Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1987. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lényeges javulás az utakon (Folytatás az 1. oldalról) folyamán intézkedni. A poéta Jelentése szerint pénteken mind a központi hírlapok, mind pedig a nyugdíjak kézbesítése rendben megtörtént. A tél első kegyetlen, zord támadása véget ért, megenyhült az idő, megyénk több mezőgazdasági termelőszövetkezetében megszemlézték, hogyan vészelte át a jószágál lomány a mínusz 20— 25 fokos hideget és a viharos, havas időszakot. A Jász- boldogházi Aranykalász Tsz- ben a 2270 szarvasmarha, a kétezer juh és a 32 ezer broylercsirke jó kondícióban van. Bár a hóvihar egy-fcét méteres torlaszokkal vette körül a telepeket és a tömegkezdődött 16 ezer baromfi elszállítása. A Tószegi Petőfi Tsz-ben is hasonló a kép, a kellő takarmánykészlettel a téli időszakban biztosítják a közel kilencezer számosállat megfelelő táplálását. Természetesen ennek ellenére vannak gondok, a tejtermelésben például 20 százalékra tehető a visszaesés. Az állatállomány kondíciója általában jó, az elhullás, kényszervágás nem több, mint más teleken volt. Az elmúlt napokban lezúdult nagy tömegű havat csaknem mindenütt eltakarították, csupán az ónoseső miatt keletkezett áramkiesés Okozott zavart. A Tiszaföldvári Lenin Tsz 2800 szarvasmarhát, valamelése csökkent a megszokotthoz képest. A Túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben 22 ezer tonna kukoricaszilázs, széna, illetve abraktakarmány biztosítja a 21 ezer számosállat téli takarmányozását. A hideg, hó ellenére az etetés, itatás szervezetten ment, így a jószágok általános állapota megfelelő. A tejtermelés 10 százalékkal mérséklődött, és sajnos, a borjak között több megbetegedés is előfordult. A nagy hidegben elhullás csak a szopós bárányok között volt, 150—200 pusztult el. Legnagyobb gondot a nagykunsági pusztán lévő telepek megközelítése, a takarmányok mozgatása, valamint a folyamatos vízellátás A hideg idő és a hó sem okozott fennakadást a tószegi Petőfi Tsz baromfinevelő telepén. A szolnoki Keltető Vállalat kisújszállási üze méből tegnap nyolcvanezer kiscsibe érkezett. Jelenleg folyamatosan szállítják a Tetra 82-es húshibrid napos csibét: A, telep befogadó képessége 205 ezer, 53 nap után egy kiló 60 és egy kiló 70 dekagramm között szállítják feldolgozásra a baromfit a Zagyvaréka si Béke Tsz-be. (Fotó: T. Z.) megtakarmányokat, az ellátást kemény munkával és jó minőségű lédús tákarmány- nyal, szénafélékkel sikerült biztosítani, csupán a Bábolnáról várt koncentrátum nem érkezett meg. Elhullás nem volt eddig, noha erre az időszakra esik a juhok ellé- sének a zöme. A tsz dolgozói, állattenyésztői szinte éjjel-nappal megszakítás nélkül dolgoztak, a közéég, illetve a gazdaság csaknem valamennyi útját nagyteljesítményű gépiekkel megtisztították, és ezzel lehetővé tették a dolgozók munkába szállítását, valamint a tej és egyéb termékek, takarmányfélék továbbítását. \ A törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat részére mint '23 500 sertést teleltet át. Az állatállomány szemes- és tömegtakarmányszükséglete biztosítva. A rendkívüli időjárás nehezítette ugyan a jószágok ellátását, de végül is kondíciójukat eddig sikerült megtartani. Gond elsősorban az ag- rokomplex jellegű sertéstelepen volt, a nagy hideg miatt külön hőfejlesztő ventillátorokat szereltek fel az istállók légterének a tempe- rálására. Ez ugyan költség- többlettel járt, de a sertéseket sikerült megvédeni az ordító hideg ártalmaitól. A termelésben azonban így is van kiesés, főleg a súlygyarapodás és a tehenek tejterjelentette, ezekkel a nehézségekkel azonban fegyelmezett, szervezett munkával eddig sikerrel megbirkóztak. Ügyeleti rendszert szerveztek a rendkívüli időjárás miatt a Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz-ben és éjjelnappal dolgoztak a jószág- állomány megóvásán. Ha nehézségek árán is, de naponta rendszeresen végezték az etetést, itatást. A takarmányok mozgatására a nagy hóban és fagyban a nagyteljesítményű lánctalpas traktorokat is bevetették, végül is a 2100 szarvasmarha, a 3 ezer juh, a 178 ezer broylercsirke, az 50 ezer tojótyúk és a 3500 sertés eddig veszteség nélkül telelt. • Olaj és 82én helyett Mirelitkülönlegességek Geotermikus energia fűtésre Meleget adó viz iskolákba, áruházba, virágtermesztéshez A geotermikus energia a legolcsóbb fűtési eszköz a kemény, zord téli időszakban Jászkiséren. A nagyközségben most jegyzik a harmadik olyan telet, amikor a tüzelőolajat, a szenet a köz- intézményekben a természetes hőforrás vizével váltották fel. A település határában, olajkutatás közben feltárt bőhozamú, percenként 1900 liter, 70 Celsius-fokos meleg vizet adó forrás hozamát 1300 méter hosszú, jól szigetelt távvezetéken juttatták el a nagyközség belterületére. Az első lépcsőben 13 létesítményben, iskolákban, egészségügyi, művelődési intézményekben, igazgatási épületekben, áruházakban váltottak át olajról és szénről geotermikus energiára. 1986-ban az energiaracionalizálási pályázattal elnyert újabb egymillió forintból a télre további hat középületbe vezették be a meleg vizet. A hőforrást a kommunális célokon kívül virág- és primőrtermelő fóliasátrak fűtésére is hasznosítják. A meleg vízzel egy fűtési idényben 15—20 ezer liter tüzelőolajat, 3—400 mázsa kokszot takarítanak meg. A tanács foglalkozik az egyszer már felhasznált 30—40 Celsius-fokos, ún. szekunder víz újbóli hasznosításával is. Az elmúlt évhez képest jelentősen, mintegy 16 százalékkal növeli a termelést az idén a mirelit-ipar, és egész sor új készítménnyel is igyekszik alkalmazkodni a piaci igényekhez. Az ipar mindenek előtt a Zöldségfélékből növeli a készleteket. Az áru beszerzésére a szerződéseket ter- melőpartnereiklkel jórészt már megkötötték. A hűtőüzemeket 54 állandó mező- gazdasági nagyüzemi partner szolgálja ki az idén is, mellettük azonban — a korábbinál nagyobb mértékben — a kistermelők áruját is fogadják, a téeszek, illetve az áfószek közreműködésével. A Magyar Hűtőipar üzemei 1987-ben új- cikkek egész sorával jelentkeznek, mindenek előtt a tésztafélék választékát bővítik. Ilyen lesz például a Ravioli, — a hússal töltött tésztaféle —, továbbá a milánói makaróni, a császármorzsa és az újabb házias rétesek. Amikor szorít a alpő Minden a gyártás korszerűsítésén múlik Számítógéppel vezérelt rendkívül pontos matricavarrógép — ilyen már dol— A könnyűipar, benne a cipőgyártás nem tartozik a progresszív iparágak köré, jórészt ennek kárára növelte részesedését a termelésből az elektronika, a vegyipar és a gépipar néhány ága. Azonban még a legfejlettebb országokban sem hagytak fel teljesen a cipőkészítéssel, sőt — bizonyos mértékig ez új jelenség — a legigényesebb a csúcstechnológiák alkalmazásával gyártott lábbelik gyártása itt is növekszik ... Ez az egyik, amit a hazai cipőipar fejlesztési lehetőségeiről gondolkodva figyelembe kell vennünk. A másik: „szakmánk” a hazai iparszerkezet átalakulásától is nagymértékben függ. Amíg más ágazatok nem tudják megtermelni a lábbelik importjához szükséges devizát, illetve amíg képtelenek vagyunk lemondani a cipőexport valutabevételeiről, szükség lesz a cipőgyárakra.^ Mégpedig a mostaninál jövedelmezőbben dolgozó üzemekre. Nemcsak pillanatnyi érdek így jelölte ki a vállalata technikai, technológiai fejlesztési feladatairól, lehetőségeiről folytatott beszélgetés elején a témakör kereteit Maczó László, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója. És rövidesen következtek a konkrétabb érvek is. A hazai cipőipar a fejlett országokban is jó piacokkal rendelkezik, az exportért kapott valutát pedig az ipari átlagnál olcsóbban „termeli meg”. Ezekről az előnyökről lemondani — bármennyire is a hagyományos iparok közé tartozik a cipős szakma — botorság lenne, hiszen még most sincs Magyarországon egy olyan „húzó” iparág, amelyik neki juttatva a fejlesztésre költhető anyagi erőforrások zömét, azonnal pótolni tudná a „visszafejlesztett” jó piaci pozíciókkal rendelkező, de hagyományos iparok kieső devizabevételét. Bármennyire is sürgető a struktúraváltás, a választási lehetőség korlátozott, amíg a népgazdaság pénzügyi egyensúlyának megőrzéséhez minden, valamennyire is jövedelmezően megszerzett de-' vizára szükség van. — Az ilyen vélemény persze az iparszerkezet korszerűsítését leginkább sürgetők fülében szentségtörésnek hangozhat, éppen ezért hadd hangsúlyozzam újra a beszélgetés elején mondottak egy részét — „magyarázkodott” Maczó László. — Teljesen Amerikában, Japánban sem mondtak le a cipőgyártásról, csak éppen a legjobb technikai megoldásokat alkalmazva nagyon jövedelmezően csinálják. Az elektronízáció. az automatizálás legnagyobb vívmányainak alkalmazásához azonban legelőször is pénz kellene. Néhány a mai világszínvonalat jelentő géo és b°rendezés megvásárlására eddig is iutott nénze a Tiszának. a hasonló eszközökből a világDiaci versenytársaknál azonban nemcsak mutatóban van egy-kettő, hanem azokat tömegesen alkalmazzák Miközben a het- vPT1e<! évek végén még az e'irőnai élmezőnyben helvet foglaló Tisza iizeme;nek korszerűsége egyre romlott. Anv- nyira, hogy a még ma is gozik néhány Martfűn meglevő előnyök — stabil külföldi vevőkör, jövedelmező export — komoly veszélybe kerültek. Miért nem jutott a pozíciók megőrzéséhez nélkülözhetetlen fejlesztésekre pénz. A hetvenes évek végéig a vállalat, a kedvező feltételekkel felvett hiteleket is igénybe véve, jelentős ősz- szegeket költött műszaki fejlesztésre. És éppen ez akadályozta meg a későbbi beruházásokat: a visszafizetésre ugyanis nemcsak a hitelek kamatai nőttek időközben, hanem a vállalattól is mind több nyereséget vontak el. Pénz nemcsak az ugrásszerű fejlődésre nem jutott, hanem a technikai szin- tentartásra sem. 1985 után javult a helyzet, akkorra fizette vissza a Tisza a korábbi hiteleket, komolyobban kezdhetett gondolkodni fejlesztési elképzelésekről, sőt tavaly — az exportnövelő pályázaton részt véve — a vállalat az átlagosnál kedvezőbb feltételekkel jutott a korszerűsítő beruházások finanszírozására költhető pénzhez: 1976-ban összesen 120 millió forintot költöttek így beruházásra, a fejlesztésnek három év alatt kell megtérülnie, mégpedig a tőkés export növekményéből. („Ha jól utána számolunk ez közel évenkénti egymillió dollár tőkés exportnövekedést jelent.”) Az előnyök éa az áruk — Nagyon jól jött ez a pályázat — vélekedett a vezérigazgató — és bármilyen szigorúak a feltételek, a hasonlókon a jövőben is részt veszünk. Igaz ugyan, meg kell gondolnunk miként is vállalkozunk, mert az elvárt három év alatt: 150 millió forintos .exportnövekmények elsőre meglehetősen riasztónak hangzanak ... Szóval, egyáltalán nem ajándék a pályázat keretében kapható pénz. Különösen akkor nem,. ha figyelembe vesszük, hogy a fejlődéséhez szükséges nyereséget a vállalat megtermelte, csak a mostanáig érvényes szabályozók miatt nem maradhatott nálunk. Én nem is az ilyen „plusz eszközökben” látom a fejlődőképesek előrelépésének garanciáját, hanem a legutóbbi KB-hatá- rozat következetes végrehajtásában: nem szabad, hogy jól dolgozó cégek nyereségét átpumpálva életképteleneket segítsenek ideig-óráig még vegetálni! A Tisza Cipőgyárban szükség lenne minden most megtermelt nyereségre és még inkább a technikai fejlesztések után elérhető plusz jövedelemre. 1986-ban 1,7 millió dollárért vettek a martfűi vállalat üzemeibe a legmodernebb «ipőipari berendezésekből, 1990-ig azonban legalább még 4—5 millió dollárt kellene hasonló beruházásokra költeni. Ekkor kerülhetne a Tisza Cipőgyár — nem az élbolyba — az európai átlagos technikai szint fölé. A mikroprocesz- szorral működő, automatizált berendezések nélkül ugyanis van lábbeli — és éppen a legjobb áron eladható —, amelyik el sem készíthető. E gépek alkalmazásával ugrásszerűen javul a minőség is, hiszen például a magnó szalaggal vezérelt tűzőgép az első munkadarabot is olyanra készíti, mint az ezrediket. Miközben nincs két varrónő, aki egyforma munkát adna ki a kezéből. De van még előnye bőven. Az automata varrógép teljesítménye 10—12-szerese a varrónőnek. Márpedig a hazai cipőiparban már olcsóbb géppel dolgoztatni, mint a kézi munkát megfizetni. Egy a Tisza Cipőgyárban készült elemzés szerint, ha minden gyártás korszerűsítési tervét megvalósíthatná a cég, a ma foglalkoztatott 6200 dolgozó (ennyien készítik a cipőket a vállalatnál és a kooperáló tsz-ekben) helyett 3000 is elég lenne. Legalább húsz év — Ha nem leszünk képesek az európai átlag fölé emelkedni, akkor teret veszítünk a piacon — magyarázta Maczó László. — Egy ekkora vállalatnak pedig csak nagy volumenben kifizetődő exportálni, ehhez viszont „tömegesen” kell alkalmaznunk a korszerű technikát. De hiába ismerjük gyártásfejlesztési teendőinket, hiába dolgoztunk ki programot a bérmunka exporton belüli részarányának visszaszorítására és kezdődött meg (a férficipőknél) a legdivatosabb modellek kialakítása, minden a gyártás korszerűsítésén múlik. Azt tudjuk, hová akarunk eljutni, azt is, milyen lépéseket kell megtenni. De hogy hányat léphetünk az ismert irányba, az egyértelműen pénz kérdés. Én nem vagyok pesszimista, de optimista sem lehetek, így hát így fogalmaznék: addig jutunk el, amíg a magunk termelte nyereségből nálunk hagyott pénz megengedi. A szabályozók kedvező változása esetén ez igen nagy távolságot is jelenthet. Mert, hogy a cipőipar tradicionális ágazat, az nekünk azt is jelenti, hogy jövedelmeinkből mind többet kell áldoznunk a vállalat jövőjének biztosítására. Rövid távon a cipőn kell a mainál többet keresni, ám nem késlekedhetünk a vállalat tevékenységi körének szélesítésével, diverzifikálásával. Az alapok ehhez megvannak. Már a VII. ötéves tervben növekszik a jól exportálható talpgyártás részesedése a termelésből, kivitelre is dolgozó cipőipari szerszámgépgyártó üzem éoüL az autóiparban használt műszaki gumiáruk készítésének megkezdésével is komolyan foglalkozunk, de a kiskereskedelmi üzletek megnyitása is a jövőre való felkészülést szolgálja. Persze, mint cipőgyárnak is van még legalább 15—20 évünk, amit azonban csak műszakilag folyamatosan fejlődve érdemes végigélni. Hiszen csak így termelhetjük ki az átalakulásunk árának megfizetésére szolgáló Dénzt. Akkor lehet esélyünk — és ez nemcsak az érzékletesség kedvéért túlzó nélda — felkészülnünk. akár az elektronikai termékek szerelésére is. V. Szász József
