Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

4 SZOLNOK MEGYET NÉPLAP 1987. JANUAR 17. A Néplap vendége Ha valaki földet, házat örököl... Bőszéi gáté a a Földügyi és Térképészeti Hivatal osztályvazotöjévo! a készülő földtörvényről A földre vonatkozó jogsza­bályok és azok módosításai ma már szinte áttekinthetet­lenek. Am már készül az új kódex, megjárta a társadal­mi fórumokat, s a törvény tervezetét megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Hamarosan a Mi­nisztertanács elé kerül, majd az Országgyűlés tavaszi ülés­szakán válik törvénnyé, ha a képviselők elfogadják. — A törvénytervezet beve­zető rendelkezései között egy lényeges újdonságról feltét­lenül érdemes szólni, — mondja Jójárt László, az Országos Földügyi és Térké­pészeti Hivatal osztályveze­tője. — Ezután a föld rendel­tetése számít majd, s nem az, hogy hol fekszik, bel-, kül- vagy éppen zártkertben. Ha tehát termőföldről beszélünk, akkor bárhol is fekszik, a termőföldre vonatkozó jog­szabályok az érvényesek. És a termőföld mellett megkü­lönböztetünk építmény elhe­lyezésére szolgáló, különle­ges rendeltetésű,' valamint hasznosításra alkalmatlan földet. Az utóbbihoz sorol­hatjuk például a természet- védelmi célokra szolgáló te­rületeket. — Változnak-e az állami földre vonatkozó jogszabá­lyok? — Az állami föld továbbra is egységes és oszthatatlan, s csak állami vagy társadalmi szervezet kezelheti. Am az új törvény által megvalósul­na az állami és a szövetkeze­ti föld egyenrangúsága. Te­hát a földtulajdon kölcsönö­sen átruházhatóvá válik. Ed­dig ugyanis csak a szövetke­zeti földből lehetett állami, most ez fordítva is igaz lesz. — A mezőgazdasági szö­vetkezeteknek leginkább az okoz gondot, hogy évek óta használt földek tulajdonjo­gát nem szerezhetik meg, s így azt bármikor, kártérítés nélkül visszavehetik tőlük. — Valóban, ez is rendezés­re váró gond volt, s az új törvény szerint ezután majd megválthatják az általuk használt állami földet. Egyetlen korlátozást isme­rünk el, ha arra a földdarab­ra a rendezési terv, vagy a helyi tanács végrehajtó bi­zottságának határozata alap­ján a tanács 10 éven belül igényt tart. És a tsz-nek ar­ra is lesz lehetősége, hogy a tanácsi kezelésben lévő álla­mi földeket átvegye. — A tartós földhasználat­ra vonatkozó szabályok is sok vitára adtak okot,' hol­ott ez a forma egyre népsze­rűbbé válik_ — Az a szabály ezután sem változik, hogy a föld építkezés céljára, vagy gaz­dasági tevékenységre adható tartós használatba. Eddig úgy volt, hogy az építmény tulajdonjogával együtt a tar­tós földhasználatot átruház­hatta a mindenkori tulajdo­nos. Ezután a gazdasági te­vékenység céljára használat­ba vett földet is átadhatja az ültetvénnyel, növényekkel együtt. És eddig az is sok bo­nyodalmat okozott, hogy ki adhat engedélyt a tartós használatban álló földön lé­tesített építmény bővítésé­hez, újabb épületek emelé­séhez, ha azt nem a tulajdo­nos, hanem a fia, rokona kí­vánja megtenni. Egyébként a tanács lett volna az engedé­lyező, tehát aki tartós hasz­nálatba adta a földet, de sokszor meg sem kérdezték vagy csak utólag, amikor már állt a ház. Ezután a tar­tós földhasználó maga enge­délyezheti az építést, s az ugyancsak bejegyeztetheti magát. Ugyancsak sok prob­lémát okozott, hogy a tsz csak a tagjának, alkalma­zottjának adhatott földet tartós használatba, így ha a férj ebbe a körbe tartozott, s a feleség nem, akkor nem jegyezhették be őket a tartós használatba vett földön léte­sített épületre tulajdonos- társként. A törvény szerint ezután erre is mód nyílik. — Régóta vitatott a föld- tulajdonra, tehát a telek-, lakás- és üdülő szerzésre ér­vényes jogszabály... — A szerzés mértéke to­vábbra is korlátozott, de több körülmény- megítélése változik. Eddig például, ha valaki a megengedett mérté­ken felül földet örökölt, ak­kor a régit vagy az újat el kellett adnia. Eután viszont meghatározott mértékig megtartható lesz a többlet­tulajdon, tehát a lakás, üdü­lő telek, termőföld, ha az nem a tulajdonszerzésre vo­natkozó jogszabályok meg­sértésével, hanem öröklés örökbefogadás vagy házas­ságkötés által került a csa­lád tulajdonába. Ha tehát mindkét házasulandónak van lakása, akkor azt nem köte­les ezután eladni. Hasonló rugalmassággal jár majd el az állam a jogosulatlanul külföldön tartózkodók tu­lajdonával kapcsolatban is, amit a belföldön maradt csa­ládtag megszerezhet, termé­szetesen az öröklési illetéket ki kell fizetnie. — A társadalmi vitákon többen is nagyobb védelmet kértek a földnek, hogy a mindenkori tulajdonosa ne szipolyozhassa ki, az ne ve­szítsen az értékéből... — Eredeti szándékunk sze­rint is nagyobb hangsúlyt kap a földvédelem, s a társa­dalmi fórumok csak megerő­sítettek bennünket abban, hogy jó úton járunk. Jóval szigorúbb jogszabályok védik majd a földet. A művelési ágat — az indokolt körben — változatlanul csak hatósági engedély birtokában lehet megváltoztatni, tehát a jó minőségű szántóból nem csi­nálhatnak máról-holnapra legelőt. Ha más célra hasz­nálták a földet, s az a tevé­kenység megszűnik, akkor kötelesek a földet újra mű­velésre alkalmassá tenni. S azt a földet sem lehet műve­letlenül hagyni, ahol egyéb­ként majd házat vagy mást épít a tulajdonos. Az építke­zés kezdetéig azt is művelni kell. És természetesen azok a vállalatok, amelyek ipari, közlekedési vagy más célra földet vonnak el, kötelesek az után járulékot fizetni. Azok pedig, akik tevékenysé­gükkel rontják a föld minő­ségét, bírságot fizetnek majd. Ezek a pénzek a központi földvédelmi alapba kerülnek, s ebből kívánjuk finanszíroz­ni a rekultivációs és melio­rációs munkákat. — dalia — Meghibásodott nagytávol­ságú összeköttetés vonalát pótolja Bodor Miklós és Be­ne Zoltán. (Fotó: Mészáros) Halló, központi? Maximális terheléssel dol­gozik a napokban a Szolnoki Távbeszélő Főközpont! Meg­erősített szolgálatot tarta­nak, fokozottan figyelnek és elsőbbséget adnak a lakos­ság ellátását, tájékoztatását és a mindennapi élet zavar­talanságát biztosítani igyek­vő vállalatok, intézmények telefonvonalainak. Felvé­teleink az 1949-ben épült és azóta folyamatosan bővített Beloiannisz úti főközpont­ban készültek. A 6200 vo­nalkapacitású központ, mely igencsak elöregedett 1968. végén nyugállományba vo­nul. Ezeken az okos gépeken tör­ténik a hívott szám kap­csolása Innen irányítják a hibaelhárítást Mibe kerül a tavaszidézés? Tél tábornok egyre sze­szélyesebben rángatja a ter­mészet gépezetének fogan­tyúit. Duhaj kedvében most úgy döntött, hogy az évszá­zados hidegrekordot veszi célba. Az eredmény: jégbe fagyott világ, sokasodó gond, akadozó évkezdet. Valahol a közeli jövőt prognosztizáló közgazdászok máris beütöt­ték a számítógépbe azokat a magasabb árakat, melyeket A Rákóczifalvi Rákóczi Tsz melegházai 60 ezer négyzetméteres földdarabot fednek be. Egy-egy üvegtető alá egy teljes futballpálya férne be — jó néhányszáz nézővel. Egy tucat van ezek­ből az egyenként 5 ezer négyzetméteres fedett kis­kertekből. Irigyelni kell-e a gazdáit, mert képesek elő­rébb állítani a természet óráját? A nemleges választ szinte vezényszóra mondja ki Rozsos Lajosné, a növény­ház vezetője és Hajdú Lász­ló, a szövetkezet főágazat- vezetője. Azt is elmagyaráz­zák miért: sokba kerül a megidézett tavasz. Először is már a beruházásnál kalku­lálni kell azt a 60 fokos hő­mérséklet-ingadozást, ami hazánk klímáját jellemzi. Jó, hogy nem mindig van évszá­zados hideg telente, de azért az öt kazánt a maximumra kell méretezni, mert elég egyetlen védhetetlen hideg­hullám ahhoz, hogy percek alatt sok milliós kár érje a téeszt. Ugyanígy kell két Hogy volt-e fennakadás az idei télen? Hosszú távon a hó okozott problémát, mivel azt a fátyolos fényt is meg­szűrte, melyet a szürke fel­hőkön erőltetett át a Nap. A hideget jól bírták a fűtő- rendszerek egészen addig, amíg az egyik lágyvíz-szi- vattyú be nem fagyott. Ter­mészetesen éjjel jött a baj. Bereczki László tsz-elnököt a lakásán riasztották a hír­rel. A mínusz 29 fokos kinti hőmérséklet túl erősnek bi­zonyult, így csak perceken múlott, hogy nem lett 50 milliós a kár. Veszélyben volt a 120 kilométeres cső­hálózat és a növényzet — egyenként 25—25 milliós té­telben. — Valóban ilyen rendkí­vüli az idei tél — kérdem immár az elnököt, ő azon­ban ingerülten legyint. — Ügy gondolom el van túlozva egy kicsit ez az egész; lehet, hogy az élet komfortja veszélyben van, de a természet közelében élő parasztember mindig is tud­ta, hogy egyszer csak leesik a hó, jönnek az erős hide­gek — de azt is tudta, hogy az életnek mennie kell to­vább! Felvette hát a mele­gebb ruháját és tette a dol­gát. Ez már nem melegházi probléma, de ha a téllel kap­csolatban szólhatok, hát hadd mondjam el: az utak alig járhatók, a gyalogosok a megyeszékhelyen is caflat- nak a latyakban, a termelő- szövetkezetekben pedig ott áll a felmérhetetlen gépi erő. Azt mondják a szakmabe­liek, hogy az üvegház gázzal fűtve méregdrága. A költsé­gei a háromszorosát is kite­szik a termálvizes meleghá­zaknak, de a maszek fóliások is olcsóbban termelnek. Szandaszőlősön az egyik legilletékesebbtől kaptunk erre választ. A megkérdezett nagyapja bolgár volt és ter­mészetesen kertész, édesapja már félig magyar, a 64 éves Dimó Istvánt azonban már csak a szakma szeretete em­lékezteti a származásra. A hóval borított hatalmas bu­borékok alatt nagyüzem zaj­lik : kazánok duruzsolnak, olajjal és szénnel fűti őket a gazda. Éjjel úgy alszik, mint a nyúl, mert hol az egyik, hol a másik sátor alatt szó­az évszak növekvő költségei miatt kell majd megfizetni — valakinek. Azzal a szándékkal pillan­tottam be a fóliák alá és az üvegházak nyaratidéző klí­májába, hogy némi előrejel­zést adhassunk a piacot já­rók számára, konyhanyelven szólva arról, hogy mikor, és főleg mennyiért ehetjük az első lecsót, mondjuk uborka- salátával? helyről is elektromos veze­ték, sőt, ha netán egyszerre mondana csődöt mind a két hálózat, hát kell egy aggre­gátor — 500 lóerős szovjet hajómotor — ami ugyancsak nem kis pénz. Ha mindez megvan, akkor már „csak” az évi 2 millió köbméteres gázszámlát kell kifizetni, az­tán a munkabért, a tápanya­got, a kilónként 350 ezer fo­rintba kerülő paradicsom ve­tőmagot — így hát mindez együtt azt jelenti, hogy a zöldségtermesztés máris veszteségesre forog ki a gaz­daságban. Mi hát a teendő? Meg kell próbálni legalább a ráfize­tést kigazdálkodni. Így lesz a rubinpiros paradicsom, a fodros saláta, az öblös pap­rika helyett — szegfű az üvegházban. A virág szeré­nyebb, beéri alacsonyabb hővel, a napfényre sem olyan igényes, mint a para­dicsom, amelyik nem terem, ha az üvegtáblákon legalább 4 órán keresztül nem tűz át a napsugár napjában. Miért nem tesznek minket is érdekeltté abban, hogy zök­kenőmentesebben vészelje át a társadalom ezt a valóban kemény, de semmiképp nem rendkívüli időt? E kitérő után Bereczki Lászlóval visszakanyaro­dunk az üvegházak alá. A szövetkezet növényháza olyan adottsága lehetne Szolnoknak, amely karnyúj­tásnyira hozza a primőrellá­tás lehetőségét. A kérdés, hogy miért nem élünk vele, szinte kínálja magát. Aztán a válaszból kiderül, hogy a spanyolviasz már fel van ta­lálva. Amikor felépült az üvegház, a tsz felvállalta azt a feladatot is, hogy korai zöldségből kiegyensúlyozott ellátást biztosít a szolnoki piacon. Tette ezt azért is, mert ehhez a 60 ezer négy- zetméíeres befedett terület fele is elegendő. A kezdeti egy-két évben — emlékez­hetnek erre a piacot járó há­ziasszonyok — ígéretes volt a dolog. A csillagászati árak elérhetővé mérséklődtek és mind a kínálat, mind a mi­nőség megnyugtatónak tűnt. Aztán hirtelen megugrottak a költségek — többszörösére az üzemanyag-árak, a hitel­kamatok — és ma már 7—8 millió forintot kellene tá­mogatás gyanánt letenni ah­hoz, hogy a szövetkezet vesz­teség nélkül termelhesse a zöldséget a megyeszékhely­nek. Ennek ismeretében nincs is olyan közel a szol­noki piachoz a korai primőr. lal meg a riasztócsengő, je­lezve, hogy a hőmérséklet le­esett, meg kell biztatni vala­melyik kazánt. De az igazi veszély nem is a hideg — mondja Dimó István. A hár­tyák alatt didergő zöld élet bármennyire is esendő, a fagyveszélytől még mínusz 50 foknál is óvva van. Ha­nem a hó a legnagyobb el­lenség, a tetőre ráfagyó csa­padék! Be is rogyott egy he­lyen a sátor, egyelőre nem számolja a kárt, de nem lesz kevés. A legnagyobb bajt itt is a technika ‘csődje okozhatja. A közelmúltban áramszünet miatt szólt a riasztócsengő, mire az aggregát beindult, két fokra esett le a hőmér­séklet és perceken múlt, hogy nem fagyott le vala­mennyi virág. Mert a fólia alatt Dimó István szekfűt és a csokorba való „zöldet” ter­mel. Hogy hol tart a zöld­ség? A fólia alatt megye- szerte sóska, saláta és retek van. Egyelőre ládákban kel­nek a paprika-, paradicsom­magok és a kiültetésével várnak az enyhébb időre, amikor kevesebb tüzelővel lehet tartani a paradicsom­nak, paprikának, uborkának a 20 fok körüli hőmérsékle­tet. A haszonról is kérdezem Dimó Istvánt, de csak le­gyint. Soha nem írja a ki­adást meg a bevételt, dolgo­zik annyit, amennyit a nö­vények megkívánnak, aztán azt veszi észre, hogy megél a munkájából. Ha egyszer már nem lesz elég kenyérre a kereset, abbahagyja. Csak hát nyugdíjjogosultsága nincs, azt mondja, valamikor ők voltak a társadalom „fe­kete bárányai”. A hason szakmabeliek fizették a nyugdíjra jogosító összeget, a zöldségesek azonban ezt sem tehették. Hát teszi a dolgát a 64 éves Dimó Ist­ván, lábában érszűkülettel és csak egyetlen óhaja van: hó ne essen annyi, amennyit nem bír el a fólia. S ameny- nyit már nem bír átvilágíta­ni a Nap. Ha Szentesen nincs baj, akkor bízhatunk őszintén szólva, arra gon­doltam, hogy a korai zöld­ségek árait némileg meg le­het majd jósolni napjaink ráfordítása alapján. Ám amint a termelők elmondták, még találgatni sem szabad. Hiszen ki tudná megmonda­ni, miért olyan méregdrága ma a fokhagyma, vagy mi­től lesz egyszerre nagy üzlet a mák vagy a vöröshagyma? Jó, a piacon az árakat nagy­jából a kereslet-kínálat tör­vényei szabályozzák, de számtalan eltérítő tényező játszik közre addig amíg a termék a fogyasztóhoz ér. Dimó István 10 forintos szekfűjét az üzletben már 25-ért veheti meg a vásárló. A rákóczifalviak január ele­jén 40 forintért adták el ki­lónként azt a paradicsomot, melyet még korábbról tárol­tak. Rozsos Lajosné a szol­noki piacon egy kiskereske­dőnél már 100 forintos áron látta viszont a terméküket. Aztán a tél még tartogathat néhány kellemetlen megle­petést, ami ugyancsak „rá- rakódhatik” a tavaszi fo­gyasztói árra. Ma a legnagyobb garancia arra, hogy tavasszal azért csak lesz primőr, a Korai Zöldségtermelési Rendszer, — ahová a Rákóczi tsz is tartozik — melynek a gesz­torgazdasága a Szentesi Ár­pád Tsz. ők azok, akik az ország piacainak 80 százalé­kát ellátják primőrrel, így hát napi helyzetük mondhat valamit a piac várható ala­kulásáról. Bakó László a szövetkezet főágazatvezefője egyelőre bizakodó: a 23 hektárnyi üvegházuk, a 20 hektárnyi talajfűtött fóliájuk és a 17 hektárnyi hidegfóliájuk kü­lönösebb zökkenő nélkül vé­szelte át a mínusz 24—26 fo­kos hideget, ők azért tud­ták tartani a 10 fok feletti hőmérsékletet, mert a hóesés következtében üvegházaik bejegesedtek és a szigetelés így kedvezően alakult. Az dolgozott a kezükre — ami­től halálra rémülnek a ma­szek fóliások. A fóliák leg­nagyobb része pillanatnyilag üres; retek és saláta zöldell mindössze alattuk. Ám, még ezek a növények is átvészel­ték a rendkívüli helyzetet. Szentesen tehát nincs gond — egyelőre. Abban pe­dig csak bizakodni lehet, hogy a megyében sem okoz jóvátehetetlen kárt tél tá­bornok jégpáncélba öltözött hadserege. Futballpályók üveg alatt Néhány percen múlt az 50 milliós kár A fóliások a hótól rettegnek Palágyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents