Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
1987. JANUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KÉT KIÁLLÍTÁS Szönyi-ra/zok, régi térképek Szönyi István festőművész grafikai alkotásait bemutató kiállítás nyílt tegnap a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériáján. A ze- begényi Szőnyi- múzeum anyagából válogatott tárlaton harminc- nyolc színes- és szénrajzot, rézkarcot tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítás február 10-ig várja a látogatókat A holland térképkészítés XVI—XVII. századi történetét mutatja be az a másik kiállítás, amelyet szintén tegnap délután nyitottak meg Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A színes metszetekkel díszített, rajzolt és nyomtatott régi térképeket bemutató válogatást John Groffen a Holland Királ yság budapesti nagykövetségének titkára ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, akik február 28-ig tekinthetik meg az anyagot (Fotó: Tarpai) Művészet vagy üzlet7 Nagy a forgalom mostanában az Országos Szórakoztatózenei Központ Szolnok megyei kirendeltségének Zagyva-parti aprócska irodájában. Nép- és tánczenészek, diszkósok adják egymás kezébe a kilincset, mert az éves szerződéseket ilyentájban kötik meg a munkahelyekkel — elsősorban a vendéglátóipari egységekkel, szórakozóhelyekkel —, természetesen az OSZK közvetítésével. Mintegy 100—120 úgynevezett kategorizált, illetve 500 idényjellegű működési engedéllyel rendelkező zenész elhelyezkedésének gazdái az iroda munkatársai: fő feladatuk, hogy — ha szükség van rá. márpedig mikor nincs! — védjék a zenészek érdekeit. A szerződéses üzletek bevezetése óta sok szempontból romlott a muzsikusok egzisztenciális helyzete. Az üzletvezetőknek általában nem érdeke, hogy nagyobb létszámú zenekarral dolgozzanak, mert ez nem kifizetődő, egyszerűen nem éri meg. Ez azzal a következménnyel jár. hogy a hagyományos — elsősorban népi zenekarok száma lényegesen kevesebb ma. mint régen. Csak egy adat: öt évvel ezelőtt 250 körül volt a kategorizált zenészek száma *i megyében. Ma helyettük in-' kább diszkósok dolgoznak sok étteremben. Egyre kevesebb a hosszabb távra — egy évre — szóló szerződés is, mert a gyakoribb gazdacseréknél az új vezető automatikusan felbontja a zenészekkel kötött „szövetséget”. ~H szórakoztató zene vendéglátóipari tájain A kirendeltségvezető — Schaff László — mondta el, hogy a helyzet ellentmondásosságát fokozzák a „fehér foltok” a megyében. Egyrészt sokkal több helyen van igény egy-egy zongorista játékára, mint ahányan jelen pillanatban dolgoznak, másrészt — a tizenegy, úgynevezett „körzeti megbízott” erőfeszítései ellenére — vidéken, például Kunszentmár- tonban, Jászberényben, Jászfényszarun, Kunhegyesen, Kenderesen, Besenyszögön hosszabb ideje nem tudnak alkalmazni tánczenészeket, mert erre a munkára nem jelentkeznek. A szórakoztatózene vendéglátóipari tájain is egyre inkább a piaci viszonyok határozzák meg a körülményeket. És ez akkor is érvényes, ha a munkaerőgazdálkodási gondok együtt járhatnak a kereslet és a kínálat összeütközésével: például egy kisebb településen lévő — az ottaniak számára talán az egyetlen szórakozást jelentő — diszkót elkerülik a fiataloknál nagyobb számban ott élő idősebbek. Arról pedig még nem is esett szó, hogy a kikapcsolódásnak ez a formája mennyiben hordoz értékeket: milyen színvonalon húzza a talp alá valót, vagy a csöndes beszélgetés alá duruzsoló muzsikát az „illetékes”. Az OSZK dolga lenne az