Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-20 / 16. szám
1987. JANUÁR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Helyreállt a rend a megyében is Minden út járható — Termelnek az üzemek Tegnap reggel csupa jó hírt hallottunk a megyei operatív bizottság ülésén. Berecaki Lajosnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének vezetésével működő bizottság tagjai arról számoltak be, hogy a megye településein, az utakon, a vasúton normalizálódott az élet, a szokásos téli helyzetben dolgoznak a megye üzemeiben, • gazdaságaiban az emberek. Az ellátással, szolgáltatással sincs különösebb gond, nincs áramkimaradás egy településen se, s bár a telefonszerelőknek még van dolguk, egy áramkörön már a megye valamennyi települése elérhető telefonon. Ami az utakat illeti, a jegesedés két helyen, — Tiszasüly— Besenyszög, valamint Rá- kóczifalva— Kunszen tanárion közti szakaszon okoz még nehézségeket a járműveknek, bár a Közúti Igazgatóság igyekszik zavartalanná tenni ott is a közlekedést. A volán autóbuszok csak az említett két szakaszon késnek. A vonatok menetrend szerint érkeznek és indulnak, a teherszállítás mind a közúton, mind a vasúton nagy erővel igyekszik behozni a múlt heti elmaradásokat.- A megyeszékhelyen az úttisztítók már az olvadásra is ügyelnek, a lefolyók megtisztítása mindenütt a legfontosabb most, s ezt jó ha tudják a háztulajdonosok *r. A gyalogosan közlekedők a magas házak, nagy tömbök alatt nem árt, ha óvatosak: a lezúduló hó és jég okozhat balesetet. A bizottság tegnap kimondta: munkáját nem, működését határozatlan időre felfüggeszti. Ez nem vonatkozik a szokásos téli ügyeletre. Hasonlókat javasol, saját hatásköri döntésre a helyi tanácsoknak is. * • * Az operatív bizottság ülésének végén Bereczki Lajos a köszönő és elismerő szavak mellett bejelentette: a Szigligeti Színház február másodikán a Csárdáskirálynő című nagyoperettet ismét műsorára tűzi, s a színházba várják mindazokat, akik január 11—19 között a kemény télben példamutatóan dolgoztak, szabad idejüket se kímélték értékeink és az élet mentésében. A jegyekről a munkahelyek gondoskodnak, s ők jelölik ki azokat is, akik a színházi este résztvevői lesznek. Fegyverszünet a téllel Traktorost mentettek — Kenyeret, betegeket szállítottak Velük utazott Isaura A mentés előtt a helikoptereket kel lett kiszabadítani a hóból Ez a katonai repülőalakulat nyugodt lelkiismerettel kiírhatná laktanyája bejárata fölé a Fehérvár Áruház reklámját: „Nálunk mindig történik valami!” Egyszer „magas köröket” emelnek a magasba, egyszer primőrt, máskor tenyészállatokat szállítanak, keresztet emelnek a renovált templom tornyára, csillagvizsgáló kupoláját illesztik a toronyház tetejére, — kigyőzné felsorolni sokféle elfoglaltságukat. És ezek mellett — pontosabban szólva mindenekelőtt — teljesítik az ország védelmiéből rájuk háruló kötelezettségeiket. Gépeik most csendesen sorakoznak a betonpálya szélén. Az állomány tudja: bármikor kérhetik segítségét. A tél sem jelent tétlenséget számukra, sőt... — Emlékszem, — mondja Csankó Miklós alezredes, — hogy 1954-ben csatarepülőket kellett bevetni a Baja alatti Duna-szakaszon. Tíz napig bombázták az összetorlódott jeget. A bevetések közti szünetekben ladikokkal mázsaszám szedtük az elpusztult halakat. — Amikor a közelmúlt napokban kitört a hóvihar, sejtettük, hogy most sem lesznek eseménytelenek a napok, — jegyzi meg Szappanos József százados. — Gyorsan átismételtük mindazt, amit a havas táj feletti repüléskor tudni kell. A porhó ugyanis olyan, hogy szinte nullára csökkenti leszálláskor a látási viszonyokat. — A hóvihar után az én személyzetem szállt fel először, — magyarázza Szilágyi Pál százados. — A televízió és a rádió munkatársai mellett vittük a Közlekedési Minisztérium képviselőjét is a Dunántúlra. Azután pedig vesebetegeket szállítottunk Budapestre. A mieink mentették ki a három napig hóban rekedt csataszögi traktorost, és kíséretével együtt Kiskunhalasra röpítették Isaurát. Azt már más forrásból hallottam, hogy a halasi út előtt jött egy olyan parancs is, hogy „egy magas, barna, bajuszos tiszt virággal köszöntse a művésznőt”. Szép csokrot állítottak össze neki. Az ilyen parancs teljesítésére mindig vannak önkéntesek. És nemcsak akkor jelentkezik az állomány, ha szépasszony előtt kell tisztelegni, önként jelentkeztek ügyeletre a hajózók, — bár tudták, hogy nem sok jó vár rájuk. — Volt úgy, hogy egy kilométer alatt volt a látási viszony, — jegyzi meg Szappanos József százados. — Máskor ilyen körülmények között nem repülünk. Most viszont menteni kellett az embereket, ellátni az elzárt falvak lakóit. Ilyen havazás után a távolság nagyon relatívvá válik. Sárpentele például alig három kilométerre van Székesfehérvártól, mégis helikopterrel kellett odaszállítanunk élelmiszert. Ugyanúgy más helyekre, például Vértieskozárra. A hóakadályokkal tűzdelt utakra kimerészkedni vakmerő és kilátástalan cselekedet volt. De nemcsak az elakadt járművek utasai voltak kellemetlen helyzetben. A helikoptereseknek szállást adó dunántúli laktanya kazánháza is felmondta a szolgálatot. A hajózók így mindössze plusz öt fokon „melegedhettek” a felszállások között. Mégis emberségből példát mutatva tették dolgukat. Igaza van Szappanos századosnak: — Ha mást nem, legalább lelkierőt kölcsönöz a helikopter látványa a bajbajutottaknak. Nem tudni miért, de az utakon elakadt emberek mentését nem bízták a helikopteresekre. A jövőre nézve elgondolkoztató Szilágyi százados megjegyzése: — Helikopterrel több embert és gyorsabban lehet menteni, mint harckocsival. Békési József alezredes így is elégedett harcostársaival: — Szolnokról vittek kenyeret és tejet az elzárt dunántúli helységekbe. Több mint harminc súlyos beteget mentettek, magasfeszültségű vezetékek ellenőrzésére vittek országszerte szakembereket. Sokan — köztük Csol- lák János törzszászlós — éjt nappallá téve biztosították a repülést. Mondhatnám, hogy az egész személyi állomány becsülettel helytállt. A dicséret tehát nemcsak a hajózóké. Nem is volna úgy igazságos. Alföldi István főhadnagy azt mondja munkájukról : — A nap bármelyik időszakában riaszthatóak voltak gépeink. Még több feladatot is megoldottunk volna. Korbics János százados szerint a híradók is kitettek magukért, — mégpedig nemcsak az összeköttetés biztosításában, hanem a helikopterek hóból való kiásásával. Ez volt ugyanis a mentés igazi kezdete. És mennyi mindennel folytatódott. Azzal például, hogy Kerekes György főhadnagy mínusz 25 fokos hidegben délutántól hajnali kettőig javította az egyik helikopter elromlott fűtőberendezését. Tudta: valahol nagyon várják a segítséget. Az ilyen példák alapján tartom elgondolkodtatónak Szappanos százados szavait: — Nekünk kötelességünk volt az elzárt falvak segítése. Mégis jól esett, hogy megköszönték munkánkat, mert néha úgy érezzük, hogy a fegyveres erők tagjai nem kapják meg azt a megbecsülést, amit megérdemelnek. Simon Béla Munkásgyűlés a Tiszamenti Vegyiművekben (Folytatás az 1. oldalról) legelve ennél többet nem „ígérhetett” a gazdasági vezetés. A TVM-ben dolgozók átlagkeresete a tervek szerint így az év végére 93 800 forint lesz. Az idén a vállalatnál a tavalyinál többet költenek a termelő üzemek fejlesztésére, növelik a kriolitgyártó és a szuszpenziós műtrágyát készítő üzem kapacitását, tökéletesebbé kívánják tenni a termelés során keletkező „hulladékhő” hasznosítását. Üj termékekkel is jelentkezik a piacon a TVM; a ko- rábbinál kevesebb foszfort tartalmazó úgynevezett „környezetbarát” (ez a minősítés magasabb rangú a „környezetkímélőnél”) mosóport, automata mosogató géphez használható mosogatóport hoz forgalomba. Más területeken az igényesebb és magasabb feldolgozottsági fokú termékek előállítására és értékesítésük növelésére törekszik. A műtrágyaüzem újDélután a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában munkásgyűlést tartottak, amelyet Szilágyi Gyula, a vállalat pártbizottságának titkára nyitott meg, majd Majoros Károly mondott beszédet. Ma természetesen mindenkit az foglalkoztat hogyan élünk az idén, miként alakul az 1987-es év? Ebben az ösz- szefüggésben sok szó esik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának novemberi ülésén hozott határozatáról, a gazdaságunk fejlődése, nehézségeink enyhítése érdekében itt megfogalmazott tennivalókról. Ez nagyon is érthető, azt azonban világosan látnunk kell, hogy boldogulásunk nem attól függ, mennyire ismerjük, mennyire tudjuk felmondani a határozat egyes pontjait. A Központi Bizottság irányt mutatott és sebességet diktált, de hogy a kitűzött célokat elérjük-e, azon múlik, hogyan dolgozunk ennek a határozatnak a szellemében — mondta bevezetőjében a megyei pártbizottság első titkára. Felfokozottan érdeklődünk ennek az évnek az elején országunk gazdasági helyzete iránt, hiszen annyit hallottunk a még mindig megoldatlan problémákról, a kedvezőtlen külső hatásokról. Példákat is említhetek arra, mit hoztunk magunkkal az előző esztendőkből; 1985-ben 140 dollárért tudtunk eladni egy tonna kukoricát, most 70 dollárért veszik, egy tonna búza ára 150 dollárról 90- re esett, egy tonna alumíniumért 1800 helyett jó ha 1000—1100 dollárt kínálnak. A hasonló kedvezőtlen változások hatására országunk külföldi adósságai nem csökkentek. Ezeket az országos adatokat mindenkiben tudatosítani kell, hiszen a vállalati kollektívák, az egyének boldogulása csak az ország gazdasági helyzetének javulásával párhuzamosan képzelhető el. A tények tudomásul vétele után azonban a megoldás keresésének kell lenni az eldonsága lesz például a közeli jövőben a talaj savanyo- dását gátló szuperfoszfát. Majoros Károly meghallgatta a vállalati párt-, KISZ- és szakszervezeti bizottságok, valamint a vállalati tanács elnökének tájékoztatóját is, majd a gazdasági munkáról hallottakat értékelte. Kiemelte a TVM kollektívájának megújulásra való készségét és képességét. Különösen fontos — hangsúlyozta, hogy a Vegyiművekben nemcsak az előrelépést meghatározó tervek kidolgozásakor tapasztalni körültekintő munkát, hanem legalább ilyen megfontoltan dolgoznak, hozzák meg az elfogadott határozatok elérését szolgáló intézkedéseket is. Jó példát szolgáltatnak erre az elmúlt hétnek azok az erőfeszítései, amelyekkel a tél okozta nehézségeken sikerült úrrá lenni. A tájékoztatás után Majoros Károly és kísérete látogatást tett a Tiszamenti Vegyiművek üzemeiben. ső reakciónak. A kedvezőtlen mérleget csupán regisztrálva nem jutunk sehová, a cserearányok romlásának megállítása a legfontosabb teendőnk: több olyan termékre van szükségünk, amelyet a piacon drágábban tudunk eladni. Ennek a célnak elérésére azonban csak mindannyiunk közös munkájával van esélyünk, ennek érdekében ugyanúgy komoly erőfeszítéseket kell vállalnia a kívánt termék tervezőjének, mint gyártójának és az értékesítést végző kereskedőnek. Tagadhatatlan — folytatta Majoros Károly — hogy gondjaink egy részét már évek óta magunk előtt „görgetjük” és a nehézségeket enyhítő recepteket még nem mind ismerjük. De nem szabad helyzetünket a valóságnál rosszabbnak látnunk. Nem szabad eddigi munkánkat leértékelnünk ezzel, mert igenis vannak eredményeink. Például tavaly Szolnok megyében 4—4,5 százalékkal nőtt az ipari termelés, ha — jórészt a kedvezőtlen időjárás hatására — voltak is veszteséges gazdaságaink, a mezőgazdasági üzemek jövedelmezősége javult, és a lakosság ellátásának biztonsága sem szenvedett csorbát. Ezek tények: igazolják, képesek vagyunk eredményeket is elérni, elhallgatásuk az eredményeket elérők munkájának lebecsülését jelentené és csak pesszimizmust szülne. Sajnos, a megye világpiaci helytállása nem az elvárásoknak, még kevésbé nem a lehetőségeknek megfelelően sikerült. Ezen azonban nem siránkozni kell, hanem cselekedni. A KB novemberi határozata mindenekelőtt arról szól, hogy a párt miként képzeli el a hibák megszüntetését megalapozó egyforma gondolkodást, a gondjainkat megoldó egységes cselekvést. A határozatban mindenkinek azt kell megkeresnie, ami az ő feladata igen összetett gazdasági teendőink között. Részekre bontva, 1987-ben is a hatékonyabb termelésre, a minőség és a piacképesség javítására kell törekednünk. Nem nehéz észrevenni, hogy ismétlődnek ezek a tennivalók, mert még mindig nem végeztük el őket. Persze mondhatják, könnyebb a feladatot megjelölni, mint megoldani. Ez igaz is, ám a végrehajtáshoz a közös felelősség mostaninál erősebb érzékeltetésére van szükség. Ehhez mindenekelőtt nagyobb becsületet kell kapnia a munkának, a közösségért vállalt erőfeszítésnek. Értékmérő a teljesítmény legyen, az egyének között a termelésben differenciálni csak e szerint szabad. Magasabb követelményeket csak akkor támaszthatunk, ha a közvéleménnyel elfogadtatjuk, hogy a legtöbbet tevők ezer forintokkal is többet kereshetnek az átlagnál. Ez elengedhetetlen, mert ha nem tudunk magasabb követelményeket támasztani, nehézségeink továbbra is megmaradnak. Persze, nagyobb teljesítményeket egyáltalán nemcsak a termelőktől várunk. Én a gazdasági folyamat részeit így raknám sorrendbe: kereskedni, termelni, gazdálkodni. Azt fejezi ez ki, hogy csak azt szabad megtermelni, amit megvesznek tőlünk, amit jó áron tudunk eladni. Ez a tudatosság még ma sem érezhető minden vállalat munkájában. És az sem tudatosult eléggé — legalábbis a gyakorlat ezt mutatja — hogy saját feladatait, ezek jelentőségét mindenki csak akkor ismeri meg, ha a kollektíva rendszeresen közösen megbeszéli a tennivalókat. Csak így sikerülhet világossá tenni: „az ország gondjainak enyhítése a saját munkakörömben, csak rajtam múlik”. És ezeken a megbeszéléseken minden véleményt meg kell hallgatni, és mérlegelni. Amikor azonban a döntés megszületett, a korábban esetleg ellenkező véleményen lévőknek is ennek végrehajtásáért kell munkálkodni. Ehhez persze, önfegyelem kell. Aki pedig erre nem képes, azt — az eredményes egységes cselekvés érdekében — büntetni kel. A számonkérésre a jól dolgozó kollektívák kezében egy nagyon hatásos eszköz van: az eredményesen gazdálkodó vállalatnál, amely törekszik emberei anyagi elismerésére is, jó érdekeltségi rendszert alakított ki, a dolgozóknak a munkahely megtartása is nagy fegyelmező erő. Minden erőnkkel törekednünk kell — fejezte be beszédét a megyei pártbizottság első titkára — a vállalatoknál és az egész országban a gazdálkodás hibáinak feltárására. Ezekről nyíltan kell beszélni, de nem engedhetünk tért a demagógiának. Bírálni csak annak van joga, aki tesz is ügyünk előrehaladásáért. A párt minden erejével igyekszik megteremteni az idei gazdasági feladatok megoldásának, életünk fokozatos javításának feltételeit. A sikerhez azonban mindenek előtt a dolgozó közösségek cselekvő együttműködésére van szükség. A gyűlés Szilágyi Gyula zárszavával ért véget. V. Sz. J. Majoros Károly beszéde A hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Szolgáltató és Gépgyártó Vállalatnál elkészültek az első magyar gyártmányú kisautók prototípusai. Az elsősorban városi közlekedésre alkalmas, Poull 4 nevű diesel motoros kétszemélyes autók legnagyobb sebessége 45 km óránként, fogyasztása pedig nem éri el a bárom litert
