Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUÁR 31. Munkásgyűlés a Martfűi Tisza Cipőgyárban Teendőink megsokszorozódtak, most a végrehajtáson a sor (Folytatás az 1. oldalról) Erdei Sándor, a vállalati tanács elnöke üdvözölte a megjelenteket majd Sarlós István mondott beszédet. Elöljáróban arra emlékeztetett, hogy hazánkban már sok éve jól bevált gyakorlat: az esztendő elején, amikor már körvonalazódtak a tervek, az elvégzendő feladatok, egy-egy kollektíva munkás- gyűlésen vet számot a teendőkkel. Jó, hogy így van! A tapasztalatok tanítottak meg bennünket: a mozgósító szónak csak akkor van ereje, a buzdításnak csak akkor van foganatja, ha világosak a célok, ha mindenki tudja, miiben, hol és miként számítanak munkájára. Jól tudom — folytatta az Ország- gyűlés elnöke —, ezeken a fórumokon nem lehet kétoldalú eszmecsere, nem alakulhat ki dialógus, valaki beszól, s vannak, akik hallgatják. De azt is tudom, hogy ez csak a látszat: fel nem mérhető energiáknak nyit teret, ha a hallgatóság együtt gondolkodik a szónokkal, ha országos gondokról is hallva, ki-ki magában már azt fontolgatja, saját munkaterületén mit tud jobban, okosabban elvégezni. Ehhez pedig az kell, ■hogy nyíltan, őszintén, a legjobb megoldások keresésébe minden embert 'bevonva váltsunk szót, beszéljünk mindarról, ami valamennyiünk vállát nyomja. S most sdk van a váiunikon! Nemcsak azért, mert tőlünk független, külső okok nehezítik gazdálkodásunkat, hanem — valljuk be azért is, mert bizony magunk is hibáztunk, •néha ha nem is döntéseinkben, olykor-olykor azok nem következetes végrehajtásában, számonkérésében. Derűsebb a hangulat, ha arról beszélhetünk, van mit elosztaná, van, mert megtermeltük. De nincs ok csüggedés- re akkor sem, — most, 1987 elején sem —, amikor már tudjuk, az élet kérlelhetetlenül bizonyította: a megtermettnél többet fogyasztottunk. Ezen az úton nem mehetünk tovább. Merre 'lépjünk? A kiutat megjelölte a kongresszusi határozatunk, teendőink körvonalazódtak központi bizottsági dokumentumokban, országgyűlési és kormánydöntésekben. Most a végrehajtáson a sor, most jön a mi dolgunk, most kér a haza jobb és fegyelmezettebb, átgondoltabb és céltudatosabb munkát minden ■polgárától. Kér, mert kérhet, hisz’ — nem mi mondjuk magunkról, ez a hírünk a vi'lágban — népünk munkaszerető, alkotóképes, s ha nagyok és világosak a feladatok, nincs hiány az azokat elvégző, szorgos munkáskezekben sem! S ha így tisztelnek meg bennünket határainkon túl, talán eltűnődhetnénk rajta: miért ne lehetnénk mi önmagunk példaképei, miért ne lehetnénk rá saját munkánkban a követendőre. — Folyamatosan , fegyelmezetten és hatékonyan végzett munka — tágította a gondolatkört Sarlós István — természetesen nemcsak azok számára követelmény, akik a munkapadok mellett állnak, hanem azoknak is. akik a teendőket megszabják, a vezetőknek. Mindenkinek, aki ma Magyarországon vezető tisztségben van, tudnia keli: a vezetés, az emberek irányítása óriási felelősséggel párosul. Csak az lehet jó irányító, aki átérzi az irányítottak minden gondját, baját, jó szakembere annak a területnek, amelyen vezetésre vállalkozott. S ami talán a legfontosabb: csak az lehet jó vezető, aki munkatársaiban az embert tiszteli. Mi azt mondjuk: aki vezet, irányít, az mutasson ■példát, mert tapasztalataink tanúsítják: a jó példa köveSarlós István beszédét tartja tőre talál. Nem hallgathatunk róla: akadnak még amolyan kiskirályok, a vezetői hatalommal, beosztással visszaélők. De azt is meg kél! mondanunk: minden szándékunk ellenére lesznek, maradnak ilyen vezetők, ha lesznek, maradnak olyan beosztottak, akik eltűrik, elfogadják, szinte természetesnek veszik ezt az elnyomórátelepedő magatartást. Ezt a szemléletet nem szabad tétlenül nézni, hiszen a jól szervezett társadalomban kialakult alá- s fölérendeltség nálunk azt is jelenti: demokrácia. Nemcsak _ lehet, kell is a vita, a nézetek ütköztetése, nemcsak lehet, kell is, •hogy ki-ki elmondja-el- mondhassa véleményét. De a döntés után már csak a fegyelmezett végrehajtás következhet! Csak az a jó vezető, aki a szót, hogy „demokrácia”, nemcsak jelszóként használja. A demokrácia tisztelet a másik iránt, tisztelet annyiban is, hogy várjuk, kérjük, igényeljük beleszólását elvégzendő dolgainkba, hogy lehetőséget teremtsünk alkotókészsége kibontakozására, ha tudjuk, elvégzendőinkben egyenrangú, egymásra bizton számítható társak vagyunk! — így, csak így gondolkozhat ma mindenki, aki, ha saját teendőit felméri, egyben az ország dolgait is számba veszi. Mert aki okosan, célratörően cselekszik, saját munkahelyén is hazája érdekeit szolgálja. Sok tennifcész, eredményesen dolgozó kollektíva erős, feladataival megbirkózó országot jelent. Ez közösségi érdek. Mára megtanultuk, jól megfér az egyéni érdekkel, a többre, jobbra, szebbre törekvő ember nemcsak egyéni boldogulását keresi, a nemzetet is gyarapítja. A felismerésig már eljutottunk, de a korábbi. kényelmes szemléleten változtatni még nem igen tudunk. Egyéni érdekét nézi például az a mérnök, aki egy megvásárolt külföldi szabadalmat nemcsak felhasznál, hanem tovább is fejleszt? Kétség kívül így van. De ha ő több pénzhez jut, több pénzhez jut a munkahely, a vállalat s •végső soron az egész ország. De a példánál maradva — éppen ők, a műszaki újítók az elmondhatót, jobbító ötleteiket hányszor gáncsolta el az irigység, a hamisan értelmezett egyenlőség. Ma már tudjuk; el kell fogadnunk és el kell fogadtatnunk a differenciálás gyakorlatát, azt, hogy aki többet és jobban dolgozik, aki szűkebb vagy tágabb közösségét gyarapítóbban teszi dolgát, az többet is kapjon, jusson neki nagyobb rész az általa is megtermelt javakból. Ha elfogadjuk, hogy a szocializmus magasabb rendű, mint akármilyen más társadalom, akkor értsük ezen azt is, hogy a szocializmus a gondolkodó emberek társadalma. Csak az visz előbbre bennünket, ha szemléletünkben, önmagunkban is megújulva látunk munkához, ha munkahelyi feladatunkat elvégezve jóleső érzéssel gondoljuk végig: az országért cselekedtünk. — Vannak feszültségek e hazában, de közösen gon- dolkodva-cselekedve túljutunk gondjainkon. Újra kell értelmeznünk például — az érdekhez hasonlóan — számos, korábban használt fogalmunkat. Alkotmányunkban is deklaráltuk például a munkához való jogot, s ezt aztán valahogy az adott munkahelyhez való jogként kezdtük értelmezni, s később’ akkor hangsúlyoztuk a mondatot, ha szerepelt benne a szó: bér. Most úgy adódott, gazdasági helyzetünk úgy hozta, hogy kérnünk kellett: a munkahelyeken csak akkor, néhány hónap elteltével emeljék az alapbéreket, ha annak, fedezete már megteremtődött. Kértük, mert bízunk abban, hogy mindenki belátja: olykor a legjogosabb igényekre is azt kell mondani — majd! De ez a majd nem a patópálok majd- ja, ez nem a ráérős kényelmesség, a moccanni nem akarók majdja, ennek a szónak nálunk, fedezete van. Azt jelenti, ha ma még nem is, de holnap, építve a tetté váltott szándékra, s a tett szülte eredményekre, igen lesz a válasz. — Olykor-olykor szóba kerül, vannak-e intézményes garanciák arra, hogy szándékaink valóra válnak? Vannak, éppen választott testületetek tevékenysége a fedezet erre. Fedezet, mert különböző szintű párt- és KISZ-szervezeteink, szak- szervezeteink, ilyen vagy olyan társadalmi testületeink tagjait, közvetve vagy közvetlenül egy ország delegálta, országnyi felelősségük or- szágnyi bizalommal párosul. Hisszük, ha testületi képviselőt választanak maguknak az emberek, a legjobbra, az ügyüket legjobban képviselőre voksolnak. — Nem könnyű esztendők állnak előttünk. De bízzunk abban, s bízzanak önök is, ha idő jártával számot kell majd adnunk az elvégzettekről, azt mondhatjuk: tisztességes és jó munkát végeztünk — zárta beszédét Sarlós István. A munkásgyűlés befejeztével a Politikai Bizottság tagja visszautazott a fővárosba. A munkásgyűlés résztvevői a művelődési ház színház- termében Zárszámadás a tószegi Petőfiben Ésszerű takarékossággal, jobb munkával növelni tudták a nyereséget Az idén tovább fokozzák a termeióa biztonságát A jól végzett munka tudatával tarthatták meg tegnap zárszámadó és tervtárgyaló küldöttgyűlésüket a ti- szajenői, tiszavárkonyi, tószegi és vezsenyi szövetkezeti tagok: „.kenyéradó gazdájuk”, a Petőfi Tsz túlteljesítette tavalyi terveit. Az 1986. évi 451 milliós termelés 30 millió forinttal volt több az előző évinél, a 38 millió forintos nyereség pedig az előző évit 22,2 százalékkal, az 1986-ra tervezettet 14 százalékkal haladta meg. Előrelátóan, hosszabb távon megalapozott termelésfejlesztési stratégia következetes megvalósításában keresendő a tószegiek nyereségtöbbletének „titka”. Magasabbra tették a mérőét Egy esztendeje ilyenkor, a tervkészítéskor önmagukhoz képest eleve magasabbra állították a mércét, hiszen az 1985-ben elért 31 és fél millióval szemben 33,7 milliós nyereség elérését tűzték célul. A növénytermesztési ágazatokban dolgozók minden 'tőlük telhetőt megtettek termelési eredményeik növeléséért. A szervestrágyázott terület megduplázásával, a műtrágya-hatóanyag növelésével, a korábbinál háromszorta nagyobb területen szuszpenziós műtrágya alkalmazásával alapozták meg a nagyobb hozamokat. A rendkíívüli időjárás miatt azonban csak a napraforgó- és a cukorrépatáblák termeltek többet az előző évinél. összesen 18 millió forintnál több veszteséget okozott tavaly a Petőfi Tsz-ben a belvíz, a jégverés és az aszály. Az, hogy a termelés mégis 6,9 százalékkal nőtt a szövetkezetben, és hogy az országos tendenciától eltérően az alaptevékenységet folytató ágazatok teljesítménye összességében 2,3 százalékkal javult, nagyrészt az állattenyésztési tervek túlteljesítésének köszönhető. lOlyan, különösebb beruházást nem igénylő tartalékok kiaknázása, mint például a színvonalasabb gondozói munka, a jobb minőségű és ezáltal jobb áron értékesíthető termékek arányának növelése, az állategészségügyi fegyelem megszilárdítása azt eredményezte, hogy