Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

1987. JANUÁR 31 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Készül a Korán a Helikonnál Napjaink külpolitikai jelen­tései között gyakorta szere­pelnek az iszlám világból ér­kező hírek. Minden bizony­nyal ez is motiválja a nö­vekvő érdeklődést a keleti népek kultúrája, vallása, történeti fejlődése iránt. En­nek kíván eleget tenni ebben az évben a Helikon Könyv­kiadó, a Korán magyar nyelvű kiadásával. A Korán, a „kinyilatkoztatás” könyve, Mohamed látomásainak gyűjteménye a tervek sze­rint két kötetben jelenik meg: az első kötet a Korán teljes szövegének fordítását, s az eredeti legszebb 20 szí­nes lapjának hasonmását tartalmazza. A második kö­tetben kapott helyet az ol­vasó eligazodását segítő jegyzetanyag, valamint a Koránt bemutató tanulmány. (MTI fotó; Kiss G. Péter — KS) Küzdelem az elmaradottsággal Apró lépésekkel haladunk előre Beszélgetés az Országos Cigánytanács alelnökiével Két évvel ezelőtt tartotta alakuló ülését a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett azóta is működő Or­szágos Cigánytanács, amely­nek két alelnöke közül az egyik szolnoki: Bujdosó Já- nosné, a Kisegítő Iskola pe­dagógusa. — Mi történt önnel addig, amíg megválasztották az új országos szervezet alelnö- kévé? — Messziről kezdjem? Hát jó Űjszászi vagyok, a szüle­im tolikereskedők voltak, és nem tagadom, nagyon jó anyagi körülmények között éltünk, apámék mindent megtettek azért, hogy a bá­tyámmal minél többre vi­gyük. Anyám, aki csak két osztályt végzett, arról álmo­dozott, hogy a gyerekei pe­dagógusok lesznek. A bá­tyám is és én is szerettünk tanulni, ezért sima út veze­tett az érettségiig, majd a diplomáig. Jómagam a Jász­berényi Tanítóképzőben vé­geztem. ahonnan Zagyvaré- kasra kerültem. Az igazgató­nak támadt az ötlete, hogy külön cigányosztályt alakít­sunk, amelyet rám bízott. Szinte megszállottként dol­goztam, arra törekedtem, hogy a tanítványaim a felső tagozaton, majd pedig a fel­nőtt életben is megállják a helyüket. Soha sem voltak fegyelmezési problémáim, alighanem azért sem. mert a gyerekek úgy érezték, hogy „a fajtájukból való vagyok”. Tizenhét évvel ezelőtt aján­lották fel a kisegítő iskolai állást, amit örömmel elfo­gadtam. — A több mint másfél év­tized alatt akadt-e olyan ta­nítványa, akire szívesen em- lékszik, akinek az életútját egyengette? — Busona Hédi jut hirte­len eszembe, aki a kisegítő iskola után, esti tagozaton le­érettségizett, és most a kór­házban betanított ápolónő. Szerencsére, az új oktatási törvénynek köszönhetően egyre többen lesznek, akik a kisegítő iskola elvégzése után szakmát tanulhatnak, hiszen semmiféle megkülön­böztetéstől nem kell tarta­niuk, a bizonyítványuk egyen­értékűnek számít majd a más általános iskolákban szerezhetőkkel. — Hogyan került az Or­szágos Cigánytanács alelnöki posztjára? — Évek óta tagja vagyok a megyei cigányügyi koordi­nációs bizottságnak és a Ha - zaíias Népfront javaslatára lettem alelnök, aminek örül­tem is, meg nem is. örül­tem, mert nagy megtisztelte­tésnek tartottam, elszomorí­tott azonban, hogy nem a ci­gányok választottak meg, és ez bizony nem demokratikus. De a. tervek szerint négy-öt év múlva szabályos választás útján kerülhet be valaki a cigánytanácsba. — Milyen céllal alakult meg a cigánytanács? — Az alapvető feladata a cigányok érdekképviselete. Ez nagyjából azt jelenti, hogy igyekszünk bevonni a közéletbe az arra érdemes cigányokat, ehhez viszont meg kell találnunk őket. Azonkívül megpróbálunk változtatni az ősi elmara­dottságukon. A cigánytanács legutóbbi ülésén például a telepek, más szóval a putrik felszámolása volt a téma. — Ha ez ilyen egyszerű lenne...! — Nem egyszerű, tudom. Javaslatunk szerint a putrik­ból nem rögtön összkomfor­tos lakásokba kell költöztet­ni a családokat, hanem fél- komfortosakba. Ugyanis a cigányok nem tudtak élni az összkomfort adta lehetősé­gekkel, túlságosan hirtelen jött nekik a körülmény meg­változása. — Ne haragudjon, de erre rájöttek a cigánytanács nél­kül is. Milyen többletet ké­pes nyújtani ez az érdekkép- viseleti szerv az életmód­változtatásban? Egyáltalán: a cigányok élete egycsapásra más lesz, ha kiköltöznek a putriból? — Nézze, nem szívesen be­szélek róla, de az az igaz­ság, hogy az Országos Ci­gánytanács még nagyon fia­tal, és nem is áll hivatása magaslatán. Hátrá'tatták a működését a belső viták, po­zícióharcok, vagyis'egyelőre nagy a bizonytalanság. Talán n legnagyobb eredményünk, hogy megalakítottuk a Cigá­nyok Kulturális Szövetséget, amely már lapot is kiad. De nehogy azt higgye, mintha nem lenne szükség a cigány­tanácsra, és remélhetőleg a belső viszályok elülte után betölti azt a szerepet, amit szántak neki és amit vállalt. Azzal sem oldódik meg egy­csapásra a cigányok helyze­tének jobbítása, csupán ap­ró lépésekkel haladunk előre.- Az ön véleménye sze­rint hol kell kezdeni az elő- relépést? — Otthon, az iskolában, de főleg a fejekben. Köztudo­mású, hogy a kisegítő isko­lába igen sok cigánytanuló jár, a mindennapi munkám során állandóan foglalkozom velük. Azt próbálom rögzí­teni bennük: amellett, hogy tisztelik a szüleiket, igyekez­zenek mások, többek lenni, mint ők. Nem szabad a mos­tani cigányságnak „újrater­melődni”, ki kell lépni ebből az ördögi körből. Ha rajtam múlna, olyan emberek segít­ségét kérném ehhez, akik tetöltenék a kapocs szerepét az otthon és az iskola kö­zött. olyan emberekét, akik szeretik a cigányokat, és akik változtatni akarnak a hely­zetükön. Az Országos Ci­gánytanács felvállalhatja maid a feladatot, hogy ke- í essen minél több ilyen se- gítöszé ndékú embert. Bendó János I Vajda-, KondorDeim-képek, gyűjteményes tártatok Művészeti nevelés felső fokon A megyei művelődési köxpont kiállítási terveiről Nem telik el hét, hogy a megye településeinek vala­melyik apróbb vagy nagyobb művelődési házában, a váro­sok múzeumaiban, kiállító- termeiben; az iskolákban vagy munkahelyeken: gyá­rakban, üzemekben ne nyíl­na képző- vagy iparművésze­ti, fotó- vagy népművészeti, könyvészeti, földrajzi és még sokféle kiállítás, tárlat, be­mutató. Gyűjtők, amatőr és hivatásos művészek teszik közzé rendszeresen féltett kincseiket, legújabb alkotá­saikat. Az érdeklődők szá­mára nem kis erőfeszítést igényel az események nyo­mon követése, s az sem, hogy a „bőség kosarából” jó ér­zékkel ki tudják választani azt, ami valóban értékes. Kevesebb néha talán több lenne — vélekedhetünk köz­helyszerűen — mert a kíná­lat egyes esetekben sokszo­rosan meghaladhatja az igé­nyeket, a keresletet. Mi a megoldás ? Csökkenteni a kiállítóhelyek számát, a be­mutatók sorát vagy — ad- mininsztrácíós eszközök nél­kül késztetni a rendezőket, hogy szakmai igényességgel válogassák meg a közönség elé kerülő anyagokat — ne­tán időben is összehangolva az egyes tárlatokat mint je­les kulturális eseményeket? A válasz természetesen nem egyszerű. Annyi bizo­nyos, hogy egységes elképze­lés, következetes koncepció nélkül egyetlen kiállítóhely A XIX. Magyar Játékfilm­szemle február 13—18. közöt­ti rendezvénysorozatának programját sajtótájékozta­tón ismertették tegnap a Fészek Klubban. Gombár József, a Mokép igazgatója elmondta, hogy a játékfilmszemle helyszíne csakúgy mint tavaly, ezúttal is a Budapest Kongresszusi Központ lesz, ám az idén először -országos eseménnyé kívánják szélesíteni a ma­gyar film ünnepi bemutató- sorozatát és versenyszerű -megméretését. Éppen ezért a kongresszusi központ vetíté­seivel párhuzamosan tíz fő­városi moziban tekinthetik meg a nézők a legújabb ma­gyar filmtermés darabjait. Ezen kívül a magyar film hetén 102 városban és nagy­községben mintegy 850 fil­met mutatnak -be, az elmúlt négy évtized alkotásainak legjavából válogatva. Mindez tükrözi a Játék- filmszemle Intéző Bizottsá­gának azt az elgondolását, hogy a rendezvénysorozat ne csupán a szakmai köröknek, hanem a magyar film iránt érdeklődők egész táborának szóljon. A Játékfilmszemle ver­senyprogramjában h úszón ­A Bős-Nagymarosi Vízi­erőmű területén folytatandó régészeti kutatásokról írt alá együttműködési megál­lapodást tegnap a Magyar Nemzeti Múzeumban Szántó Miklós, az OVIBER vezér- igazgatója és Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum fő­igazgatója. Célja, hogy biz­tosítsa az építendő létesít­mények és a Duna duzzasz­tása miatt később hozzáfér­hetetlen területek fontos tör­sem tudja becsalogatni a né­zőket, szívós hagyományte­remtő munkálkodás nélkül nem tud „kinevelni” magá­nak értő közönséget. Megyénkben sok jó példát láthatunk arra, hogy egy- egy rendszeresen kiállító in­tézmény magas színvonalon tesz eleget ilyen jellegű köz- művelődési feladatainak. A Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban, — amely módszertani centrum is egy­ben —- létrehozása óta erre törekednek. Könnyű nekik — mondhatjuk — mert itt minden feltétel adott, hisz a leghatékonyabb eszközök állnak rendelkezésükre. Két­ségtelen, hogy a megye ta­lán legszebb és legjobban felszerelt művelődési házá­nak lehetőségei szélesebbek, mint hasonló funkciót betöl­tő községi vagy kisvárosi „társainak”, de feladata semmivel sem könnyebb. Az MMIK közművelődési galériájának kiállításait a megyeszékhely más — és esetenként nagyobb — be­mutatótermeinek tervezett tárlataival hangolják össze az egyes kiállítások időpont­jai és tartalma szerint egy­aránt. így alakult ki az a többéves, immár hagyo­mánnyá vált törekvés, hogy széles skálán mozogva mu­tassanak be stílusokat, alko­tókat: elsősorban a közel­,múlt és a kortárs művészet jeles képviselőit. A január­ban megnyitott Szőnyi-fárlat után ez év őszén Vajda La­három alkotás szerepel, eb­ből 19 ősbemutató. A Nyers Rezső elnökletével összeülő zsűri február 18-án, nyilvá­nos vita után hozza meg döntését és hirdet ered­ményt. A nyitó díszelőadáson Jan- csó Miklós új játékfilmjét, a Szörnyek évadját vetítik. Ezt követik további ősbemuta­tók: A Gyulyás testvérek Én is jártam Isonzónál; Böször­ményi Géza Laura; Bacsó Péter Banánhéjkeringő; Gár- dos Péter Szamárköhögés; Szirtes András Lenz; Sólyom András Doktor Miinorka Vi­dor nagy napja; Gyarmathy Lívia Vakvilágban; Maár Gyula Malom a pokolban; Gazdag Gyula Hol volt, hol nem volt; Sára Sándor Ke- resztúton; Koltay Gábor Szép volt fiúk!; Dér András, Kartai László Szépleányok; Tolrnár Tamás Zuhanás köz­iben; Dömölky János Hajnali háztetők; Erdőss Pál Gond­viselés; Kosa Ferenc Az utolsó szó jogán; Rózsa Já­nos Csók, Anyu és Vitézy László Érzékeny búcsú a fe­jedelemtől című filmjei. Ezenkívül információs ve­títéseket is rendeznek a Ba­lázs Béla Stúdió és a főisko­lások filmjeiből, s néhány filmtörténeti összeállításból. ténelmi objektumainak elő­zetes régészeti kutatását. A megállapodás szerint a vízlépcsőrendszer magyar lé­tesítményeinek megvalósí­tását szervező OVIBER 1986—1991. között 10 millió forintot utal át a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az in­tézmény — más múzeumok bevonásával — szervezi és koordinálja a feltárási mun­kákat, az előkerült lelet­anyag konzerválását, az eredmények tudományos fel­dolgozását és publikálását. jós és Kondor Béla emlék- kiállításának lesz házigazdá­ja a ház, decemberben Deim Pál hozza el Szolnokra leg­újabb alkotásait. A megye képzőművészeti életének is mentora az MMIK. Az itt élő legjelesebb festők szobrászok gyűjtemé­nyes tárlatainak sorát ezen a nyáron Fazekas Magdolna festőművész kiállítása gaz­dagítja, emellett februárban teret kapnák a megye ama­tőr képző- és iparművészei is. Ez utóbbi is hagyomá­nyos törekvése a háznak, ugyanúgy mint a Képzőmű­vészeti Főiskola végzős nö­vendékeinek nyári, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának március végére tervezett tárlata. A galérián ebben az évben rendezik meg a megye népművészeinek, il­letve a szolnoki Művészte- 'lep szlovák grafikus vendé­gének kiállítását. A nyár kö­zepén lesz a könyvtárosok első országos vándorgyűlése alkalmából rendezett könyv­kiállítás megnyitója. A közművelődési galéria tárlatai mellett természete­sen folytatódik az iskolatár- lat-sorozat, a gyerekgalérián láthatjuk a ház — és az is­kolák — képzőművészeti szakköreiben született mun­kák legjavát, az ország egyik legrangosabbnak ismert fo­tógalériáján pedig a Jászkun fotóklub nemzetközi érdek­lődéssel is kísért saját és vendég-anyagait. . Átadták a film- ts a tévékritikusak dijait A Magyar Sajtó Házában Pálfy József, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségé­nek elnöke tegnap átadta a film- és tévékritikusok díjait a moziban vagy televízióban 1986-ban bemutatott legjobb filmek és tévéjátékok alko­tóinak. A filmkritikusok díját kap­ta: Szomjas György rendező a Falfúró című filmjéért; Tímár Péter rendező az Egészséges erotika című filmjéért; Esterházy Péter és Gothár Péter az Idő van cí­mű film forgatókönyvéért; ifj. Schiffer Pál rendező Kov- bojok című dokumentum já­tékfilmjéért; Grünwalsky í'erenc a Falfúró című film operatőri munkájáért; Ozsda Erika színművésznő a Visz- szaszámlálás című filmben nyújtott alakításáért; Eperjes Károly színművész a Visz- szaszámlálás és A nagy ge­neráció című filmekben nyúj­tott alakításáért; Andorai Péter színművész a Falfúró című filmben nyújtott epi­zód-alakításáért; Paulus La­jos rendező az Erőviszonyok című dokumentumfilmjéért; Békési Sándor rendező a Fé­nyek virradat előtt című ani­mációs filmjéért; Luc Deg- ryse rendező a Souvenir cí­mű animációs filmjéért. A televíziókritikusok díját kapta: Gaál István rendező Isten teremtményei című, Molnár György rendező az Örökkön örökké című tévé­filmjéért; Sára Sándor ren­dező a Bábolna című doku­mentumfilm-sorozatáért; Mester Ákos szerkesztő-ripor­ter a Hírháttérért; Lukács Lóránt operatőr A falu jegy­zője és a Laodameia című művekért; Básti Juli szín- művésznő a Hermelin és a Vásár című, Blaskó Péter színművész a Leviáthán és az Isten teremtményei című tévéfilmekben nyújtott ala­kításáért. Februárban, Budapesten Magyar játékfilmek seregszemléje Nyilvános vita a bemutatott müvekről Bős—Nagymaros Múzeum és beruházik szerződése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents