Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-13 / 10. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUÁR 13. Keddi egyperces Aktuális szorongásaim A világon nagyjából béke van. Mégis életünkből nem tudjuk száműzni a szorongást. A békesség nem vezet a lélek pihentető elernyedéséhez. Sajnos erről napról napra gondoskodunk egymás számára. A minap Jászberényből autóztam Szolnok felé az esti szürkületben. Alig értem ki a városból, amikor az út szélén két fiatalt pillantottam meg. Közelükbe érve egyikük egy hógolyóba gyűrt öklömnyi követ vágott a kocsim öldalához, aztán mint akik jól végezték dolgukat eltűntek a ködös félhomályban. A sebesség és a kő tömegének szorzata kiadta a karosszérián a horpadás nagyságát, de ijedtségemen és méltatlankodásomon kívül más nem történt. Sőt, egy idő után kifejezetten megkönnyebbültem, hogy ennyivel megúsztam. Esetleg a szélvédő üveget találja a „robbanó töltet”, úgy az árokban kötök ki, s aképp végződik kalandom, mint idős barátomnak. ö május elsején a szolnoki tiszaligeti sportcsarnok körül tette a dolgát. Az egyik bejárati ajtót zárta a csarnok hátsó felében, amikor valaki leütötte. Menten elvesztette az eszméletét és a rúgásokat már nem is érezte. Amikor magához tért, segítségért kiabált. A csarnok eiőtt önfeledten diszlkó- zók közül senki sem méltatta figyelemre, mígnem 20 perc elteltével az ügyeletes rendőrök hívták ki a mentőt. A műtét három és félórás volt, mivel nemcsak az orrcsontja tört el, a bokájában is szi- lónkos törést regisztráltak. Gyuri bácsi kedves, barátságos ember, a légynek se tud ártani. A tettes nem került elő, a nyomozást azzal summázták, hogy egy érzelmileg túlfűtött ünneplő vezette így le indulatát. Egyébként a sértett jól van, a szegecseket éppen a napokban szedik ki a lábából. Rá is gondoltam nemrég, miközben hevenyészett leltárt készítettem az óesztendőről. Ennek a szertefutó meditációnak köszönhettem, hogy csak 40 kilométeres sebességgel haladtam Szolnok főutcáján, így elkerültem a találkozást a Centrum-saroknál azzal az osztrák illetőségű autóval, amelyik -úgy 90-nel lőtt át — a számára piros jelzésnél — a négyesen. Ha csak egyetlen kilométerrel megyek gyorsabban, átsüvít rajtam akár egy Pershing rakéta. A világon béke van, és mégis mennyi a félnivalónk! —pb— A megye legkisebb malmában A legidősebb fömolnár (Tudósítónktól) A malomipar legrangosabb kitüntetése a Pékár Imre emlékplakett, melyet arról a kiváló szakemberről neveztek el, aki a lisztek színének vizsgálata során világhírre tett szert, és az eljárást — róla — messze földön peká- rolásnak nevezik. Ezt a megtisztelő kitüntetést kapta, a vele járó pénzjutalommal Mészáros Ferenc, a jászjákó- halmi malom üzemvezetője. Méghozzá abból az álka- lombóL hogy karácsonykor volt negyven esztendeje, amikor oda került dolgozni. A most hetvenöt éves íő- molnár a megyében a legidősebb aktív üzemvezető. Fiatal korában kereskedőként indult, majd negyvenhat évvel ezelőtt jegyezte el magát a malomiparral, 1950 óta üzemvezető. Az 1875-ben gőzmalomnak épült, 1942-ben villamosított jákóhalmi malom neve elválaszthatatlan Mészáros Fe- rencétől, aki ebben, a megye kilenc malma közül a legkisebben érte el kimagasló eredményeit. Évente több, mint 320 vagon őrleményt készítenek, az