hosszú idő után tavaly ismét valamennyi állattartó ágazat nyereséges volt a Petőfi Tsz-ben. Az előző évben még veszteséges szarvasmarhaágazatban 700 literrel nőtt az egy tehénre jutó fejési átlag, 31 százalékkal a vágóállat-értékesítés. A sertés- ágazat árbevételeit jelentős mértékben gyarapította, hogy az 1985 évinél kétszerié több tenyészsüldőt és négyszerié több előhasi kocát értékesítettek. A juhászaiban huszonöt százalékról ötven százalékra növelték a jobb szaporulatú, nagyobb gyapjúhozamú, törzskönyvezett anyák számát. Stabil a „harmadik láb” Az időjárás okozta kiesések ellensúlyozásában nagy szerepe volt a 10 ezer 700 hektáron, valamint a szarvasmarha-, a baromfi-, a sertés- és juhágazatokban folytatott alaptevékenység mellett évek óta következetesen fejlesztett ipari főágazatnak. A „harmadik láb” tavaly is stabilnak bizonyult: a csomagolóanyagok nyom- itatásával, cipőfelsőrész-készítéssel és -szabással valamint fonalorsózássial foglalkoztatott kétszáznál több szövetkezeti alkalmazottat a tervezett 110 millió helyett 123 millió forintos árbevételt ért el. Nemcsak azt tartották szem előtt a közös gazdaságban, hogy mi hozza a nyereséget, hanem azt is, hogy mi nem viszi el a hasznot. Megyei gond, — jószerivel országos is —, hogy milyen nagy mértékben rontják az állattenyésztési eredményeket a felnevelési veszteségek. ■A lelkiismeretesebb gondozás^ az állategészségügyi fegyelem megszigorítása meghozta az eredményt a Petőfi Tsz-ben is: a baromfigondo- zók két százalékkal, a borjú- nevelők ugyanannyival és a juhászok másfél százalékkal csökkentették a jószágelhullást. A szigorúan, de ésszerűen takarékos gazdálkodásukra jellemző, hogy az elért 6,9 százalékos termelés- növekedés csak 3,4 százalékos ráfordításnövekedéssel párosult. Azzal együtt, hogy a rendkívüli talajállapotok miatt az előző évi hasonló kampánymunkákéhoz hasonlítva, 1,7 millió forinttal többet kellett most ősszel alkatrészre, anyagra költeniük. Kétmillió forinttal kisebb energiaköltséggel sikerült viszont elérniük a 30 milliós töbhlettermelést, mert az őszi talajmunkáknál „megugrott” gázolajfogyasztáson kívül valamennyi energiaféleségnél sikerült mérsékelniük a felhasználást. A tegnapi küldöttgyűlésen jóváhagyott 1987. évi tervek azt tükrözik, hogy a négy Tisza-menti településen élők eltartásában és megtartásában meghatározó közös gazdaság törekvései összhangban vannak a megyei gazdaságfejlesztési célokkal. • Az idei 4,5—5 százalékos termelésnövekedés alapjait már ősszel megvetették: 3500 hektáron került — igaz rendkívüli erőfeszítések árán — idejében és jó minőségben földbe a búzavetőmag. Megfiatalodik a géppark Szinte naponta „néznek be a hó alá” aggódva a téesz szakemberei, hogy mire vitte a nagysokára csapadékhoz, hótaíkaróhoz jutott gabona. Egyelőre megnyugtató számukra, hogy a csírában lévő magok nagyobb része még egészséges. Az idei fejlesztési tervek nagyobbrészt a termelés biztonságának fokozását szolgálják a Petőfi Tsz-ben. Ezerszáz hektáron kívánják megvalósítani a KITE szu- •perintenzív öntözéses kukori- catermesztési technológiáját, ennek első ütemére 1987-ben sort kerítenek, ötszáz hektáron pedig a cukorrépatermesztést teszik biztonságosabbá, három Bauer öntöző- berendezés üzemfoehelyezésé- vel. Ezekkel az öntözésfejlesztési beruházásokkal az eddigi 400-ról 1500-na nő a 'gazdaságban a mesterséges csapadékkal ellátható terület. Huszonötmillió forintot költenek ebben az évben a meglehetősen — hatvan százalékban — elhasználódott munka- és erőgéppahk „megfiatalítására”. A tervek szerint évi 1500 sertést, száz marhát és ezer birkát feldolgozó húsüzemet is kialakítanak ebben az évben, ami vel elsősorban Tiszajenó, Tisza- várkony, Tószeg és Vezseny lakosságának hús- és húskészítmény ellátását kívánja javítani a közös 'gazdaság. T. F. Számvetés a Munkásőrség megyei törzsénél (Folytatás az 1. oldalról) évre visszatekintve — méltatta a karhatalmisták érdemeit. Azok közül hatvanket- ten lettek a Munkásőrség alapító tagjai. Megkülönböztetett tisztelettel szólt a testület alapító tagjairól, akik a helytállás példaképei az ifjú nemzedék előtt. Magatartásukban megnyilvánult mindaz, ami becses a kommunisták, a munkások előtt. A kiképzési év eredményeinek ismertetése után elismeréssel beszélt a társfegyveres erőkkel és a bázisvállalatokkal való jó együttműködésről Az idei feladatok felsorolása során azt fejtegette, hogy a munkásőrök vállalják a Központi Bizottság novemberi határozatából fakadó nagyobb követelményeket. Befejezésül köszönetét mondott érdemi segítségükért a megyei pártbizottságnak, a bázisszerveknek és a munkásőrök családtagjainak. A parancsnoki beszámolót követően Zsovák László a szocialista versenyben elért eredményeiért átadta az ellátó szakasznak a „Kiváló szakasz”, a híradó szakasz rádiós rajának pedig a „Kiváló raj” kitüntetést. Ez alkalomnál négyen „Kiváló parancsnok”, kilencen pedig „Kiváló munkásőr” kitüntetést vettek át. Ezután Barta Gyula átadta A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Hatházi Jánosnak és dr. Sebők Andrásnak. Ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokozatát Hajdú Lajos, bronz fokozatát pedig Urbán Imre kapta. Az alapító munkásőrök a Szolgálati Érdemérem mellett átvették az országos parancsnok által adományozott késszuronyt is. Az alapítók feleségeinek — virág kíséretében — átadták az országos parancsnok köszöntő levelét. A Szolgálati Érdemérem különböző fokozatainak átadása után Simon József szólt a munkásőrökhöz. A megyei pártbizottság nevében tisztelettel köszöntötte őket, hangsúlyozva, hogy nagyra becsülik azt a helytállást, amelyet a testület tagjai három évtizeden át tanúsítottak.. Nagy felelősséget jelentett számukra és jelent ma is az a tény, hogy a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány Szolnokról hirdette meg az ellenforradalom leverését követő megújhodást. Ennek a városnak a népe mindig tudta, hol a helye és mit kell tennie. Tisztelettel adózott az újkori történelmünkben népünknek másodszor is segítséget nyújtó szovjet katonáknak, majd arról szólt, hogy nehéz, de nem reménytelen helyzetben vagyunk. Céljaink valóravál- tásához merítsünk erőt azoknak a jövőbe vetett hitéből, akik annakidején létrehozták a Munkásőrséget. A város úttörőinek egy csoportja kedves műsorral köszöntötte a gyűlés résztvevőit. A zárszó elhangzása után a résztvevők — a Killi- án György Repülő Műszaki Főiskola zenekarának kíséretében — elénekelték az In- ternacionálét. Ezt követően kultúrműsor volt. Ezzel az eseménnyel befejeződött megyénkben az évzáró-évnyitó egységgyűlések sorozata.
