Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
Ncmxctközi körkép 1987. JANUAR 10. Szovjet gazdaság! változások Versenvkéoesséa és oiac A Szovjetunió gazdasági mechanizmusában, gazdaságirányítási és gazdálkodási rendszerében január 1-jével jelentős változások léptek életbe. Valamennyi a termelés hatékonyságának fokozására, a termékek minőségének és versenyképességének javítására, a piaci szükségletek jobb kielégítésére irányul, s e célok szolgálatában növeli a dolgozó kollektívák anyagi érdekeltségét, a vaU lalatok önállóságát. Az új év elején az egész ipar áttért a gazdálkodás korszerűbb rendjére, amely az állami-társadalmi és a vállalati érdekeknek az eddiginél lényegsen nagyobb összehangján alapul. Ezt az új rendet 1984 óta széles körű kísérletekkel alakították ki, s alkalmazásába 1986- ban már az ipari vállalatok egyharmadát bevonták. Szállítási kötelezettségek A most általánossá váló módszer egyik legfőbb eleme a szállítási szerződések teljesítésének, vagyis a megrendelői igények lehető legjobb kielégítésének előtérbe állítása. A vállalatok eredményességét főként aszerint értékelik, hogy miként tesznek eleget szállítási kötelezettségeiknek. Száz százalékos teljesítés esetén anyagi ösztönzési pénzalapjuk 15 százalékkal megnövekszik, viszont minden százalék elmaradás az alap három százalékos csökkenésével jár. A jövőben semmiféle jogcímen nem adnak mentesítést a szerződésszegések miatti kötbérfizetés alól. A termelőknek nem lesz könnyű dolguk, hogy az új szabályozót hasznukra fordítsák, mert a szerződési fegyelem sok vállalatnál még igen gyenge: egész sor fontos iparág — például a vegyipar, a fa- és papíripar, a gépipar — a pontatlan szállítók közé tartozik, s az orosz föderáció vállalatainak mintegy harmadrésze is rendszeresen megszegi szerződéses kötelezettségeit. A teljesítés hatásos ösztönzése azonban bizonyára segíti majd az ilyen jelenségek megszűnését. Nem utolsó sorban azáltal, hogy az egész iparban érvényesülni fog, tehát véget vethet annak a „láncreakciónak”, hogy a vállalatok azért nem szállítanak idejében saját megrendelőiknek, mert az ő megrendeléseiket sem teljesítették saját szállítóik. Szintén a szállítási fegyelem általános javulása irányában hat az az intézkedés, amely nemcsak az iparban, hanem a többi népgazdasági ágban is az egyik legfőbb mutatóvá tette a szerződések teljesítését. Az iparvállalatok új gazdálkodási rendjében fontos helyet foglalnak el a minőségi követelmények. Január 1-jétől kezdve 28 ipari minisztérium 1500 vállalatánál nem csak a saját minőség- ellenőrző részleg vizsgálja meg a kibocsátandó termékeket, hanem az erre létrehozott, a vállalatoktól és minisztériumaiktól független állami termékátvevő szolgálat is. A szabvány szerint Az állami átvevők szigorúan megkövetelik, hogy a termékek minden tekintetben feleljenek meg az érvényes szovjet szabványoknak, s amíg a minőség ezektől eltér, a terméket nem szabad elszállítani a megrendelőkhöz. Az új minőségellenőrzési rendszer kikísérletezése, fokozatos bevezetése során azt tapasztalták, hogy az elfogulatlanul szigorú termékátvétel egy ideig a gyártmányok 20—50 százalékát kénytelen volt „visszadobni”, de a technológiai fegyelem javításával és más minőség- javító intézkedésekkel — amelyekhez az állami termékátvevő szolgálat szakemberei maguk is adnak tanácsokat — ez a rossz arány lényegesen csökkenthető. A termelőüzemek vezetői és dolgozói ebben most már erősen érdekeltek, mert prémiumuk nagymértékben a szállítási szerződések kifogástalan minőségű termékekkel való teljesítésétől függ. Az ipar gazdálkodási rendszere az év elején más vonatkozásokban is korszerűsödött. A csaknem hároméves széles körű gazdasági kísérlet tapasztalatai alapján az összes ipari vállalat nagyobb önállóságot kapott a létszámgazdálkodásban — különösen ahhoz, hogy feladatait az eddiginél kevesebb, de jobban fizetett munkaerővel oldja meg —, továbbá saját pénzalapjainak fejlesztési és jóléti célokra való felhasználásában. Az új szabályok a vállalatokat az eddiginél inkább serkentik például dolgozóik lakáshelyzetének javítására. Ugyancsak az ipari gazdálkodási mechanizmus éveleji újdonságaihoz tartozik, hogy lényegesen csökkentették a vállalatok számára központilag meghatározott mutatok számát. A szovjet népgazdaság egyes ágaiban január 1-jétől még átfogóbb változás megy végbe: a könnyűipar, vegyipari és olajipari gépggyár- tás, a kőolajfeldolgozó, a műszer és a gépkocsi ipar, a belkereskedelem és a tengerhajózás vállalatai, valamint más ágazatok 36 szervezete áttértek a teljes önelszámolásra, a pénzügyi önfenntartás rendszerére. Ez megszünteti számukra az állami támogatást, viszont lehetővé teszi, hogy gazdálkodásuk anyagi eredményének náluk maradó részét saját belátásuk szerint, teljes önállósággal és felelősséggel használják fel. Az átfogó új gazdálkodási rendszer azokat a kísérleteket hasznosítja, amelyeket az utóbbi években a szúrni gépgyártó egyesülés és a VÁZ autógyár igen jó eredményekkel folytatott. Iparági méretűi alkalmazása természetesen feltételezi, hogy az önfinanszírozásra berendezkedő minisztériumok és ágazatok saját legkisebb egységeikig kiterjedően érvényesítsék az önelszámolás elveit, a lehető legnagyobb önállóságot és nyereségérdekeltséget, s decentralizálják, egyszerűsítsék irányítási rendszerüket. Korszerűbb bérrendszer Az 1987-es év elejétől a szovjet gazdaság termelő ágazataiban bevezetik a bérezés új szabályait, amelyek az SZKP KB és a szovjet kormány korábban nyilvánosságra hozott közös határozatán alapulnak. A korszerűsített bérrendszer lehetővé teszi, hogy a vállalatok a munkabéreket a teljesítményekkel összhangban átlagosan 20—25 százalékkal megemeljék. Ugyancsak most lépett érvénybe az SZKP KB és a kormány által tavaly szeptemberben a szovjet külgazdasági tevékenység gyökeres fejlesztéséről hozott határozat. Ennek értelmében többek között január 1-jétől a Szovjetunió több mint 20 minisztériuma és más központi szerve, valamint hetven legnagyobb vállalata és egyesülése jogot kapott az önálló export-import tevékenységre és ehhez saját külkereskedelmi szervezetek alakítására. Az intézkedéstől, mint a határozat alapján történő más lépésektől is, azt várják, hogy lényegesen élénkül a szovjet külgazdaság egész tevékenysége, sokrétűbbé és eredményesebbé válik a más országokkal — közöttük elsősorban a többi KGST-ország- gal — való gazdasági együttműködés. Sebestyén Tibor Fiilöp-szigetek Megbékéltek a morék Önkormányzatot kapnak a Fülöp-szigetek déli részén élő mohamedánok — erre a megállapodásra jutott Corazón Aquino kormánya a Moro Nemzeti Felszabadítási Fronttal. Ez a szervezet eddig a déli területek, főleg Mindanao sziget, az ottani mohamedánok függetlenségéért harcolt. Az okmányt a szaud-arábiai Dzsiddában írták alá. Az egyezmény — a jobboldali puccsista Enrile hadügyminiszter menesztése és a baloldali gerillákkal kötött tűzszünet után — a polgári demokráciára fölesküdött Aquino-kormány újabb lépése a társadalmi elégedetlenség és belháború tépázta ország megbékítése felé. Kik ezek a mórók, akik — a baloldali gerillák mellett — a legnagyobb fejfájást okozták eddig a mindenkori manilai kormányzatnak? A szó Dél- és Délkelet-Ázsiá- ban egyszerűen muzulmánt jelent, csakúgy mint a magyar nyelvbe is bekerült, hasonló hangzású „mór”. A Fülöp-szigetek muzulmánjai az ország déli részén éltek, szinte egyedüli lakóiként Mindanaónak. Primitív, törzsi királyságokba szerveződtek, földjeik közösségi tulajdonban voltak. Némi túlzással ez lett a vesztük. Az északi, keresztény területek nincstelen parasztjai ugyanis ezeket a földeket gazdátlannak tekintették, és századunk első felében hatalmas tömegekben vándoroltak Mindanaóra. A mórók végül visszavágtak: A hatvanas években megalakultak autonomista, majd később elszakadáspárti szervezeteik, 1972-ben pedig, amikor Marcos elnök a rendkívüli állapot bevezetésével országosan megszüntette a politikai harc lehetőségét, megindították gerillaháborújukat. Mivel azonban a Fülöp-szigetek muzulmánjai nincsenek többen 2—4 milliónál — az összlakosság hét százaléka — ellenállásuk. nem volt túlságosan veszélyes Manila számára. (A Moro Nemzeti Felszabadítási Front (MNLF) — a legjelentősebb móró harci szervezet létszámát például jelenleg nem teszik többre tízezernél.) Persze még senki sem lehet biztos a békében. Kerek egy évtizeddel ezelőtt, 1976. december 23-án már létrejött egy hasonló megállapodás. U gyanaz a szervezet, az Iszlám Konferencia közvetített a felek között akkor is, mi több, azonos az egyik aláíró személye is. Nur Misauri, a Moro Nemzeti Felszabadítási Front (MNLF) vezetője akkor — amiként most is — lemondott az országot alkotó második legnagyobb sziget, Mindanao, továbbá négy kisebb földdarab elszállításáról, és kinyilvánította, hogy megelégszik ugyan e területek önkormányzatával. Miután a tűzszünetben is megállapodtak, a harcokat akár véglegesen is be lehetett volna fejezni. Csakhogy az MNLF nem volt egyedüli képviselője a mindanaoi muzulmánoknak. A többi csoport nyomására a helyi lakosság népszavazáson elvetette az önkormányzati tervet, a harc pedig kiújult. Misauri maga is visz- szatáncolt és egy évtizeden át megint az elszakadás eltökélt hívének mondta magát A mostani elvi megállapodásnak is ki kell még állnia a további, immár manilai alkudozások próbáját. Az a bökkenő, hogy a mórók szerint az önkormányzatnak Mindanao és négy kisebb sziget egészére ki kell terjednie, míg a kormányzat szerint csak e területek muzulmán többségű tartományaira. Aquino asszony nehezen engedhet. Részben azért, mert az önkormányzat saját elképzelése szerinti változatát belefoglalta a februárban népszavazásra kerülő alkotmánytervezetbe, részben pedig azért, mert az MNLF elképzeléseinek megvalósulása a Mindanaón is kisebbségben lévő muzulmánok uralmát jelentené a többségi keresztények fölött. (A szigeten 12 millió keresztény él. A mórók számát saját maguk három—négy millióban, kormányforrások kétmillióban adják meg.) Pedig a sikerre külpolitikai szempontból is szükség van. A mórók miatt a Fü- löp-szigeteknek eddig sok kellemetlensége volt az iszlám világgal, azon belül is Indonéziával és Malaysiával, melyek nemcsak szomszédai, de szövetséges társai is a Délkelet-Ázsiai Országok Szövetségében (ASEAN). A helyzet még bizonytalan, hasonló a tíz évvel ezelőtti állapothoz. De azért van egy jelentős különbség. Manilában immár nem önkényúr, hanem a polgári demokratikus elvekre felesküdött elnökasszony viszi az ügyeket. Tere nyílt a politikai cselekvésnek, ami nemcsak a móró, de a baloldali gerillák körében is a mérsékelteknek kedvez. A kormány támogatásával Misauri is visszatérhet tíz évvel ezelőtti „mérsékelt önmagához”, megszabadulhat az iszlám szélsőségesektől. Ez a különbség legalábbis reményt ad arra, hogy Manila és a mórók viszonya a továbbiakban már nem a tíz évvel ezelőtti forgatókönyv szerint alakul. Negyvenéves a Spiegel Az NSZK (görbe?) tükre Az NSZK egyik legbefolyásosabb politikai lapja, 'a Der Spiegel (A Tükör) 40 éve, 1947. január 4-én jelent meg először. A hírmagazin az óév utolsó, december 29-i keltezésű számában ünnepelte „érett férfikorát” és a lap közepén megtaláható a 28 oldalas, 15 ezer példányban megjelent, nevezetes első szám másolata is. A Hannoverből hamarosan a nyugatnémet újságkiadás fővárosába, Hamburgba átköltözött hetilap terjedelme azóta a többszörösére növekedett, példányszáma pedig az elmúlt években egymillió körül mozog. A Der Spiegel .Kisvárosi unalom” Csehszlovákiában Hogyan tölti szabadidejét? Mindenki meg van győződve arról, hogy Csehszlovákia nagyvárosaiban a fiataloknak van elegendő szórakozási lehetőségük. Mint arról is, hogy a kisvárosokra az unalom a jellemző. Mi a helyzet a fiatalok szórakozási lehetőségeivel és szabadidejük érdekes eltöltésével egy kisvárosban? Ezt akarjuk megtudni Klaste- rec nad Ohri, a Csehszlovákja és NDK határán fekvő 16 ezer lakosú városkában. — Hogyan tölti szabadidejét? — kérdezem a fiataloktól Klasterec utcáin. — Többnyire tanulok, kerékpározom, néha diszkó vagy röplabda a ház előtt, hiányzik itt valamilyen ifjúsági klub, — mondja a 15 éves Mónika, gimnáziumi diáklány. — Hetente egyszer aero- bic-ra járok, hetente kétszer az ifjúsági tűzoltócsapat edzésére, nemrégen volt egy rock-koncert a kultúrház- ban, közel van a természet is, de ahol a mi korosztályunk elüldögélhetne, ilyen lehetőség nincs túl sok, — vallja a 17 éves Pavlina, aki fémmegmunkáló szakmát tanul. — Ha valahová szórakozni akarunk menni, Kadan városkába, vagy Chomutov járási székhelyre kell mennünk. Ifjúsági klubra égető szükségünk van, — mondja Lubos, 30 éves villanyszerelő, a helyi Satelit amatőr tánccsoport tagja. A város életére nagy hatással van két ipari vállalat — a Korek gyár és a gördülőcsapágygyár, amelyek nemcsak a munkahelyek többségét jelentik, hanem anyagilag is támogatják a helyi kultúrház működését. — Milyenek itt a fiatalok mit tudnak nekik nyújtani? — kérdezem Stána Horáko- vától, a Klásterec-i kultúrház munkatársától, — A mi ifjúságunk — gimnazisták, szakközépiskolások, technikumba járnak. A fiatalokkal való foglalkozás akkor sikeres, ha szakmai vezetéssel, de egyedül csinálhatnak valamit. A középkorosztály inkább a passzív kulturális életet réA középiskolások tánccsoportját Antonin Trejbal vezeti szesíti előnyben. A kultúr- házban a fiatalok tizenhárom szakkörből válogathatnak. Például a „Csibészek” amatőr bábjátszó körben a középiskolások találkoznak rendszeresen. A modem tánccsoportban inkább ipari tanulók tevékenykednek. Azért, hogy a fiatalok saját maguk készítsék a programokat, ők döntsék el, hogyan akarnak szórakozni, 1985 őszén a Korek gyár ifjúsági szervezete önerőből szabadidőben ifjúsági klub építésébe kezdett. A városi tanács vezetősége megértette a fiatalok igényeit és rendelkezésükre bocsátotta az építkezéshez szükséges pénzt építőanyagra. A fiatalok minden társadalmi munkában ledolgozott óráért az Ifjúsági Szövetségtől utalványokat kapnak a jövőbeni programokra. Aki a klub építésén ledolgozott 50 órát, a klubtanács tagjává válik és joga lesz részt venni a klub programjának kialakításában, — magyarázza Jir- ka Bocek, az ifjúsági szervezet elnöke. V. Vseteckova egyiK alapítója Rudolf Augstein ma is a lap kiadója és sajátos arculatának, stílusának meghatározója. Az elmúlt negyven évben mindig rögzítette és maró, agresszív stílusban kommentálta a politikai eseményeket, majd közvéleményformáló befolyásának növekedésével terelgette is azok alakulását. A Der Spiegel olvasótáborának növekedésével nőtt ellenségeinek száma is. Az 1962 októberében Adenauer szövetségi kancellár és Strauss hadügyminiszter egy NATO-hadgyakorlatról szóló és állítólag katonai titkokat szellőztető cikk ürügyén a szabaddemokrata igazságügyi miniszter alkotmányellenes kikapcsolásával kísérelte meg a hímagazánt elhallgattatni. A botrány Augstein, főszerkesztői és a cikk- szerzőjének letartóztatásával kezdődött, dokumentációs anyagok elkobzásával és a szerkesztőségi helyiségek hetekig tartó megszállásával folytatódott, de a közvélemény ellenállása, a szabaddemokrata miniszterek lemondása miatt kormány- válságba torkollott. A hatalmi visszaélés Strauss tárcájába került, akinek vissza kellett térnie Bonnból Bajorországba. Az is kiderült, hogy a vihart kiváltó cikkben semmi lényeges nem volt, ami máshol már ne jelent volna meg. Csak éppen a Der Spiegelnek kellett leközölni ahhoz, hogy feltűnést keltsen. A Der Spiegel hatásának titkát már sökan nyomozták. A hírmagazin ünnepi száma a „tiszteletet parancsoló tiszteletlenséget” említi magyarázatául. Általános vélemény szerint a Spiegelnek nincs világosan körülhatárolható politikai profilja. Augstein egykori kijelentése, „kétség esetén balra” nem sokat segít. Az ősi bajor ellenség, Strauss, valamint Kohl kancellár (akárcsak annak idején Adenauer) ugyan a hírmagazin maró kritikájának állandó céltáblája, azért a baloldalon sem számíthatnak szolidaritására, mint azt a szakszervezetek és a szociáldemokratákat legutóbb is tapasztalhatták. A Neue Zürcher Zeitung tekintélyes svájci napilap szerint a hamburgi szerkesztőségben a politikai profilnál sokkal fontosabbnak tartják a piaci sikert. A valóban virágzó üzleti vállalkozásnak számító hamburgi hírmagazin stílusának folyamatosságát hangsúlyozva a svájci lap ma is találónak tartja Hans Magnus Enzensberger 30 évvel ezelőtt írt esszéjét a „Der Spiegel nyelvezetéről”. A neves nyugatnémet író és publicista ebben a Der Spiegelt az „emelkedett ízlés Bild-Zeitungjá- nak” nevezi, amely a szen- zációhajhász bulvárlap szexet és bűnügyeket tálaló módszerével szemben a politikai és kulturális pletykák eredeti, szellemeskedő, szuggesztív csomagolásával igyekszik a jól tájékozott ember hízelgő érzését ébreszteni olvasóiban. Ez a módszer a zürichi lap szerint különösen külföldi, az NSZK-beli viszonyokat közvetlenül nem ismerő olvasónál hatásos. A Der Spiegelt számos tekintetben tendenciózus „görbe tükörnek” tartó svájci nagypolgári napilap is elismeri azonban kimagasló érdemeit a visszásságok, visszaélések leleplezésében: Augstein lapjának már létezése is elrettentő erejű, s feltehetően nem egy politikus mondott le miatta kétes szándékairól. A Neue Zürcher Zeitung végül leszögezi: A Der Spiegel, mégha időnként tendenciózusan torz képet ad is a nyugatnémet valóságról, az elmúlt 40 évben maga is ennek a valóságnak a része lett. Tóth László