ottani lisztből sütik a kenyeret több mint egy évtizede Pélyen és Jász- kiséren a tsz-sütödék, de eljut lisztjük a hatvani, gyöngyösi magánpékekhez is. A malom dolgozóinak Fejes József által vezetett Toldi Szocialista Brigádja háromszor érte el az arany fokozatot. A szomszéd megyékben is ismert malom vezetője a közelmúltban vette át a kitüntetést a Gabona Tröszt vezérigazgatójától. (fodor) Mini állatkert Alsószentgyörgyön Hét éve alakította ki mini állatkertiét a Jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz. Az állomány azóta folyamatosan gyarapodik, főként ritka háziállatokkal, illetve a hazánkban honos vadonélőkkel. Vietnami sertés, hegyi kecske, racka juhok, magyar szürke bika, bivaly, őz, róka és különböző baromfifélék élnek békességben az egymás melletti ketrecekben (Fotó: T. K. L.) Fűtésre, fürdéshez Olaj helyett termálvíz Termálvízzel oldották meg 230 lakás, egy 12 tantermes általános iskola és egy óvoda fűtését Kapuváron. A központi fűtőmű olajtüzelésének helyettesítésére energiaracionalizálási pályázatot nyert a város, A több mint 25 millió forintos beruházási ösz- szegből egy percenként 700 liter vizet adó termálkutat fúrtak. Ennek 67 Celsius fokos vizével hőcserélőn át melegítik fel a radiátorokban cirkuláló vizet. Hasonlóképpen oldották meg a melegvíz-szolgáltatást is: a hőcserélő csőrendszerének fala adja át a termálvíz melegét a vezetéki víznek. A hőátadást követően a 40—45 Celsius fokosra lehűlt termálvizet a rábaközi kisváros fürdőjéhez vezetik. Az új kút vízhozoma lehetőséget ad a jelenleg csak tavasztól őszig működő termálfürdő 400 négyzetméteres ülőmedencéjének egész éves nyitva tartására. Ennek azonban feltétele az is, hogy a nyitott medencét lefedjék. A téliesítést társadalmi ösz- szefogással ebben az ötéves tervidőszakban szeretnék megoldani. A 3,5 év alatt megtérülő beruházással már az idén több mint 600 tonna olajat takarítanak meg Kapuvá rótt. Az államigazgatásban Jogpolitikai elvek alkalmazása Az állaihigazgatási jogalkalmazásban — miként a büntető, a polgári és más jogági területeken — február elsejétől lépnek hatályba a jogpolitikának, az Elnöki Tanács által jóváhagyott elvei. Az államigazgatásban az egyik alapvető tennivaló, hogy lépjenek a bürokratikus jelenségek ellen. Kiemelt feladat a szervezeti és hatásköri decentralizációs folyamatok társadalmi előnyeinek kibontakoztatása, a jogalkalmazó munka feltételeinek fejlesztése. Szükséges, hogy a jogalkalmazásnak ez a területe is hatékonyan, személyre való teknitet nélkül járuljon hozzá a törvényesség, a rend és az állam- polgári fegyelem megszilárdításához. A főbb elvek közé tartozik, hogy az államigazgatási jogalkalmazás mozdítsa elő a központi célok és helyi feladatok megvalósítását, a központi szervek irányító tevékenysége erősítse a helyi önállóság és öntevékenység kibontakoztatását. A törvényességi felügyeletet, a piacfelügyeletet, az ellenőrzést ellátó szervek! — a gazdálkodó szervezetek önállóságának tiszteletben tartásával — gondoskodjanak a gazdaság eredményes működéséről, a piaci egyensúly irányába ható folyamatok erősítéséről. Az államigazgatási szervek fordítsanak különös figyelmet a kiemelt társadalmi célokra, a szocialista együttélési szabályok megtartására, a család védelmére, a szülőkről, a gyerekekről, az idős kodúakról és a többszörösen hátrányos helyzetben levőkről való fokozott gondoskodásra, az alkoholizmus, a kábítószerek és más káros jelenségek elleni küzdelemre. Jogalkalmazó munkájukkal az államigazgatási szervek segítsék elő a települések fejlődését, a város- és községrendezési célok megvalósulását, különös tekintettel az építésügyi hatósági követelményekre, a környezet-, természet- és műemlékvédelmi érdekekre. Segítsék az állampolgárok hasznos gazdasági tevékenységét, törekvéseit és kezdeményezéseit. Az államigazgatási szervek vezetői biztosítsák, hogy a tanácstagok is az elöljáróságok jogosítványaikkal megfelelő módon élhessenek és azokat érdemi módon gyakorolhassák. Hogy érzi magát doktor úr? „Számítanak rám, szükség van a munkámra** A szél jéghideg és mintha egyet kerülne a jászkiséri fehér templom körül, amikor az Ady utcába fordulok. A harmincegyes számú ház előtt kék Zsiguli pöfög, annak ajtaját nyitja tanácstalanságom láttán egy kisportolt férfi, őt keresem, dr. Lénárt Andrást, ennek a körzetnek az orvosát. — Most hoztam haza fele- ségeméket a kicsivel a kórházból. Petránk tíz napos. Azért ülünk a kocsiban, mert most gyújtottam be és még nagyon hideg van. De ne ácsorogjunk itt az ajtóban, kerüljön beljebb! Néhány pillantással fölmérhető, hogy ezen a családi házon néhány nappal ezelőtt is dolgozhattak, de az is látszik, hogy gondos kezek hozták rendbe az évek alatt elhasználódott festést, a kopott ajtókat. A fiatal orvos — huszonhét éves — november közepén szerelt le. Bevonulása előtt a gyöngyösi kórház idegosztályán dolgozott. Azóta pedig Jászkisé- ren. Hegyekből az Alföldre. .•? Talán látszik rajtam a kimondatlan kérdés, mert amikor az egyik szobában letelepszünk, így kezdi: — Gyöngyösön a főnököm csak néhány évvel volt idősebb nálam. Szakmailag fejlődhettem, de túl nagy célokat nem tűzhettem magam elé. Meg azután harmincnégy négyzetméteren kellett meghúzódnunk, Kettőnknek még csak kényelmes volt. de hármunknak? Mellénk telepszik a bársonnyal bevont, szép kanapéra Anikó, a feleség is, aki közben már megetette Petrát. A kicsi ökleit összeszorítva békésen szunyókál a pólyában a szomszéd szobában. — A tanácselnök szívesen fogadott bennünket — folytatja András. Kéz© a felesége kézfejére téved. — Elmondtam mit szeretnék, ő is elmondta elképzeléseit. Csak a lakás.. . Hát az siralmas volt. Állítólag csirkéket tartottak a szobákban. Elfagyott a kazán, mert nem fűtöttek rendesen... Majd’ háromszázezer fofintra rúgott volna a fölújítás, de ezt a pénzt a tanács csak apránként tudta volna előteremteni. Megegyeztünk. Adták az anyagot, mi és családjaink meg a szak- és segédmunkát. Benne van ebben a száznegyven négyzetméterben a két kezem „munkája erősen. De hát magunkért csináltuk! — ön testnevelő tanár, egyben úszóedző is — nézek a szőke fiatalasszonyra, aki közben a kisasztalra ropogtatni valót varázsolt az Róka mellé. — Az itteni tanuszodának volt szerepe a döntésükben? — Talán — mosolyognak össze. — Én szeretném alaposan kihasználni a TF-en szerzett edzői oklevelemet. Engem ez a két dolog érdekel: a tanítás és a sport. Mást nem is tudok elképzelni magamnak. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy semmivel sem ügyetlenebbek a jászkiséri és környékbeli gyerekek mint a gyöngyösiek vagy akármelyik város lakói. — A lakás csak az egyik dolog volt — tér vissza a korábbi mondatokhoz a körzeti orvos, miközben elhárítja a koccintást. — Huszonöt éves koromban ittam meg az utolsó korty alkoholt, évek óta nem gyújtottam rá. Ez is a munkámhoz tartozik, azt hiszem. Szóval nagyszerű ez az otthon. De zöld utat kaptam a fizikoterápiában is. Már hosszabb ideje foglalkozom a mozgásszervi betegségek ilyetén fájta gyógyításával, ezt itt is szeretném folytatni. Speciális műszerek kellenek hozzá, amit az ígéret szerint be is szereznek majd. Tudjuk, az izületi panaszok főként idősebb korban jönnek elő. Ha egy részüket helyben is meggyógyíthatjuk, kezelhetjük, akkor minek törjék magukat a buszon Szolnokig vagy Jászberényig? Ügy érzem, hogy itt számítanak rám, szükség van a munkámra és abban támogatnak is. — Egyelőre engem Petra köt le szinte huszonnégy órára, — veszi át a szót Anikó —, de én is szeretnék dolgozni mindenképpen. — Jászkisér tehát nem csupán egy-két esztendős program az életükben? — Nem, semmiképpen nem — rázza a fejét a feleség. — Nézze — fontolgatja a szót Lénárt doktor —, ahol ilyen szeretettel, ilyen figyelemmel fogadják az embert, ott hamar otthon érzi magát. Én azt hiszem otthonra leltünk. Akár évtizedekre is. Nem látom semmi okát annak, hogy elmenjünk innen. — Hiányoznak a hegyek, szeretek síelni. De nem távolság — teszi hozzá Anikó. — Az az igazság, hogy másféle életet fogunk élni, mint korábban. A városi ember fölfokozottan, egészségtelenebb ritmusban él, és erre itt jöttünk rá. Dolgos, szorgos kezű emberek a jászságiak, de ugyanakkor sokkal egészségesebb életet élnek itt, falunkban. — Falunkban? Nevet. — Látja, a tudat alattink is dolgozik. Higgye el, otthon érzem magam Jászkisé- ren. — Csak most gondoljuk végig, hogyan éltünk idáig — rendezgeti mondat közben az asztalt a fiatalasz- szony. — András állandóan ügyelt, helyettesített. Szinte alig láttuk egymást. Nem mondom, jól keresett, de hát az nem minden. Igaz, azokban az időkben teremtettük meg ennek a mai, nyugod- tabb életnek a feltételeit forintban . Én is keményen hajtottam. Most szeretnénk visszafogottabbá tenni a tempót. Ez nem azt jelenti, hogy tétlenséget kívánunk magunknak! Nem! Csaknem akarunk darabokra szakadni, pénzt hajhászni. Azt a munkát akarjuk elvégezni, amit vállaltunk és szeretünk, s azt lehetőleg jól. — Ez szépen hangzik. — Ez nem szép, ez igaz. Igaz lesz — helyesbít tanáro- san Anikó. — Az egész addigi életünket végig kíséri az ügyelet, a férjem ügyeleteskedése. Ügyeletes orvos volt akkor is, amikor megismerkedtünk. Megláttuk egymást egyszer, legközelebb meg ott ült az autóban és én, nem tudom miért, odaintettem neki — fut át a pirosság az arcán. — Hát valahogy így volt, nem igaz? — így — melegszik meg András hangja is. — Akkor is ügyeletes voltál, amikor a lányunk született — néz rá az asszony. — Egyedül kellett megbirkóznom a feladattal. Nincs erre válasz, csak egy símogatás a kézfejen. — Én azt akartam kérdezni legelőször: hogy érzi magát doktor úr, de ennek már nem sok értelme lenne — Azért én válaszolok rá, rendben? Köszönöm szépen jól. — Csak ugyanezt mondhatom — bólint Anikó. A szomszéd szobában vékony hangocska követeli az „uzsonnát”. Hortobágyi Zoltán
