Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

1987. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tovább öregszik-e a szike? „Bonokén” alatt az orvosi műszorok ellátása Úgy tartják, legjobb gyógyszer az orvos. Anélkül, hogy e mondás jogosságát vitatnám, mindjárt hozzá kell tennem, a gyógyítás si­kere sok tényezőn múlik. Többek között azon is, mi­lyen műszerek, gépek áll­nak az egészségügyi intéz­mények rendelkezésére. Megyénkben hétfőn és csütörtökön a szolnoki MÁV-kórház-rendölőinté- zet a! többi napokon a Heté- nyi Géza megyei kórház­rendelőintézet tart megyei ügyeletet. A kétezer ággyal ren­delkező Hetényi Géza kór­ház városi szintűnek tekint­hető, de egyes szakmákban (intenzív osztály, laborató­rium, röntgen, baleseti sebé­szet) megyei szintű munkát végez, az ügyeleti napokon pedig a megyed kórház fel­adatát veszi ót. szereltségének vizsgálatát; kicserélték az elavult esz­közöket, új műszereket sze­reznek be, hogy ne marad­janak el az országos nor­matívától. A kórház műsze­rezettségét — a feladatok­hoz és a megyei ellátási szinthez mérve — nyolcvan százalékosan tartja, de az eszközök jelentős része el­öregedett. A MÁV-kórházban megfi­gyelték, hogy az utóbbi idő­ben kevesebb a selejtezés. Egyik oka, hogy bár a mű­szerpark nem fiatal, de csökkent az igazán elörege­dett gépek száma. Másrészt csak akkor tudnak új esz­közt biztosítani valamelyik osztálynak, ha már nincs olyan gépük, amellyel a be­teget el tudják látni. Ha jelzik, hogy valamelyik ké­szülékkel probléma van, megkezdik a besorolását. hét, mire megkapják a kért „masinát”. A külföldről ho­zott gépek annyi céget érin­tenek, hogy az ügyintézés­nek ez a módja igencsak meghosszabbítja a várakozá­si időt. Izgalmas kérdés, hogy milyen elvárások sze­rint történjék az egészség- ügyi intézmények felszere­lése, a műszerek pótlása. A felszerelési jegyzék ugyan­is, amely rögzíti, hogy mi­lyen szintű intézményben milyen műszereket javasol­nak — rég elavult. Az se mellékes, mi legyen a le­cserélt, fölöslegessé vált, de még működő eszközök sor­sa. Mint például a műtőasz­tal, a centrifuga, amelyet másutt még használhatná­nak. Jobb híján porosodhat­nak a pincében, mert az in­tézmények nem érdekelteik abban, hogy átadják őket egymásnak. Sőt, abban érde­Legnagyobb gond az alkatrészek pótlása. Képfinkön: javítják az orvosi műszereket a MÁV-kórházban. (Fotó: Mészáros) Mindkét kórházban mű­ködik műszerügyi bizottság, amely egyezteti az osztályok igényeit. Olykor már-már művészet összehozni az igé­nyeket a lehetőségekkel. A szempontok harcában ugyan­is el kell esniük bizonyos kívánságoknak, mert a pénz, a feljesztési keret kímélet­lenül megszabja a határo­kat. A megyei kórház-rendelő­intézetnek évenként mint­egy tízmillió forintja van szakmai igényeket kielégítő fejlesztésekre. A MÁV-kór­házban tavaly másfél mil­lió forint állt rendelkezésre új műszerek, gépek beszer­zésére. A tavalyi év kedve­zőtlenül alakult ebből a szempontból, tehát nem te­kinthető átlagosnak, hiszen 1985-ben például több mil­liót költhettek műszerekre. A legfőbb szempont, amely szelektálja az igényeket; szükség van-e a kért esz­közre, nélküle vagy a meg­lévő készülékekkel biztosít­ható-e a megfelelő szintű el­látás? Miheztartás végett; mindkét kórház országos vi­szonylatban jó színvonalú­nak ítéli meg a munkáját, és a szakmai berkekben is ha­sonló a megítélésük. A me­gyei kórházban közel há­romszáz millió forint értékű a műszerkészlet, az idén húszéves MÁV-kórházban huszonhárom milliós. (Csak az ötvenezer forintnál na­gyobb értékű gépekről van szó!) A megyei kórház tíz évvel ezelőtt még csak öt­venhat milliós készlettel rendelkezett, az új beruhá­zások, építések hoztak je­lentős változást. Az új műszerek vásárlá­sakor csak, bizonyos részük a szó szoros értelmében vett fejlesztés. Hiszen az elavult, tönkrement készülé­kek, eszközök helyett is vá- várólni kell másikat. Ter­mészetesen ilyenkor arra törekszenek, hogy korsze­rűbbeket vegyenek. Egy pél­da, ennek illusztrálására, így a megyei kórházban az egyszer használatos fecsken­dők lassan kiszorítják a ré­gi típusúakat. A kórház­rendelőintézetben az idén befejezik az alapellátás fel­Minden évben futtatják a beszerzési listán, amíg egy- szercsak „beakad”, vagyis meg tudják vásárolni. A műszerállományuk hasz­nálhatóság szempontjából 60—65 százalékos. Mindkét kórház rendelke­zik értékes, különleges gé­pekkel. Ilyen a MÁV-kór- házi Doppler-készülék (ér­vizsgálathoz) és a bélműkö­dést regisztráló endoszkóp. Az idén ultrahang diagnosz­tikai készüléket vásárolnak a tiszántúli vasutasok köz­adakozásából. Eredetileg ve­sekő-zúzókészülékre, ad­tak össze másfél millió fo­rintot, de az ultrahang be­szerzése fontosabb, mert öt szakma tudja hasznosítani, míg a másik gépet csak egy. A gyógyászatban dolgozók­nak tudomásul kell venniük, hogy ami ma jó színvonalat jelent, az holnap már a „mérce” alá kerül. Előre kell lépni, még ha apróbb változtatásokkal is. A kórház laboratóriumában például áttértek a számitógépes adat- feldolgozásra. A megyéi kórházban há­rom éve működik mammog- raph, (a megyében egyedül), amely a mell rákszűrővizs­gálatát végzi. A megyei kórházak közül csak a szol­noki rendelkezik elektron- mikroszkóppal — speciális szövettani vizsgálatok, céljá­ra. A vizsgálati anyagokat eddig Debrecenbe kellett vinni. Tervezik angiograph beszerzését, kontraszt­anyagos érfeltöltéses vizsgá­latokhoz. Az idén átadják a művese-állomást. Sokat várnak a diagnosztikai tömb létrehozásától, amely több­száz millió forinttal növelné a műszerállományt. A két kórház között szerződés van érvényben, amely szerint, ha valamilyen vizsgálatot nem tudnak elvégezni az egyik intézményben, és a másik­ban megvan ennek lehető­sége, ott fogadják a beteget. Persze, nemcsak tervekről és eredményekről szólha­tunk. Gondok is akadnak jócskán. Nehéz fába vágja a fejszéjét, aki orvosi mű­szerek beszerzésére vállalko­zik. A megrendeléstől szá­mítva félév-két év is eltel­keltek, hogy megtartsák, mert így állóeszköz értéket képviselnek, amelyre felújí­tási költséget lehet tervezni. Mindenütt öröm, ha új gé­peket kapnak. De mindjárt jelentkezik az üröm is; ha a működtetése sokba kerül. Olykor egyik gép a másik „rovására” üzemel tehát, hogy meglegyen a működte­tés anyagi feltétele. Homlokráncoló téma a ja­vítás, karbantartás is. An­nál is inkább, mert az or­vosi műszerek jórésze el­múlt tízéves. Kisebb részéta Röntgentechnikai Vállalat szervizei javítják, nagyobb részét a kórházi szakembe­rek. A MÁV-kórház szervi­zében öt szakember dolgo­zik, területi feladatokat is ellátnak. (A tiszántúli MÁV- rendelőintézetekben, üze­mi rendelőkben). Gondot fordítanak a megelőző kar­bantartásra is. / A megyei kórházban ti­zennyolc szakember foglal­kozik javítással. Csak a „tűzoltó” munkára vállal­kozhatnak, vagyis az elrom­lott gépeket javítják, ahhoz, hogy a megelőző karbantar­tást is vállalhassák, huszon­nyolc szakemberre lenne szükség. Az igazi megoldást az egészségügy kedvezőbb anya­gi támogatása jelentené, de a helyzeten már némi szer­vezéssel is lehetne javítani. Ösztönözni kellene a gyártó cégeket( elsősorban a hazai­akat), hogy alkatrészeket is folyamatosan biztosítsanak, hogy amíg a garanciális időn belül elromlott készü­léket javítják, cseregépet adjanak a megrendelőnek. Ösztönözni az intézménye­ket, hogy a lecserélt, de még működő eszközeiket adják oda, ahol tudják használni. Persze, ehhez országos ko­ordinációra lenne szükség; hogy tudjanak egymásról az eszközt keresők és kinálók. Elkelne a koordináció (akár­csak megyei szintű) az al­katrészpótlásban is. Olykor az is nagy segítséget jelen­tene a javítóknak, ha egyet­len telefonhívásból megtud­nák, hogy ne is keressék se­hol az alkatrészt, mert nem kapható. Paulina Éva TISZTESSÉGBEN VISSZAVONULNI Népfront-akció Ivóvízkészletek védelme Társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy min­denki rendes ivóvizet ihas­son Magyarországon — hív­ta fel a figyelmet a közös teendőkre a Hazafias Nép­front Országos Elnökségének környezetvédelmi bizottsága. Ennek érdekében társadalmi akcióprogramot hirdetnek az ivóvízkészletek védelmé­ért. A víz minőségével, a kis­települések vízellátásával foglalkozó múlt évi ülésüket mintegy kiegészíti a szenny­vízkezelés kérdését is napi­rendre tűző január 21-i ren­dezvényük. A két ülésen el­hangzott vélemények össze­sítését követően még az év első felében közzéteszik a társadalmi akcióprogramot, s az 1987-es munkatervben már szerepel a program kezdeti tapasztalatainak ér­tékelése is. Jelenleg az ország lakos­ságának körülbelül 15 szá­zaléka nélkülözi a vezetékes vizet, s csaknem 800 kistele­pülésen közegészségügyileg kifogásolható a helyi, ásott kutakból nyert ivóvíz minő­sége. A VII. ötéves terv so­rán vízműépítésekkel, az ipari, mezőgazdasági vízmű­vekre csatlakozással e tele­pülések fele jó ivóvízhez jut, de sok kisközség to­vábbra is az odaszállított vízre szorul. A vízkészlete­ket számottevő mértékben veszélyezteti a csatornázás hiánya. A vízvezetékkel ren­delkező falvakban a szenny­víz 95 százaléka egyedi szik­kasztókba, árkokba, pata­kokba, használaton kívüli kutakba kerül. Kirakatversenyt hirdet a KISZ KB Kirakatversenyt hirdet a KISZ KB Ifjúmunkás Taná­csa a KISZ megalakulásá­nak 30. évfordulója tisztele­tére, olyan KlSZ-szerveze- teknek, amelyek az ország valamely helységében kira­kattal rendelkeznek. A verseny célja, hogy a fiatalok látványos, az ifjú­sági szervezet évfordulóját hangulatilag-gondolatilag tartalmasán érzékeltető ki­rakatokkal színesítsék lakó­helyük utcáit. Az országos versenybe egy KISZ-szervezet több téma­körrel, több kirakattal is be­nevezhet. Pályázni a márci­us 15-re elkészítendő kira­katokról felvett, minimáli­san 12x18 centiméteres, szí­nes fotókkal, vagy — külö­nösen, ha hang, illetőleg mozgás-hatásokat is felhasz­nálnak — videó-filmmel le­het. A KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa titkárságára (Buda­pest, XIII. kér. Kun Béla rakpart 37—38.) legkésőbb 1987. március 20-ig bekül­dendő képekhez, filmekhez részletesen csatolni kell a berendezett kirakat témáját, címét, pontos helyét, vala­mint a pályázó KlSZ-szerve- zet nevét és címét. A kirakatokat a beküldött dokumentáció alapján szak­mai zsűri bírálja el. Az eredményeket április első hetében hirdetik ki, s ekkor adják át a nyerteseknek a díjakat: az első helyezett KISZ-szervezet 25, a máso­dik 20, a harmadik 10 ezer forintot kap, a IV—VI. he­lyezettek pedig 5—5 ezer fo­rintot nyerhetnek. agy port vert fel nemrégiben az egyik üzem terme­lési főosztályve­zetőjének k.oren- gedményes nyugdíjaztatá­sa. Betegségéről senki nem tudott, a főosztályvezető szemre erőteljes, az 58. élet­évét taposó férfi. Az ilyenre mondják, hogy alkotóereje teljében van. Az üzem vezetői közüli senki nem vette a fáradtsá­got, vagy talán a bátorságot ahhoz, hogy a közvéleményt őszintén informálja az igaz­ságról. Nevezetesen arról, hogy az évtizedek során ki­tűnően helytálló, a vállalat felvirágoztatásából orosz­lánrészt vállaló szakember lelkileg, szellemileg igen­csak elfáradt az utóbbi években. Lendületét, kezde­ményező kedvét felőrölték a növekvő gondok, és azon a poszton, ahol állt, már kép­telen volt újat nyújtani, pe­dig a felgyorsuló élet ezt kívánta volna. Bizonyára találhattak vol­na módot és lehetőséget, hogy más beosztásban foly­tassa tovább a munkát hat­van éves koráig, s akkor feltűnés nélkül tisztességben vonulhasson nyugdíjba. Nem így történt. Az illetékesek ehelyett egészségi állapotára való homályos utalásokkal, gyorsan és reményük sze­rint szép csendben nyugdí­jazták. Mondani is felesleges, hogy éppen ez a feltűnés nélküli sietség tűnt fel min­denkinek. Az üzem régi munkásai értetlenül és nyug­talansággal látták a közülük indult szakember sietős tá­vozását. A fiatalok is ber­zenkedtek, bár előbb gyak­ran bírálták a főosztályveze­tő bizonytalankodásait. Mi­ért nem lehet őszintén megmondani az igazat? — tették fel a kérdést. Miért szégyen az, ha valaki a szív- vel-lélekkel, és becsületesen végzett munkába belefárad? Miért volna megalázó a tisztességes visszavonulás? Vagy, ha ez megalázó, ak­kor az micsoda, ha valaki képességét tekintve alkal­matlan, személyiségét te­kintve pedig érdemtelen, mégis foggal-körömmel ka­paszkodik rangjába, beosz­tásába, amelynek nem tud megfelelni. Egyszóval a főosztályveze­tő visszavonulásának ez­zel a módjával senki nem volt elégedett. Talán csak az a néhány profi intrikus, aki mindig szívesen terjeszt mendemondákat, jól szóra­kozva keveri a bajt, és ün­nepel, ha a „csúcsról” vala­kinek távoznia kell. Végül is éppen a mendemondák és a meggondolatlanság csinál­tak egyesek szemében bukott embert egy olyan valakiből, aki tisztességből és helytál­lásból mindig jelesre vizs­gázott, amíg az erejéből és képességeiből futotta. Népgazdaságunk mai álla­pota, a mind súlyosabbá vá­ló terhek gondolkodásra in­tenek; mindannyiunkat. Ma már bizonyos, hogy a kilá­baláshoz sok mindent meg kell tanulnunk, amit már el­felejtettünk vagy meg sem tanultunk. Egyebek között az érdemek és az emberi méltóság nagyobb tiszteletét. Szép szavakban nincs is hiány, de a gyakorlat min­den szinten sorra kínálja a közvélemény igazságérze­tét sértő példádat. A szocialista társadalom jövője a megbecsült sokaság helytállásától függ, és ne fe­ledjük, hogy helytállást csak valóban megbecsült embe­rektől várhatunk. A törté­nelem során még egyetlen társadalomban sem volt ennyire erős a fejlődés és a megbecsülés kölcsönhatása. Ha a kapitalista társada­lomban például egy közéle­ti ember valami okból ott­hagyni kényszerül posztját, fogja magát és visszavonul a magánéletbe. Ha szeren­cséje van, vagy olyanok a képességei, ott is karrier várja. Ha viszont mi meg­buktatunk valakit, az nagyon nehéz helyzetbe kerül. A mi társadalmi rendünk emberé­nek —i aki a szocializmus építésére vállalkozott — minden erkölcsi, anyagi és szellemi tőkéje ebben a vál­lalkozásban fekszik. Nincs és nem is lehet birtoka, bankja, gyára, ahová visz- szavonulhat. Ha önhibájából vall kudarcot, az más dolog, hiszen maga tette kockára értékeit. Ha viszont méltat­lanul kerül ilyen helyzetbe, elveink csorbulnak súlyo­san, és kár is ér mindannyi­unkat. Nagy felelősség ez, és akik visszaélnek vele, nem­csak humanizmusunk ellen vétenék, hanem közös érde­keinket is veszélybe sodor­ják. Hiszen ma minden erő­re, minden jószándékra szükség van ahhoz, hogy a bajokból kigázolhassunk. A példák ezreit sorolhatnánk, hogy lehetőségeikhez képest milyen buzgalommal segíte­nek a termelés frontjáról már visszavonult nyugdíja­sok is. Egyik-másikuk való­sággal! megújul a társadal­mi munkában, a közéletben vállalt feladatok teljesítése közben. S ha a munkahely igényt tart rájuk, erejükhöz mérten ott is helytállnak. Hasonlóan képesek a meg­újulásra sokan azok kö­zül is, akik még a nyug­díjkorhatáron innen fá­radtak el munka közben, őket is megilleti a tisztes visszavonulás lehetősége, vagy éppen az újrakezdés joga egy számukra megfelelő munkahelyen. smerek volt diplo­matát, aki kikül­detését befejezve kölcsönös meg­egyezés alapján visszament eredeti munka­helyére a szerelőcsarnokba. S ma művezetőként nem­csak mint kiváló szakember örvend közmegbecsülés­nek, de lakóhelye közéleté­ben is vezető szerepet tölt be, anyagilag is elismert, megelégedett ember. Az élet ma egyre nagyobb sebességfokozatra kapcsol, új látásmódot, az eddiginél korszerűbb felkészültséget, gyors alkalmazkodást köve- tel, a tartalékenergiák teljes mozgósítását igényli. Nem mindenki tud versenyt futni az idővel, dolgozzon bár munkapad mellett, hivatal­ban, vagy vezető beosztás­ban. Szükséges megjegyezni, hogy aki eddig becsülettel végezte dolgát, de akár ko­ra, egészségi állapota vagy egyéb okok miatt már nem bírja a futást, az nem bu­kott ember. Kijár neki mindannyiunk tisztelete és megbecsülése, megszolgál­ta, hogy tisztességben, érté­kes tapasztalatait kedve és ereje szerint hasznosítva, vo­nulhasson vissza. (K. Gy.) Vadetetés, vadvédelem Borsodban a megyei ta­nács felhívással fordult a megye 72 vadásztársaságá­hoz, hogy fokozott figyelem­mel gondoskodjanak a vad­állomány etetéséről és vé­delméről. A borsodi, bükki, zempléni, gömöri vadas te­rületeket helyenként több mint egy méter vastagságú hó borítja. A vad sok helyütt a nagy hóban még az etető­ket sem tudja megközelíte­ni. A vadászok most a ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok segítségével az etetőket szálas, szemes és lé­dús takarmányokkal töltik fel. A kóbor, elvadult ku­tyák is pusztítják a legyen­gült vadakat. A rapsicok is elővették a hurkokat, tudva, hogy ilyenkor könnyebben jutnak a tiltott zsákmány­hoz. Ezért az orvvadászat most szigorított elbírálás alá esik. Ferihegyi kártalanítás A Ferihegyi repülőtéri zaj okozta károk ellensúlyozásá­ra, orvoslására több lehető­ség közül választhatnak a lakosok. Egyebek között kér­hetik az utólagos, úgyneve­zett passzív akusztikai vé­delmet, amely során hang­szigetelt ajtókkal, ablakok­kal, födémmel látják el há­zukat, de kérhetnek kártala­nítást, illetve kisajátítást is.

Next

/
Thumbnails
Contents