Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-17 / 40. szám
1987. FEBRUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az önállóság jobb munkára ösztönöz (Folytatás az 1. oldalról) gal és az energiával való gazdálkodást valamint a piachoz való rugalmas alkalmazkodást tekintették. Ha a vágások számát nem is növelhették, a feldolgozott termékek mennyiségét viszont igen. Az ilyen törekvések fontossága lemérhető az olyan adatokban például, hogy a vállalati anyagköltség egy százalékos csökkentése sokmillió forintot jelent. A taggyűlés is állást foglalt a hatékonyság kulcskérdését jelentő műszaki fejlesztés mellett. Ebben a vonatkozásban — ha kis lépésekkel is — tavaly sikerült előrébb lépniük. Új korszerű berendezések üzembe állítására került sor és megkezdték az évi ezer tonna kapacitású gyorsérlelésű üzem felépítését. Javult a vállalat kapacitásának kihasználása is, bár azzal még nem lehetnek teljesen elégedettek. Figyelemre méltó kezdeményezést bizonyító viszont az a tény, hogy a tröszti újítási versenyben első helyezést értek el. Újítás és szabadalom társvállalatnál történő hasznosításából 1,6 millió forint hasznuk lett. Ami pedig idei termelésüket illeti: jobbak a feltételek számukra, mint tavaly voltak. Gyarapodott a törzsállomány, több lesz az alapanyag Új jogszabályok is segítik a vállalati rend erősítését. A vállalati önállóság is jobb munkára ösztönzi őket. A tröszt ugyanis 1987 januárjától megszűnt. A taggyűlés egészében úgy foglalt állást, hogy a döntéselőkészítések javításával, a tulajdonosi szemlélet erősítésével valóra válthatják idei gazdaságpolitikai céljaikat. A taggyűlés vitájában szót kért Czinege Lajos is. Bevezetőül tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét a vállalat kollektívájának, majd arról szólt, hogy idei munkánk sem lesz könnyebb n tavalyinál. Olyan államokkal kell versenyre kelnünk, akikhez képest igen mélyről, rögösebb pályán indultunk Hangsúlyozta, hogy a kormány a korábbinál előrelátóbb, kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitikát akar folytatni. Példaként említette, hogy a gépkocsik és a televíziók számának gyors növelésével nem tartott lépést a szervizhálózat fejlesztése, ami társadalmi feszültséget is okoz. Beszélt arról is, hogy más, nehézségekkel teli időszakot is átéltünk már, csak akkor nyitottabb mellel álltak ki a párt politikája mellett a kommunisták, és nemcsak ők. Most is erre van szükség. Hassa át az embereket az a tudat, hogy társadalmi rendszerünk a legfejlettebb és népgazdaságunknak van hitele. Célkitűzéseinkről szólva hangsúlyozta: el kell jutnunk oda, hogy fejlesztéseinek nagyobb hányadát saját erőből fedezzük. Tudatában kell lennünk annak is. hogy magas képzettséget igénylő eszközök nélkül a jövőben nem lehet eredményesen dolgozni. Kemény szavakkal szólt a munkafegyelem megsértőiről, a munkahelyi italozásról. Szavaival élve: kegyetlen szigorúsággal, kommunista példamutatással kell véget vetni a munkaidő alatti alkoholfogyasztásnak. Elmarasztalóan említette azt is, hogy jó néhány vállalat túlteljesítette kiadási előirányzatát, de nem így bevételi tervét. A vállalati haszon sok helyen állami dotációból származik. Ennek elejét veszi a kormány, elősegíti, hogy a jól dolgozó vállalatok fejlődjenek. Enélkül nem lehet beszélni a szelektív iparfejlesztésről. Befejezésül arra kérte a vállalat párttagjait, hogy képességeik javát adva segítsék a párt és a kormány jobb életre irányuló erőfeszítéseit. Adidas márkabolt Budapesten Adidas bemutatóterem és márkabolt nyílik kedden Budapesten, a Váci utcában. Az ez alkalomból tartott sajtó- tájékoztatón hétfőn, a Taverna Szállóban, elmondták: 1985 végén az NSZK-beli Adidas, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a Tricotext, a Hungarocoop és az Artex közösen vegyesvá 11alatot hoA kortárs művészek és művészeti alkotások hazai és külföldi megismertetése, a mai magyar képzőművészet támogatása, a műkereskedelem fejlesztése céljából alakult meg a közelmúltban a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Magyar Nemzeti Galéria közös vállalata, az Artunion. A két zott létre 30 millió forintos alaptőkével. Az Adidas Budapest KFT bemutatótermében a nagykereskedelmi partnereknek kínálnak széles választékban Adidas-cikkeket. A márkaboltban kapható termékek árai alacsonyabbak lesznek, mint a magánkereskedők sportboltjaiban forgalmazott Adidas-termékeké. korábbi leányvállalatból, a Széchenyi Művészeti Központból és a Generalartból mintegy 100 millió forintos alaptőkével létrejött vállalat szervezeti felépítésében is egyesíteni kívánja a gazdaságosság és a kultúrpolitika szempontjait egységes gazdasági, kereskedelmi és művészeti irányítással hét önálló irodát működtet. Rába-motorral, formatervezetten RepiiliigépvontatA Dallasba A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál gyártott repülőgépvontató egy példányát tengerentúli útra indították, hogy részt vegyen az Egyesült Államokban a repülőtéri berendezések dallasi nemzetközi kiállításán. Termékszerkezeiének korszerűsítése során kezdte meg a vállalat a repülőtéri anyagmozgató gépek gyártását. Közülük •különösen sikeresnek bizonyult a Rába-motorral működő, formatervezett vezetőfülkéjű repülőgépvontató. Szállítottak ezekből a gépekből a Ferihegyi repülőtéri rekontsrukcióhoz is. A repülőgépvontató iránt érdeklődés mutatkozott több szocialista ország, újabban pedig az Egyesült Államokban is, ezért vesznek részt vele a dallasi bemutatón. Új vállalat az Artunion Üj textilanyagot állított munkába február elején a kisújszállási Kunszöv. A tervek szerint a 23 gépes szalag az idén mintegy 18 milliós értéket termel majd Fotó: T. K. L. Vállalatnak és népgazdaságnak közös érdeke Műszaki értelmiség a Tiszamenti Vegyiművekben Egy-egy vállalat gazdálkodása szempontjából kiemelkedően fontos szerepe van a gyárkapukon belül felhalmozott szellemi energiák hasznosításának, e tőke termelő erővé válásának. E megállapítást ugyan mindaddig a megunásig ismételgettük, a valóságban azonban egészen másként történtek a dolgok: műszaki értelmiségünk feje felett egyre sűrűsödtek a felhők, s az utóbbi években fokozatosan csökkent e pálya vonzása, társadalmi presztízse. A Tiszamenti Vegyiművek, ágazati és termelési sajátosságaiból következően, nagy számú, felső és középfokú végzettséggel rendelkező, műszaki vezetői gárdát foglalkoztat. Az 1860 vállalati dolgozó közül 224-en tartoznak e kategóriába. Hogy ez az erő hogyan hasznosul, s egyáltalán, miért fontos, hogy hasznosuljon, arról először Szikszói Ferenc műszaki vezérigazgató-helyettes beszélt: Milyen a megbecsülés — Minden vállalatnál meghatározó erejű, hogy ez a réteg milyen feltételek között, milyen hangulatban és közérzettel végzi munkáját. Érdekünk, hogy olcsó, gazdaságos, versenyképes termékekkel lépjünk piacra, s mindebben a műszaki értelmiség szerepe elvitathatatlan. Minden lehetőt el kell tehát követnünk, hogy javítsunk munkájuk anyagi és szakmai feltételein. Vállalatunk vezetői hierarchiája egyébként sajátos képet mutat, ami nehezíti e törekvésünk valóra váltását. Legtöbben közel azonos, a valamivel ötven év feletti korosztályba tartozunk, így alig van lehetőség előrelépésre. 