. Ennyi hiba azt hiszem elenyésző. H. Z. Kisújszállási tapasztalatok Nagy a költség, nagy a kockázat mégis megéri rizst termeszteni Kisújszálláson összesen mintegy 2800 hektárnyi terű­det alkalmas műszakilag rizstermesztésre, s ebből, a szükséges vetésforgó miatt, általában közel 2000 hektár a tényleges vetésterület. Ügy tűnik szeretik itt a rizst. Termeszteni. Persze ennek a „bizalom­nak” korántsem csak érzel­mi és tradicionális okai van­nak, ettől sókkal racionáli­sabb indokokat is találunk. A rizstermeszités az utóbbi négy évtizedben több krízis- időszakot is átélt hazánk­ban. Az utolsót a ’70-es évek második felében, s az a pár esztendő erősen megritkítot­ta a „rizses” gazdaságok so­rait. Szinte pánikszerűen számolták fel mindenfelé a telepeket, s még a nyomait is igyekeztek eltüntetni a hajdani rizsgátaknak. Hogy miért, arról Bozó Imre, a kisújszállási Tisza II. Ter­melőszövetkezet elnöke be­szólt: — A válságnak lényegében három fő oka volt. Az egyik az időjárás. Talán öt eszten­dő is rendkívül kedvezőtlen nyarat hozott akkor a rizs­re, s az megtizedelte a ter­mést. Romlottak ugyanak­kor az értékesítési lehetősé­gek is. Növelte a gondokat, hogy egy fokozatos fajtakor­szerűsítés következménye­ként új technológiát kellett meghonosítani, amit elég lassan fogadtak csak el a gazdaságok. A régi fajtákat ugyanis 8—10 évig is lehe­tett egymás után vetni, a te­— A rizs nagy költségek­kel termeszthető növény, ezért nagy a kockázata is. Munkaigényessége, vegy­szerigénye, s a lekötött je­lentős állóeszközök miatt, aki hektáronként legalább 2,3—2,7 tonnát nem tud pro­dukálni, az akár hagyja is abba a rizstermesztést. Szá­mításaink szerint ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy legalább veszteség ne legyein rajta. Hogy ennek ellenére érde­mes csinálni, azt jól mutat­ják a ’86-os eredmények. Az összes üzemi nyereségnek csaknem felét a rizs biztosí­totta. A megelőző években is átlagosan 40 százalék felett volt ez az arány. Időzzünk egy kicsit a szá­mok világában, hiszen az Igen erős gazdálkodói kény­szer hat a városbeli nagyüze­mekre, ugyanis a nagy fo­lyószabályozások után elszi­kesedett a kisújszállási határ (is), és olyan kötött, nehe­zen művelhető talaj alakult ki, amelyben más növényt aligha lehetne hasonló siker­rel termeszteni. A lehetősé­gek tehát — megfelelő ég­hajlat és terep, közeli csa­tornahálózat — találkoztak a rossz talajadottságokkaL rület pihentetése nélkül. Az újak viszont legfeljebb 2— 3 évet bírnak, utána ki keld hagyni egy időszakot. Mi­vel a termelők ezt nem is­merték fel időben, rengeteg kórokozó és betegség pusztí­totta a termést — Kisújszállás és a Tisza II. miért maradt hűséges mégis a rizshez? — Két főcsatorna is átsze­li a város határát, s korán kiépültek itt a magasvezeté­sű árasztó csatornák, amik­ben, a rizstelepekkel együtt, sok pénzünk feküdt. A fel­számolás aránytalanul nagy veszteségeket hozott volna, s ezt nem engedhettük meg magunknak. így gondolkod­hatott a két „szomszéd” is... Végül a türelmeseknek igazuk lett. Az utóbbi évek­ben az egyik legjobb „nyere­ségtermelő” növénnyé vált a rizs. Kisújszállási „rizses” beszélgetéseim során gyak­ran szóba került ez a kér­dés is. A legegyértelműbben Kovács Ferenc, a Nagykun Termelőszövetkezet elnöke fogalmazott: eredményeket azok teszik igazán szemléletessé. A Nagykun Termelőszövetkezet évente átlagosan mintegy 800 hektáron termeszt rizst. Terméseredményeik az el­múlt tervidőszakban átlago­san 4 tonna felett stabilizá­lódtak, s tavaly is közel ezt az eredményt sikerült pro­dukálni. (A rekord 5,7 tonna, 19834501 való). A Nagykunsági Állami Gazdaságban általában 550 —570 hektáron vetnek éven­te rizst. Az utóbbi években fokozatosan javultak a ter­mesztés műszaki és techno­lógiai feltételei, s ez az ered­ményeken is meglátszik. Az elmúlt tervidőszak hektáron­kénti átlaga 3,8 tonna volt, tavaly viszont már 5,1 ton­nás rekordot könyvelhettek el. Mivel 600 tonna vetőma­got is termeltek, mázsán­ként nagyon kedvező, 1640 forintos átlagárat értek el az értékesítés során. A Tisza II. Termelőszö­vetkezet 530 hektárnyi rizs- területen, a szomszédokénál gyengébb átlagtermést taka­rított be. Ennek azonban sa­játos és nagyon tanulságos oka van. A szövetkezet veze­tése korábban elhatározta, hogy csúsztatnak egyet a rizs vetésforgóján, s így most 1986-ban nem volt első éves telepük, ami köztudottan a legjobban terem. A termés- kiesés mindennél világosab­ban bizonyítja a technológia fontosságát, s a vetésváltás szükségességét. Hozam és tiszta viz A Nagykunsági Állami Gazdaság igazgató-helyette­se, Szabolcs Mihály, néhány más fontos kérdésről, és ége­tő gondokról is beszélt. — A rizs nagy figyelmet igénylő növény. A termés mennyiségét és minőségét alapvetően befolyásoló tech­nológiai műveletekre csak rövid idő áll rendelkezésre, ezért fontos, hogy tisztában kell lenni e „percmunkák­kal”, s fel kell tudni ismer­ni az egyes helyzeteket. A termesztés folyamatában egyébként meghatározó a növényvédelem. Vegyszer­ből viszont alapvető ellátá­si gondok vannak. Az álta­lunk eddig használt jó ha­tásfokú, magyar gyártmá­nyú, olcsóbb növényvédő­szereket ez ideig nem tud­tuk beszerezni, a drágább, de azonos hatásfokú viszont nagyon (megemelni a terme­lési költségeinket. A másik bizonytalansági tényező a jó minőségű, tiszta víz. Gon­dunk ez, 'hiszen gyakori, hogy szennyezett, egyszer már felhasznált vizet 'ka­punk az árasztáshoz. A kisújszállási képlet, a gondok ellenére világos: a rizs „meghálálja”, ha szere­tik, ezért érdemes gondosan bánni vele. A rohamosan növekvő termelési költsé­gek ellenére „jó” növény, aminek a piaci helyzete is biztosnak tűnik. A jelek szerint tehát tovább folyta­tódnak a rizses tradíciók Kisújszálláson. L. M. L. Csatornák és befektotésok A nyereség fele A BVM kunszentmártoni gyárában többek között a Bányászati Aknamélyépitő Válla­lat dorogi üzemének függőleges aknasajtoló sablont is gyártanak. Ez vágóélből, akna- s sajtóiéból és két közbenső részből áll. A szerkezet 4 méter átmérőjű. Ez a termék 6 millió forintba kerül, — március végén szállítják a megrendelőnek Fotó: Tarpai Karcag öt esztendeje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents