Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUAR 26. szerkesztőség postájából 1 Balesetveszélyes Ívhegesztő Múlt év december 23-án vásároltunk egy HETRA 140/200 S típusú ívhegesz­tőt. A vásárlás után néhány nappal hallottuk a rádió­ban, majd az újságban is ol­vastuk, hogy ez a típusú ívhegesztő balesetveszélyes, ezért a KERM1 betiltotta az eladását. Gyorsan visszavit­tük oda, ahol vettük, de az üzletben a mai napig sem­mit sem tudnak arról, amit mi hallottunk, olvastunk (1. 20,). Pedig nekünk a cse­re is jó lenne, mivel szük­ségünk van a hegesztőre, azért vettük meg. De abba is belemennénk, ha ellen­őriztetnék a készüléket, hátha a miénk jó. Ha meg semmit sem tudnak tenni az ügyben, szeretnénk visz- szakapni a 4200 forintot, mert ennyibe került ez az ívhegesztő, amit most nél­külöznünk kell, mert nem merjük használni. Pallagi Jánosné Jászapáti A társalgás központi té­mája még mindig az időjá­rás, az elmúlt hóvihar, hogy mikor volt utoljára ilyen hideg, mikor esett ennyi hó — próbálunk visszaemlé­kezni. És mi, „civilek” ter­mészetesnek vesszük, hogy ha az országunkban valami probléma adódik, annak megoldásában mindig segít a honvédség. Ha a termelő- szövetkezetekben nincs elég munkaerő, a katonák fel­szedik a cukorrépát, letörik a kukoricát, az árvízhely­zetben, és minden rendkí­vüli esetben ott vannak: mentenek, helyreállítanak, segítenek az ellátásban, hogy mielőbb orvoshoz, gyógy­szerhez jussanak a rászoru­lók, védenek és védekeznek. Mert esküjükhöz híven a dolgozó népét szolgálják. Azt is természetesnek tar­Kár, hogy olvasónk nem írta meg, hol, melyik üzlet­ben vásárolta az ívhegesz­tőt, mert panasza jogos. Soós Páltól, a Szolnok Me­gyei Tanács kereskedelmi osztályának helyettes veze­tőjétől pontosan megtudtuk, hogy Kereskedelmi Értesítő 23. számában, tavaly decem­ber 10-én. jelent mpg a KERM1 közleménye az egyes villamosipari termékek áru­sításinak betiltásáról. Ide tartoznak a Trakis Szövet­kezet által gyártott külön­böző villamosipari termé­kek, így a fenti típusú ív­hegesztő is, melyeket 1984 februárja után forgalmaz­tak. Olvasónk vigye vissza, mert kötelesek más típusúra cserélni — ha az önnek megfelel — vagy pedig az árát visszaadni. E rendelke­zésről az üzletvezetőnek tudnia kellene. tottuk mi, szolnokiak, hogy január 13-án az Ady Endre úton, a 16—18—20. sz. házak előtt takarították a járdát, hogy biztonságosan közle­kedhessünk. Három bérház előtt — melyekben körülbe­lül 1200 ember él — dolgoz­tak a mínusz 20 fokos hideg­ben. Tudom, hogy az ott élők többsége munkahelyén volt, azt is, hogy a katonák ellátásáról megfelelően gon­doskodnak az alakulatok, mégis úgy vélem, jó lett volna, ha a 3 ház otthon lé­vő lakói közül nemcsak egy­nek jut eszébe, hogy vigyen a icatonáknak egy kis meleg teát és megköszönje munká­jukat. Mert bármennyire is természetesnek vesszük már a segítségüket, ennyivel tar­tozunk nekik és egymásnak. Deák László Szolnok meztesse az utasokat a csú­szós lépcsőre. örültünk, amikor Jászberény határá­ban megállt és felvette a hó­ban bukdácsoló kis diákokat és éreztük, hogy vigyáz az utasokra — írta P. E. jász­berényi olvasónk. Bíró Istvánnak, a Növény­olajgyár autóbuszvezetőjé­Január 11-én hajnalban, 3 órakor, — amikor mínusz 15 fokos hideg volt — ki­gyulladt a lakásom padlás­tere. Túlfűtés és építési hi­ba okozta a tüzet. Szomszé­daimnak, Rácz Lászlónak, fiainak. Nagy Sándornak és a mezőtúri tűzoltóság gyors segítségének köszönhetem, hogy nagyobb tragédia nem következett be. Külön há­lás vagyok a tűzoltóság dol­A legtöbbet használt, egyetlen télikabátomról le­szakadtak a gombok, és az övről is letört a műanyag csat. A szolnoki Skála Áru­házban találtam rá az emlí­tett cikkekre és egy nagyon kedves, udvarias, sötétbar­na, félig hosszú hajú eladó­ra. Ránéztem, ő elmosolyo­dott és megkérdezte, hogy mit szeretnék vásárolni. Az­Ünnepélyes keretek kö­zött nyitottuk meg január 13-án ä szolnoki Ságvári Körúti Általános Iskolánk­ban Tóth Lajos művész-ta- nár grafikai kiállítását. A megnyitó szavak mindannyi­unkban érdeklődést keltet­tek a rajzok iránt. Ismerte­tőt kaptunk a művész életé­ről, munkájáról, majd isko­nek köszönik meg azt a se­gítséget, amit január 15-én nyújtott. A rákóczifalvi Napfény megállóban ázó, fa- gyoskodó utasok nagy részét Szolnokra szállította — írta utastársai nevében Márkus Menyhértné rákóczifalvi ol­vasónk. gozóinak azért, hogy a sajá­tos esemény után nem hagy­tak magamra. A sérült he­lyiséget kitakarították és rendbehozták. Mozgássérült vagyok, ezért talán monda­nom se kell, hogy milyen jó érzéssel, hálával töltött el emberségük, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Czimer Béla Mezőtúr után hosszas keresgélés kö­vetkezett a gombrengeteg­ben, amíg megtalálta a ka­bátomhoz illőt, no meg a csatot is. A pénztárhoz ment, beütött 21.50-et, megköszön­te a vásárlásom és én boldo­gan vittem magammal eze­ket az apróságokat. Lukács János Tiszaföldvár Iánk tanulói és tanárai együtt nézték meg a hangu­latos, érdekes rajzokat. Is­kolagalériánk immár har­madik kiállítására minden érdeklődőt szívesen várunk január végéig. Kollár Ildikó kultúrfelelős Szolnok Hozzászólás cikkünkhöz Segítségük mindig természetes Kigyulladt a padlásom Szinek és formák üpréság? IA tárgyalóteremből I Egy „torna” eredményhirdetése a bíróságon Az ember megszokta már, hogy a bíróságok ítélethirde­tései nem adnak túl sok okot a derűre. Szabó István ügyé­nek tárgyalásán azonban annyi mosolygós arcot lát­hatott a jelenlévő, hogy akár egy kabaréműsor nézőterén is érezhette magát. Szó ami szó, a törvénysértés ezúttal nem volt mindennapi. A vád­lott egy szerény ötlettől ve­zérelve úgy döntött, hogy a Tiszamenti Vegyiművek ne­vében labdarúgó tornát szer­vez, és részvételi díj gya­nánt kétszáz forintokat kasszíroz be. El is indult hát „szervező” kőrútjára, és még felsorolni is hosszadalmas, kiket keresett meg. Szerepelt a listán a Május 1. Ruha­gyár, a Szolnok Megyei Tűz­oltóparancsnokság, a Nyom­da, és a Szolnok Megyei Néplap is. A mese annyira egyszerű volt, hogy senkinek sem ju­tott észébe kételkedni. Arról szólt, hogy a Tiszamenti Ve­gyiművek amolyan Tomi Ku­pát szervez kispályás labda­rúgásban és az indulni szán­dékozó csapatoknak kemény 200 forintot kell leszurkolni — de azonnal és készpénz­ben ám! A megkísértettek aztán zsebbe is nyúltak, és a sportszeretet okán természe­tes, hogy fizettek. Aztán azon a napon és abban az órában, amit Szabó István a pénz átvételekor hirtelenjé­ben kiötlött, megjelentek a .helyszínen és várták az el­lenfeléket. Volt akit a bot­csinálta sportszervező a ti- szaligeti szabadtéri pályákra vezényelt ki, volt akiket a Széchenyi lakótelep egyik is­kolájának tornatermébe in­vitált. A szerencsés eset az volt, ha véletlenül egy hely­színre két csapatot tudott kibolondítani, ilyenkor a fo­cisták lejátszhatták a mécs­esükét — majd a végén kö­zösen szidhatták azokat, akik egy tornát is képtelenek tisztességben megrendezni. A tárgyalás akár sportköri közgyűlés is lehetett volna, hiszen tanúként megidézték Szolnok város szinte vala­mennyi ismert és köztiszte­letben álló sportvezetőjét. Mit tehették a károsultak? Zavartan mosolyogtak és azt hajtogatták amit Oláh Lász­ló a Járműjavítóból: „Hát- évtizedek óta csinálom a tö­megsportot, de ennyire még nem szedtek rá...” Dr. Örlös Gáborné azért nem volt annyira „tréfás” kedvében, amikor Szabó Ist­vánt egy rendbeli, kisebb kárt okozó csalás vétségé­ben, két rendbeli magánok­irat hamisítás vétségében bűnösnek találj 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, melyet egy év próbaidőre felfüggesztett a bíróság. Hogy mivel indokolta tet­tét a nagyvonalú szervező? — Én tulajdonképpen meg akartam szervezni ezt a tor­nát, csak valahogy soha nem jött össze — mondta a bíró­ság folyosóján. Aztán az iránt érdeklődött, mit kaphat mindezért, ám választ sem várva már fújta is a sze­rinte kimérhető ítéletet. Nos, utólag megmondhatom — ő szigorúbb „megrovásra” várt. De még az ítélethirdetés utánra is hagyott egy poént a „könnyed” • fiatalember. Miután fél háromkor meg­hallhatta, hogyan döntöttek ügyében, odament a bírónő­höz és arra kérte: ugyan ad­jon már egy olyan igazolást, miszerint a tárgyalás délután öt óráig tartott. Néhány sör­re szomjazott, amit az így nyert időben szeretett volna elfogyasztani.. . P. B. Téli etűd (Tarpai Zoltán felvétele) Szalóki Béla, Szandaszőlős: lül (az utazást igazoló ok­Aki a tulajdonában, haszná- mányok bemutatásával egy­latában lévő élő fát akarja idejűleg) az OTP-nél, Illetve kivágni, e szándékát előze- az utazási irodánál vissza­tesen be kell jelentenie a válthatja. A visszaváltásnál tanács szakigazgatási szer- az aznapi valutaárfolyam a vének. A bejelentésben meg mérvadó, kell jelölni a kivágás helyét, N. Ibolya, Kisújszállás: az élőfák darabszámát, faját, Az új munkaügyi rendelet átmérőjét Ugyanis olvasón- szerint 1987-től az eddigi két kát kötelezhetik a kivágott hét helyett az éves szabad­élőfa pótlására ság kétharmad részét kell „ ... . . . ‘ . „ egybefüggően kiadniuk a Hajdú Istvanne, Karcag. munkáltatóknak. A szabad- A külföldi utazásból meg- ságolások rendjéről azonban maradt valutát a visszaté- a vállalatok feladataiktól rést követő nyolc napon be- függően is dönthetnek. Orbán Gáborné, Tiszafü­red : Aki munkaviszonyban áll annak az özvegyi nyug­díj a korhatár betöltése után is teljes égészében jár. Ol­vasónk tehát nyugodtan dol­gozhat tovább, az özvegyi nyugdíjat foglalkoztatásának tartamára és keresetére te­kintet nélkül is megkapja. Ha 55. életévének betöltése után nem kéri a nyugdíjat, hanem munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként legalább egy évet fizikai munkakörben tovább dolgo­zik, jár az ösztönző nyug­díjpótlék is, mely minden munkában töltött év után az öregségi nyugdíj hét száza­léka. Hegedűs Lajos, Jászbe­rény: A honvédelmi hozzá­járulás alól az mentesül, aki testi vagy szellemi fogyaté­kossága miatt keresőfoglal­kozásra képtelen, vagy a munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette. Mentesül az is, aki ugyan keresőképes, de havi mun­kabére nem haladja meg a családi segély megállapítá­sánál irányadó összeget, a 2170 forintot. Szolnoki olvasóink tették szóvá levelükben, hogy a szépen kialakított Tófenék utcában — a járda és a be­tonút között — aszfaltozás­kor kihagytak egy kis darab földes részt. Nem szánhat­ták virágágyásnak, hiszen ez a terület alkalmatlan rá. Ez a kihagyott rész, görbü­let nemcsak elcsúfítja az Sok levelet kapunk olva­sóinktól, melyekben az el­múlt hetek nehéz napjairól szóltak, és az emberi össze­fogás, gyors segítségnyújtás szép példáit írták meg, ezekből válogattunk néhá­nyat: Január 9-én 6.27 órakor szállt buszra Kunhegyesen Varga Sándor 3 és fél éves unokájával, menyével, a szolnoki Hetényi Kórházba tartottak, felülvizsgálatra vitték a kisfiút. Törökszent- miklóstól 3 kilométerre rosz- szul lett a gyerek, meg kel­lett állítani az autóbuszt. Az utasok közül többen is le­szálltak és segítettek a kis­gyermek élesztésében, má­sok gépjárműt állítottak le. Egy törökszentmiklósi fia­talember Lada gépkocsival rohant velük a kórházba, ahova szerencsésen és idejé­ben megérkeztek. A kisfiú megmentéséhez nyújtott se­gítséget köszönik. Tamasi Mihály tiszatenyői olvasónk arról számolt be, hogy a Törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet ve­zetősége és tagsága a kriti­kus napokban nagyon sokat tett a lakosság érdekében. Valamennyi útjukat megta­karították, járhatóvá tették, gondoskodtak az ott élők el­látásáról, tüzelőt szállítot­tak és megteremtették a kapcsolatot a külvilággal, biztonságot nyújtottak a lakosságnak. utca képét, hanem kellemet­lenné is teszi a közlekedést. Ugyanis leszűkül ezen a he­lyen az út, s az egymást ke­rülő járművek belemennek az „ágyásba”, és latyakos időben felhordják a betonúi­ra a sarat. Csupán néhány méter területről van szó, amit érdemes lenne kiigazí­tani. A BX 45—83-as Gyön­gyös—Jászberény között közlekedő autóbusz fiatal vezetőjének arra is volt gondja a hideg napokban, hogy a leszálláskor figyel­B jelzőlámpa nyújt majd biztonságot Amíg nem késő! címmel szóvá tettük január 10-i szá­munkban — képpel illuszt­rálva —, hogy igen baleset- veszélyes a szolnoki Ady Endre úton (a buszpályaud­varnál) gyalogosan átkelni. Itt két zebrát megszüntet­tek, helyette egy újat festet­tek a régiek közé, ahová már jelzőlámpát is tettek. Sajnos, a járművezetők ezt nem ve­szik tudomásul, mivel a lámpák még nem működ­nek, a zebrát pedig befedi a sár, a hó. Ezzel kapcsolatban a városi tanács műszaki osz­tályától a következő tájé­koztatást kaptuk: „Az Ady Endre úti átala­kítási munkákat szerettük volna még tavaly befejezni, azonban a 4-es főút aszfalt- szőnyegezése miatt (forga­lomelterelés) csak szeptem­ber elején kezdődhetett meg itt a munka. A szóban forgó útszakaszon figyelmeztető táblákat helyeztünk el, az új gyalogátkelőhelynél KRESZ- táblát, mely a kiemelt fényű megvilágításban szürkület­kor és éjszaka is jól látsz'k. A forgalomirányító lámpák —• az időjárás és a további munkák miatt — várhatóan csak márciustól működnek. Összeállította: Csankó Miklósa« \ddig a jelzőtáblák figye- embevételével kell itt köz­eke dni. Azon leszünk, hogy a biztonságot nyújtó jelző­lámpát mielőbb üzembe le­hessen á’Mlani.” Szerkesztői üzenetek Okadály az úton Levelekből — sorokban

Next

/
Thumbnails
Contents