Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

1987. JANUAR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fürdőszoba helyett lavór Csókafészek volt a kéményben I Nem célunk múlhatatlan családi sebeket fölszaggat­ni, de a helyzet megértéséhez fötétlenül le kell írni: tavaly áprilisban a szolnoki Szabadság tér 2. szám alatti lakó­házban szörnyű halál ért a fürdőkádban egy fiatal lányt. Nyilvánvaló, hogy a meg­döbbentő ügy után hónapo­kig vizsgálódott minden ar­ra illetékes szerv, míg végül kiderült, a sokszorosan fel­újított és átalakított lakó­ház kéményeivel van ba j, a fürdőszoba gázbojlerét hasz­nálók szénmonoxid mérge­zést szenvedhetnek. Mi kö­vetkezhetett mindebből? Az illetékes hatóság leplombál­ta a fürdőszobai gázmelegi- tőket. Mint Lakatos László, az IKV műszaki igazgatóhelyet­tese elmondta, ezen a házon a 22 lakáshoz 37 kémény van. A kérdéses szomorú tragédi­át eredményező lakás ké­ményében pedig a vizsgáló­dók nem mást, egy erősre, minden huzatot elzáróra épí­tett csókafészket találtak. Persze egy ilyen vizsgálat­nál megnéznek mindent. Ezért történt az általános intézkedés, nem egy, hanem több fürdőszoba lezárása. Azért nem valamennyit ír­juk, mert akik a lezárás idő­pontjában nem tartózkodtak lakásukban, ha félve is, de máig a fürdőkádjukban tisztálkodhatnak. A többinek maradt a lavór, a konyhai gáztűzhelyen történő vízme­legítés, a mosás idegeket emésztő módozatainak kita- lációja. Mert 1986 áprilisa óta lassan egy év eltelik, s a Szabadság tér 2-ben még mindig ugyanaz a helyzet. Igaz a lakók közül jónéhá­nyan tavaly nyárutón pa­nasszal éltek a megyei ta­nácsnál. ök nem tudták — miért is tudták volna — hogy Szolnokon még most is, körülbelül 200 ilyen lakás van, amelyekben ugyan sze­rencsére halálos tragédia nem történt, de a vészhely­zet máig megvan. Példás gyorsasággal a me­gyei tanács mintegy félmil­lió forintot biztosított az In­gatlankezelő Vállalatnak, hiszen a rengeteg vizsgálat, a változtatás tervezése sok pénzt helyezett kilátásba a megoldásra. És ami innen következik, az nevezhető — nálunk — a tervezés, a kivi­telezés lassúságának, talán a túlzott óvatosságnak is. Per­sze beszerzési problémákat is fölvet az eset, mert a me­legvíz szolgáltatás helyreál­lításához többnyire olyan készüléket kell fölszerelni a fürdőszobákban, amelyek megfelelő légtérben kémény bekapcsolása nélkül használ­hatók. Megoldásnak tűnik a kémények béléscsövezése, vakolása is. Az előbb emlí­tett készülékek ára darabon­ként 17 ezer forint, ráadá­sul beszerzésük sem egysze­rű dolog. Most január vé­gén végre valamennyi ké­szülék az IKV raktárában várja a beépítést. Mi is a lakók panasza alapján jutottunk el a Sza­badság tér 2. szám alatti ház kálváriájához. Megkérdez­tük nyomban — bár a tíz hónapos nyomorúság pénz­zel aligha mérhető — csök­kentették-e a komfortos la­kások lakbérét, mivel az ere­deti komfort fokozatban nem használhatók? Az IKV kö­zölte elgondolását. Január végén, tehát most a napok­ban hozzákezdenek a hely­reállításhoz, s ha a tetőre megnyugtató módon ki tud­nak jutni, márciusra szeret­nék befejezni a munkát. Majd akkor, a komfortfoko­zat visszaállítása után az érintett lakások bérlői visz- szamenőleg négyzetméte­renként 3,72 forint lakbér- csökentést kapnak, ahogyan azt az érvényben lévő jog­szabályok lehetővé teszik. Az elején utaltunk rá, két­száz lakásban hasonló kö­rülmények között élnek Szolnokon családok. A Vosz- tok, a Liget, a Réz, a Szana Antal, a Kolozsvári úton és a Guttenberg téren többnyi­re a gyűjtőkéményekkel van baj. A Liget és a Réz utcá­ban az első félév során re­mélhető a javítás. A Gutten­berg téren a Szabadság té­rihez hasonló megoldást, a 17 ezer forintos készüléke­ket építik be vízmelegítőnek. I Az ember elgondolkodik. A műszaki csodák, a techni­kai vívmányok rohamléptekkel száguldó korában micso­da tragédiát, bajt okozhat egy ősi módon, masszívra épí­tett egyszerű csókafészek. S. J. lyezik majd intézetbe. Az éjszakázást is ezért vállaltam... — Hagyd már el: ez a te dolgod. Ez biztos nemérdekli ugye fiatalember? A munkáról akar hallani, nem? Mert tudunk mi arról is panaszkodni... Vonattakarítók. Tizenketten vannak egy brigádban, de mindig akad hiány­zó, a létszám sosem teljes. Férfi egy van közöttük. Estétől reggelig tizenkét óra munka. Többségük vidékről jár be dolgozni. Tiszajenőről, Kétpóról, Bar­iéról, Törökszentmiklósról. — Rendbe raktam a házat, aztán már három óra után el kellett indulnom, hogy idejében beérjek. Ha késünk, mert késik a busz vagy a vonat, azt nem számolják el. Reggel meg nyolc­ki lene óra előtt soha nem érek haza. Családanyák. Nagyrészük többgyer­mekes, sokan egyedül nevelik nem ép­pen problémamentesen gyerekeiket. — Négy gyerekem van. A nagyfiam leszázalékolt, ilyenkor ő vigyáz a ki­csikre. Utóbb négyezerhétszázat kap­tám. Tudja, a volt uramtól nem lehet behajtani a gyerektartást. — Amikor a nőnap volt. reggelig dol­goztunk, akkor mentünk haza. Délután volt az ünnepség. Persze másnap reg­gel megint munka. Hát hogy a fenébe tudtunk volna bejönni vidékről, ami­kor ott a háztartás is, a gyerekeknek is ebéd kell. Egy szál virágot nem kap­tunk, pedig azt mondják, mi is olyan emberek vagyunk, mint az irodisták. Szombatra virradó éjjel kitört a füzesgyarmati 160- as számú gázkút amelyből 100—150 atmoszféra nyomás­sal éghető gázkeverék — me­tán és gazolin —, valamint iszap áramlott a felszínre.. Mivel Füzesgyarmat szélső házai mindössze száz mé­terre vannak a kitört kúttól, s az erős szél a település fe­lé hajtotta a gázkeveréket, a környék mintegy félszáz la­kóépületében lakókat — biz­tonságuk érdekében — a kö­zeli iskolában helyezték el, és lezárták a Füzesgyarmat- Biharnagybajomi utat is. A Kőolajkutató Vállalat kitörésvédelmi brigádja mel­lett azonnal a helyszínre ér­keztek a szeghalmi, a kö- rösladányi és a berettyóúj­falui tűzoltók is. Szerencsé­re komolyabb munkájuk nem akadt, mert a kút nem lobbant be. A mentőcsoport­nak ugyanis az első kísérlet­re sikerült ráhelyeznie a ter­melőcsőre a kitörésgátlót. Szombaton koraeste már ar­ról tájékoztatta munkatár­sunkat Hegyi Ferenc főmér­nök, hogy a kút teljes lezá­rása legfeljebb még két óra kérdése. És valóban: szom­baton, a késő esti órákban biztonságosan elfolytották a gáz kiáramlását, és meg­kezdték a fúróiszap besajto- lását. A kitörés megszünte­tését követően a kút környé­kén levő félszáz ház mint­egy kétszáz lakója vissza­költözhetett otthonába. Fel­vételeink a fagyos szélben dolgozó mentőbrigád „mun­kahelyén” készültek. Kép: Nagy Zsolt Szöveg: Simon Béla Háborgunk eleget. Drága a vonatjegy, késnek a vonatok, ráadásul koszosak is. Ki takarítja őket? Pontosabban ki nem takarítja? Fél nyolc van este. A peronon kék műanyagvödör — langyos víz gőzöl be­lőle a —10 C-fokos estébe. A vödörben egy fölmosórongy és egy vécékefe. A peronon embert nem látni. Olyan üres, amilyen árva a vödör. — Figyelem, figyelem! Személyvonat érkezik Budapest Keleti pályaudvarról a tizenkettedik vágányra. A vonat csak Szolnokig közlekedik. A vonattakarítók a síneken keresztül érkeznek. A szerelvény végén kezdik a munkát. Csapódnak az ajtók. Két em­ber a hulladékgyűjtőket és a csikktar­tókat ürítgetve halad előre, a kupékon keresztül. Aztán egy hang valahonnan: — Ide gyertek, itt jó meleg van! Föllépek a vonatra. Hatan-nyolcnn ülnek ott — ahol jó meleg van. — Tudja, csak addig ültünk le, amíg a hulladékosok egy kicsit előbbre men­nek. Aztán megyünk utánuk sepreni. — Maga tényleg újságíró? Akkor azt írja meg, hogy van egy huszonhárom éves fogyatékos fiam. Évek óta hiteget­nek a tanácsnál, hogy Miklóson elhe­Munkásőrök számvetése gi, kiképzési és gazdálkodási feladatainak végrehajtásáról adott számot. — A közrend fenntartása érdekében több munkás­őrünk rendkívüli helytállá­sáról számolhatok be — mondotta. — Kasza János és Kun Sándor munkásőrök garázdákat fékeztek meg Kunhegyesen. B. Nagy Lajos karcagi munkásőr pedig egy akciócsoport tagjaként szö­kött bűnözőt fogott el. A munkásőrök segítségnyújtá­sának szomorú aktualitása volt a januári rendkívüli időjárásban annak a karcagi erőgépvezetőnek a keresése, aki január 11-én este tűnt el. Két napon keresztül ku­tatták a szövetkezeti dolgo­zók, rendőrök, munkásőrök, de élve nem találták meg. ö volt az idei magyarorszá­gi tél 32. áldozata. A tanyán élő embereknek — igaz nem egyenruhában, nem vezény­szóra, hanem becsületbeli kötelességből — több mun­kásőr segített A Zalka Máté Munkásőr- egységet segítő tevékenysé­gért emléklapot kapott Za­gyi János, díszoklevelet és kitüntető plakettet a Kis­újszállási Nagykun Tsz. Az alapító munkásőrök közül Simon László a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát a központi ünnepségen vehette át. Az ünnepi egységgyűlésen Rácz Lajos, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta, hatan részesültek a kitüntetés bronz fokozatá­ban. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatával tüntették ki Peredi Zsig- mondné tízgyermekes édes­anyát, akinek gyermekei kö­zül hárman viselik a mun­kásőrök egyenruháját. Az egység megalakításá­ról, a Munkásőrség elmúlt három évtizedéről Zagyi Já­nos szólt, aki felelevenítet­te személyes emlékeit is. Az irányító pártbizottság nevé­ben köszönetét mondott az egység tavalyi munkájáért és meghatározta a következő év feladatait. Szakali József a Központi Bizottság üdvözletét tolmá­csolta, majd részletesen szólt az MSZMP XIII. kongresz- szusa és a novemberi köz­ponti bizottsági ülés határo­zatainak végrehajtásából adódó feladatokról. Az egységgyűlés mindkét helyen az Internacionáléval ért véget. S. B.—E. S. Mozgalmas hétvége a teherpályaudvaron (Folytatás az 1. oldalról) Ion érkezik Szolnokra. Mart­fűn öt vagont raktak meg naponta, hatvan-nyolcvan­ezer pár cipőt indítottak út­nak szovjet megrendelésre, illetve a belkereskedelem ré­szére. A szolnoki Mezőgép­nél huszonöt vagont töltöt­tek meg speciális készáruk­kal: szálastakarmány-beta­karítógépekkel, kaszálókkal, szecskázókkal, rendfelsze­dőkkel. A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat szolnoki gyáregységében Várhelyi Sándor igazgatóhelyettes adott tájékoztatást a kam­pányról: — Folyamatosan termelő üzem a miénk, a ra­kodást is folyamatosan vé­gezzük. Csak vasárnapra tíz kocsi berakodását terveztük, Kengyelről saját busszal hoztuk be hozzá az embere­ket — úgy is ők lennének a sorosak. — Pénteken hét kocsit igényeltek berakásra — egé­szíti ki Varga János, a szol­noki teherpályaudvar állo- másfőnök-helyettese, — egyébként a vállalatok eset­leges pótigényeit a kirako­dás után felszabaduló ko­csikkal tudjuk kielégíteni. A MÁV 118 millió tonnás szállítási tervének csak tö­redéke az a fél napos nyere­ség, amit 2141 tonnával mér a szolnoki üzemfőnökség. De sok kicsi sokra megy — tartja a szállításban is érvé­nyes mondás. — Bálint — (Folytatás az 1. oldalról) fegyverek, fotók, dokumen­tumok, tárgyi emlékek mu­tatják be az eltelt 30 évet. A szombat délelőtti egy­séggyűlésen, amelyet a kis­újszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban tartottak, részt vettek Karcag, Kisúj­szállás, Kunhegyes és Ti­szafüred képviselői. Az el­nökségben foglalt helyet Szakali József, az MSZMP KB tagja, a KNEB nyugalma­zott elnöke, Simon József, a megyei pártbizottság titkára, és Borzák Lajos, a Munkás­őrség Országos Parancsnok­ságának osztályvezetője, Za­gyi János, a karcagi városi pártbizottság első titkára. Dr. Váczi Imre egységpa­rancsnok miután megemlé­kezett a 30 évvel ezelőtti napokról, a munkásőrség megalakulásáról és méltatta az egység névadójának em­lékét, az elmúlt év állo­mányépítési, harckészültsé­Gondolkoztam már ezen, ha mi nem lennénk, megenné őket a kosz. — Velünk jön, tényleg? Dehát elme­rül a hóban. Tudja, munkaruhát nem kapunk ám. Látja, milyen „egyedi” ru­hákban vagyunk mindannyian! Elindulunk a tároló felé. Ott vakvá­gányokon álló vonatok várnak a taka­rításra. Tehervagonok síkos átjáróin, lépcsőin mászunk át. Féllábszárig já­runk a hóban. A jeges, megfagyott hó­lapokon egyetlen rossz lépés — és ki­fordul az ember bokája. — Vigyázzon, hova lép! Az aknákról valakik lelopták a tetőket, aztán ebben a hóban könnyen beleeshet. Egyik munkatársunk így járt rpég az őszön. Eltört a lába. Nyílt törés... Egy másik meg a napokban megcsúszott, aztán két bordáját törte a síneken. Kilóméternyinek tűnik az út, mire a következő vonatot megtaláljuk. Egy éj­szaka húsz szerelvényt kell kitakaríta­nia a brigádnak. Utána lehetne szá­molni, mennyi idő és energia jut egy­re. de már tudom, reménytelenül ke­vés. Az öltözők mellett megyünk el. Va­laki behív egy teára. Marokra fogom a poharat. A' védőitalt a kinti hidegről bejőve csak langyosnak érzem. A pihe­nő ötpercnyi. — Menni kell, mert még sok van hát­ra reggelik. Aztán meg minket pisz­kálnak, hogy piszkosak a vonatok, ami igaz is, dehát mi is csak emberek va­gyunk... Jenei Gyula Vonattaharitók Megszelídült j a füzesgyarmati qázkúl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents