Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-15 / 12. szám
1987. JANUAR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Országszerte jelentősen javult a helyzet (Folytatás az 1. oldalról) talékkal rendelkeznek, s rövid időn belül vállalják a készletek feltöltését. A Jászberényi Aprítógépgyár dolgozói közül a rossz közlekedési viszonyok ellenére szinte mindenki megérkezett munkahelyére a hét első három munkanapján is. Gondokat ink,ább a szállítás okoz a vállalatnak. Termeléskiesés eddig nem volt az Aprítógépgyárban, aggasztó azonban, hogy a havazás megkezdődése óta készárut kiszállítani és bizonyos anyagokat beszerezni nem tudtak, ezért minimálisra apadtak például az oxigén- és dissougáz-készletek. A Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi gyárában hétfőn száz dolgozó csak késve érkezhetett munkahelyére. A hét első két napján három-négy órán át mintegy két-háromszáz embernek a lehullott hó, eltakarításával kellett foglalkoznia. Számottevő termeléskiesésre mégsem számítanak, hiszen a termelési programot átdolgozva előgyártási feladatodat adtak a dolgozóknak. A gyár vezetői a legnagyobb problémának azt tartják, hogy a fűtés miatt igen megemelkedett a napi energiafelhasználás, és ez jelentősen növeli a költségeket. Helytállnak a hidegben is Szolnokon a 4-es főúton az SZTK előtt, egy sárga VOLVO homokrakodó dolgozik. Ezúttal havat marköl föl a hatalmas kupacból, és egy várakozó teherautó platójára dönti. Három markolás, és máris tele a kocsi. Szabó Józsefet, a VOLVO vezetőjét nehezen bírom szóra. Mutatja, rengeteg a munka, egyik teherautó elment, de máris ott van két másik. — A Cukorgyárban vagyok nehézgépkezelő. A tanács kommunális üzeme hétfőn étkért bennünket hómunkára. Azóta tizenkétórázunk. Én reggel héttől este hétig, a váltótársam pedig éjszaka. — Telente kérik az önök segítségét a hóeltakarításban? — Utóbb vagy három éve, amikor az a nagy havazás ___» -, í-COI OOrmnxr n - cnr—*r unknak van vagy kilenc-tíz ilyen gépe, de a többi most más gyárakban takarítja a havat. — Fárasztóbb ez a munka mint a cukorgyári? — Tulajdonképpen bent is ugyanezt csináljuk, kampányban ugyanígy tizenkétórázunk. Csak hát a figyelés miatt nehezebb egy kicsit. Itt most ügyelni kell a forgalomra is. — Plussz pénzt kapnak ezért? — Munkaidőben vagyunk. Csak amit túlórának számolnak el. A sárga VOLVO fölzúg. Három markolás, és máris tele egy újabb teherautó. Szolnokon a Mártírok útjai tejüzemeiben mindig nagy a forgalom. Kocsik jönnek, kocsik mennek, tejet hoznak, tejet visznek. Egy kilencven- tonnás dízel tartálykocsiból éppen a beérkezett tejet szivattyúzzák. A gépkocsi vezetőjét, Csernák Lászlót kérdezem, honnan hozta a fuvart, és milyenek az útviszonyok. — Nagykörűn és Kőtelken voltam. Az ottani tsz-ek-ből szállítom a tejet. Ilyenkor délben már a harmadik kanyarnál tartok általában, de ma ez még csak a második forduló. A havat most már eltakarították az utakról, mind a két sáv járható, ha szűkösen is. Viszont nagyon csúszik a kocsi, a lepréselt, lefagyott hó nagyon egyenetlen, kegyetlenül ráz. Képtelenek vagyunk tartani a _Ti>anaD is tizenöt órát dolgoztam papíron, amúgy meg tizenhatot. — Bégen volt ekkora hó. — Hó az volt három éve ekkora... de a hideg! Nem is emlékszem utoljára mikor volt ilyen hideg. — Gondolom a gépeket is megviseli ez az időjárás. — Mára sokat enyhült az idő, de tegnap még félóránként meg kellett állni, melegíteni a motort. Aztán gond volt a tejleszívással is. A leszívócsövekbe belefagyott a tej. Hegesztő pisztollyal meg gázperzselővei olvasztottuk ki. Majdcsak javul már az idő. Bár a rádió nem sok jóval biztat... Kéri az operatív bizottság: akinek tudomása van arról, hogy szomszédságában támogatásra szoruló idős, beteg, mozgásképtelen ember él, keresse fel, segítsen a legszükségesebb élelmiszerek, gyógyszerek beszerzésében. Természetesen segítik a rászorulókat az egészségügyi és népfrontaktívák is, ám joggal feltételezhető, hogy a mostani, igen kemény időjárásban a korábbinál jóval több embernek vált mindennapos gondjává a bevásárlás, az önellátás. Az időjárási viszonyok óráról órára változhatnak, ezért az Ütin- form felhívja a lakosság figyelmét, hogy aki csak teheti ne induljon hosz- szabb útra, különösen gyerekeket ne tegyenek ki az időjárás viszontagságainak. Akinek halaszthatatlan dolga van, az se szálljon gépkocsiba tartalék üzemanyag, lapát, vonókötél nélkül. Visszaléptek Azokban az iskolákban, amelyekben fűtési vagy a diákok bejárási gondjai miatt rendkívüli tanítási szünet elrendelését latolgatták az intézmények vezetői tegnap, a némileg megenyhült időjárás következtében, visszaléptek oüauueKuK,tóL Így Mezőtúron, a Dózsa György Mezőgazda- sági Szakközépiskolában sem tartanak szünetet ma és holnap. Az oktatásügy irányítói a hét hátralévő részében csak azoknak az intézményeknek javasolják a szünetet, amelyekben a magas hiányzási arány vagy a rendkívül alacsony hőmérséklet ezt feltétlenül indokolttá teszi. Ahol pedig tüzelőhiány miatt szünetel átmenetileg a tanítás, a megyei operatív bizottság mindent megtesz azért, hogy mielőbb fél lehessen oldani a tanítási kényszerszünetet. (Tudósítottak: Szőke Gy., Nagy T., V. Szász J., Tál G., Sóskúti J.) Okok és magyarázatok Papírproblémákról fekete-fehéren November közepétől a december 16-i év végi dupla számig a megszokott fényestől eltérőén matt papíron jelentek meg a Képes Sport számai. Persze nemcsak színes sporthetilapunk kényszerült ideig-óráig kopottasabb külsőben az olvasók elé kerülni, hanem a Munkásőr a Kutya és még egy sor havi vagy hetilap is. Hogy mégis a Képes Sportot említem elsőként, annak oka, hogy a lap szerkesztősége volt talán az egyetlen, amely — bár meglehetősen felemás módon — mégis tájékoztatta olvasóit a változásról. Igaz, az egymás után következő hetek közleményei némi indulatot és jó adag tanácstalanságot, meg néha tájékozatlanságot is elárultak. A szerkesztő az okokról adott olvasói tájékoztatójában a Szolnoki Papírgyárat ülteti a vádlottak képzeletbeli padjára, ugyanakkor a nyomda, a kiadó és a szerkesztőség közötti információáramlás fogaskerekeinek csikorgását is kiolvashatjuk a közlésből. Jótékony személytelenség Papírügyben azután november, december táján jó- néhány fórumon számtalan „tájékoztatás’’ elhangzott, hiszen az „időszaki papír- hiány” — amely, mint látni fogjuk elsősorban minőségi hiányt jelentett — nemcsak lap-, hanem könyvkiadásunkat is érintette. E tájékoztatók közös jellemzőjeként a tájékoztatók tájékozatlanságát, a kialakult helyzet, azaz a papírhiány igazi okát, tényleges felelősségét illetően a jótékony személytelenséget, illetve a kollektív felelősséget, „népgazdaságunk helyzetét” említhetjük. Példaként időzzünk csupán ismét a Képes Sportnál, amelynek első „matt”, azaz november 25-i számában ezt olvashatjuk a Zrínyi nyomda válaszában: „A probléma az anyag gyártása vagy a nyomdagépek szükséges javítása miatt merült fel,,..” Hogy így voilt-e, vagy sem, annak megtudakolására természetesen a Szolnoki Papírgyárba látogattunk először. A Papíripari Vállalat 13 gyára közül a harmadik legnagyobb, amelyben évente 80 ezer tonna papír készül. Ennek a 80 ezer tonnának több mint a felét az új, úgynevezett író-nyomó gyárrészleg adja. Ebben a gyárrészlegben belföldre — és nem nagy mennyiségben exportra — készülnek a számítógépes leporelló papírok, a fénymásoló papírok, valamint a bennünket most kifejezetten érdeklő nyomdai papírok mázolt és mázolatlan kivitelben. Mázolt papírra nyomják a legszebb kivitelű hazai képes hetilapokat és folyóiratokat, többek között a Képes Hetet, a Magyar Konyhát, a Nimródot, aztán a Nők Lap-'' ját, a Fürge Ujjakat, a Munkásőrt, a Képes Sportot. (Az igazgató Kardos György megkért, hogy külön említsem meg büszkeségüket a Tudomány