1980-ig még voltak fejlesztések, beruházások a cégnél, s ezek révén új vezetői posztok keletkeztek, azóta viszont rögződött a helyzet. Ennek ellenére műszaki állományunk stabil, szakemberünk alig megy el. Hogy miként, sikerült megtartani a műszaki értelmiségieket a vállalatnál, s hogy milyen körülmények között, milyen hangulatban dolgoznak, arról néhány „érintettel” is beszélgettünk. Tóth István 36 éves vegyészmérnök, az „A” kén- savüzem vezetője, az egyetem elvégzése óta, 1974-től dolgozik a TVM-ben. A betanító, megismerő első fél év után üzemmérnök beosztást kapott a kénsavüzem- ben, s kilenc év „helybenjá- rás" után kapta meg kinevezését a jelenlegi posztjára. — A munkahelyi közérzet legjobb mérőszáma az lehet, hogy hányán mennek el a cégtől, mekkora a kádermozgás. Hogy itt miért maradnak meg a műszakiak ilyen hűségesen? Meggyőződésem, hogy elsősorban a munka, a szakmailag igényes feladatok jelentik a legfőbb kötőerőt. Az anyagi megbecsülés dolgában ugyanis a mai napig nagy ellentmondások vannak. gyakorlatilag 1985-ig ugyanis a műszakiak jövedelme lassabban nőtt, mint a fizikaiaké, s ’85-re az a lehetetlen helyzet alakult ki, hogy a jobban kereső szakmunkások bére túlhaladta az alsó szintű műszaki vezetőkét. — Mondana konkrét példát is saját üzeméből? — Természetesen! Egy középfokú végzettségű nappalos művezetőnek, aki húsz éve végzi már jól ezt a munkát, 8 ezer forint körüli fizetése van. Egy jobban kvalifikált szakmunkás gond nélkül megkeres ennyit, de mondom a még elgondolkod- tatóbb végletet is: ha most felvesznek az üzembe egy 18 éves, általános iskolai végzettségű . kislányt betanított Ipari nagyüzemi termelés ma már szinte elképzelhetetlen számítógép nélkül. A TVM műszaki szakemberei is „ráhangolódtak” e hullámhosszra. A képen a fél éve üzembe állított folyamatirányító számítógép, amely a különböző receptúrák alapján készülő mosószerek összetételét, adagolását ellenőrzi Fotó: T. Z. munkásnak, ő a 22 forintos órabérével, s a műszakpótlékokkal együtt, 5,5—6 ezer forintot is kereshet. Ezért kezel egy egyszerű gépet, a művezető viszont 10—15 emberért felel, s üzemben tart egy egész rendszert... Aztán saját korábbi példáját is említi: üzemmérnöki beosztásában, kilenc év után, 5560 forintot keresett, kevesebbet, mint bármelyik művezető, így kevesebbet a jobban fizetett fizikaiaknál is! > 1986-ban történt valami, ami — Tóth István minősítése szerint — legalább megállította a kedvezőtlen folyamatot. A vállalatnál új bérpolitikai elvek kezdtek érvényesülni, melyek fókuszába már a műszaki értelmiség került. — ’86-ban — mondta erről az üzemvezető, aki a vállalati tanácsnak is tagja — nagyobb, 10 százalékos bérfejlesztést hajtott végre a vállalat. Ez nagyon fontos volt, mert 2 százalékkal nem lehet bérpolitikát csinálni! Tízből már lehet differenciálni. Vállalati döntés alapján a műszakiak bérét nagyobb mértékben emelték, mint a fizikaiakét. — Nem szült ez ellentéteiket, feszültséget? — Nem hinném... Tudomásom szerint a szakszervezet is fenntartások nélkül elfogadta, hiszen könnyen belátható, hogy ez az egész vállalat érdeke. (A TVM-ben 1986-ban 85 ezer forint közelében volt a fizikaiak évi átlagos keresete, míg a műszakiaké 122 ezer forint. A szolnoki vállalat egyébként a Magyar Vegyipari Egyesüléshez tartozó 13 cég összehasonlításában, az egy dolgozóra jutó 88 ezer forintot meghaladó keresetszintjével, az előkelő második helyre került). A mérnök „tudathasadása” Simon János főművezetővel és Skalszky László üzemmérnökkel — mindketten 40 év körüli vegyészmérnökök — szintén e témáról beszélgettünk. — Ha különválasztjuk a szakmai és az egzisztenciális közérzetet — kezdte Simon János —, akkor azt mondhatom, hogy szakmailag itt megtalálhatja a helyét, aki akarja, s jól érezheti magát; az egzisztenciális kérdések viszont nincsenek rendben. Egyáltalán, a társadalmi értékünk, társadalmi megítélésünk nincs a helyén, s ebben az anyagi presztízs is benne van. Ha a „humán pályákkal”, a jogászokkal, orvosokkal, közgazdászokkal vetem össze helyzetünket, akkor a lépéshátrányunk egyértelmű. Tulajdonképpen az a kontraszelekció is ide vezethető visz- sza, ami a műszaki értelmiség pályára kerülésében egyre erősebben érvényesül. — Maradjunk a Vegyiműveknél. Többször is szó esett már a szakmailag igényes feladatok megtartó erejéről, s az anyagi elismerés hiányosságairól. Melyik nyom többet a latban: az egzisztenciális, vagy a szakmai közérzet? — Ha mérlegre teszem a saját helyzetemet — vette át a szót Skalszky László —, akkor szívem szerint jól vagyok, a racionalitások viszont mást diktálnak. Másként gondolom, ha benn vagyak az üzemben, és másként, ha otthon, a család körében, s arról esik szó, hogy mi mindent kellene vásárolni, vagy szükséges lenne már lecserélni a jó öreg Trabantot... (Szó esett a jó szakmai közegről. Mit takar ez a sűrűn visszatérő jelző? A vállalat, amellett, hogy igyekszik mindenkinek a végzettségének és képességeinek megfelelő munkát biztosítani, maximálisan támogatja az önképzési törekvéseket is. így a mérnököknek közel fele rendelkezik már mérnökközgazdász, vagy szakmérnök képzettséggel. Nemcsak szakmai, hanem anyagi jelentősége is van azoknak a pályázatoknak, amelyeket különböző feladatok megoldására ír ki, immár két év óta, a vállalat). A válasz... — Nekem más a véleményem — „kontrázta” kollégája álláspontját Simon János. — Különböző társadalmi megbízatásaim révén naponta kerülök olyan helyzetbe, amikor nem kerülhetem meg a neked talán csak magánéletedet zavaró kérdést, mert akik felteszik, azok egyenes választ várnak. A műszaki értelmiségiek drasztikusan foglamaznak: azt mondják lehetetlen állapot, hogy milliárdos értékeket mozgató és előállító embereknek sokkal rosszabbak az életviszonyai, mint mondjuk... egy zöldség-kiskereskedőnek. A válaszadáskor én nem tehetem meg azt, hogy a jövedelmi viszonyok szerepét másodlagosnak minősítsem. Gondok, gondolatok, időnkénti indulatok is. Kérdések, amelyeket végül, mindenkinek külön-külön az egyéni érdekei szerint kell megválasztania. A legfőbb, a kollektív választ eddig megadta a TVM műszaki kollektívája: helyükön maradtak, kötődnek a vállalathoz, hisz alig van elvándorlás a cégtől. Munkájuk eredménye pedig egyértelműen megmutatkozik a Vegyiművek termelésében és gazdálkodásában. A vállalat vezetése nemcsak elismerte fontosságukat, hanem — a lehetőségek határain belül — tett is a műszaki értelmiség közérzetének javításáért. És a folytatás, a gyárkapun belül, mindenkinek egyformán érdeke. L. Murányi László
