Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
1987. JANUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÁRAK ÉS LAKÁSOK Január elsejétől megváltozott az ifjúsági takarékbetétek utáni prémium mértéke Az év első napjától megváltoztak a fiatalok lakáshoz jutását támogató szabályok. A változás lényege, hogy ezentúl az ifjúsági takarékbetétek kamatai, valamint az utánuk járó külön jutalom együttes aránya a korábbinál nagyobb lesz, s a változtatást javaslók szerint követni képes a lakásárak emelkedését. Amint egy múlt év végi tájékoztatón elhangzott, ezt valahogy úgy kell érteni, mint amikor ma valaki befizet két téglára, s azt a garanciát kapja, hogy a befizetett pénz — kamataival kiegészítve — tíz év múlva Is elegendő lesz arra, hogy két téglát vegyen. így értékelve, a változás nem túl kecsegtető, hiszen eleve lemond a pénz gyarapításának, szaporításának lehetőségéről, azonban másik oldalról vizsgálva a KISZ által kezdeményezett takarékossági akciót, látható annak társadalmi jelentősége. Ehhez azonban tudni kell, hogy a lakásépítési költségek emelkedése, a magas lakásárak jelentősen csökkentették az elmúlt években a rendszeres megtakarítások vásárlóértékét, s ez a tény különösen a kisebb megtakarításra képes fiatalok helyzetét rontotta aggasztó mértékben. A lakásépítés költségei 1983 és 1986 között a kivitelezés, az építőanyag, a telekárak és a közműköltségek növekedése miatt átlagosan — lakásonként — 230 ezer forinttal növekedtek. Az árnövekedésnek csak a felét ellensúlyozta a szociálpolitikai támogatások és kedvezményes hitelek növelése, valamint a helyi tanácsi támogatási rendszer bevezetése. Űjabb feszültségeket okoztak a fiatal családok körében a már meglevő lakás miatti eladósodás gyakran már alig viselhető terhei. A jövedelmek és a lakásárak közötti különbség a fiatalok rovására növekedett, Az 1980-as évet száz százaléknak tekintve, az építési árindex 1985-re 150 százalékot ért el, a nettó építési költség 152 százalékot, míg az egy keresőre jutó nominális átlagkereset indexe csupán 134 százalékra emelkedett. Az építés erőteljes megdrágulását jelzi, hogy az előbbiekhez képest az átlagos fogyasztói árindex csupán 139 százalék volt tavaly, ami ugyan több az átlagkereset emelkedésénél, de jócskán elmarad az építési árak emelkedésétől. Mindebből az is következik, hogy számítások szerint, ha például egy két gyermeket vállaló, átlagos nagyságú és költségigényű családi ház építője, vagy lakótelepi lakás vásárlója 1985-ről 1986- ra halasztotta lakásproblémája megoldását, ez a késedelem családi ház esetében havi 2900, lakótelepi lakás esetében havi 1750 forintjába került neki. Ennyivel többet kellett gyűjtenie ahhoz, hogy csupán az építési szektorban érvényesülő áremelkedéseket ellensúlyozza. Ezt a vészes tempójú árnövekedést ismerve, a KISZ által kezdeményezett, és még a múlt év végén érvényre juttatott új ifjúsági takarékossági forma máris jobban értékelhető, mivel célja az árnövekedést lineárisan kiegyensúlyozó takarékosság bevezetése és támogatása, ami elsősorban éppen a kisjövedelmű, tehát eddig kifejezetten hátrányos helyzetű fiataloknak jó. Az akció bevezetését sürgette, hogy míg 1980-ban a 29 éves vagy annál fiatalabbak által fönntartott lakások közel 57 százaléka volt tulajdonjogú, s 30 százalékot főbérlőként laktak, addig négy év múlva a tulajdonosok aránya 48,7 százalékra, a főbérlőké pedig 23,6 százalékra csökkent. 1985-ben például száz fiatal közül 37 lakásigényét lehetett kielégíteni. EgyfeLől nyilvánvalóan azért, mert csökkent a kiutalható tanácsi bérlakások száma. Másfelől pedig azért, mert az eddig ismertetett folyamat eredményeképpen az évről évre nöevekedő szükséges saját erőt, vagyis azt az összeget, amivel a vásárlást el lehet indítani, míg az emelkedő kölcsönösszegek ellenére is egyre nehezebben tudják a fiatalok előteremteni. Ma Magyarországon — örülni ennek túlzás volna — a kétgyermekes, de legalábbis két gyermeket vállaló család a társadalmi modell. Az OTP által kiadott tájékoztató könyvecske függelékében egy ilyen fiatal család található, akik együttes jövedelme havi 11 ezer forint. Kétszobás lakást vásárolnak 850 ezer forintért, amelyről tudjuk, hogy ha a két gyermek nem ígéret, hanem valóság lesz, kicsinek bizonyul. A könyvecske szerint ennek a lakásnak a fenntartása havi 1500 forintba kerül. Minden különleges kölcsönigénylés nélkül, pusztán az állami és bankkölcsönt- igénybe véve, a család, ha van 165 ezer forintja, havi 3621 forintos törlesztés mellett jut a lakáshoz. Ehhez jön még az 1500 forintos lakásrezsi, valamint a család saját költsége. Nem sok pénzük marad. Ifjúsági betéttel a helyzet biztatóbb, öt év után például, hogyha havi ezer forintot tettek a betétbe, a prémiummal együtt 73 ezer forinttal rendelkeznek, amelyhez ugyancsak 3 százalékos kamattal a betét 120 százaléka, még 87 ezer forint jár. Ez együtt már 160 ezer forint. De elképzelhető, hogy mindkét fél önállóan kezdett vagy kezd el takarékoskodni. Ekkor az összeg, s a hozzá adható kölcsön a duplája lehet. Az OTP Szolnok Megyei Igazgatóságától megkérdeztük: a kedvezményes kamatozás csak az idén, vagy a korábban kötött betétekre is érvényes? Tóth Sándor igazgatóhelyettes elmondta, hogy a magasabb prémiumot ez év január elsejétől, minden ilyen, érvényben levő betétszámlára megadják, visszamenőleges hatállyal is. A korábban megszüntetettek után azonban ez a kedvezmény nem igényelhető. Az újfajta takarékoskodási akció azonban önmagában bármennyire is rugalmasan kezelt, nem futhat versenyt az építőipar szédítő tempóban emelkedő áraival. A végső megoldás a fliatalok előnyösebb kölcsönnel való segítésén túl az lesz, ha sikerül ebben a szektorban új, jobb technológiákkal, az eddigieknél sokkal hatásosabb munkaszervezéssel, fegyelemmel, takarékoskodással az árak. növekedésének ütemét mérsékelni, mi több, megállítani. Mert az igazi megoldás azért ott van — s ehhez nem kell különösebb szakismeret —, ahol az árak és a bérek egyensúlyt tartanak. B. A. Mit megérünk! SZÍllCS fíllDCt DlltÓkCltÖI Már azt gondoltam, mehetek Pestre, mert a megyeszékhelyen hiába keresem, nem találom. Kérdeztem a Skálában, a Centrumban, az OFO- TÉRT mindkét boltjában, hiába. Színes film pedig nincs. Kifogyott, elfogyott, év eleje van, még nem pótolták — mondtak nekem mindent, ilyentájt szokásos feleleteket adva a kérdésemre, csak színes filmet nem. Legutolsó kér- dezősködésem színhelyén, az OFO- TÉRT boltjában végül megszántak. Csak úgy, halkan ajánlották, menjek át az Autóker boltjába, mintha ott lenne. Nem vagyok egy félős, parányi ember, de félve nyitottam az Autóker ajtaját. Még „megvernek”, azt hiszik, ugratom őket. Nem is tértem azonnal a témára, először akkumulátort kértem, a 790 forintosat. Sajnálkozva közölték, hogy az nincs. Mintha viccelődnék, folytattam a kérést: és színes filmet tudnak adni? — Mennyit parancsol? — kérdeztek vissza, s már előttem is volt. Mit megér az ember! Már csak azt várom, hogy az OFOTÉRT meg akkumulátorral kínáljon! — nzs — A Skála Coop kunszentmártoni Harmónia Áruháza jól zárta az elmúlt évet. Áruforgalma elérte a 251 millió forintot, melyet döntően a ruházati, élelmiszer- és iparcikkosztály értékesítésének dinamikus növekedése eredményezett (Fotó: T. Z.) öreg halászról már írtam. Beszéltem is sokkal, s bizonyára beszélek is még, hiszen az életét a természetben leélt emberrel egy órát eltölteni annyi, mintha tíz könyvet elolvasnék. Most azonban inkább az érdekel, vállasztják-e - s ha választják, miért? - az ősi mesterséget a fiatalok. Idősebb és fiatal halászok nevét, címét kérem hát a Felszabadulás Halászati Tsz irodáján, majd gyorsan választok és Cibakházára, Mészáros Pálhoz indulok. Ha megindulunk, keveset .alszunk, annál többet fázunk. A fagyott földúton nem iá küszködik meg nagyon hűséges Trabantom, mégis megkönnyebbülten szusszant, amikor a cibaki Holt-Tisza- parton, a Mátra utca 6. előtt alapállásba fordítom az indítókulcsot. Nem volt nehéz odatalálnom. Bárkitől kérdeztem- ha az utcanév nem ugrott be elsőre, arra, hogy a fiatal halászt keresem, mindenki ér- tőleg bólintott. Mert halász kettő él napjainkban Cihákon. Az öreg: Faragó Sándor nyugdíjas. A baj. a betegség nem kímélte, de azért halászik minden nap. Mondják, az tartja benne a lelket, az életet, hogy halászhat. A fiatal, jóképű, szép szál legény meg itt ül velem szemközt a szobában és két sörétes puskáját tisztogatja. Használta délelőtt mindkettőt. Bizonyítékul ott hevernek az előszobában, kopasz- tásra várva a vadkacsatete- mek. — Milyen jó — mondom összekötni a két mesterséget; miközben a halak mozgását figyeli, biztos puskavégre kap ezt-azt. — Fenét, nem így van! — ábrándít ki Mészáros Pál a magam keltette halász-vadász közös romantikából. Egyszerre nem megy. csak az egyik. Vagy halászok- — ez a szakmám, a mesterségem, — vagy vadászok. A vadászat nekem a sport, a hobbi. Nem mondom, elég költséges sport: az olcsóbb tölténynek öt forint darabja, aztán drága a fegyver, de legdrágább az idő. — Beszéljünk hát a mesterségről, a halászatról! Hogyhogy éppen ezt választottad? — tegeződünk össze, így száraz torokkal, hisz rám a Trabi, Mészáros Palira meg Volgája vár, s tudom, még délután is lesz mehet- nékje. — Nem akartam engedni, mert jól tanult az általános iskolában, 4 3—4,7 között — gombolyítja egy darab ideig édesanyja a beszélgetés fonalát. — Igaz, a nagyapja halász volt de én mégis szerettem volna, ha továbbtanul. Már föl is vették Törökszent- miklósra. a mezőgazdasági szakközépiskolába, amikor hozta, lobogtatta az újságot, hogy még lehet jelentkezni Úgyhogy erre születni kell! vallja a cibaki „fiatal” halász Tatára a szakmunkásképzőbe. Én megkérdeztem a tanár bácsijától, mist mit csináljak? Hagyjam? A tanár bácsi azt mondta, engedjem. örüljek