Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-13 / 10. szám
1987. JANUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Küzdelem a hóval, a havazás okozta nehézségekkel A megyeszékhelyen a Kommunális tizem valamennyi dolgozója és teljes gépparkja a hó eltakarításán dolgozott tegnap egész nap A pénz kevés, tervezni mégis érdemes Környezetvédelmi berendezések az Oprítógépgyárból (Folytatás az 1. oldalról) dor, a MÁV körzeti üzemfőnöke. Elmondta, hogy a személyvonatok forgalmát változatlanul biztosítják. Igaz, a szerelvények 20 és 200 perc késésssel közlekednek, de Szolnokon minden vonatot késedelem nélkül indítanak el. A tömegtájékoztatás „hatására lényegesen visszaesett az utasforgalom. Részben ezért tegnap négy helyi járat nem futott ki. Előfordult,- hogy a távolsági szerelvények sem közlekedtek, öt járatot vont össze a MÁV — végül is az utazóközönség elérhette célját. A MÁV ígérete szerint a várható mínusz 20—25 fokos hidegben is biztosítani fogják a személyforgalmat. Az üzemfőnökségen egyébként 250 ember takarította a váltókat. Ebben a munkában a hősugaras berendezések jelentenek könnyebbséget. A vasutasok Szajolban is mindent elkövetnek a közlekedés biztosításáért. Ezzel együtt a 24 vágányból mindössze három üzemel. Tíz váltót tartanak állandó készenlétben. Az állomáson három tehervonat vesztegel. A személyvonatok késése már itt is megszokott, egy nemzetközi járat például 310 percet késett. A lakosság alapvető élelmiszerekkel való ellátása, ha kisebb zökkenőkkel is, de megoldható volt. A vállalatok ugyanis már az elmúlt hét végén többletárut szállítottak. Így hétfőn a legtöbb helyen árusítani tudtak az indulókészletből. Szükség is volt erre. mert a Sütőipari Vállalattól például másfél órás csúszással indultak el a teherautók, az ingázó pékek ugyanis több helységből késve érkeztek munkahelyükre. A vállalat igazgatója, Zsarnai Béla a kora délutáni órákban arról számolt be, hogy Kőtelekről, Nagy körűből, Jászboldogházáról és Jászivánból még nem tértek vissza a járművek. Az operatív bizottsághoz érkezett tájékoztatás szerint Jász- ivánba nem jutott el tegnap a kenyér- és tejszállítmány. A többi területre a termelőszövetkezetek és a kommunális üzemek segítségével megérkezett a friss kenyér. A tapasztalatok szerint most az indokoltnál is nagyobb a „felvásárlási láz”, ezért az üzemben mától folyamatosan sütik a kenyeret, hogy zökkenőmentes legyen az ellátás. Ugyancsak az operatív bizottsághoz érkezett jelzés arról, hogy a tejszállítás is nehézségekkel küszködött. Tóvízi Ernő főmérnök szerint Karcag, Kisújszállás, Kenderes, Túrkeve körzetében volt gond. Ide csak katonai járművek segítségével tudtak szállítani, s a begyűjtésben is katonák működtek közre. Jászboldogháza és Kunszent- márton környékére tegnap nem jutott el a vállalat autója. Szolnokon és Törökszent- miklóson is késett egy járat. A megyeszékhelyen — adták hírül a városi tanácsnál — az ellátás és a postai szolgálat megoldott. A közlekedés rendben, az utak, ha nehezen is, járhatók. A kórház megközelíthető, a mentőállomás szintén. A Kommunális Üzem minden dolgozója az elhárításban dolgozik. A hómunkára jelentkezők száma azonban elenyésző. szentandrást többször el elzárta a külvilágtól a hófúvás. A tegnap délelőtti órákban elállt a hóesés, elcsendesült a szél, még a nap is kisütött, de Kereszthidi Béla. az üzemmérnökség vezetője elmondta, hogy a saját és a téeszektől bérelt gépekkel együtt teljes erővel folytatják a hóeltakarításj, mert az utak többsége még így is csak félszélességben és nehezen járható. A Volán helyi üzemegységétől kapott tájékoztatás szerint hétfőn reggel a kora reggeli órákban Jászfényszaruból, Jász- szentandrásról és Jászapátiról közlekedő autóbuszok nem érkeztek meg Jászberénybe. ják: területre. A szolnoki 22. számú üzemmérnökség vezetőjének, Pujcsy Mihálynak a Dáciájával előbb a biztonságosabb területek felé vesz- szük az irányt, s megnézzük a 4-es főutat, hogy milyen arcot mutat a megyehatárig. Forgalom alig van, csak néhány hatalmas kamion szór be bennünket hóval, amint 70—80-as tempóval előz' bennünket. Az út itt járható. Később, az üzemmérnökségen egy hóekével felszerelt IFA teherautó fülkéjébe kapaszkodom fel, a kocsi „gazdája” Veres Csaba mellé. Szandaszőlős—Rákóczi falva irányába indulunk, a 442-es útra. Ez is kritikus szakasz. Egy órája lehet, hogy bejöttek onnan, meséli útitársam, de akkora volt,a szél, hogy valószínűleg már újra átfúvásokat találunk. Előttünk egy hasonló társ halad villogó lámpával, később egy kétpalástú — úgynevezett nyitó — hóekével felszerelt ZIL is csatlakozik hozzánk, s így már hármasban rójuk tovább utunkat. Az út mellett elhagyott kocsikat takar be a hó, s egy Trabantot még mi is meghintünk alaposan. Hajnali kettő felé végre eláll a hó, és kissé felléleg- zünk. Most talán már köny- nyebb lesz. Hazafelé tartunk, mögöttünk a megtisztított út. Közben gyorsan hül a levegő, s a gépkocsi vezetőjének bizony erőltetnie kell a szemét, hogy a jegesedé szélvédőn kilásson. Az igazgatóság központi ügyeletén pontos reggeli helyzetképet kapunk. A 46-os továbbra is lezárva, mert járhatatlan, ám a bennre- kedteket már kimentették. A Tiszafüred-környéki mellékutak szintén járhatatlanok, mert ott egész éjszaka havazott, s a szél sem csendesedett. A megye iskoláiban nem szünetel a tanítás A szokatlanul zord tél miatt megcsappant a gyerekek száma az óvodákban, iskolákban. Tegnap a szokásosnál kevesebb apróság játszott a gyermekintézményekben, s sok volt az üres pad az iskolákban is. A Szolnoki 633-as számú ■ Ipari Szakmunkásképző Intézetben az ötszáz diákból százötvenen nem érkeztek - meg az iskolába. A Kereskedelmi Szakközépiskola és Kereskedelmi Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolából még többen, háromszázan hiányoztak. Nyolctíz diák neon érkezett meg tanulócsoportonként a 605-ös számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetbe, a Pálfy János Vegyipari és Műszeripari Szak- középiskolába, a Szamuely Tibor Ipari Szakközépiskolába. Sok volt a késve érkező diák is. Többségük egy-két órás késéssel jutott el az Iskolába. A vegyipariban például volt olyan tanulója aki autóstoppal (!) érkezett. A szolnoki középfokú oktatási intézmények vezetői úgy határoztak, hogy ma csak azok a diákok induljanak útnak, akik vonattal vagy menetrendszerű buszjárattal közlekednek és biztosítva látszik, hogy időben hazaérnek. Tegnap egyébként dél előtt, illetve dél körül elengedték az iskolából a bejáró diákokat, nem volt délutáni tanulószoba sem. Mivel a hiányzások mértéke sehol sem haladta meg az ötven százalékot, az iskola- vezetők egyelőre nem adnak ki szünetet. L. M. L.—Sz. Gy.—L. P. (Fotó: T. K. L.) Már sok-sok éve foglalkoztatja az embereket a kérdés, miként lehetne „arannyá” változtatni a mindennapok során keletkező értéktelen anyagot, a szemetet. A kívülálló számára első hallásra valóban varázslatnak tűnik, hogyan tud egy-egy guberáló ezreket kibűvészkedni egy váro-^ si szeméttelep hulladékából. Márpedig van ilyen. Ha jobban körbejárjuk a kérdést, gyorsan rájön az ember, hogy nincs is semmi különös a kijelentésben, miszerint kincs van a szemétben. S hogy ez mennyire igaz lehet, bizonyítja az is, hogy a nálunk jóval gazdagabb országokban már régen intézményesítették — nagy beruházásokkal gépesítették — a „guberálást”, helyesebben mondva a szemét osztályozását, feldolgozását, s azok az országok nyersanyagfelhasználásuk tíz százalékát ma már ily módon fedezik. Nálunk ez az arány jó ha eléri a négy-öt százalékot. Pedig tíz évvel ezelőtt — egészen pontosan 1976-ban — amikor életbe lépett hazánkban a környezetvédelemről szóló törvény, annak végrehajtási utasításában többek között az is szerepelt, hogy meg kell teremteni azt az ipari hátteret, amelyik a különböző ipari és mezőgazdasági hulladékok ártalmatlanítására és hasznosítására szolgáló berendezések gyártását segítheti. 1977-ben a KGM a jászberényi Aprítógépgyárat jelölte ki erre a feladatra. Nem véletlenül, hiszen a nagyüzem univerzális technikai felkészültséggel és rugalmasan változtatható termékszerkezettel rendelkező egyedi nehézgépgyár volt már akkor is, és jelenleg is az. Profilját kezdetben aprító, őrlő, osztályozó, keverő és adagoló gépek alkották, majd tevékenységük az idők folyamán kibővült, s ma már forgó kemencéket, kohászati hengerművi berendezéseket és vegyipari gépeket is gyártanak. S hogy jó színvonalon, bizonyítja az is, hogy az elmúlt évtizedekben számos hazai és külföldi beruházáshoz szállítottak alap- technológiai gépeket, berendezéseket. így valóban nem volt véletlen, hogy éppen az Aprítógépgyárat jelölték ki a már említett feladat megvalósítására. Szinte azonnal el is kezdték a megfelelő technológia felkutatását, az igények felmérését és a kivitelezői kapacitások biztosítását. Nehezítette a helyzetet, hogy ilyen jellegű korszerű berendezéseket sem a hazai, sem a szocialista országokban még nem gyártottak, így a legkézenfekvőbb megoldásnak az látszott, hogy valamelyik tőkés céggel közösen kezdődjön el a munka. Több partnerral is fölvették a kapcsolatot, s végül — a gazdaságossági szempontokat figyelembe véve — az osztrák Purator cég ajánlatai látszottak a legkedvezőbbnek, vele közösen el is kezdték a jászberényiek a hulladékégetők gyártását. A berendezések kifejlesztésénél és elkészítésénél abból indultak ki, hogy a kórházak többnyire olaj- és gáztüzelésre álltak át, így a korábban szénnel együtt elégetett hulladékaikkal nem tudnak mit kezdeni, s így előbb- utóbb rákényszerülnek a hulladékégető berendezések vásárlására. A laboratóriumi és műtői hulladékot már korábban sem lehetett szemétbe dobni, mivel azok veszélyesek lehetnek a környezetre. Az Aprítógépgyár számítása bevált, hiszen valóban jelentkeztek gyógyintézetek. Az érdeklődés — minden túlzás nélkül állíthatjuk — óriási volt. Igen ám, csakhogy a hat-nyolc millió forint, amibe egy hulladékégető került, eléggé beszűkítette á tényleges keresletet. Végül csak azok az intézetek „maradtak talpon”, amelyek a környezetvédelmi alapból jelentős pénzügyi segítséget kaptak. így a ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején elkészültek az első berendezések, amelyek ma is jó hatásfokkal dolgoznak a szolnoki, a szigetvári, a jászberényi, valamint a budapesti Korányi Kórházban. S ezzel a felsorolásnak vége is szakad, hiszen ezekből a hulladékégetőkből mindössze négyet készített az az Aprítógép- gyár, s azóta nincs megrendelése a fizetőképes kereslet hiánya miatt. A gyáriak azonban nem adták föl, s a ’80-as évek elején kifejlesztették az ipari égetőberendezéseket, amelyek többek között a Tisza Cipőgyár, a Ferihegyi repülőtér, a Fűzfői Nitroké- miai Ipartelepek, valamint a Dunántúli Kőolajipari Vállalat megrendelésére készültek. A vállalat újra törekvő és kísérletező tevékenységének ékes bizonyítéka, hogy időközben egy másfajta technológiát is kipróbáltak, majd a Mut nevű osztrák céggel közösen elkészítették, s Keszthelyen üzembe helyezték azt a biokomposztáló-berendezést, amelynek segítségével a Balaton kommunális szemetét és szennyvizét trágyává alakítják át, így téve felhasználhatóvá az értéktelen hulladékokat. Ezzel az Aprítógépgyár belföldre gyártott berendezéseinek felsorolásával végeztünk is. Azonban nemcsak itthon, hanem külföldön is érdeklődnek a Jászberényben gyártott hulladékégetők iránt: a Fiat cég, a salzburgi kórház, valamint az NSZfC- beli Biebesheim város részére is szállítottak ezekből. És időközben egy másfajta környezetvédelmi technológia — amelynek a másodlagos nyersanyagok hasznosítása a célja — kidolgozására is vállalkozott a gyár. Erre példa, a Borsodnádasdi Lemezárugyárban nemrégiben üzembehelyezett olyan jászberényi berendezés, amelyik a horganytartalmú salakot feldolgozza, és segítségével visszanyerhető a tiszta fém. Sajnos jelenleg környezet- védelmi berendezéseket nem gyártanak a nagyüzemben. Persze ez nem az Aprítógépgyáron múlik, hiszen mint elmondták, ha valamilyen megrendelés érkezne hozzájuk, rövid időn belül föl tudnának készülni az igények kielégítésére. Iz érdeklődés hiányát korántsem az érdektelenség magyarázza, nálunk is ismerik az előrejelzést: a világ nyersanyagkészletei az ezredfordulóra úgy kimerülnek, hogy a felhasznált ösz- szes nyersanyag 25—30 százalékát hulladékból kell majd előteremteni. A szándék hazánkban is meg van a másodlagos nyersanyagok újrahasznosítására, hiszen 1981 óta már kormányprogram is segíti e tevékenység bővülését. A kívánt ütemű fejlődéshez azonban nincs elég pénz, így ma kevés, a hulladékokat ismét értékes anyaggá tevő beruházás indul. „Környezetvédelmi programjáról” azonban a mostani nehézségek, a megrendelések hiánya ellenére sem moiíSott le az Aprítógépgyár. A közelmúltban a jászberényiek a Wageneder nevű osztrák céggel aláírtak egy szerződést olyan berendezések közös gyártására, amelyek segítségével a kommunális szemét válogatása, osztályozása és hasznosítása is megoldhatóvá válik. Nehéz a közlekedés a Jászságban is A Jászságban csak két kisebb összekötő út (a Jászjá- kóhalma—Jásztelek és a Jászberény—Jászboldogháza) kivételével tegnap délelőtt járható volt minden út. Két nap óta már teljes erővel dolgoznak a hóakadályok megszüntetésén a Közúti Igazgatóság jászberényi üzemmérnökségének dolgozói, gépei. Vasárnap délutántól az erőfeszítések ellenére azonban több helyen is megbénult, igaz csak néhány órára, a Jászságban a forgalom. A 32-es úton körzetünkben Jásztelek és Jászalsó- szentgyörgy között volt kritikus a helyzet vasárnap délután 4 és 6 óra között, amikor Jánoshida mellől mentőt kellett kimenteniük a hótorlaszok fogságából. JászVasárnap éjjel ellenőrző körúton Vasárnap este, kilenc óra. A Közúti Igazgatóság központi ügyeletén javában „zajlik” az élet. A falon megyetérkép, amire áttetsző pauszpapírt feszítettek, s az úthelyzet változásait azon követik. Az URH-rádión sűrű a „forgalom”, s az adásokból kihámozható, hogy hol igazán éles a helyzet. A legtöbb jelzés a 46-os út Törökszent- miklós és Mezőtúr közötti szakaszáról fut be. Hóakadályokról, viharos szélről, s el- akadt-járművekről lehet hallani, s egyre világosabb: ott nem tudnak úrrá lenni a helyzeten, le kell zárni az utat. Tíz óra után Losonczi Zoltán fenntartási osztályvezető-helyettes főmérnökkel elindulunk — ahogy ők mondN. T. Január első napjaiban kezdték el a téli nagyjavításokat a cibakház] Vörös Csillag Tsz-ben. Erő- és munkagépeket, nagyteljesítményű lánctalpasokat és egyéb kisebb gépeket javítanak ki a tavaszi kezdésig. A munkában 30—35 fő vesz részt. (Fotó: T. Z.)