is. hogy a szakmai felügyeletet ellássa: abban az értelemben, hogy biztosítsa a zenészek továbbképzését. (Többre a kirendeltségnek sincs lehetősége). A szolnoki OSZK-stúdió — ahol kétszázezer forintnyi értékű hangszer áll a zenészek rendelkezésére — ideiglenesen a Tisza moziban kapott helyet. Biztos és végleges megoldást szeretnének találni az iroda munkatársai, hisz az egyre inkább előtérbe kerülő menedzselési törekvésekhez — a hangfelvételek készítéséhez, a vizsgákra való felkészüléshez — erre égetően szükség lenne. Alkalmazkodni keli az igényekhez. Ezért jött létre az OSZK-n belül a Kaleidoszkóp műsorközvetítő iroda, amely komplett rendezvényeket kínál az érdeklődő intézményeknek. Az ŐRI feltörekvő versenytársának vannak kezdeti sikerei. Más kérdés, hogy a megyei kirendeltségek — köztük a szolnoki — munkája e téren gyermekcipőben jár Nem az ő hibájuk: a vidéki koncertek, programok közvetítésében túlságosan is sok az eszkimó... Tavaly decemberben először rendezett az OSZK megyei kirendeltsége — sok készséges pitrón-ussal karöltve — jótékonysági koncertet a nyugdíjas zenészek megsegítésére. Ez a — remélhetően hagyományt teremtő — akció is mutatja: az iroda kis létszámú közössége annyit markol, amennyit elbírni képes; arra figyel, ami munkájából a legfontosabb: a megyénkben élő, dolgozó muzsikusok mindennapos gondjainak enyhítésére — munkájuk megbecsülésére — BJu — Nevelés a kollégiumban Vitákban alakul az új program Kollégiumi nevelés négy és fél napban. A kérdés időszerű, közoktatási szempontból elvégzendő új és más módon történő feladatmegoldást jelent azoknak a nevelőknek, akik kollégiumban dolgoznak, s hisznek is tevékenységük igazában. Nehézséget jelentenek azonban azok a kihívások, amelyekkel szemben helyt kell állnunk a munka mindennapjaiban. A szocialista kollégiumi mozgalom elmúlt harminc esztendejében ugyanis sok minden megváltozott. Más lett a körülmény és a feltételek egésze nem követte kellő ütemben a társadalmi igény elvárásait, amelyeknek így — a korábbiakhoz hasonló minőséggel — nem tudott megfelelni a kollégiumi nevelés. Mindez különösebben nem csökkenti a kollégiumi mozgalom nevelési értékét s fontosságát, de tény, a korábbi, a hatvanas évekre jellemző dinamizmusa lanyhult, és újabb lendületre van szükség, hogy közelítsünk a társadalmi elvárásokhoz. Ebben a munkában alapvetően fontos az oktatási törvény végrehajtási utasításának gyakorlati megvalósítása, olyán kollégiumi működési szabályzatok alkotó és demokratikus kidolgozása, amelyek szigorúan a helyi közoktatás valóságára épülnek, és saját- gyökerű múltjukhoz kapcsolódva formálják ki egyedi arculatukat. Megvalósítása reális cél lehet, mindenütt. Eredményessége pedig alkalmas fokmérője, minősítője a tanár és a „csak” kollégiumi nevelő megkülönböztetés eltűnésének. Hisz valójában nincs, (nem is lehet) természetes vízválasztó, csak mesterséges tudati gát e kettő között, ez táplálja előítéleteinket, gyengítve mások, felértékelve önmaguk presztízsét. Munkánk felparcellázottsága mellett egyre nagyobb szükség van és lesz még inkább a teljes értékű, azaz komplex pedagógiai tevékenység eredményes végzésére alkalmas nevelőkre, akik szakmájuk igényes művelői és oktatói, osztályfőnökök vagy kollégiumi csoportvezetők, illetve egyéb iskolai-kollégiumi feladatok, reszortok vállalói, s a legszükségesebb hivatali munka követelményeinek is eleget tesznek. Ily módon súlyponti kérdés, ki, hol, és hova van beosztva, s milyen mértékben: iskolában vagy kollégiumban. A pedagógus munka ilyetén átválthatóságához, s a nevelői többoldalúság értékéhez és felhasználásához aligha férhet kétség. Sőt: egyre inkább kívánatos és szükséges. Jól tudva, megtapasztalva, milyen szerepet játszik az iskolai munkamegosztás adott rendszerében a pedagógus ellátottság és alkalmazhatóság helyzete, valamint ismerve a gyakorlati megvalósítás egyéb nehézségeit. többsége kulturálisan hátrányos helyzetű. E realitás foglalkoztatja az ifjúsági mozgalom, az OPI, a Művelődési Minisztérium illetékes képviselőit, s nem kevésbé a kollégiumi szakembereket. Az elmúlt év második felében több alkalommal szerepelt valamilyen formában napirenden a kollégiumi nevelés kérdése: a szombathelyi országos KISZ-kollégiumi közművelődési tanácskozáson, s talán érdemben még- inkább Esztergomban, a kollégiumi szaktanácsadók továbbképzésén. Elfogadott, együttes véleményként nyug- tázódott: a jelenlegi kollégiumi helyzetből lehetséges a továbblépés, alkalmas húzóerővé válhatnak kollégiumaink a drasztikusan megcsappant időkeret ellenére is. Tanévenként néhány jól programozott kollégiumi hétvégével az elveszettből valami visszanyerhető, olyan együttes élményt teremtve, amely maradandó hatású lehet kollégistáink életében. A történetiség és a mozgalmi jelleg megtartható, s tudunk valamilyen pedagógiai programot adni a különböző fejlettségi szinten levő diákotthonoknak és kollégiumoknak. Első, kezdeti fokozatban elég az élet- és munkarend harmonikus szokásrendszerének működtetése, felzárkóztatás és minimális többlet kulturálódásban, szórakozásban. A második, fejlettebb fokozatban már három lépcsőben lehet meghaladni a minimális szintet: kollégium, kiváló kollégium, iskola-kollégium. A kollégiumi szint a jelenlegihez hasonló, korszerűsített változatú programot valósítana meg, élményt adó kollégiumi hétvégekkel (3— 4 alkalommal). Mindezen túl a kiválóság fokmérője: valamely területen, illetve valamiben, az adott kollégiumi közösség nyújtson olyan teljesítményt, ami országos értékű (pl. szakkör, tanulmányi verseny, diákönkormányzat, színjátszás, kórus, zenekar, sport...). Az iskola-kollégium — a mindenkori adott lehetőségek és feltételek függvényében — a kollégiumi fejlődés egyik magas szintű változata lehetne. Oly módon működtetve, hogy felhasználná a régi hazai és a mai külföldi kollégiumok legjobb tapasztalatait is. Készülőben a vitákban formálódó új kollégiumi program, amely nevelésszociológiai logikát követ és tekintettel van a neveléselmélet eredményeire, ugyanakkor bátrabban merít a múlt értékeiből. Bizonyos vagyok benne, megyénk középiskolás kollégiumai képesek jó megoldásokkal munkájukban tovább lépni a négy és fél napos időkeretben is. Pedagógiai tevékenységükben pedig ezután sem maradnak magukra. Dr. Szabó Lajoi Hiba lenne e lehetőséget csupán csak hivatali tevékenységgel elintézni, mert valójában sokkal többről van szó. Érdemben rajtunk múlik, hogy elvégezzünk olyan ügyrendi, szervezeti-tartalmi feladatokat, amelyek jelentősen kihathatnak egy-egy középiskolai intézmény sorsa formálódásának egészére. Ha nem meghatározóan, de befolyásoló jelleggel feltétlen. Fontosnak tekintjük az iskolához kapcsolódás formáit. módjait és ezek tartalmát, lévén a kollégium „csatlakozó intézmény”, amelynek — bár sajátos funkciói eltérőek nevelési célja az iskoláéval azonos. E feladat megvalósítható olyan pedagógiai szemléletváltozással, amely a nevelés alapvetőségét tekinti centrikusnak és ésszerűnek] szervezeti-tartalmi integrációt jelent iskola, kollégium között. Kötelezettségünk súlyát és felelősségét emeli mindaz az eredmény, amit eddig elértünk, s a főhivatású nevelők gyakori állásváltozása is, amely instabillá tett szinte valamennyi munkaközösséget kollégiumainkban. Megyénk 21 középiskolás kollégiuma között — országosan egyedülállóan — nincs önálló intézmény. Irányításuk része az iskoláénak Működésük fejlődésének szükséges feltétele a szervezeti és tartalmi egységesítés tényleges megvalósítása, lépésről lépésre teremtve meg azokat a kölcsönös munkakapcsolatokat, amelyek egységes, koncentrált tevékenységi rendszerré szövődve szolgálják majd a helyi nevelés ösz- szehangoltságát. > Több évtizedes kollégiumi tapasztalattal — ez út járhatósága mellett foglalva állást — talán megkockáztatható: különben a lefelé történő nivelláció tovább tart, és egyre kevesebben vállalnak kollégiumi munkát, (s főként a kvalifikáltabbak nem), s megmosolyogni való „reliktummá” válnak az ott maradók. Nehéz hinni, hogy másképpen kiszűrhetővé tehetők azok a zavarok, amelyek pedagógiai munkánkat egyre jobban megnehezítik Elég a nyitottság sokféle, gyakran kétes értékű, magatartássá váló hatásainak megnyilvánulásait felidézni, vagy a tanításon kívüli idővel való „gazdálkodás” fogyatékosságait. Kár lenne tagadni, kollégiumaink veszítettek az ötnapos tanítási hét bevezetésével. Ma már hétről hétre tapasztalhatjuk, hogyan s milyen mértékben szenved törést a kollégium belső, intim életének folytonossága. A • régi kollégiumok varázsa nincs többé. Hiába is keresnénk vagy akarnánk megteremteni — elmúlt, ugyanaz visz- sza nem hozható, s úgy tűnik, igény sincs rá. Az elkötelezett kevesek pedig sokszor tépelődnek „bajaikban", nehezen értik, tapasztaltabban miért csak pislákoló fényt tudnak ébreszgetni diákjaik lelkében. Tény, a kollégiumok aikalmazkodó, fejlődni tudó képességétől függ, mennyire sikerül négy és fél napban adni valami szolgáltatáson túli pluszt megyénk közel minden negyedik középiskolás diákjának, akiknek döntő írásbeli január 22-én Kéttannyelvű gimnáziumok A szeptembertől kéttannyelvű képzést indító gimnáziumokba jelentkező tanulók január 28-án tesznek írásbeli felvételi vizsgát. A Művelődési Minisztériumban elmondták: hét gimnázium tavaly meghirdetett összesen 12 osztályába csaknem 3 ezer nyolcadik osztályos tanuló jelentkezett. Mivel a felvehetők száma ennek töredéke, továbbá mivel a tantárgyak idegennyelven tanulásához megfelelő adottságokkal, képességekkel kell rendelkezni, ezért a pályázók írásbeli felvételi vizsgát tesznek. A tanulók feladatlapokat töltenek ki. amelyekkel logikai, matematikai gondolkodásukat, kreativitásukat vizsgálják. Mérik azt is, hogy az adott szövegből, szemelvényből megértik-e az információt, hiszen ez a tanulás alapja. Az utolsó próba a gondolkodás szintjére, s ezzel az értelmi fejlettségre kíváncsi. A jelentkezők lakóhelyüktől függően Budapesten, Debrecenben vagy Pécsett vizsgáznak. A behívólevelet az általános iskola útján küldik ki: ebben tájékoztatást kapnak a vizsga pontos idejéről és a helyszín megközelítésének lehetséges módjáról. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a tanulóknak néhány dologra szükségük lesz, így például a személyi számukra. A felvételi háromszor negyvenöt perc, s a feladatlap kitöltése után a felvételizők eredményeit a számítógépbe táplálják, értékelik és rangsorolják. Az eredményről minden tanuló értesítést kap.