neki, hogy a fiam ilyen határozottan tudja, mi akar lenni. Hát elengedtem. Még most is sokszor gondolkozom. mikor hozza haza a nyakig sáros, átázott ruháit, jól tettem-e? De hát ezt szereti csinálni. — Hogy kezdődött? — ugrunk vissza két évtizedet az időben Palival. — Azt tudom, hogy én voltam Bako- di tanár \úr csalifelelőse, gilisztabeszerzője, mert nagyon szeretett horgászni a tanár úr. Talán dísznövény-kertészek, lovászok, pékek meg halászok tanultak akkor, de az ,,,igazi” iskola nem az osztályteremben, hanem kint a természetben kezdődik. Előbb itthon Faragó Sándor bácsival jártam, aztán brigádban dolgoztam a szajoli halastavon, most meg Bertalan József tiszabögi halásza kollégám. Szóval a kinti, a folyóvizi halászatból mindig tanul az ember. Nincs olyan, hogy na. tegnap itt vagy ott jó sokat fogtam, akkor ma is odamegyek. Az én négy kilométerem a Tiszán például sekély. Tavasszal, áradáskor — „nagyvízkor” — ide húzódnak a halak- mert hamarabb fölmelegszik a víz. Olyankor aztán nincs tévénézés. főleg, ha árad. Ünnep az olyan éjszaka- amit végigalszunk. De nem ritka az olyan hét, hogy ágyat sem látunk. Van egy jó hálózsákom, abba bújok be egy-két órára. — A horgászok egymás között mindig a rekordokkal büszkélkednek. Hát a halászok? — Harcsát harminc kilónál nagyobbat még nem fogtam. Most. karácsony előtt volt egy jó fogásunk; három mázsa kecsege. Egyszerre, egy húzásból. Lehet, hogy ilyen sem lesz többet az életben! — Ezek szerint akad hal a Tiszában. — Van. csak meg kellene védeni a szennyeződéstől! De ha így folytatjuk, az emberiség a saját piszkába fog belefulladni. ősszel, ahogy megkezdődik a kampány, a Szolnoki Cukorgyárban, utána alig lehet halászni. — Cibakig lejön a szenny? — Eljön-e? A vízben álló bokrokról, fákról lógnak a répafoszlányok. A vágóhídról idáig leérnek a zsiradékok, a húscafatok, a martfűi cipőgyárból az olajos szennyeződés, a növényolajgyárból a növényolaj. Valamelyik évben fél centi vastagon úszott a növényolaj a vízen, a varsakaróról lecsúszott a kezem. Állítom, nem a gyárat kellene büntetni — mert a kollektiv büntetés csak a melóa zsebéből húzza ki a pénzt — hanem az igazgatóját! Beszélgetőpartneremet igencsak elragadta — tegyük hozzá joggal! — a hév. evezzünk hát békésebb vizekre. — És mit csinál a halász télen? — Hálót köt — megmutathatom. de akinek nincs hozzá érzéke, sose tanulja meg — varsát készít. Na, ez egyéni jellegzetesség. Durván negyven ..egyéni” halász dolgozik manapság a szövetkezetünkben, de nincs kettő, aki egyféle varsát csinálna. Úgyhogy a halász a sajátját megismeri száz közül is. — Próbáljuk végül megfejteni a mesterség> s most már látom, nemcsak mesterség, egyenesen szenvedély titkátI — ajánlom búcsúzóul. — Hogy miért szeretem én a halászatot? Először is a természet a szabad élet miatt. Azt hiszem, sehol sem érzi olyan szabadnak magát az ember, mint kinn a természetben. Igaz. ha elindulunk .keveset alszunk, annál többet fázunk. Aki nem bírja, elmegy vagy be sem áll halásznak Nem tudok mit mondani; erre születni kell — intézi el így. egyszerűen a mai és azt hiszem a mindenkori — tiszai halászok ars poeticáját, hitvallását, s szorítja) meg kemény markolással a tenyerem a 27 éves cibaki ..fiatal” halász. Egri Sándor