című folyóirat Európa-szerte ismert és elismert matt nyomópapírját.) Nos, a lényeg: a mázolt papírok egynegyedéből készülnek a hazai képes hetilapok és folyóiratok. És amiért a dologról szólnunk kell és elsősorban nekünk kell szólnunk: mázolt — azaz a köznyelvben fényes papírt csak Szolnokon gyártanak! És, hogy teljes legyen a kép: az országban használatos nyomópapírok 70 százaléka Szolnokon készül, a többi 30 százalék import, mégpedig tőkés import. Azaz mondhatjuk úgy is; minden deka szolnoki mázolt papír tőkés importot vált ki. Nos, e korántsem mellékes tudnivalók birtokában most már kérdezzük meg a Papíripari Vállalat szolnoki gyárának igazgatóját, Kardos Györgyöt: mi történt az őszszel? A minőségi hiány a könyvkiadást is érintette — A nyomdai papírok iránti igények dinamikusan nőnek. Ezeknek a papíroknak az előállításához jelentős mennyiségű tőkés importból származó segédanyagokra, vegyszerekre, gépalkatrészekre, géptartozékokra, rostimportra van szükség. Az IQRR-hen wártntt 5 pzer és az 1986-ban előállított 13 ezer tonna ilyenfajta papírhoz szükséges import beszerzése alaposan megterhelte az ország papírellátására fordítható devizatartalékait. így történt, hogy kb. október elejére kimerültek ezek a források, tehát sem segédanyagot, sem kész papírt nem tudtunk behozni. Ebből következett gyárunkban az az októberi-novemberi kritikus 3—4 hét. Aztán no- vember 11-én kiegészítő engedélyeket kaptunk, így az év végéig valamennyi szükséges anyag a rendelkezésünkre állt.. — Tehát nem a szolnoki Papírgyár tervlemaradása, illetve a gépek javítása volt az időszakos nyomdai papír- hiány oka? — Nem! Tervlemaradásról semmiképpen sem beszélhetek, hiszen az 1986-os tervünkben 12 ezer tonna mázolt papír előállítása szerepelt, amelyet már december elejére meghaladtunk. December végéig pedig jóval többet termeltünk, mint amennyire vállalkoztunk. — Mit tettek októberben, novemberben? — A papírokat megpróbáltuk más — csaknem egyenértékű — papírral pótolni. Olyan eset nem fordult elő, hogy a Szolnoki Papírgyár miatt ne jelent volna meg lap — legfeljebb nem a megszokott papíron. — A Stúdió ’86 egyik adásából megtudtuk, hogy a papírhiány nemcsak a lapkiadást érintette. — így van. Egy csomó könyv, amit a karácsonyi könyvvásárra szántak, januárban jelenik meg. Mit lehetett megtudni Szolnokról? Ennyit tudtunk meg Szolnokon. Természetesen kíváncsiak voltunk a Zrínyi nyomda, a Papíripari Vállalat illetékeseinek véleményére is. Az egyszerűség kedvéért előbb telefonon, majd telexen érdeklődtünk. Egyszerű és egyértelmű választ váró kérdéseket tettünk föl. Elő- rebocsátottuk, hogy azért foglalkozunk a témával, mert hasonló gondokra a papír- és nyomdaipar legutóbbi évtizedében nem emlékszünk. A Képes Hétnek és a többi hetilapnak és folyóiratnak a megszokottól gyengébb minőségű papíron történt megjelenése nem lehet „titok”, tehát a „helyzetről” az egész ország kézzelfoghatóan és szemmel láthatóan értesült. Az említett vállalatok, intézmények „illetékesei” válaszaikban készségesen mellébeszéltek. Szolnokról tehát a leírtaknál többet megtudná nem tudtunk. Sajnos. Egri Sándor Búvárok a Tiszában Hárman nappal, hárman éjszaka A szolnoki felszíni vízmű folyóra telepített, vaskorlátokkal körülkerített tetején harapóskedvű a januári szél. Befurakszik a nagykabát alá, vörösre ostorozza az ember arcát, és fütyörészve rohan tova a jég hátán a túlpartra. Alattunk tompa dübörgés: két szivattyú dolgozik most is a nyolcból, miközben egy búvár jó negyedórával korábban szállt le az aknákba, megnézni a lenti világot. Kísérőm Mészáros Ferenc?- az üzemmérnökség vezető-helyettese is fázósan húzza ösz- sze felöltőjét. — Péntek reggelre kritikussá vált Szolnok ivóvíz helyzete. Az alacsony vízállás, meg a gyors lehűlés következtében a szívóaknák rácsaira — amelyekbe közvetlenül folyik a Tisza — jégkristályok rakódtak. Még pedig egyre nagyobb meny- nyiségben, olyannyira, hogy lassan eltűntek a rések, a motorok pedig feleslegesen prüszköltek. Szerencsére ebből a lakosok mit sem vettek észre, hiszen rendelkeztünk tartalék vízmennyiséggel. — És azután? — Tudtuk ez részmegoldás, és csak ideig-óráig jó, ezért telefonon azonnal riasztottuk az MHSZ Kötivi- zig könnyűbúvárait. Jöttek is négyen, és tüstént leszálltak a folyó fenekére, azaz a kamrák aljára. Bebizonyosodott a sejtelmünk, és a rácsokra rakódott jeget csak többórás, szívós munkával bírták leverni, lefejteni vas- rúdakkal. — Mennyi most a vízfogyasztás? Pillanatnyilag mi a helyzet? — A nyári csúcshoz, a napi hatvanezer köbméterhez viszonyítva jóval kevesebb, 37—38 ezer köbméter. Ami a kérdés második részét illeti, Szolnoknak, meg a környékbeli öt településnek jelenleg is biztosított az ivóvize. Mivel időközben a folyó teteje is beállt, remélem, most már nem fenyegeti ismét a rácsokat a kristályosodás... Várnunk kell a lent dolgozó búvárra. Noha nyitva az akna lejárati ajtaja, hiába fürkészünk lefelé, a tiszen hatméteres mélységben a vaksötétség az úr. A szél elől nincs hová húzódnunk, ezért megváltásként hangzanak lentről a hangok, amelyekről hamarosan kiderül, a felfelé igyekvő búvár, Papp Zoltán léptei. — Lent a kamrában négyméteres a víz, és nincs valami banánérlelő hőség, mivel a Tisza fenekén nulla fok honol. Egyébként vaksötét minden és csak tapogatni lehet a helyiségben. — És a rácsok? — Minden rendben van, nem jegesek, szabadon folyhat beléjük a víz. — Nem félt? — Mivel ez már a sokadik leszállásom, eszembe sem jutott. Egyébként is szűk negyedórát tartózkodtam lenn, pedig ebben a svéd búváröltözékben 2—3 órát is kibír az ember. Mindannyian megköny- nyebbülten hallgatjuk a beszámolót. Azért biztos, ami biztos az MHSZ búvárai még továbbra is készenléti ügyeletet tartanak. Hárman nappal, hárman éjszaka, a nap mind a 24 órájában. D. Szabó Miklós Szovjet megrendelésre Ipari robotok sorozatban Ipari robotok vezérlőegységeinek sorozatgyártását kezdték meg szovjet megrendelésre az Egyesült Izzó kaposvári elektronikai gyárában. Az idén mintegy 220, a következő négy év során összesen több mint ezer da- radot állítanak elő. A KGST műszaki-tudományos komplex programjához kapcsolódó gyártási együttműködésről a múlt év áprilisában írták alá a magyar- szovjet kormányközi megállapodást. Ennek értelmében az úgynevezett Béta robot mechanikai részét a Szovjetunióban, mikroelektronikai vezérlőegységét pedig hazánkban állítják elő. A kaposvári gyár kollektívája alig több mint fél év alatt készült fel a gyártásra, s az öt darabból álló nullszériát már a múlt év utolsó napjaiban átadta a megrendelőnek. Ezek a vezérlőegységek, az első visz- szajelzések szerint, megbízhatóan állják a „nyúzópróbát” a volgai autógyárban. A robottípussal ugyanis elsősorban a Lada és más szovjet gépkocsik gyártását kívánják korszerűsíteni, a berendezés azonban az ipar más területein is sokoldalúan használható. Egy-egy autókarosszéria — vagy más hasonló gyártmány — bármely pontján képes a hegesztési, szerelési, vagy festési műveletek elvégzésére, de alkalmassá tehető például korszerű szerszámgépek, megmunkáló központok anyaggal, szerszámmal való kiszolgálására is. Mindezekre a Béta robot rendkívül könnyen „megtanítható”. Az adott műveletsort csupán egyszer kell kézi vezérléssel bemutatni a gépnek, hogy a mozdulatokat megjegyezve, a legjobb szakmunkásnál is pontosabban, folyamatosan és fáradhatatlanul lássa el feladatát. A vezérlőegység memóriájában egyszerre tizenhárom műveletsor programja tárolható, ilyen robotokból tehát olyan rugalmas gyártósort lehet kialakítani, amelyen több különböző termék is bármikor előállítható. Ami nemrég még utópiának tűnt — hogy a robotokat is robotok gyártsák — részlegesen már a közeljövőben megvalósul a kaposvári gyárban. 'Papp Zoltán merüléshez készülődik (Fotó: Hargitai)
